Amerikai Plán

"Tudom, mi vagy te. Az örök otthon."

„Mindenki arra született, hogy azt tegye, amire született” – Mátrix: Újratöltve

2016. július 27. 16:19 - Tenebra

matrix-reloaded-2003-25-g.jpgEgyik előző bejegyzésünkben a kultikus Mátrix méltán elismert első részét vizsgáltuk meg, melyről már abban a cikkemben is azt írtam, hogy kerek, lezárt egészként aratott sikert a mozikban, és vált a rajongók kedvencévé. Ám a hírnév kétélű fegyver, hiszen amiért ennyien lelkesednek, azt valamilyen formában folytatni kell, még akkor is, ha a józan ész és a sztori logikája a második rész elkészítése ellen szól. Melyet azóta rengeteg „legrosszabb folytatások valaha” toplistán láthattunk már.

Igen, a Mátrix Újratöltve kritikai megítélése nem meglepő, mivel részint a rajongók és a kasszák nyomására elkészült epizód szinte teljes mértékben szembehelyezkedik a Mátrix ideológiájával, és homlokegyenest új irányvonalat vesz a történet Neo szerepével, a Próféciával és Zion sorsával kapcsolatban. Ami egyfelől persze blaszfémiának tűnik, s nem is sikerül olyan jól, másfelől viszont, újranézve ezt a több, mint tíz éves filmet, felvet nagyon érdekes kérdéseket, melyek miatt mégsem lehet az Újratöltve című 2003-as Mátrix-filmet csuklóból a süllyesztőbe hajítani, egy poros polc legalsó szegletét talán megérdemli. (Odalent SPOILER!)

A Mátrix alig 63 millióból készült, és több, mint 460 millió dollárt hozott a konyhára az akkor még Wachowski-fivéreknek. A folytatás, a Mátrix: Újratöltve négy évvel később került a mozikba, mely nagyobb, költségesebb, látványosabb, grandiózusabb és filozofikusabb akart lenni, mint elődje, az 1999-es kultfilm. 127 millióból készült és nem kevesebb, mint 720 millió dollárt termelt a Wachowskiéknak. Tehát a fan-csalogatás működött, a márkanév miatt nézők tömegei tódultak a mozikba világszerte, hogy a sokkoló és akciódus Mátrix-dózisból újabb adagot kapjanak. Azonban, mint a nagy dérrel-dúrral beharangozott szuperhősfilmek nagy része, úgy az Újratöltve sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ami miatt sokunk maradt csalódott. Ezzel pedig a Wachowski-fivérek alkotása mintegy előrevetítette, mi lesz itt a 2010-es években, Batman és a Bosszúállók korában, mikor egy jó trailer és a képregény-univerzumok totálisan átverik nézők millióit.

mirkin06_freeway.jpg

Persze nem kétlem, hogy a Mátrix: Újratöltve nem puszta átverésnek indult, hanem a Wachowski-testvérek tényleg tovább akarták gondolni a Mátrix-sztorit. Azonban az már az első perctől kezdve érződik a filmen, hogy a lelkesedésük nem volt túl nagy, ráadásul a filmet tragédiák is nehezítették (a stáb tagjait többször érte baleset). Tehát nem volt zökkenőmentes a forgatás sem.

De mi is a probléma a Mátrix folytatásával? Elsősorban az, hogy létezik. Igaz, mint majd kitérek rá, vannak vitathatatlan érdemei, melyek továbbgondolják az előző rész témáját. Azonban a Mátrixot felidézve rájöhetünk, hogy teljes mértékben szükségtelen egy ilyen új epizóddal tönkrevágni a mítoszt. Ugyanis az első rész azzal ér véget, hogy Neo végül ráébred hatalmára, elkezd hinni kiválasztott szerepében, és így képes legyőzni a Mátrixot belülről fenntartó ügynököket, Smith-t és csatlósait. A végső párbajban láthatóan nincs ellenfele, és kvázi halhatatlan a szimulált világ keretein belül. Az utolsó jelenet pedig azt sugallja, hogy Neo megkezdi felszabadító-hadjáratát, és ezzel gyakorlatilag elkerülhetetlen az emberiség öntudatra ébredése. Tehát tökéletes pozitív lezárást kapott az első epizód, melyből persze ki lehet hozni egy folytatást a valódi gépek elleni harc bemutatásával, csak nem lett volna érdemes, mert miként a Terminator-sorozat az időutazós sztori miatt érdekes, úgy a Mátrix izgalmait is a szimulált világ és a realitás feszültsége adja. Miként a Terminator 4, úgy a Mátrix bármilyen, gépek elleni jövőbeli háborút bemutató folytatása is sablonos disztópiává degradálódna.

matrix-reloaded014.jpg

Így a készítők nem is tehettek mást, minthogy hatálytalanították az első rész fejleményeit – bizonyos mértékben. Ezért itt bár megmaradnak Neo szuperképességei a világon belül és azon túl, azonban a történet fő csavarja, hogy valójából Neo nem kiválasztott, hanem egy, az Építész által írt programba mintegy belekalkulált anomália, aki nem is az első, hanem az hatodik verzió. Tehát az a Messiás-szimbolika, ami a Terminator 1-2-ben is élt, úgy törik itt ketté, mint a Terminator 3-4-ben John Connor mítosza – ami, ennyi kudarcos reboot és folytatás után kijelenthetjük, nem túl jó ómen. Neo sorsa nyilvánvalóvá válik a film végén, és tulajdonképpen kiderül, hogy mindaz, amire az első rész épült, hazugság. Morpheus és a nézők, a rajongók számára is hatalmas csalódás ez természetesen.

