Máig nem akar csillapodni az örökké gyűrött ballonkabátot viselő, szivart rágcsáló, fehérgalléros gyanúsítottjaival szellemi csatákat vívó hadnagy körüli rajongás. És ez így van jól. Hála a különböző tévécsatornák kínálatának, a nézők napjainkban is sűrűn találkozhatnak a csavaros eszű Columbóval, aki kitűnő megfigyelőkészségének és kérlelhetetlen vaslogikájának köszönhetően minden egyes bűnügyet felgöngyölít. Méghozzá rettentő szórakoztató módon. A mai napig lenyűgöznek bennünket a sorozatban elbeszélt detektívtörténetek, melyekben a figurák talán egyetlen csepp vért sem ontanak, de annál delejezőbb intellektuális élményben részesülhetünk mi, a publikum. De melyek is a széria legjobb epizódjai? Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek van egy-két titkos favoritja. Én most összeállítottam a magam lajstromát: csokorba szedtem az általam legsikerültebbnek tartott tíz Columbo-részt. Ez a válogatás következik most.
10. Negatív reakciók (Negative Reaction, 1974, r.: Alf Kjellin)
Önmagában véve is korrekt, szórakoztató és izgalmas epizód, a gyilkos pedig - egy öntelt fényképész, aki elteszi láb alól nejét - kifejezetten tenyérbemászó figura, akit imádunk gyűlölni. Azonban a Negatív reakciók koronája egyértelműen az a jelenet, amikor is hadnagyunkat a hajléktalanszállón egy apáca csövesnek nézi, leülteti az olcsó levest kanalazgató szerencsétlenek közé, és még egy új kabáttal is meg akarja akadályozni. Hősünk persze kihasználja a helyzetet: elvegyül az ágrólszakadtak társaságában, és közben kikérdezi azt a nincstelen férfit, aki fültanúja volt a gyilkosságnak. Az egész széria egyik leghumorosabb - és legzseniálisabb - pillanata!
9. Fekete etűd (Étude in Black, 1972, r.: John Cassavetes - Peter Falk - Nicholas Colasanto)
John Cassavetes (aki civilben a Columbo-t játszó Peter Falk nagy cimborája volt) egy népszerű karmestert alakít, akinek fiatal szeretője ki akarja teregetni viselt dolgait. A férfi persze nem hagyhatja, hogy ez megtörténjen, és sejthetjük, milyen módszerrel "hallgattatja el" az ifjú nőt. Cassavetes és Falk találkozása szenzációs. A gyilkos bukásáig vezető motívumok is aprólékosan felépítettek (a kocsi kilométerórája, az írógép stb.), de - a legtöbb résztől eltérően - ezúttal egy szarvashiba okozza az antagonista vesztét: a szerető nappalijában elejtett rózsaszál. A Fekete etűd egyik legjobban sikerült mozzanata, amikor a végén Cassavetes karaktere fejet hajt a hadnagy bámulatos tudása előtt, és mikor a rendőrök már elvezetnék, mosolyogva csak annyit mond: "Remek volt!"
8. Rekviem egy hullócsillagért (Requiem for a Falling Star, 1973, r.: Richard Quine)
Hollywood kulisszái mögé kalauzol bennünket a Rekviem egy hullócsillagért, a nagyszerű Richard Quine rendezésében. Ahogy az lenni szokott, félig-meddig ezúttal is szánalomra méltó a női bűnelkövető (pláne úgy, hogy Bencze Ilona nem éppen rideg és antipatikus magyar hangján szólal meg), de az epizód zárlatában egy slusszcsavar fényt derít rá, hogy nem csak egyetlen gyilkosság szárad a lelkén! A színésznő egyébiránt hűséges titkárnőjét távolítja el az élők sorából, aki - mint ahogy az lenni szokott - túl sokat tud. A néző és Columbo azonban eleinte azt hiszi, hogy az asszony nem a fiatal nőt, hanem annak korosabb szeretőjét akarta meggyilkolni, és hibát vétett. Ez a félreértés adja a nyomozás sava-borsát. A megvilágosodás percei pedig katartikus erejűek.
