Amerikai Plán

"Tudom, mi vagy te. Az örök otthon."

A köztársaság kevély tölgye - A Star Wars mint politikai dráma

2015. november 28. 16:31 - Szűcs Zoltán Gábor

screen-shot-2015-03-23-at-10_20_37-am-1024x437.jpgSokan nem szeretik a Star Wars második trilógiáját. Vannak, akik az első sorozat gyermeki báját, őszinteségét hiányolják belőle. Mások szerint az újabb trilógia túlságosan steril és üres. Egyesek a régi sorozat szerethető és eredeti karaktereihez mérik az új elrajzolt, néha dühítően ostoba figuráit. Ugyancsak szokás szidni a primitív dramaturgiát is. S van olyan vélemény is, hogy az újabb trilógia egyszerűen elárulta az első sorozatot olyan döntésekkel, mint hogy az Erőt megpróbálta tudományosan leírható jelenséggé átszabni vagy, hogy a nagyszabású saga kezdőpontjává egy pitiáner politikai csatározást tett. Nem vitatva e kritikák jogosságát, az alábbiakban arról szeretnék beszélni, hogy az újabb trilógia egy ponton nem csak a régi sorozathoz maradt hű, de olyan irányba vitte tovább a Star Wars történetét, amely a nyugati kultúrkör egyik alapmítosza, és amely az amerikai politikai kultúra talán legfontosabb, alapító mítosza is egyúttal (vagy legalábbis egyike a legfontosabb ilyen, az amerikai politikai gondolkodást formáló történeteknek). Ha pedig ezt elfogadjuk, akkor az újabb trilógia viszonylag ritkán méltatott értékeire bukkanhatunk rá. De hogy így tehessünk, ahhoz arra van szükség, hogy elfogadjuk: a Star Wars és mindenekelőtt az újabb trilógia - sok egyéb mellett persze, de igen nagy részben mégiscsak - egy politikai dráma.

Persze, persze, az első trilógia alapján sem nehéz ezt elfogadni: van benne császár, meg Birodalom, meg Szenátus (már ameddig), meg vannak lázadók, s többször szóba kerül a hajdani aranykor, a Köztársaság ideje. Ugyanakkor az is igaz, hogy a legtöbb ember számára mindez csak háttértörténet az izgalmas kalandok, Luke felnőtté válása, az apa-fiú dinamika, a Han-Leia szerelmi történet és persze mitikus háttérként a Jó és a Rossz harca számára. A császár (és Darth Vader) itt inkább csak gonosz varázsló(k), ahogy Yoda (meg Obi van) a jó varázsló(k). De azért az elejtett utalásokból már itt is könnyű felismerni azt a bizonyos alapmítoszt, amelyre a második trilógia már nagy hangsúllyal fog hivatkozni: ez pedig a római köztársaság bukásának története, amely kétezer éve a nyugati kultúrkör egyik legfontosabb, újra és újra elbeszélt, oda-vissza alaposan megvizsgált, a politikai gondolkodás számára még mindig elég nyersanyagot szolgáltató problémája.
obi-wan-vs-vader-4.pngE történet pedig azért izgatja kitartóan a nyugati emberek képzeletét, mert a köztársaság akkor bukott el, amikor elfogytak a külső ellenségei, s közben éppen az veszett el, ami Rómát naggyá tette: a szabadsága. Ha nem is volt kivételes az ókorban, hogy köztársaságban éljenek emberek, de a köztársaságok birodalmakat nemigen teremtettek. A szabadság és a területileg kiterjedt hatalom és gazdagság egymást kizáró ellentéteknek látszottak. Sőt, az már Róma bukása előtt kétszáz évvel is közhelynek számított, hogy a naggyá válás lerombolja a szabadságot. Így járt Athén is, s így Karthágó. Róma éppen azáltal számított kivételnek, hogy sosem látott méretű birodalmat tudott létrehozni, és közben a szabadságát is megőrizte, amit egyedülállóan kifinomult politikai rendszerének ("vegyes alkotmányának") volt szokás betudni. Hogy mégsem kerülte el a sorsát, s előbb polgárháborúba süllyedt, majd monarchiává degenerálódott, évszázadokon át azt jelentette a politika iránt érdeklődőknek, hogy aki szabad akar maradni, annak nem szabad nagyságra törekednie, és hogy a szabadságra a legnagyobb fenyegetést nem külső erők, hanem belső problémák jelentik, amelyek forrása nem más, mint az erkölcsök megromlása. A belső hanyatlás egyik legfontosabb lépése pedig az volt, hogy Rómát egy idő után már nem felfegyverzett polgárai védték, hanem zsoldosok, s ez által Róma kiszolgáltatódott egyfelől egy hozzá nem lojális fegyveres erő kénye-kedvének, másfelől a velejéig korrupt politikai elit ambícióinak.