Alapvetően ebben a koncepcióban az az igazán problémás, hogy Neo nem degradálódhat ismét átlagemberré. Igaz, Wachowskiék megpróbáltak neki méltó ellenfelet találni a Merovingi vagy a mindenkit maga képére formáló, elszabadult Smith ügynök szerepében, azonban tudjuk, látjuk már a cselekmény kezdetétől, hogy senkinek esélye sincs Neoval szemben. A többi, ágyútöltelék karakterrel pedig egészen egyszerűen sablonosságuk és fapofaságuk miatt nem tudunk annyira azonosulni, hogy igazán izguljunk például a grandiózus, de halálosan unalmas autósüldözés alkalmával Morpheus-szal vagy Trinity-vel. Akik egyébként roppantmód egysíkú mellékszereplőkké süllyedtek: a laza, Neoért rajongó Morpheusból baltaarcú tank lett, Trinity-ből pedig kvázi „bajba jutott nő” archetípus.

És egyébként Neo alias Keaneau Reeves itt talán még az előző résznél is idiótábban fest a kiválasztott szerepében. Mivel Reeves alig játszik, szinte csak van a vásznon. Egyetlen, érzelemmel is teli megnyilvánulása a film végi „újjáélesztős” képsorokban látszik, ám ez sem az igazi, valahogy hihetetlen és hiteltelen, amilyen módon aggódik szerelméért. S ebből még a Forradalmakban, a harmadik részben is kapunk egy adagot a cselekmény végén, ami egy fokkal talán kevésbé ócska, de ott is nevetséges, ahogy a kiégetett szemű Neo könnyeit törölgeti…

matrixzion.jpg

A nem éppen Oscar-gyanús színészi játékon kívül természetesen a sztorival és a párbeszédekkel van a legnagyobb baj a Wachowskiék Mátrix-folytatásában. Mint már kifejtettem, a történet ideológiai szempontból is problémás, hiszen éppen az ellen érvel, ami az előző rész fő koncepciója volt, ami miatt sokan szerették a Mátrixot. Azaz a Mátrix maga itt egyre inkább egy jól működő rendszerként jelenik meg, melyben a lázadók az anomáliák, akik a tökéletes utópiát csak bolygatják azért, hogy gyakorlatilag egy siralomvölgybe ébresszék fel a benne résztvevő embereket. Akarva-akaratlanul is a Mátrix világ ebben a filmben úgy tűnik fel, mint amit csak Smith tesz tönkre, de maga az Építész alapvetően jól építette meg. Sőt Zion, a valóságbeli „szabad város” sem szabad valójából, hiszen bele van kalkulálva a Mátrixot újratöltő algoritmusba. Így a tét ismét az ezúttal a rendszer stabilitását bolygató Smith ügynök legyőzése, akiből elég primitív módon úgy csinálnak újfent méltó ellenfelet, hogy megsokszorozzák. Minő kreatív húzás!

De a legcikibben egyértelműen az első rész valóban érdekes és filozofikus párbeszédeit imitáló, erőltetett, Paolo Coelho és Oravecz Nóra egysorosait idéző dialógusok. A címben már kiemelten egy szánalmas mondatot, mely az Orákulum szájából hangzik el, aki itt kifejezetten ostoba nő az első rész kicsit Yoda mestert idéző, bölcs figurájával szemben. De rémes Morpheus üres, semmitmondó zioni beszéde, melyet egy öncélú, bugyuta trance-party követ, melyen láthatjuk a filmtörténet egyik legnevetségesebb szexjelenetét Neo és Trinity között. (Keanu Reeves olyan arcot vág orgazmusa közben, mintha éppen egy egyhetes székrekedés után könnyítene magán.) „Pusztán azért nincs ma félelem a szívemben, mert nem felejtek. Nem felejtem el, hogy nem az az út fontos, ami még előttem áll, hanem az az út fontos, amin végigmentem!” – egy kis ízelítő a gyászosan rossz zioni szózatból.

S mindez igaz a film egészére. Az első részhez képest a Mátrix 2 üres pózolás, tartalmi, filozófiai szempontból is. Olyan érzésünk lehet, mint mikor egy jó tanuló kiváló felelete után egy rossz tanuló megpróbál rizsázni fennkölt, álértelmiségi stílusban, de nagyon nem megy neki. A Mátrix: Újratöltve nagyon mély, nagyon filozofikus szeretne lenni, de csak olyan párbeszédekre telik tőle, mint az Orákulum és Neo közti bárgyú dialógus, vagy mint Morpheus idézett szózata, vagy a Merovingi „éttermében” folytatott diskurzusok. A „sokat ittam, tehát hugyoznom kell” egysoros is kiváló példa arra, hogy milyen felszínes és vulgáris a sokak által „soooo deeeep”-nek titulált Újratöltve. Meggyőződésem, hogy Christopher Nolan a hasonlóan felszínese és tudálékos Erdet készítése előtt túl sokszor nézte meg sajnos nemcsak a Mátrix első részét, hanem a két folytatást is. Különös tekintettel erre az ostoba, fontoskodó, félbehagyott második felvonásra.

matrix_reloaded_10.jpg

Félbehagyott, azt írom, mert a Mátrix: Újratöltve és a Forradalmak tulajdonképpen egy, jó hosszú film lenne, ha nem döntenek úgy, hogy ezt tavasszal, amazt késő ősszel engedik csak ki a mozikba. Ami nem lenne nagy baj, hiszen a Kill Bill is egy film, csak kettéosztották. A probléma az, hogy rendkívül ízléstelenül, fapados módon szó szerint kettévágták a Mátrix 2-t. Ami lehet, egy hétről hétre folytatódós sorozatnál elmegy cliffhangerként, de… De nem, ne mentegessük, hiszen a sorozattörténelemben is vannak bőven rohadt jó és nyitott befejezések, melyek még évtizedek múlva is benne vannak a nézők agyában (ilyen szerintem a Twin Peaksé). Az Újratöltve viszont nem győz meg arról, hogy ott és akkor kellett volna elvágni, minthogy addig is elég kusza, mi is a szereplők célja, de Bane arcával zárni a folytatást eléggé melléfogás, mert alig a film harmadában lett bemutatva és előhozva a Smith ügynök által megszállt karakter. Szóval na, nem működik a kettévágás ebből a szempontból.