7. A bűn jelöltje (Candidate for Crime, 1973, r.: Boris Sagal)
A bűn jelöltje a politika világába invitál bennünket. Az amerikai szenátorokat és képviselőket ugyebár mindenki utálja, mert a (sokszor nem éppen alaptalan) sztereotípia szerint korruptak, erkölcstelenek, haszonlesők. Nos, e '73-as Columbo-epizód csak erősíti ezt a képzetet. A gránitarcú Jackie Cooper tökéletes a simlis szenátorjelölt bőrében, aki kinyírja zsarnokoskodó kampányfőnökét, és minden létező eszközt bevet, hogy vakvágányra vezesse szegény Columbo-t, aki egyenesen a fogorvosi székből pattan fel a gyilkossal való randevúért. Nelson Hayward nemcsak embert ölt, de "öregecskedő" felesége mellett fiatal szeretőt tart, ráadásul megpróbálja elhitetni főhősünkkel és a közvéleménnyel, hogy gonosz bűnözők terveznek merényletet ellene, akik ellenzik az ő idealista és bátor reformjait - s a kampányfőnököt is ezek a titokzatos erők iktatták ki. Erre alapozva állít végső csapdát Columbónak - és esik pofára olyan gyönyörűen, hogy azt öröm nézni.
6. Hajnali derengés (By Dawn's Early Light, 1974, r.: Harvey Hart)
Hadnagyunkat ez az esete egy kadétiskola falai közé vezeti. Az iskola tulajdonosa hirtelen, tragikus körülmények között életét veszti egy ünnepség során. Minden jel arra mutat, hogy egyszerű baleset történt. Columbo persze kételkedni kezd. A szálak Rumford ezredesig (Patrick McGoohan legjobb szerepe a sorozatban), az intézmény vezetőjéig érnek, aki vasmarokkal fogja össze az akadémiát. A merev és mindig tárgyilagos Rumford ezredes is megpróbálja megvezetni Columbo-t, de a két férfi viszonya valamiként sosem mérgesedik el. Megtartják egymással szemben a két lépés távolságot, de tisztelettel és előzékenységgel viszonyulnak a másikhoz. Az alkotók kitűnően ábrázolják e fonák viszonyt. A megoldás is remek. A Pearshing-szárny rakoncátlan kadétjai almabort pancsolnak, az ezredes pedig meg akarja büntetni őket - ez a véletlen lobbantja lángra Columbo fantáziáját, és vezeti el őt a végkifejletig. A sorozat egyik legviccesebb jelenete is itt található. Columbo az egyik éjszakát az iskolában tölti, a kadétok között, az egyik hálóteremben. Reggel, az ébresztőnél a tiszt hozzá is beszalad, rácsap a takarójára, és rámordul: "Lusta tetű, ki az ágyból!" Szenzációs.
5. Kettős csapás (Double Exposure, 1973, r: Richard Quine)
Minden tekintetben kiemelkedő epizód ez: adva van egy ragyogó intellektusú antagonista, aki zseniális módszerrel szabadul meg ellenlábasától. Afféle "reklámpszichológus" a szentem, és épp egy félkész reklámfilmet narrál a megrendelőiből álló közönségnek, amikor kimegy a teremből. Bekapcsolja a végig nála lévő diktafont, ami "folytatja helyette" az elbeszélést, mintha ő maga még mindig a vetítőben tartózkodna. Kint, az előszobában agyonlövi rosszakaratú vetélytársát. Columbo eleinte nehezen lát át a mindig magabiztos férfi fondorlatain, de lassan azért összeáll benne a kép. Ellenfele, Dr. Bart Keppel a sorozat egyik legellenszenvesebb gyilkosa. Az epizód egyik csúcspontja a megoldás: Columbo a saját módszerével (!) csípi nyakon a férfit, méghozzá nem is akármilyen módon. Fantasztikus.
