A tegnap este kikerült Félvilág-kritikánkon felhördült a Facebook népe. Szidalmazni kezdték az írást, valamint személy szerint engem is, mondván, ez egy felháborító és rosszindulatú ellenkampány a filmnek, amit egyébként (rajtam kívül) mindenki dicsér. Sőt, amit - úgy látszik - kötelező dicsérni, és ha te véletlenül nem teszed, ha kilógsz a sorból, azonnal megbélyegeznek. És nem az írásodat támadják, nem az ott olvasható állításokat próbálják meg érvek felsorakoztatásával megcáfolni, hanem téged, a te személyedet. És ha te megkéred őket, hogy legyenek szívesek, sorakoztassanak fel érveket, az már kvázi személyeskedés, becsmérlés. (Hasonló történt néhány hónappal ezelőtt egy, a kortárs filmkritika problémáiról szóló cikkünk kapcsán: akkor is csak durva és obszcén személyeskedést kaptunk észérvek, higgadt, tárgyilagos ellenvélemény helyett.)
Nos, hadd fűzzek néhány megjegyzést a Félvilágról írt kritikám zajos utóéletéhez. Igazán örömteli volna számomra, ha minél több magyar emberben tudatosodna, hogy: 1) az ellenvélemény, ütközzön bármilyen mértékben a többség által képviselt, "uralkodó" állásponttal, mégis legitim, létjogosultsága van, és minden körülmények között illendő méltányolni, mivelhogy véleménypluralizmusban élünk; 2) természetesen ezen ellenvéleményt is jogunk van bírálat tárgyává tenni, de csak akkor, ha érvekkel támadjuk (jelzem: az, hogy "Ez a kritika ökörség!", nem érv!); 3) a negatív kritika nem jelent automatikusan egyet a személyeskedéssel (az, hogy egy alkotót "féltehetségűnek" nevezek, vagy hiányolom tőle a "felelősségérzetet", esetleg az "élettapasztalatot", nem személyeskedés, mivel nem a személyét "támadom", hanem esetleges alkotói hibáit taglalom, azaz alkotói minőségében, és nem mint embert bírálom!); 4) egy negatív kritika nem feltéltenül rosszindulatból íródik, sőt előfordulhat, hogy a szerző megkísérelte szeretni az adott filmet (mint ahogy a mi cikkünkben ezt említjük is), de nem sikerült neki; 5) sajnálatos, hogy ha valakinek különvéleménye van egy széles körben ajnározott (magyar) filmről, azt rögtön kórusban támadjuk; 6) sajnálatos, hogy az átlagember szemében jó kritika = amivel egyetértek; szar kritika = ami elüt a véleményemtől.
Ismét bebizonyosodott: Magyarországon legelőször a fejekben kellene rendet tenni.