Ezenfelül a Mátrix: Újratöltve durván elcsúsztatja az első rész arányait. Mint írtam, az első rész nagyjából kétharmadrészt a világépítésről szól. A másodikban ez az arány megfordul, és az az elv érvényesül, hogy egy, meglehetősen unalmas és üres diskurzusra jut két elnyújtott, túltolt és emiatt korántsem ütős akciójelenet. Érződik ezeken, hogy a készítők el voltak alélva a technikától, a kung-futól, a test-test elleni küzdelmektől, és bizony percekig zenés montázsokban kell lesnünk, ahogy az ezer Smith verekszik Neoval, ahogy a Merovingi „ikerpárjai” (akik gondolom, a Wachowski-fivérek másai) üldözik Morpheusékat vagy tíz percen át, s ahogy Neo újfent megküzd a Merovingi bandájával. Olyan a Mátrix: Újratöltve, mint egy pornófilm, melyben a szexjelenetek helyett a verekedős részeket variálják – puszta kézzel, lőfegyverrel, szúró-vágó szerszámokkal és az üldözéses jelenetben mindezeket kombinálva küzdenek a szereplők a végtelenségig. Míg a Mátrix első részét feszülten néztem végig, és talán csak a nagy leszámolás néhány másodpercén zökkentem ki kicsit azzal, hogy „ez már sok lesz talán”, addig a Mátrix: Újratöltve esetében néha meg kellett állítanom a filmet, mert annyira lefáradtam a sok lassításos csihipuhitól. Mert persze a Mátrix 2-t mondjuk egy mai szuperhősfilmmel összemérve messze jobbnak tarthatjuk látványban a harci koreográfia miatt (talán csak az Amerika Kapitány-filmek törődnek ezzel valamelyest mostanság, a többiek megelégszenek az egymásra pakolt robbanáseffektekkel). A probléma nem is a minőséggel, hanem a mennyiséggel és a műviséggel van. Minden ilyen jelenetnél olyan érzésünk van, mintha egy olcsó Bruce Lee-filmet néznénk, ami persze a maga nemében tényleg látványos, de a Mátrix nem erről szólt. Illetve a kevesebb több: a Mátrix akciói azért voltak lélegzetelállítóak, illetve azért működnek ma is, mert az alkotók még tudtak takarékoskodni a munícióval. Itt, a második részben viszont úgy az arcunkba eresztik már az első képkockákon a verekedős-lassulós akciószekvenciákat, mint a harmadik részben a zioni ostrom alatt a „lépegetők” az özönlő őrszemekre. Csak kár, hogy miként a zioni dokk is elesett előbb-utóbb a kilőtt ólommennyiség ellenére, úgy az Újratöltve is kb. harminc perc után dögunalmassá válik, akrobatamutatványok ide, autós üldözések oda.

Valami miatt azonban mégis úgy éreztem, hogy akarom nézni ezt a filmet, így kicsit fel is javult a szememben tíz év alatt. Most bevallottan csak e cikk miatt tekintettem meg újra, mivel „minden, aminek kezdete van, véget is ér”, ahogy az Orákulum mondja a harmadik epizódban, a Forradalmakban, azaz egyszerűen így teljes a Mátrix-univerzum, ha mindről írunk. És azért el kell ismerni, van pár vitathatatlan erénye az Újratöltvének is. Illetve „pár”: igazából egy nagyobb jelenet, és az oda vezető szálak miatt lehet szimpatikus a Wachowskik folytatása. Ez pedig Neo szerepének átértékelődése, illetve az a néhány infómorzsa, melyet a Mátrix történetéről tudhatunk meg az Építésztől.

1294385494702948389.png

Igen, az Építésszel folytatott párbeszédek is erőltetett, áltudományos frázisokkal tarkítottak, de, ha a feleslegesen túlbonyolított diskurzusból ki tudjuk hámozni a lényeget, akkor nagyon érdekes dolgokkal szembesülhetünk. Ilyen az a tény, hogy Neo nem egy kivételes egyéniség, és amit majd a Mátrix: Forradalmakban tovább visznek, hogy az Orákulum tulajdonképpen sokkal fontosabb és erősebb, mint „a kiválasztott”. Hiszen, mint az Építész elmondja, Neo csak egy anomália a sok közül, melyek a Mátrix verziófrissítései alkalmával keletkeztek. A tervező ugyanis a tökéletes emberi szimulációt akarta létrehozni, és ez sikerült is, de, hogy igazán élő világot teremtsen, bütykölnie kellett még a szoftvert. Ennek folyamán jött létre az emberek döntésképessége, a szabad akarat, az Orákulum és maga a kiválasztott és Zion is. Avagy amit eddig láttunk, és ami a következőekben is elénk tárul, az csupán egy algoritmus, ami periodikusan ismétlődik. A Mátrixban feltűnnek hibák (ez esetben Smith elszabadulása), túl sokan ébrednek öntudatukra, megszületik a kiválasztott, s az Orákulum segítségével, a kiválasztott felhasználásával újra kell tölteni a programot – innen a film amúgy frappáns címe is. Ez pedig úgy történik, hogy a kiválasztottat felébresztő zioniak elvezetik őt az Építészhez, aki felkínálja a lehetőséget, pusztán kísérleti megfontolásokból, hogy Zion pusztulása vagy felszabadítása legyen a jövő. És általában, Neót kivéve mindenki Zion felszabadulását választja, így a Forráshoz, azaz a gépek urához megy, s a Mátrix újratöltése sikeresen megtörténik. Azaz ez az egész algoritmus tulajdonképpen be van építve a rendszerbe a tervező program által, kvázi egy vírusirtó.