4. Matt két lépésben (The Most Dangerous Match, 1973, r.: Edward M. Abroms)
Los Angelesben összecsap két köztiszteletnek örvendő sakkmester: egy idős, félig-meddig visszavonult veterán és egy reményteli jövő előtt álló ifjú titán. Csakhogy a számításba hiba csúszik, és a féltékeny fiatalabb férfi kioltja öreg riválisa életét. Columbo azonnal szimatot fog. A Matt két lépésben egyszerű receptre épül, a kivitelezés azonban pazar. Már a szürreális hatást keltő nyitójelenet (a gyilkos delíriumos lázálma) is megér egy misét, s előre ígéri: nem mindennapi epizódban lesz részünk. A gyilkos, Clayton mindenen és mindenkit átgázol azért, hogy ne bukjon le. Hihetetlen önhittsége és ellenfele iránt táplált gyűlölete gyorsan kivívja a nézők ellenszenvét is. Columbo ezúttal is utánozhatatlan módszerrel ejti el a vadat. Előbb Clayton fejére olvassa a tetteit, s a sakkgéniusz már ekkor meginog (veszít civil játékpartnerével szemben), majd hadnagyunk a hulladékzúzóhoz vezeti gyilkosunkat, ahol a furcsa páros a sorozat egyik legizgalmasabb felfedezését teszi. Vétek kihagyni!
3. Zavaros vizeken (Troubled Waters, 1975, r.: Ben Gazzara)
Hadnagy úrék - az asszonnyal - nyernek két jegyet egy luxushajóra. (Hősünk felesége természetesen ezúttal sem jelenik meg a képernyőn - "távollétét" talán itt oldják meg a legszokatlanabb és legviccesebb eszközökkel a készítők.) Idillikusnak tűnő kirándulásuk azonban hamarosan kedvezőtlen fordulatot vesz. Az álomgőzös fedélzetén ugyanis gyilkosság történik, és lehet találgatni, hogy a hajó kapitánya kit bíz meg az ügy felderítésével. Mr. Danzinger (Robert Vaughn, A hét mesterlövész egyik legfiatalabb tagja alakítja parádésan) hátbalövi szeretőjét, aki történetesen a hajó zenekarának dalospacsirtája is egyben. Danzinger remeknek tűnő alibit eszel ki: szívrohamot színlel, a gyengélkedőbe viteti magát, s onnan oson ki elkövetni bűntettét. Sziklaszilárdnak tűnik a Danzinger által kreált gépezet, azonban hamarosan repedések kezdenek éktelenkedni benne. Columbo, habár nem áll rendelkezésére sem ujjlenyomatos, sem ballisztikai szakember, sem laboros, mégiscsak végez az üggyel, mire kiköt a hajó. Kiváló atmoszféra, nagyszerű nyomozás, egzotikus helyszín, és persze Columbo és a rókaképű Vaughn kötélhúzása sem mindennapi. Érdemes rászánni az időt!
2. Hattyúdal (Swan Song, 1974, r.: Nicholas Colasanto)
Számomra az igazán nagyszerű epizódok azok, amikor a gyilkos nem egy egydimenziósra redukált, kizárólag ellenszenvet gerjesztő karakter, hanem valamennyire meg is érthetjük tetteinek mozgatórugóit, sőt kis mértékben akár azonosulhatunk is vele. A Hattyúdal ilyen epizód. Szegény Johnny Cash rossz lóra tett, amikor feleségül vett egy vallási fanatikus hárpiát (Ida Lupino karrierje talán legtaszítóbb szerepében), aki kőkeményen rajta tartja ujját férjeura zenészkarrierjének ütőerén. Johnny - aki ebben a részben Tommy Brown néven alibizik - tehát voltaképpen biztosítva van teljes együttérzésünkről, amikor is hirtelen ötlettől vezérelve egy magánrepülőgép fedélzetén furfangos módon meggyilkolja aráját. Az epizód egyébként izgalmas, feszes és humoros, de a legjobb benne az, hogy a kezdetben egocentrikusnak tűnő zenészistenség nem viselkedik fölényesen mindenki kedvenc hadnagyával, sőt épp ellenkezőleg: egyenrangú ellenfélnek tekinti Columbót. Ezért is szívszorító a befejezés. Hiszen Columbo végül csak le kell, hogy leplezze e jámbor gyilkost. Azonban Johnny Cash példás magaviseletéért bónuszt kap: főhősünk a saját autóján szállítja be az örsre.