A római köztársasági bukástörténet különösen a reneszánsztól kezdve játszott izgalmas szerepet. S ahogy John Pocock a The Machiavellian Moment című könyvében megmutatta, az angolszász politikai gondolkodás számára is a 17. századtól a 18. század végéig az egyik legfontosabb kérdés az volt, a szabadság (amit az angolok saját politikai világuk meghatározó ismertetőjegyének tekintettek) vajon megőrizhető-e valamilyen intézményes módon. Az angol polgárháborútól kezdve másfél évszázadon át a „klasszikus republikanizmus" végig ott kísértett az angolszász politikai kultúrában. Különösen a radikális - és figyelemreméltó módon a konzervatív- szereplőknél, akiket növekvő aggodalommal töltött el az angol pénzügyi forradalom (a közhitel megjelenése és így az angol, majd brit állam finanszírozottságának drámai javulása, egyúttal növekvő eladósodása) által a kontinentális háborúkban való bevetésre létrehozott állandó hadsereg kiépítése, a koronának a parlamentben a patronázs (lényegében: hivatalok osztogatásával megvalósított korrupció), a növekvő kereskedelem révén felhalmozódó gazdagság és a napról napra hatalmasabbá váló gyarmatbirodalom. S emiatt úgy érezték, hogy a római köztársaság végnapjait kezdik újraélni saját életükben. Hogy tehát egy olyan világban élnek, amelybe a bukás bele van kódolva: mégpedig nem külső ellenség, hanem a belső korrupció révén.
the-american-revolution-a-timeline-of-events-w_b2uct1.jpgÉrdekes módon, az amerikai gyarmatokon ez a republikánus paranoia nagyjából egy generáció eltéréssel tetőzött. Ahogy Bernard Bailyn klasszikus művében, a The Ideological Origins of the American Revolutionben bemutatta, a gyarmatosok a forradalmat megelőző években nyúltak vissza azokhoz a brit pamfletekhez, amelyek a közhitel probléma kapcsán a szabadság elvesztésétől való rettegésről tanúskodtak. De persze nem a késedelem a legérdekesebb ebben, hanem az, hogy mennyire magukra ismertek a republikánus összeesküvés-elméletben. Nem is csoda, hiszen a gyarmatok relatív fejletlensége miatt magukra hajlamosak voltak amolyan romlatlan erkölcsű, felfegyverzett földműves közösségként tekinteni, ugyanakkor különösen szabadságszerető népeknek tartották magukat, hiszen zömük, gondolták, a zsarnokság fenyegetése elől menekült annak idején a tengerentúlra. Ha átnéztek az óceán túlpartján lakó, fölöttük mindenáron uralkodni akaró, rájuk újabb és újabb adókat kivető, ősi szabadságaikat semmibe vevő (képviselet megadása nélkül akartak adóztatni pl.), a gyarmatokra időnként mindenféle külső fenyegetések ürügyén állandó katonaságot küldő britekre, kézenfekvőnek tűnhetett, hogy ők, a gyarmatosok egy erkölcseiben hanyatló, birodalommá váló, s egyre zsarnokibb köztársaság végvidékének utolsó szabad lakói, akik, ha a szabadságukat meg akarják védeni, kénytelenek fegyverrel küzdeni érte és kénytelenek újraalapítani a köztársaságot. Ez a republikánus mítosz tehát az alapító atyák egyik ideológiai eszköze volt a forradalom igazolására, és be is épült az amerikai politikai kultúrába, annak egyik alaprétegét adva. Ma is fontos része az amerikai politikai kultúrának a szabadságot az államtól (főleg a szövetségitől) és a korrupt elit összeesküvésétől féltő republikánus paranoia, az erkölcsös, anyagilag független, felfegyverzett kisember kultusza.