Így pedig alapvetően változik meg a Mátrix első részének alaptézise, hiszen Neo számára nem az emberek felszabadítása, a Mátrix elpusztítása, hanem megtartása lesz a cél. És ez felveti a szabad cselekvés kérdését, illetve a választás ideológiai problémáját – ismét. A választás az alapvető a Mátrix-univerzumban, az Építész is ezt vizsgálja. Sőt tulajdonképpen ő adja meg a lehetőséget a választásra ebben a szimulált világban az emberek számára, minthogy a Mátrix első verziójában elmondása szerint nem volt ilyen. Ezzel pedig visszajutunk a Mátrix Slavoj Zizek által felvetett problémájához, hogy létezik-e egyáltalán szabad akarat. Mármint olyan szabad akarat, mely független minden ideológiai konstrukciótól, és valóban az ember, az egyén gondolkodásából, és nem egy absztrakt hatalomtól ered. Mint már Zizek segítségével az előző Mátrix-írásban rávilágítottam, a kapszulaválasztás is felveti a szabad akarat kérdését, hiszen a két opció mellett van egy nyilvánvaló, harmadik lehetőség is, melyet nem kínál fel a rendszer az egyén, Neo, a kiválasztott számára, aki elvileg képes már nemcsak a Mátrixot, hanem a valóság gépeit is manipulálni. De, mint az Építész rávilágít, Neo sem szabad valójából, mivel egy algoritmus része. Az, hogy két választási lehetőséget kap ismét, és ő nem arra megy, amerre az öt elődje, hanem Trinity miatt kockáztatja Zion és a Mátrix pusztulását, bele van kalkulálva a rendszerbe. Tehát Neo szabadsága korlátozott, mivel maga az ideológia jelöli ki számára az opciókat. Hiszen ő maga sem tudja, mit kell tennie, a második rész ezért is suta kicsit, mert Neo olyan benne, mint egy vergődő kisfiú, nem pedig, mintegy megváltó istenség. Ez persze egyúttal izgalmas és merész is, hiszen a célját kereső hős annyira nem fősodorbeli jelenség manapság.

matrix_rev_club_hel.jpg

Mindenesetre abból a szempontból mindenképp remek húzás, hogy az ideológiai konstrukciók kényszerítő erejére mutat rá. Mint már előző bejegyzésemben is idéztem pár ideológiakritikus teoretikus (Althusser, Marcuse) eszmefuttatását, az ideológiától nem lehet szabadulni, mivel a civilizációba születő ember eleve egy ideológia konstrukcióba születik, és maga az ideológia fogja őt mint szubjektumot megszólítani. Ezt szülei, mikrokörnyezete és a társadalom biztosítja, akik már szintén egy ideológiai konstrukcióba születtek, melytől nem lehetnek függetlenek akkor sem, ha egy teljesen lakatlan világba menekülnek, ahol a maguk urai lehetnek. Zion lakóira utalok, akik ugyanabban a diskurzusban vesznek részt, amit a gépek által teremtett szimuláció kijelölt számukra. A civilizációba született ember agyában gyerekkorától kezdve sémák rögzülnek, műveletminták, melyek a tudatát és identitását formálják, s ezeket akkor is alkalmazni fogja részben vagy egészben, ha szabadulni akar tőlük. A Mátrix-szimuláció lényeges kérdésfelvetése tehát, hogy az ember mi alapján hoz döntéseket, és egyáltalán van-e az embernek szabad akarata. A filmet többek között ezért is támadták és tiltották be Egyiptomban, mert a kormányzat szerint az Újratöltve megsérti pár vallási felekezet elképzeléseit a szabad akarattal kapcsolatban. Pedig a Mátrix: Újratöltve csak megmutatja, hogy a szabad akaratot mi korlátozza le, ha létezik is.

Ugyanakkor ezért meglehetősen suta és következetlen a Wachowski-testvérek folytatása, hiszen rámutatnak az ideológiai konstrukció problémájára, de mégis amellett érvelnek a Forradalmakban, hogy ezzel meg kell békélni. Holott az embert, mint a Mátrix első része is implikálja, csak és kizárólag az ideológiai konstrukció, a szimuláció szétzúzásával lehetne felszabadítani. „Szabadítsd fel a tudatod” – ez a Mátrix első részének kulcsmondata, míg a 2-3-é az, hogy „Békét”, holott a Wachowskik rámutatnak már a Mátrix: Újratöltve végén is, hogy a béke egyenlő a szabadság hiányával.

Tehát van egy érdekes felvetés a második részben, de ez rengeteg ellentmondást generál, és a Mátrix-trilógia koherenciáját veszélyezteti. Hangsúlyozom, nem az a baj, hogy a második rész rácáfol az elsőre, és minden megváltozik ahhoz képest. Például a Vissza a jövőbe 2 remek film, pedig az előző epizódot idézőjelbe teszi, és számos paradoxont generál. De ezeket Robert Zemeckis filmje következetesen végigviszi, illetve kiigazítja, azaz tudatosan alkotta meg, kódolta bele a történetbe az inkoherenciát. Az inkoherencia a Mátrix: Újratöltve cselekményében azonban nem következetes. Olyan érzésünk lehet, mintha a Wachowski-fivérek nem tudtak volna mit kitalálni a rajongók és a pénz nyomása alatt folytatásként, így maga a folytatás logikája vitte őket abba az irányba, amibe elindultak. Csak éppen így nem működik a „szabadítsd fel a tudatod!” célkitűzés, mert egy előre leprogramozott algoritmus egyszerűen teljesen ellentétes a szabadsággal, a szabad választással. Ráadásul mindez roppant erőltetett, álfilozofikus diskurzusokban és uncsi akciójelenetekben tárul a néző elé. Ilyen szempontból a harmadik, sokkal butább és giccsesebb felvonás jobban működik, mert a Wachowskik belátták, hogy ez a széria már nem több látványfilmnél, így felesleges beleerőltetni hú-de-magasröptű(nek szánt) gondolatokat.

the-matrix-reloaded-image-2.jpg

31 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://amerikaiplan.blog.hu/api/trackback/id/tr498918016

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

FOUREY · http://baloldaliliberalis.blog.hu/ 2016.07.27. 17:10:37

Remek írás ez is, az előzmény is! Azon gondolkodtatott el, hogy tulajdonképpen mi is lenne a szabad akarat, minden előzetes (ideológiai, kognitív stb.) keretezettség nélkül? El lehetséges egyáltalán képzelni ilyesmit? Milyen döntés lenne az, ahol nincsenek választási lehetőségek, ahol nem előzetesen adott lehetőségek közül vagy előzetes elképzelések alapján döntünk? Fogalmam sincs, őszintén szólva. Ahogy ebben az írásban is látom, nem volt alaptalan a gyanúm, hogy a II-III. részekkel az volt a baj, hogy egy stílusos (és főleg stílusos) filmet túlgondoltak. Nincs semmi bajom a filozófiával, de az is egy szakma, ahhoz is érteni kell, mint a filmezéshez és a bizonyos mélységen túl valószínűleg nem lehet egyformán jól érteni mindkettőhöz és talán nem is kell. :) Még egyszer köszönöm, jó volt erről a hajdani traumatikus moziélményemről olvasni egy terápiás funkciójú írást.

