Amikor megtudtam, hogy folytatódik a tavalyi év egyik legnépszerűbb sorozata, a Stranger Things, ellentmondásos érzéseim támadtak. Egyrészt örültem, hiszen úgy tetszett, a nyolcvanas évek kisvárosi tinédzsereiről szóló, kaland- és fantasy-elemekkel vegyített sztori még rengeteg spirituszt rejt…

Eleinte szkeptikusan viszonyultam a hírhez, miszerint az elmúlt esztendők egyik legjobb nyomozóthrillere, a Nyomtalanul nemcsak folytatást kap, hanem a Q-ügyosztály kalandjait egy egész trilógia fogja megénekelni. Nem arról van szó, hogy ne bíztam volna a jeles skandináv alkotógárda…

Nemrég szinte véletlenül bukkantam rá a Grace is Gone című filmre. Régebben nagyon kedveltem John Cusacket és meg akartam nézni nemcsak az általam már ismert filmjeit, de mindent, amit kihagyhattam az elmúlt években. Így került elém a Grace is Gone és a Martian Child is. Őszintén meglepett…

Előrebocsátom: A szoba jó film. Sőt, az első fele valósággal torokszorító. A kamrától a zöldövezetig tartó autóút jelenete például vaskos gombócot ültet a néző torkába. Ökölbe szorított kézzel drukkolunk a kocsi platóján utazó, szőnyegbe tekert, önmagát hullának álcázó gyermek épségéért és…

Minden jel arra mutat, hogy e film lesz Jon Watts rendező első és utolsó méltányolható és izgalmas munkája. A direktor épp csak megvetette a lábát a függetlenfilmes szcénában, levezényelte jelen kritika tárgyát - egy nem túl eredeti, ám mind formai, mind pedig stiláris…