1. Vihar egy pohár borban (Any Old Port in a Storm, 1973, r.: Leo Penn)
Sean Penn apja rendezte ez a fantasztikus epizódot, mely atmoszférájánál, történetszövésénél, karakterizálásánál fogva szinte azonnal a kedvencemmé lépett elő. Ezúttal is egy szimpatikusan gyarló és esendő gyilkossal hoz bennünket össze a sors: Adrian Carsini (Donald Pleasence) nyugodt vérmérsékletű hobbiborász, ám amikor öccse bejelenti, hogy el akarja adni a családi borászatot, a férfi összeomlik. Hirtelen felindulásból véget vet léha és kapzsi fivére életének. Columbo természetesen úgy bánik a férfival, ahogy amaz vele: igazi, tiszteletteljes úriemberként. A két vetélytárs kapcsolata remek: természetesen izzik közöttük a feszültség, hadnagyunk rendíthetetlenül nyomul előre, akár egy úthenger, de detektív és bűnelkövető kapcsolata mindvégig szívélyes és baráti marad. Ezúttal magam is elbizonytalanodtam, miért is szorítok jobban: hogy Columbo sikeresen elvégezze a munkáját, vagy hogy szerencsétlen Carsini valahogy megmeneküljön főhősünk szorításából? Szegény borászt végül még szemfüles titkárnője is megzsarolja (aki időközben rájött főnöke súlyos bűnére). Ha eddig nem sikerült megkedvelnünk a Pleasence által ragyogóan alakított "antagonistát", ebben a pillanatban már biztosan szívünkbe zárjuk. A film egyik tetőpontja a vacsorajelenet, melynek során Columbo úgy leplezi le Carsinit, hogy a férfi borász-szakértelmét "hívja segítségül". Bámulatos! Végül pedig Carsini sem kerülheti el "sorsát": Columbo őt is a saját kocsiján fuvarozza be a rendőrségre, ráadásul útközben még arra is van idejük, hogy koccintsanak egy-egy pohár borral. Utánozhatatlan!
Mivel tudom, hogy néhány közönségkedvenc epizód kimaradt a sorból, álljon itt egy lista a további kiugróan színvonalas epizódokról (természetesen a teljesség igénye, és bármiféle sorrendiség nélkül):
Gyilkosság a műtőasztalon (A Stitch in Crime, 1973, r.: Hy Averback)
Embert barátjáról (A Friend in Deed, 1974, r.: Ben Gazarra)
Két detektív, egy gyilkosság (Fade in to Murder, 1976, r.: Bernard L. Kowalski)
Az ínyenc gyilkos (Murder Under Glass, 1978, r.: Jonathan Demme)
Szemfényvesztő (Now You See Him, 1976, r.: Harvey Hart)
Kapj el, ha tudsz! (Try and Catch Me, 1977, r.: James Frawley)
Gyilkosság telefonhívásra (How to Dial a Murder, 1978, r.: James Frawley)
Columbo a rendőrakadémián (Columbo Goes to College, 1990, r.: E.W. Swackhamer)
Gyilkosság könyv szerint (Murder by the Book, 1971, r.: Steven Spielberg)
A döntő játszma (The Most Crucial Game, 1972, r.: Jeremy Kagan)