Tenebra 2016.07.28. 22:06:26

@FOUREY: Köszönöm, örülök!

Az találó, hogy túlgondolták a II-III. részt, lehetséges, hogy a saját csapdájukba estek bele, és nem feltétlenül unottan, csak a pénz miatt készítették a folyatásokat.

A szabad akarat kérdésére talán nem is lehet válaszolni a "szerintem" nélkül. Mert már eleve a nyelv is nagyon sok mindent meghatároz, melynek segítségével megfogalmazhatod a gondolataidat. Ami ugye egy szabályrendszer, amihez alkalmazkodsz. Ez pedig meghatározza azt is, hogy mit közölhetsz.

Ha talán a nyelvtől függetleníthető lenne a gondolkodás, akkor lehetne elérni egy olyan állapothoz, amiben az egyén tesz egy mindentől független kijelentést. De ugye eleve az "egyén" mint olyan interakciók eredménye, azaz az egyéniség, az identitás is valamilyen konstrukció. Tehát szerintem többek között ezek miatt nincs valójából szabad akarat. Túl sok a "ha", és mivel még az állatvilág egyedei sem létezhetnek izoláltan, közösségek nélkül, így képtelenség a létezést szabad akarattal elképzelni számomra. :D

2016.07.29. 08:58:00

jó írás, tetszett

for-avar 2016.07.29. 08:58:33

Minnél többször látom a filmet...annál jobban tetszik. mert nem az akciókat nézem hanem az összefüggést
ha van a filmtörténelemben gonoszabb jelenet elbizonytalanítóbb Vader
-Én vagyok az Apád!
mondatánál...az bizony az Architect(kicsit olyan szabadkőműves alkotó) mondatai. kíméletlenül gépiesen dolgoznak a 0 és 1 jelek mint választási lehetőségek. De ő ezeket az utakat már tudja. Milliószór lefutatta...
A hiba Smith aki ellen nem tud mit tenni...egy vírus amely mindenki ellen támad...
Amit kicsit rossznak érzek az a Merovingi és Persephone sekélyessége. Mindkettő olyan szerep amely csak külső. bárki lehetett volna. Angelina Jolie....Megan Fox is eljátszhatta volna. Férfi szerepben is...bárki lehet Merovingi...sajnos
Az üldözéses jelenetben akkora Cadillac reklámot láthattunk(az összetörő autók az addigra megbukott kiszórt Oldsmobile Aurorák voltak) hogy szinte fájó...
Ettől függetlenül tetszik a film és örülök hogy más is mélységben tud vele foglalkozni

jobbdemokrata42 2016.07.29. 08:59:16

Én a második rész után reméltem, hogy kiderül: Zion is egy szimuláció, és azt is a gépek hozták létre, a szabadság illúziójának megteremtéséért.... :( De nem. Ettől függetlenül, bár feleslegesnek tartom a folytatásokat, de ahhoz képest, hogy a Mátrix kerek egész volt, egész ügyesen megoldották, hogy a folytatások ne csak úgy lógjanak a levegőbe. Szerintem azért több van bennük, mint amit a posztod elején megírtál, de tény, hogy nem túl mély mondanivalójú "termékek" születettek. Megragadnám az alkalmat, hogy elmondjam: a első Mátrix sem mély mondanivalójú. Ha ugyanez Európában készül, akkor kevésbé lett volna látványos, ellenben megismerhetnénk benne a teljes filozófiai rendszert, ami az "én álmodom a lepkét, vagy a lepke álmodik engem"-téma mögött van. De jobb ez így. Így lett egy generáció gondolkozását meghatározó, filozofálós-kardozós-baszós film. :)

Ritana 2016.07.29. 08:59:28

Sajnos nem tudok egyeterteni a leirtakkal. A Matrix trilogiat szerintem hiba pusztan a filozofiaja, mondanivaloja altal megitelni. A film nemcsak ettol lett a ketezres evek legjobb mozija, hanem az otlet, a stilus, a zene, a hangulat egysegessegetol. Es mindezt tokeletesen hozza a masodik es harmadik resz is.

wmiki · http://kigondoltam.blog.hu/2014/07/20/stephen_hawking_538 2016.07.29. 08:59:49

Bibliáról nem fogsz írni?
Ahhoz sem értesz, az miért maradna ki?

Vannak filozófia témájú cikkek az eredetileg is trilógiának tervezett MÁTRIX-xal kapcsolatban, vannak könyvek, sőt filmek is, pl. a Mátrix filozófiája, vissza a forráshoz, vagy Tóth Bálint Mátrix elemzése, azok jók.

De nyilván ők a hülyék, és csak az index címlapos cikkek szerzői helikopterek.

S=klogW 2016.07.29. 08:59:59

a mátrixból kilépettek városa nem a szimuláció része, a való világban létezik

csak létrejöttének lehetősége része az algoritmusnak

Kelly és a szexi dög 2016.07.29. 09:00:04

Látszik, hogy foglalkoztatott a téma

Tenebra 2016.07.29. 09:09:19

@Kedves Loránd x: Igen, én is írtam, hogy azért ez még mindig több, mint a mai látványfilmek. Bár az Interstellarral nem értek egyet, hogy említed, mert az szerintem egy egész jól kidolgozott látványfilm, nem olyan összecsapott és felszínes, mint az Eredet.

@jobbdemokrata42: Én is szerettem volna, ha, mint David Cronenberg saját "Mátrix"-ában, az eXistenZben, itt is kiderül végül, hogy szimulációk sorozatáról van szó. De, ahogy írtátok többen is, azért mégiscsak egy közönségfilmről van szó, ezért nem kell itt túlságosan bonyolult dolgokat belelátni. Jóllehet, a Wachowskik a 2-3-mal maguk is túlbonyolították.

