A nyári fülledtségben és a nyaralási lázban üdítő lehet akár csak gondolni is olyan túrákra, melyeken megszabadulhatunk a steril fürdőszobák olcsó szappanjaitól vagy a családi viták őrjítő légkörétől, és egyedül vállalkozhatunk a természet felfedezésére, a veszélyes, mégis vonzó kalandokra. Ha esetleg a gondolatból mégsem kerekedne cselekedet, akkor a most következő tíz film főszereplőivel is átélhetünk sokszor megtörtént eseményeken alapuló lenyűgöző túlélőtúrákat, az óceánok hullámtemetőitől a legmagasabb hegycsúcsokig. Az alábbi tíz, nemcsak fikciós alkotás, hanem megtörtént eseteket elemző dokumentumfilm tehát az ember természet ellen vívott küzdelmeit mutatja be - melyek végső soron csak a felszínen a természet ellen folynak, valójában a természet maga csak egy vezető, egy mester, mely segít szembeszállni igazi ellenfelünkkel, önmagunkkal, démonainkkal.
10. View from a Blue Moon (Blake Kueny, 2015)
Nyaraláshoz alapozónak sem utolsó, de akár a melankolikusabb napok feldobására is alkalmas a honolului szörfösök elitjét bemutató View from a Blue Moon. A szikrázó napsütésben paradicsomi tájak ölelik körbe a kristálytiszta óceánban veszélyes mutatványokkal kísérletező hullámlovasokat. A dokumentumfilm lazítja a lineáris történetvezetést, szűkszavúan, impressziókon keresztül mutatja be e különös szubkultúra bámulatos életérzését. A hullámok meghódítására pedig John Florence, az angyalarcú szörfkirály kísér el minket.
9. A visszatérő (The Revenant, Alejandro G. Iñárritu, 2015)
A Tom Hardy karaktere által ecsetelt hasonlat mókus és Isten között örök igazságként cseng a senki által nem őrzött, szürreális látványosságként koponyahegyekkel teli hófödte hegyvidéken. A sokak által esztétizált természeti képei miatt Discovery-hatásúnak csúfolt és Iñárritu előző filmjének, a Birdmannek kreatív hanghatásait idéző Visszatérő Hugh Glass prémvadász többszöri feltámadását mutatja be az indiánok földjén. A túlélőkálvária Leonardo DiCaprio-nak Oscart, a nézőknek pedig újabb Iñárritu-bűvészmutatványt jelentett: a mozi kiszámított mestermű természetes fényekkel és szinte tapintható izzadságcseppekkel.
8. Tracks (John Curran, 2013)
Robyn Davidson 1,700 kilométeres, a nyugat-ausztrál sivatagban megtett útját először cikkben, azt követően könyvben dolgozta fel, s hamarosan jött a szükségszerű filmadaptáció is, Mia Wasikowska remek alakításával. A történet érdekessége az utazó és a sajtó viszonya, hiszen a kitartó nőt végig fotósok követték, és a média vette rá a későbbiekben az út leírására is. Tehát támogatásért cserébe eladott élménybeszámolókról beszélünk. A film bemutatja ezt a küzdelmet, nemcsak a kietlen vörös homok és az ember között, hanem az ember és a tolakodó világ között is.
7. Dermesztő mélység (The Deep, Baltasar Kormákur, 2012)
A médiával Gullinak, az izlandi halásznak is szembe kell néznie csodás megmenekülésének végén Baltasar Kormákur Dermesztő mélység című túlélődrámájában. A történet második felében, a férfi hazatérése után a tévé és az újságok választ akarnak kicsikarni Gulliból, ám a feltett kérdésekre egyszerűen nem létezik épkézláb felelet. A nyolcvanas években megtörtént valós eseményeket feldolgozó dráma az izlandiak jeges orkánok elől az italpultnál bujkáló kommunájától kezdve a véletlen baleset túlélőjének kálváriáján át a jeges vízben egészen a patyolattiszta kórházban zajló elemző kísérleteken keresztül tartja fent sikeresen misztikus és mitikus hangulatát, illetve a néző érdeklődését.
6. Nordfor Sola (Jørn Nyseth Ranum, Inge Wegge, 2012)
A kilenc jeges hónapot túlélő két norvég fiatal az Észak-Norvég partokon önként vállalta „száműzetését” a kreatív szellemben épített hobbit-kuckójukban, a Nordfor Sofa-ban. Az Atlanti-óceán rejtett szörfös paradicsomában hihetetlen mértékű a környezetszennyezés, a film erre is felhívja a figyelmet a parton összegyűlt szintetikus hordalék szomorú képeivel. Főszereplőink a tisztogatáson túl elemzik is a talált tárgyakat. Erre a lehangoló állapotra csak a lenyűgöző északi fény lélegzetelállító ragyogása jelent ideiglenes gyógyírt.
5. Út a vadonba (Into the Wild, Sean Penn, 2007)
Christopher McCandless beírta nevét a történelembe merész vállalkozásával, még ha egyesek sültbolondnak tartják is – mások szerint meg egyenesen ő Jack London lázadó utódja. McCandless (vagy ahogy magát nevezi Sean Penn filmjében: „Supertramp”) 1992-es, az alaszkai vadonba tervezett kivonulását, és annak tragikus végét írta meg Jon Krakauer, a híres riporter (aki Baltasar Kormakur tavalyi filmjét, az Everestet ihlető 1996-os himalájai tragédiánál is jelen volt – a szerk.) érdekfeszítően sok részlettel és rengeteg szubjektív beszámolóval. A csupán némi rizstartalékkal és olcsó bakanccsal utazó Chris egy Gogol könyvéből kitépett lapra írt segítségkérést, ezzel a kezében találtak rá holttestére a híres buszroncsban. Az Út a vadonba a lázadó kivonulását egyszerre ünnepli és kritizálja, roppantmód hitelesen, ugyanakkor líraian mutatja be a fiú élettörténetét, keresve a magyarázatot meghasonlására.