Ugye milyen ismerősek ezek a motívumok az új trilógiából? Valóban, a második sorozat eseményeinek belső koherenciáját az antik és kora-újkori elemekből építkező klasszikus republikánus bukástörténet dramaturgiája adja. A Köztársaságnak nincs is külső ellensége, hanem belülről érkezik a fenyegetés. Szimbolikus erejű, hogy a bukáshoz vezető eseménysort a Kereskedelmi Szövetség blokádja indítja el, hiszen a „monied interest" a 17. század vége óta mindig is a szabadságra leselkedő egyik potenciális veszélyforrás ebben a gondolatkörben. Az is jellemző, hogy ezt a konfliktust a Szenátus nem tudja megoldani, mert a belviszályok cselekvésképtelenségre kárhoztatják. A belső ellenség által titokban megrendelt (klón)hadsereg és a titkos ellenség Palpatine kancellárra ruházott rendkívüli hatalom (amit ő egy párját ritkítóan cinikus demokráciapárti beszéd keretében fogad el) mind-mind a köztársaság bukásának klasszikus forgatókönyvét: a Mariusok, Sullák, Caesarok, Augustusok útját követik, vagyis szintén a republikánus ideológiából ismerős toposzokat idéznek fel. Jellemző, hogy az egymást követő, látható gonoszok, a Kereskedelmi Szövetség, Darth Moul, Dooku gróf, Grievous tábornok mind-mind csak ürügyek a rendkívüli állapot fenntartására és a köztársasági intézmények lerombolására. Ezen belül kifejezetten ironikus Dooku gróf szerepe: ő a köztársaságot belülről fenyegető zsarnokság ellen harcol, vagyis republikánus érvekkel és az igazságot nyíltan kimondva védelmezi azt a küzdelmet, amely mögött valójában maga a köztársaságot titokban belülről fenyegető zsarnokság képviselője, Darth Sidious áll. Az is tanulságos, hogy miután rendkívüli hatalmat kap a leendő zsarnok, egyenként leszámol a köztársaság utolsó őrzőivel, a Jedi Renddel és saját lázadó híveivel, hiszen egyikükre, sőt, semmilyen önálló erőre sincs szükség a zsarnokság világában: a győztesek és a vesztesek jutalma ugyanaz.
jedi-council-obi-wan-anakin.jpgEgy érdekes megjegyzést tett nemrég egy politológus arról, hogy a Jedi Tanács egy diszfunkcionális és politikaidegen elem a köztársaságban. Érdekes, ámde eszmetörténeti értelemben teljesen téves gondolat. Mivel a klasszikus republikánus ideológia szerint a szabadság legerősebb védőbástyája az erkölcs, ezért a kora-újkorban, ókori mintára, mindig is fontosnak tartották az erkölcs „intézményesítését": az állampolgári nevelést, a hadsereg milícia alapokon való felépítését, és olyan politikai intézmények létrehozását, amelyek magasabb szempontokat tudnak érvényesíteni a döntéshozatalban, de nem telepszenek rá a szabadság többi intézményére. Ilyen volt Spártában az ephorosok testülete, Rómában a Senatus vagy a censor intézménye. A Jedi Tanács elsősorban ennek a klasszikus republikánus eszménynek a kifejeződése a Star Wars univerzumban, de ne higgyük, hogy teljességgel idegen a mai világtól: a Jedi Tanács egy lézerkardokkal felfegyverzett alkotmánybíróságnak is tekinthető. Márpedig legalább Machiavelli óta tudjuk, de az elmúlt években itthon is megtapasztalhattuk, hogy milyen esendő az olyan alkotmány, amelyet nem védelmeznek valódi fegyverek, csak szép szavak.