@wmiki:
1. nem vagyok indexes cikkíró. :D
2. nyilvánvalóan egy filozófiával foglalkozó teljesen más szempontok alapján elemzi a Mátrixot, mint mondjuk én, aki a film felől közelített tanulmányai során a filozófiához, társadalomtudományokhoz.
3. Magyarországon mindenki ért mindenhez. :C Sajnálom, hogy ezt nem tudtad. :C Most már tudod.
4. A filozófia tudod, mit jelent amúgy? Mármint melyik szóból származik. Gondolom, ha ekkora szakértő vagy, és ilyen hatalmas arccal nyilvánítasz engem hozzánemértőnek, akkor igen.
5. Egyébként amit itt leírtam, az nem filozófia, hanem filmkritika, kiegészítve pár ideológiakritikai megjegyzéssel. Nem is állt szándékomban, hogy filozófiai mélységekben kezdjek el elemezgetni, mert ahhoz nem lenne elég egy blogbejegyzés.
6. Lazíts.

Hohenzollern 2016.07.29. 16:33:24

Dramaturgiailag is vannak benne hibák: pl. amikor Neo a fegyverteremben a Merovingi testőreivel küzd és a kard megvágja a kezét, a Merovingi megállapítja, hogy "Lám, mégiscsak ember.", merthogy vérzik.
Ehhez képest a kamion tetején Morpheus a kardjával megvágja a vele harcoló ügynököt az arcán, aki szintén vérzik.

A kulcsos ember szerepe annyi, hogy odaad egy kulcsot és elmagyarázza a biztonsági rendszert, ami így viszont értelmezhetetlen, hiszen ha ez az információ és a kulcs ennyire fontos, akkor gyakorlatilag kizárt, hogy a kvázi főistenként belépő Építész a saját védelmét egy ennyire magatehetetlen programra bízza, ami képtelen megvédeni magát, sőt az alprogramok (pl. a Merovingi) ide-oda rángatják, fogságba ejtik, stb.

Arról egyébként nem is beszélve, hogy az Építész elmondása szerint Neo szükségszerűen találkozik vele, ezzel pedig az összes megelőző harcot, küzdelmet, stb., zárójelbe teszi, hiszen ebből kiderül, hogy az összes harcnak nem volt tétje, hiszen Neonak győznie kellett mindenhol, mindenki ellen, hogy szükségszerűen eljusson az Építészhez, így Neo hősködése és faarcú küzdelmei egy csapásra röhejessé válik, hiszen a küzdelmeinek valójában soha nem volt tétje.
Ez viszont máris azt jelenti, hogy az Építész gondolkodása és Neo megállításának szándéka teljesen irracionális, hiszen teljesen szükségtelen valamennyi küzdelem, lévén mindenképp el kell jutnia az Építészhez, tehát az Építész és a Matrix miért is próbálja ezt az ügynökökkel, stb., megakadályozni?

Raszputyina 2016.07.29. 16:33:28

Mind a két írásod tetszett, elgondolkodtatott. És örülök, hogy ebben a másodikban már legalább egy alkalommal sikerült Keanu Reeves nevét helyesen leírnod. Nagyon utálhatod. Erre viszont nekem van egy elméletem.

Lapcsánka 2016.07.29. 16:33:40

Van még egy érdekesség. A mátrix ugye úgy alakult ki hogy a gépek öntudatra ébredtek és fellázadtak az emberek ellen, viszont az emberek teremtették a gépeket, így tehát szabad akarata akkor se volt az embernek mikor még nem a mátrixban élt. Így viszont az emberiség megteremtette az örökkévalóságot saját maga részére, létrehozott egy isteni hatalmat, ami önmagát teremti meg.

Lapcsánka 2016.07.29. 16:33:51

A szabad akarat minden élőlénynél korlátozva van mert élnek és az alapvető élettani funkciókat fenn kell tartani. A táplálkozás, lélegzés, szaporodás és hasonlók, a jól ismert maslow piramis. Ezen felül ott vannak az érzelmek, a test az ézrelmekre gyakorolt hatása (hormonok), a tudat érzelmekre gyakorolt hatása (moralitás), illetve az érzelmek kivetülései testre és tudatra. A teljes tudatunk felszabadulása csak akkor lehetéseges ha megszűnünk embernek lenni és kötöttségek nélkül, a tudatunk végtelenné válik.

Phil Necro 2016.07.29. 16:33:54

- A legjobb resze a sorozatnak az Animatrix
- Az orakulum rebuszos dumai nelkul sokkal jobb lenne
- a legfontosabb dialogus nem az epiteszes,hanem az, ahol Smith (teljesen jogosan) a virusokhoz,parazitakhoz hasonlitja az emberiseget
- Az nekem nem teljesen vilagos, hogy mi tortenne,ha gyoznenek a gepek,es egyetlen ember sem maradna.mi az o letezesuk celja ?

Predesztinacio : ha egy ajto elott allsz,akar napokig is gondolkodhatsz, hogy belepsz-e vagy sem,de vegul ugyis csak egy dontest hozhatsz,ezert valamilyen szinten biztosan letezik.

Coelho: Odaig jutottunk, hogy 10 random idezet kozul mar nem tudja senki megmondani, hogy melyik szarmazik Coelhotol, vagy egy demotivalo plakatrol, es melyik Platontol, vagy barmelyik mindannyiunk szamara elismert gondolkodotol.
Az utobbi evek teljesen kicsinaltak a bolcseleteket,egysorosokat.

Gazz 2016.07.29. 16:34:16

Remek cikk. Mindazonáltal nézd meg mégegyszer és ha ebben az ütemben haladsz, össze fog állni a kép, mert egy dologra még nem jöttél rá. Ennek egy részéhez már egészen közel jutottal, már ami azt a felismerést illeti, hogy ki az igazi főszereplő ebben a filmben, de Smith-t illetőleg még tévúton vagy.
Én jobban szeretem a Reload-ot, mint az első részt, pontosan azért, mert teljesen átértelmezi az összes cselekvő motivációját, szerepét, és tulajdonképpen azt is, hogy itt most kik harcolnak kikkel.
Mert az csak a felszín, hogy az emberek a gépekkel. Valójában egyáltalán nem erről van szó.

