Jó néhány évvel ezelőtt egy áruház DVD-kínálatában véletlenszerűen szúrtam ki az Időbűnök című spanyol filmet. Semmit sem tudtam a témájáról, de a borító, a cím és a néhány sorban vázolt történet megdelejezett. Otthon kíváncsian indítottam el a lemezt, és az időutazós sci-fi műfajának eme szimpla,…

Kis túlzással azt lehet mondani, hogy minden - a filmiparban már jártas - rendezőnek van olyan filmje, ami úgy magasodik fölé, akár a saját gigantikus bronzmása. Coppolának a Keresztapa, Nolannek A sötét lovag (hogy csak egyet említsünk), Kubricknak a 2001: Űrodüsszeia, Tarkovszkijnak a Stalker. És…

Szürke égbolt alatt szürke emberek gyilkolnak szürke falak közt, és még a jófiúk is szürkeségbe burkolóznak. Gyarlók, irigyek, bosszúszomjasak, hűtlenek. Ez a szürke világ mocskos és romlott. Valahogy így épül fel a dán-svéd koprodukcióban készült A híd című krimisorozat mikrokozmosza, melyben a…

Nemrég szinte véletlenül bukkantam rá a Grace is Gone című filmre. Régebben nagyon kedveltem John Cusacket és meg akartam nézni nemcsak az általam már ismert filmjeit, de mindent, amit kihagyhattam az elmúlt években. Így került elém a Grace is Gone és a Martian Child is. Őszintén meglepett…

Túl szép a világ, ha mindenki boldog. Túl kegyetlen, ha egyedül vagy szomorú. Chan-wook Park egyedi látásmódjának köszönhetően ezt már vizuálisan is tökéletesen lehet érzékeltetni. Sötét, terjengő atmoszférájával és időtlen misztikumával az Oldboy olyan kultuszfilmmé vált, amit joggal nevezhetünk a…

Előrebocsátom: A szoba jó film. Sőt, az első fele valósággal torokszorító. A kamrától a zöldövezetig tartó autóút jelenete például vaskos gombócot ültet a néző torkába. Ökölbe szorított kézzel drukkolunk a kocsi platóján utazó, szőnyegbe tekert, önmagát hullának álcázó gyermek épségéért és…

Zack Snyder az egyik legnagyobb szélhámos, akit Hollywood az utóbbi tíz évben kitermelt magából. Azt még el is néznénk neki, ha szimplán csak arról volna szó, hogy rendezői képességei limitáltak (nem ő lenne az egyetlen az álomgyári direktorok közül), az viszont már vérlázító cinizmusra vall a…

Ha már a hétvégén cikket közöltünk Tim Burton 1989-es, klasszikus Batman-filmjéről, akkor nem maradhatunk adósak az 1992 és 1995 között négy évadot megért, Emmy-díjjal is kitüntetett, és mai napig erőteljes kultusznak örvendő Batman-rajzfilmsorozattal sem. Már csak azért sem, mert ez a széria…

Kötve hiszem, hogy létezik olyan húszas-harmincas éveiben járó fiatal, aki valamilyen formában ne találkozott volna Tim Burton 1989-es korszakalkotó képregényfilmjével. A nemes egyszerűséggel csak Batman névre keresztelt mozi szorosan összefonódott a gyermekkorunkkal. Magyarországon épphogy zászlót…

A film noir műfaját emlékezetes alkotásokkal (Éjszaka élnek, Kopogj valamelyik ajtón!, Magányos helyen, Veszélyes terepen) gazdagító Nicholas Ray közepesen jó filmje a Haragban a világgal, amelyet az általam különösebben soha nem szívlelt James Dean játéka ment meg a végzetes középszerűségtől.…

Két frissen érettségizett tinédzser kallódik egy álmos kaliforniai kisvárosban. Roy (Maxwell Caulfield) öntörvényű és erőszakos, tele elfojtott perverz vágyakkal, míg Bo (Charlie Sheen) csendesebb és könnyebben befolyásolható típus, aki tűzön-vízen át követi cimboráját. A két munkásosztálybeli…

A Hollywoodon kívüli, ún. független filmesek legjelentősebb alkotása, egyben a rasszizmussal és az előítéletekkel foglalkozó legfontosabb filmek egyike az évtized végén, 1959-ben születik meg, az ún. "New York-i Iskola" keretein belül, a színészből lett rendező, John Cassavetes (ld. A város széle)…

"Bergman legszebb filmje" - olvashatjuk A nap vége magyar nyelvű tartalomleírásában. Habár a szépség szubjektív kategória, ebben az esetben egyet kell értenem a megállapítással. Persze magam is elfogult vagyok, ugyanis ez a kedvenc filmem - és ebből következően a kedvenc Bergman-filmem is! A Mester…

Mindig különleges kegy éri a nézőt, ha újabb taggal bővül az oknyomozós zsurnaliszta-filmek sora, ugyanis mostohán kezelt műfaji alakzatról van szó. Ha azonban a szóban forgó mozi ráadásul még jó is, dupla az öröm. A Spotlight (melyhez a magyar fordító a bevett gyakorlatnak megfelelően…

Huszonöt évvel ezelőtt indult hódító útjára a film, mely Oscar-kompatibilissé tette a (pszicho)thriller műfaját. Huszonöt évvel ezelőtt indult hódító útjára Hollywood egyik legnépszerűbb antagonistája, kinek karrierje azóta több mozifilmben és egy tévésorozatban teljesedett ki. És huszonöt éve…

Csaknem egy évtizede már, hogy először láttam teljes egészében A Polip című olasz bűnügyi sorozatot. Mondanom sem kell, teljesen lebilincselt és rögtön a hatása alá kerültem. Persze korábban is hallottam már róla. A jó híre messze megelőzte. Sőt, vannak szórványos gyermekkori emlékeim arról, hogy…

Jézus valójában egy ősöreg cro-magnoni volt, aki nem más, mint Buddha tanait terjesztette a zsidóságnak? Az Újszövetség pedig merő koholmány, a szárnyaló fantáziájú utókor mesekönyve? Van emberi létezés az általunk ismert időn kívül? Mindaz, amit az egyedfejlődésről eddig hittünk, megcáfolható? Az…

Gyerekkorom óta csodálom Anthony Hopkinst. Minden filmet megnézek, melyben szerepel. Még akkor is, ha előre gyanítom, hogy maga a produkció silány minőséget képvisel majd. Így volt ez a Solace esetében is, melynek voltaképpen már előzetesét is csupán elnéző mosollyal fogadtam. Eleve rossz ómennek…

A Két nap, egy éjszaka visszafogott, minimalista történet egy munkásosztálybeli nőről, Sandráról (Marion Cotillard), aki végiglátogatja kollégáit, hogy meggyőzze őket, mondjanak le jutalékukról annak érdekében, hogy ő megtarthassa az állását. Az alapszituáció egyszerű, mint egy pofon, és a…

Újfent megtekintettem a Magas-Sierra című filmet. Ezúttal sem csalódtam: Raoul Walsh remekműve kitűnő gengszterdráma. Az első képsorok már-már lírai realizmusról tanúskodnak, különösen arra gondolok, amikor a szabadságát visszanyert Roy Earle (Humphrey Bogart) visszadobja a labdát a parkban játszó…