A második trilógia belső koherenciáját és egyúttal az események igazi súlyát, úgy vélem, ez a klasszikus republikánus alapokon nyugvó, az amerikai politikai kultúrában mélyen gyökerező paranoid politikai összeesküvés-elméleti elbeszélés adja. A rengeteg egyéb esetlegesség és dramaturgiai hiba ellenére a második trilógia ezt a történetet hibátlan következetességgel, kompromisszummentesen adja elő. Sokan kérdezik, hogy hogy lehetséges, hogy Palpatine nem bukik le. Ez igazából rossz kérdés klasszikus republikánus szemszögből: a köztársaság végzetét éppen az teszi mindig lehetővé, hogy a korrupció és a belviszályok elterelik a szabadság őreinek figyelmét a lopakodó zsarnokság veszélyéről.

Más kérdés, hogy a második trilógia egyik legfontosabb szerkezeti hibájának is éppen ez a forrása: nem véletlen, hogy sem a Kereskedelmi Szövetség, sem Dooku, sem Grievous nem nagyszabású gonoszok, sőt, szinte teljesen érdektelenek (talán az egy Dookut leszámítva): hiszen ők nem egyszerűen látszanak rosszul megrajzolt papírmasé figuráknak, hanem valóban kesztyűbábok is. A valódi, a köztársaságot belülről fenyegető veszedelemnek egyszerű játékszerei ők, akiket felhasznál, majd szívfájdalom nélkül eldob. A klasszikus republikánus tanmese belső logikájába mindez nagyon jól beleillik. De persze érthető, ha a nézők képzeletét így kevésbé lehet megragadni. A jelek szerint nem a következetlenség tud csak dramaturgiai hiba lenni, de néha a következetesség is.
thumb_order66-1.jpgMindez különben nem idegen a magyar politikai kultúrától sem. Álljon itt csak egy példaként Berzsenyi Dániel versrészlete a magyar történelem hanyatlásáról, amelyet minden érettségizett magyarnak elvileg ismernie kellene:

Nézd: a kevély tölgy, mellyet az éjszaki

Szélvész le nem dönt, benne termő

Férgek erős gyökerit megőrlik,

S egy gyenge széltől földre teríttetik!

Így minden ország támasza, talpköve

A tiszta erkölcs, mely ha megvész:

Róma ledűl, s rabigába görbed.

37 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://amerikaiplan.blog.hu/api/trackback/id/tr698122068

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Finta László · http://reakciosreflexiok.blog.hu/ 2015.11.28. 16:49:14

Sosem kedveltem ezt a filmfolyamot, ám úgy tűnik, felületesen néztem és teljességgel vak voltam a történet drámai és politikai mondanivalójára. "A Jedi Tanács egy lézerkardokkal felfegyverzett alkotmánybíróságnak is tekinthető" - ez az állításod önmagában elég ahhoz, hogy újra próbálkozzam a Star Wars-szal, és a klasszikus republikanizmus történeti narratívájába helyezve tekintsem meg a trilógiát.

Kitűnő írás, öröm volt elolvasni!

Lazók György · https://filmekapolcrol.blog.hu/ 2015.11.28. 19:23:39

Csak egyetérteni tudok, az előzménytrilógia talán legjobban sikerült szála Palpatine felemelkedése.

- duplagondol 2015.11.29. 11:14:42

"a nyugati kultúrkör egyik legfontosabb, újra és újra elbeszélt, oda-vissza alaposan megvizsgált, a politikai gondolkodás számára még mindig elég nyersanyagot szolgáltató problémája."