Raszputyina 2016.07.29. 16:34:21

Örülök, hogy ebben a második írásodban legalább egy alkalommal sikerült eltalálnod, hogyan kell Keanu Reeves nevét helyesen írni. Nagyon utálhatod. Erre meg nekem van egy elméletem.

Egysimaegyfordított 2016.07.29. 16:34:30

Teljesen máshogy látom. Pont az a jó benne, hogy Neo nem mint egy egy hiperszuper megváltó villog már benne, hanem nagyon is érthető: egy sokadik verzió a rendszerben, és feladata az, hogy pucolja Smith ügynököt és klónjait. . De ő mégis más, hiszen most először lépett be Trinity anomáliaként, vagyis Neo szerelmes és ezért a szerelemért nem tud "elvárt" döntéseket hozni. Anomáliaként új anomáliát hoz létre, amit már tud az Orákulum is. És ezért is mondja neki, hogy "már látó", hiszen azzal ,hogy kilép a saját keretei közül vmi újat hoz létre , egy nem megszokott cselekvéssorozatot; amire a Tervező (meg a Mátrix) sincs felkészülve.

Treff Bubi 2016.07.29. 16:34:36

Én is arra hajlok, hogy az egész trilógiát egy egész filmként kell kezelni, amiben az első rész bemutatta a környezetet, a többi pedig a küzdelmet a szabadságért. Mivel már ismerjük az alapszituációt, az Újratöltve és a Forradalmak nem tud akkora álleejtő élményt nyújtani, így marad az akcióorgia.

Sith Lord 2016.07.29. 16:34:38

Jó írás. Remélem az Animatrix-ra is sort kerítesz.
(És mivel úgy tûnik hogy az Eredetrôl sincs túl jó véleményed - ahogy nekem se - arról is szívesen olvasnék.)

É2I 2016.07.29. 16:35:00

Tíz évig kellett gömbölygetned ezt? Vagy csak az ébresztett fel, hogy most adják a három részt valamelyik mozi csatornán? Kár volt, aludj tovább Neo.
Vannak hibái, ez tény. De melyik folytatásnak nincsenek?
Még -szerinted- ilyen rosszul elgondolva, összerakva is üti a mai filmek 95%-át, sajnos. (Ezek még nyomokban sem tartalmaznak történetet a legtöbb látványelemüket meg már pont láthattuk 10-15+ éves filmekben.)
De hát a vélemény, a kritika magánügy, mint ahogy ez a hozzászólás is :)

Tenebra 2016.07.29. 16:49:17

@É2I: Hát tudod, néha újranéz az ember filmeket. :D Nekem most ez egy hirtelen felindulásból jött ötlet volt, mert még a blogra nem született külön írás egyik Mátrixról sem, és olvastam egy cikket virtuális valóságok és szimulációk témában, s rájöttem, hogy az elsőt mennyire szerettem. Aztán gondoltam, ha már írok az elsőről, a többit sem hagyhatom ki.

@Sith Lord:
Természetesen a Forradalmak és az Animátrix sem fog kimaradni. És üssetek, de az Animátrixot majd most nézem meg először. :P :D

@Treff Bubi: Én inkább úgy látom, mint a Star Wars esetében, hogy volt egy első rész, amit jól átgondoltak, kitaláltak, aztán a siker miatt továbbgondolták. Csak itt ez nem annyira sikeres, mint az SW esetében, de mint írtam, kétségtelenül vannak gondolatébresztő jelenetek a filmben.
Bár a Wachowskik véleményét nem olvastam a témában, annyira nem merültem el a Mátrix-univerzumban.

@Egysimaegyfordított: Lehet, félreérthető voltam, de alapvetően ez tetszik benne nekem is, merész húzás, hogy a hős maga is bizonytalan a kilétét és küldetését illetően még a második részben is. Nekem a bajom azzal van, hogy a felszabadítási narratíva mellett fut egy tök ellentmondásos, "megbékélési" narratíva.

@Raszputyina: Az ő nevével küzdök, de a Forradalmakról szóló írásomban ígérem, helyesen fogom leírni! :D Egyébként nem utálom Kienót, sőt vannak egészen jó, vagy legalábbis általam kedvelt szerepei (pl. a Holtpontban vagy a Féktelenülben vagy a Mátrix első részében vagy legutóbb a Neon démonban).

@Gazz: Olvasgattam a témában kicsit, főleg persze rajongói írásokat, és nekem most így újranézés után úgy tűnik, hogy az Orákulum valójából a kulcsa mindennek. És úgy vettem észre, hogy ez az egész az Építész és az Orákulum "viaskodása", de ugye ez is az algoritmus, az "újratöltés" része.
A Smith-felvetésem egyébként egy YouTube-videón alapul, szintén rajongói találgatás. De engem megfogott, ha a Forradalmak újranézése után nem is győzött meg. :D

@Phil Necro: Jaja, a Smithes fejtegetés nekem is tetszett - de az az első részben van, mikor Morpheust vallatja. Ebben a részben szerintem a legjobb diskurzus az Építész és Neo között zajlik, annak tényleg van "mindfuck" faktora. Az orákulumos és a Merovingi halandzsák csak vetítések, rizsák szerintem.

A "koelhós" meg csak egy szófordulat, ami manapság meglehetősen elterjedtté vált azokra a dolgokra, melyek álfilozofikusak, tautologikusak vagy evidenciák, trivialitások, mégis magasröptű gondolatokként adják el őket. Én ebben az értelemben használtam a Mátrix: Újratöltve esetében.

@Hohenzollern: Tekintve, hogy a Mátrix amolyan kísérlet is, én kivételesen el tudtam fogadni ezeket a "hülyeségeket", hiszen ebben az értelemben maguk a harcok és a választási lehetőségek is a kísérlet részei.

