Néhány nappal ezelőtt örömteli eseményről szerezhettünk tudomást: Nemes Jeles László - eddig is nagy nemzetközi sikernek örvendő - rendezése, a Saul fia Hollywoodban elhódította a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Golden Globe-díjat. Bizakodásra ad okot, hogy a mozi rendületlenül menetel előre az Oscarhoz vezető ösvényen, sőt voltaképpen (kis túlzással élve) már annak előszobájában toporog. A Golden Globe elnyerése olyan üdvös fejlemény, mely joggal tölthet el örömmel minden magyar embert. Azaz tölthetne. A film és az alkotók ugyanis szinte rögtön minősíthetetlenül aljas, kicsinyes, állatias indulatoktól parázsló gyűlölethadjárat kereszttüzébe kerültek. Az ellendrukkerek - tartozzanak bármelyik politikai csoportosuláshoz vagy eszmei meggyőződéshez - ilyenkor kórusban, szinte varázsütésre kezdenek közös akcióba. Ha hirtelen, a semmiből egységes ellenségkép fabrikálható, akkor összefog egymással szélsőjobbos, Nagy Magyarország-tetoválásos, bomberdzsekis díszhuszár, agymosott, véresszájú Fidesz-rajongó, mezei kisnyugdíjas, tízórás műszak után a kezében jéghideg sörrel dühöngő, paneldzsungel-lakó "becsületes magyar munkásember", zsenge korú Jobbik-drukker, karikás ostort pattogtató, íjászkodó, néptáncoló mintahazafi és irigy, rosszindulatú átlagember - a paletta végeérhetetlenül széles.
És ne hallgassuk el azt sem, hogy egyes, az úgynevezett "ellenzék" oldalát erősítő orgánumok részéről is csupán hasonlóan személyeskedő, frusztrált és izzadságszagú ellentámadásra futja. Egyszóval: igencsak elkeserítő, hogy az örömmel együtt szégyenkezésre is van okunk. Megint. Sokadjára. Ismét aggasztó látleletet kaphattunk az ország erkölcsi és szellemi állapotáról. A zsidózás olyan olajozottan megy Gipsz Jakabéknak, akár az orrfújás vagy a levegővétel. Kinyitják a szájukat, s a virtuális felületeket azonnal elönti az átkozódás és a lealacsonyító szidalmak szennyes árja, s az a legszomorúbb, hogy mindeközben maguk sincsenek tisztában kijelentésük súlyával és tartalmával. Vak csordaösztön, alantas, mérgező indulatok vezérlik őket, nem pedig a józan ész. Éppen ezért nincs - és nem is lehet - részletesen kifejtett és megérvelt véleményük. Egyszerre elborzasztó és megmosolyogtató látni, ahogy ez a primitív, ősi erő felhorgad.
Igen, Vazul fia most megint megmondta. A szemünkbe. Egyenesen. Kertelés nélkül. (Emlékszünk még Kertész Imre és a Nobe-díj esetére?) Az arcunkba köpi, sziszegi a megfellebbezhetetlen "igazságát", miszerint a Holokauszt valójában "holokamu", a Saul fia pedig merő fantasztikum. Micsoda tudományos tényekkel alátámasztott, disztingvált és elfogulatlan álláspont! És persze Vazul fia mindennek lehordja a friss Golden Globe-díjas magyar filmet, amikor még nem is látta. Persze, érthető, logikus: nem nézi meg "ezt a förmedvényt", mert nem a magyar történelemről, nem magyarokról szól, hanem gonosz "zsidó-propaganda", amely minden bizonnyal Soros György megrendelésére készült (vicces látni, hogy Soros mennyire népszerű eleme a népi összeesküvés-elméleteknek, ld. még Hosszú Katinka esete az úszószövetséggel).
Természetesen semmi bajom azzal, ha valakinek egy film - témájából, műfajából adódóan - nem kelti fel az érdeklődését. El lehet zárkózni a megtekintése elől, még azt is ki lehet jelenteni, hogy nem szimpatizálunk a film tematikájával. De látatlanban, merő rutinból, zsigerből ócsárolni - ez megint a vaskalaposság és a szűklátókörűség netovábbja. Egyes gyűlölködők külön "érdeme", hogy fejcsóválva kijelentik: azért határolódnak el a Saul fiától, mert igazságtalanság, hogy a magyar nép szenvedéseiről nem készül játékfilm, miközben "nekünk is rengeteg borzalmat kellett elviselnünk a történelem során". Nem igazán érthető, mi az összehasonlítás alapja. Egyrészt a korabeli magyar zsidóság is a magyarság része volt (akár tetszik, akár nem), másrészt ezek a méltatlankodók vajon miért nem hallatják ugyanígy a hangjukat, amikor más nemzet viszontagságos történelméről, sorsáról készül film? Ha az ő szemléletük szerint a zsidók nem magyarok (még leírni is kínos ezt a sületlenséget), akkor ugyanúgy vérlázító lehet számukra, amikor Lengyelország, Ruanda vagy Dél-Afrika múltjáról készül történelmi mozi. Sőt, ha ezt a díjat nem is magyarok nyerték, és nem is magyarokról szól, akkor mi értelme egyáltalán a zúgolódásnak? Ha a Saul fiának szerintük nincs is magyar vonatkozása, akkor miért rázzák ilyen hevesen az öklüket a "becsületes, tisztességes, hazaszerető magyar emberek"? (Egyébként az ezredforduló környékén szinte sorban érkeztek a hazafias érzületre apelláló magyar történelmi filmek, a Honfoglalástól kezdve a Sacra Coronán át a Hídemberig. Ja, hogy egyik sem nyert Golden Globe-díjat? Soros György elintézte, hogy ne nyerjenek!)
Félreértés ne essék, sokakkal ellentétben én magam nem tartom remekműnek a Saul fiát. Szerintem egy idő után önismétlővé és kissé manírossá válik a film, az viszont vitathatatlan, hogy általa teljesen új prizmán keresztül szemlélhetjük az egyébként valóban elcsépelt Holokauszt-tematikát. Azt hiszem, ez utóbbi nehezen vitatható. Ahogy az is egyértelmű, hogy Nemes Jeles László tehetséges direktor, és még nagyon sokra viheti. Maga a produkció pedig - hibái ellenére is - teljesen vállalható, korrekt alkotás. Ott a helye a nemzetközi porondon! A magam részéről természetesen drukkolok, hogy az Oscar-díjat is bezsebelje. Végre ismét némi nemzetközi tekintélyre tenne szert ez az ezer sebből vérző, megtépázott, keserves múltú magyar filmgyártás.
Csak úgy látszik, sokan még ezt sem akarják. Fontosabb nekik, hogy (ismét) szegénységi bizonyítványt állítsanak ki magukról.
UPDATE: A film azóta begyűjtötte a várva várt Oscar-jelölést is. Gratulálunk!!
