Mindenki izgul? Mindenki tövig rágta már a körmét? Mindenki szurkol a kedvenc filmjének, színészének, rendezőjének? Bevettétek már előre a nyugtató tablettákat? Állítólag volt olyan Oscar-ceremónia, melyen Al Pacino (természetesen az egyik színészkategória jelölteként) úgy nyelte őket, mint a cukrot, mivel kis híján szétrobbant a feszültségtől. Persze nem nyert. Van ez így. Akadnak színészek, akikkel Oscar bácsi kifejezetten mostohán bánik. Mostanában Leonardo DiCaprio ilyen. Megkapja? Nem kapja meg? Őszintén szólva engem nagyjából annyira érdekel, mint az, hogy kik és mikor öntötték a bivalyröcsögei református templom nagyharangját. Jó, oké, volt idő, amikor én is végigéjszakáztam az Oscar-parádét. Gyerekkoromban. Most viszont olyan mélyen fogok aludni a gála alatt, mint Woody Allen - aki szerint az Oscar-ceremónia a második legnagyobb zsidó ünnep a hanuka után.
Ez az egész már régóta önmaga paródiájává vált, főként az utóbbi években, amikor NB III-as kaliberű színészekről is "kiderül", hogy jé, tudásuk mégiscsak Oscar-kompatibilis! Minden tiszteletem Sylvester Stallone-é, amiért évtizedekkel ezelőtt megédesítette a gyerekkorunkat a Rambo-mozikkal és egyéb klasszikusokkal, de ha az Akadémia most tényleg hozzávágja az aranyat ehhez az egyarcú akciósztárhoz, akkor a maradék hitelüket is elvesztik a szememben. Bezzeg hét évvel ezelőtt, amikor egy másik izomagy, Mickey Rourke bizonyította, hogy mégsem csak egy izomagy, hanem árnyalt játékot produkálni képes, érzékeny színész, akkor ugyan az Oscar-előszobájáig jutott, de aztán mégsem őt, hanem Sean Penn-t és a politikai korrektséget jutalmazták a tisztelt döntnökök. Az is megmosolyogtató, hogy a főkategóriába olyan filmek is belefértek, mint a Mad Max: A harag útja vagy a Mentőexpedíció. Nem mintha bármelyik is rossz mozi lenne, csak épp felejthető és nem túlságosan intelligens kis szórakozások, melyek a megtekintés után elszállnak az ember emlékezetéből, mint füst a kulcslyukon. De említhetném Eddie Redmayne-t, akit megint a polkorrekt-faktor miatt jelöltek (ha transzszexuális figurát alakítasz, garantált az Oscarod, legyél amúgy akármilyen gyenge színész, lásd Jared Leto esete pár éve) vagy Jennifer Lawrence-t, aki Oscar kiskedvence lett, és mindig kötelezően jelölni kell, bármilyen harmatos is az alakítása. (Lawrence a Winter's Bone-ban felettébb megnyerő volt, amit azóta produkált, azt viszont inkább felejtsük el.)
Viszont ami a leginkább átlátszóvá teszi az egészet - amellett, hogy tényleg egy szimpátia szavazás, ahogy a Trainspottingban is halljuk -, hogy igazából nem is kell olyan komoly erőfeszítéseket tenned, ha meg akarod nyerni a díjat. Csak követni egy receptet. A filmed szóljon mondjuk egy fogyatékos homoszexuális négerről, akit szíjjal ver az apja, az alkoholista anyja pedig az őrületbe kerget, de hősünk - annak ellenére, hogy időközben megfertőződik AIDS-szel - megvalósítja gyermekkori álmát, és egymaga, a saját két kezével megépíti a Szabadság-szobor nagyobb, szebb és főleg feketébb mását. Aztán boldogan hal meg. Ha ezt megírod, megrendezed, leforgatod, és eljátszatod színészekkel, akkor nem menekülhetsz: Oscar bácsi garantáltad kopogtatni fog az ajtódon.
De hogy mégis pozitívan zárjam soraimat: a Saul fiának drukkolni fogok.