FOUREY · http://baloldaliliberalis.blog.hu/ 2016.07.29. 17:05:21

Nagyon érdekesnek találom a fenti kommenteket. Igyekszem tanulni belőlük, de be kell vallanom, nem vagyok meggyőzve róla továbbra sem, hogy a II-III. részeknek van bármi értelmük. De tetszik, hogy mennyi mindenki másként látja. Egyszer, ha lesz egy kis időm, megnézem újra a trilógiát.

wmiki · http://kigondoltam.blog.hu/2014/07/20/stephen_hawking_538 2016.07.31. 23:08:46

No mind1...
Mondanám, hogy:
"Többségében azért vagyunk itt, mert hajlunk az engedetlenségre", de láthatóan az indexes blogokon nem ez a helyzet.
És tudom jó lenne, ha jobban elmagyaráznám, de
"Nem tudok róla, hogy a tetteim magyarázatra szorulnak", és különben is:
"Nincs szükség rá, hogy mindenki higgyen"

Mindazonáltal a 2-3. résszel válik értelmessé a film, bár az akció számomra is sok már.
Megnéznék egy olyan változatot, amiből az összes akciójelenetet kivágják, és csak a párbeszédek maradnak.
Dehát tudjuk jól, hogy:
"Nem azért vagyunk itt, mert szabadok vagyunk..." :(

Gazz 2016.08.01. 11:09:08

@Tenebra
Valóban az Orákulum a főszereplő, s ami azt illeti, Smith is az ő szüleménye, ráadásul Smith fontosabb Neo-nál.
A fő motívum tulajdonképpen kiderül a filmből, csak a sok akció miatt kicsit elsikkad az, hogy ez az egész egy mesterterv szerint történt, az pedig azért született, hogy megoldást találjon egy visszatérő, és gyakorlatilag kezelhetetlen problémára.
A korábbi Mátrixokban nem volt Smith, és ezért a probléma ciklikusan visszatért.
Ebben a Mátrixban az Orákulum végre kitalálta a megoldást, és létrehozta Smith-t, akinek köszönhetően végre ki lehetett az Architektből kényszeríteni az emberek és gépek kapcsolatának újradefiniálását. Ha nincs a Smith vírus, akkor ez nem történik meg, és a korábbi ciklus ismétlődik Zionokkal, Mátrixokkal, satöbbi.
Nekem ez harmadszori nézésre esett le, és ezt figyelembe véve azt gondolom, hogy a 2. és 3. rész minden hibája ellenére túlmutat az első részen.
Abban egyet értek a kritikákkal, hogy túl sok volt az akció, bár speciel az autópályás rész nekem nagyon tetszett.

wmiki · http://kigondoltam.blog.hu/2014/07/20/stephen_hawking_538 2016.08.01. 18:24:54

@Gazz: Nein! Nézd meg újra.
Smith a rendszer része, nem az orákulum terméke.
Ő is ugyanolyan anomália, mint Neo, amikor látja, hogy ő sem hal meg, akkor nála is bekapcsol, hogy: "arra ösztönzött valami, hogy megszegjem a szabályokat. Ne engedelmeskedjek!". "Ő az ellentetted, a negatívod."
Bár az Orákulum célja a béke, egyetlen dolgot "tesz" érte: végig hitt benne.

kkn 2016.08.04. 20:14:25

A szerző már a második Mátrix kritikánál használja rosszul az alternatívát, a választási lehetőséget. Az elsőben a klasszikus hibát véti, az alternatívákat ír. De az alternatíva nem a válsztható lehetőségekre utal, hanem az alkalomra, amikor több eshetőség közül választhatunk. Így értelmetlen többesszámba tenni. Vagyis félreértelmezésből adódik.
Ebben a kritikában már magyarul ragozza túl: Két választási lehetőséget kap. De a szöveg alapján nem kétszer van választási lehetősége, hanem két dolog közül választhat. Most magyarul van leírva az alternatíva: Válsztási lehetőség. Alkalom, amikor választhatunk. Ha két választási lehetőségünk van, akkor kétszer választhatunk. Az, hogy mennyiből, már külön kérdés. Vagyis itt, mivel arról van szó, hogy ismét két dolog közül válszthat, akkor ezt is kell, hogy leírjuk. Két dologból van lehetősége választani. Vagyis egy választási lehetősége van, amikor két dolog közül választhat. Lehet a választási lehtöség több dolog között is. De nem a választási lehetőség számozásával jelöljük, hány dologból választhat.
Nem vagyok filozofikus alkat, remélem sikerült érthetően leírni, mi a választási lehetőség, az alternatíva.

FOUREY · http://baloldaliliberalis.blog.hu/ 2016.08.05. 18:51:06

@kkn: Emlékszem, amikor 14 éves koromban először hallottam ezt az okfejtést a magyartanárómtól, komolyan megrémültem, hogy mekkora suttyó vagyok. De az a helyzet, hogy ma már meg vagyok róla győződve, hogy ez egyszerűen nem igaz. A magyar nyelvben az alternatíva is, a választási lehetőség is többféle jelentést hordoznak. Szűkebb, technikai értelemben vonatkozhatnak magára a választási helyzetre, lazább értelemben azonban utalhat a választási helyzetben választható opciókra is. Érdemes rákeresni a neten, van rengeteg példa a lazább jelentésre is. Mivel a szavak jelentése nem természettől fogva adott, hanem a használatban dől el, ezért teljesen felesleges lovagolni azon, hogy egy teljesen bevett használat vajon helyes-e. Mindaddig, amíg nem okoz megértési nehézséget. Márpedig nagyon hülyének kell lenni, hogy itt valaki félreértse.

Tenebra 2016.08.07. 07:17:37

@kkn: Köszönjük a nyelvtanleckét, de amit FOUREY is ír, azt vallom én is. A magyar nyelvben az "opció"-ra szokás használni alternatívaként ( :D) az "alternatíva" szót. "Két alternatív közül választhatunk". Lehet, nem a legszabályosabb, de elterjedt a közbeszédben.
süti beállítások módosítása