4. A grizzlyember (Grizzly Man, Werner Herzog, 2005)
Herzog fáradhatatlan kutatómunkájának köszönhetően megismerhetjük a grizzly medvék fanatikus védőjét, Timothy Treadwellt A grizzlyember című dokumentumfilmben. Treadwell kaotikus személyisége már önmagában érdekfeszítő, megfejtésre váró hieroglifa. A Herzog által felvett interjúk mellett a grizzlyember saját felvételeit is megtekinthetjük, melyeket sokszor kommentálnak vadőrök és szakértők. Treadwell nem egyszer szegte meg a vadon törvényeit, mintha különleges, sebezhetetlen, isteni entitásnak érezte volna magát. A sokéves kapcsolat közte és a territóriumban élő medvék között valóban hihetetlen, azonban már a Frankenstein-mítosz óta tudjuk, hogy aki emberként istent játszik, az előbb-utóbb elnyeri a természet büntetését – akárcsak a 2003-ban saját megalomániájának és medvéinek áldozatául esett Timothy.
3. Zuhanás a csendbe (Touching the Void, Kevin Macdonald, 2003)
Az 1983-ban a Siula Grande meghódítására vállalkozó két angol hegymászó útja szinte csodával határos módon nem torkollt végül halálos tragédiába. Joe Simpson több napot túlélt balesete után egy szurdokban, hegymászó társa és barátja tudta nélkül, aki eközben végzetes kimenetelűnek hitte a zuhanást. A társa által elvágott kötél (amivel az a saját életét mentette) nem kis botrányt kavart, azonban kiderült, hogy részben emiatt tudott a bajba jutott Simpson is megmenekülni, aki később az erről írt könyvében maga is barátja védelmére kelt. A film újrajátssza a zord hegy veszélyei közepette zajló túrát, illetve megszakításokkal hallhatjuk közben a két barát élménybeszámolóját az utazásról, ami személyes vallomássá emeli a szimpla dokumentumfilmet.
2. Vadon (Wild, Jean-Marc Vallée, 2015)
Cheryl Strayed magánéleti válsága és drogproblémái mellett leginkább édesanyja elvesztését próbálta feldolgozni a Pacific Crest Trailen végigjárt zarándokútja során, aminek hirtelen felindulásból vágott neki teljesen egyedül, részesülve ezáltal felemelő és lehangoló élményekben egyaránt. A filmbeli flashbackeken keresztül az anya alakja nem kísértetként, hanem életvidám vezető szellemként mutatja az utat egyedül hagyott utódjának. Reese Witherspoon megható átváltozásán keresztül, meggyötört, de büszke premier plánokkal, fantasztikus zenei aláfestéssel megkomponálva elevenedik meg az út, melyen végighaladva sokszor elég egy róka pillantása ahhoz, hogy az eltávozott lelkek egy pillanatra visszatérjenek. A főhősnő alakjával és utazásával a cselekmény során összeforrt If I could című szám (Simon and Garfunkel) pedig még hosszú ideig velünk marad a film után is,.
1. Vándorrege (Walkabout, Nicolas Roeg, 1971)
A civilizált társadalom autóroncsként lángol az ausztrál sivatag, az Outback mennyei poklában, ahol az emberi kultúra egyszerre arrogánsan túlnő a civilizáción, ugyanakkor zárt közösségekben, magába roskadva szorong technikától és törvénytől egyaránt. A családi medence unalma itt éles kontrasztban áll a határtalan, Ausztráliát körbeölelő óceán képével. A Vándorrege elején elmondott „walkabout” egy, az ausztrál bennszülöttek törzseiben elterjedt beavatási szertartás rituális, mágikus szövege. A kvázi felnőtté avatási rítuson jellemzően tizenhat éves fiatalok esnek át, mely többek között egy túlélőtúrát foglal magában, minek során az életet megkezdő ifjak a félelmetes és ismeretlen vadonnal néznek szembe. A filmbeli szétesett, civilizált család utolsó örökösei: főhősünk, a tinédzser lány és tejfölszőke öccse tengődnek abban a sivatagban, amit tehát a bennszülöttek a felnőtté válás lépcsőjének, az élet kezdetének tekintenek. A gyereklét még tud alkalmazkodni, érdeklődően barátkozik a bennszülött segítőkkel, nyelv és tiszta ruha nélkül. A felnőttlét határán mozgó siheder lány azonban már nem képes erre, a rádió monoton hangjában keresi a menedéket, melyet meg is talál a melankolikus hangulatot árasztó úszómedencével, ami viszont nem megváltást, hanem rémisztő műanyaglétet jelképez. Roeg káoszt sugalló fotóbevágásokkal, víziók és vágyak képeivel tűzdeli a történetet, a túlélőtúra rituális jellegét pedig ausztrál törzsi dallamokkal kíséri. Igazi modernista, mégis archetipikus túlélődráma ez tehát a biztonságos, de lélekölő civilizáció és az életveszélyes, de a szabadság ígéretével kecsegtető vadon ellentétéről.