Az hagyján... de újra és újra olvasva, félelmetesen kínos párhuzamokat lehet benne felfedezni a mostani magyar helyzettel.

midnight coder 2015.11.29. 11:37:48

Róma bukása egy elég hosszú sztori volt, és viszonylag kevés szerepe volt benne annak, hogy elfogytak az ellenségei. Sok elmélet van a bukására az éghajlatváltozástól az édesítőszerként használt ólomvegyületek tömeges használatáig - valószínűleg több hatás együttese okozta a bukást.

A SW első három része pedig úgy szar ahogy van. Egyrészt az idióta szereplők miatt - külön "kedvencem" volt a Jar-Jar, a bénácska sztori miatt, a 70-es években készült eredeti sorozhathoz képest méltatlanul gagyi effektek és űrhajók miatt. A SW egy bár elég egyszerű, de jól felépített világ volt. Az első három rész viszont kb. a Transformers értelmi színvonalát tükrözi. És az új rész is kb. hasonló lesz szerintem - eleve bűn volt új forgatókönyvet csinálni, ahelyett hogy Pl. a Timothy Zahn féle Birodalom Örökösei vonalat vitték volna tovább. Helyette lett idióta focirobot meg jégkrémen nyargaló lázadó csaj, plusz pár tonna látványos CGI.

midnight coder 2015.11.29. 11:41:38

@Lazók György: Ami elég jól fémjelzi az egész triológia színvonalát. Nekem az a benyomásom volt akkor, hogy Lucas aki saját univerzumot, sőt kis híján saját vallást teremtett az eredeti triológiával, mivel vénségére valláskárosult lett szántszándékkal rombolta le a Star Wars univerzumot. A Mikiegérnek történő eladás csak a végső fázisa volt ennek.

FOUREY · http://baloldaliliberalis.blog.hu/ 2015.11.29. 11:50:46

@midnight coder: Valószínűleg elkerülte a figyelmed, hogy a köztársasági Róma bukásáról szól ez az írás. És de, pontosan így értették annak idején: Róma legyőzi külső ellenségeit, de a belső erkölcsi hanyatlás maga alá temeti a köztársaságot. Nagyjából Sallustiusszal indul ennek az irodalmi feldolgozása és azóta is kitartóan kétezer éve visszatérő témája ez a politikai gondolkodásnak.

Finta László · http://reakciosreflexiok.blog.hu/ 2015.11.29. 12:07:52

@midnight coder: Ajánlott olvasmány: De coniuratione Catilinae. Ide kattintva magyar nyelven olvasható: mek.oszk.hu/06200/06280/06280.htm#1

FOUREY · http://baloldaliliberalis.blog.hu/ 2015.11.29. 12:13:45

@- duplagondol: Ha belegondolsz, ez nem olyan meglepő. Az archetipikus történetek pont azért válhatnak archetipikussá, mert nagyon sokféle egyedi esetre hasonlítanak, nagyon sokféle helyzetben ismerhetnek rá magukra bennük az emberek.

midnight coder 2015.11.29. 12:40:30

@FOUREY: Nekem úgy tűnt a post alapján, hogy általában róma bukásáról beszélt. Róma történetében a köztársaság csak egy időszak volt, utána még jó ideig működött császárságként. Tény, hogy majd 500 évig volt köztársaság, de utána még vagy 400 évig császárság. Sőt, igazából ekkor volt a fénykora. És pont nem amiatt bukott meg, mert túl kevés volt az ellenség, hanem mert túl sok.

midnight coder 2015.11.29. 12:41:39

@Lord Meldrum: Ez kb. annyira tűnik hitelesnek, mint Jókai regényei.

FOUREY · http://baloldaliliberalis.blog.hu/ 2015.11.29. 12:55:34

@midnight coder: Rosszul tűnt. És nem értem, miért kötöd még mindig az ebet a karóhoz és miért akarsz kioktatni történelemből. Csodálkozom, hogy egyáltalán nem zavar téged, hogy a szövegben többször is világosan le van írva, hogy a köztársaság bukásáról, zsarnokságba fordulásáról van szó. De ha még ez sem lett volna elég, legalább az feltűnhetne lassan, hogy a Star Warsban is a köztársaság bukik meg és válik birodalommá. És akkor még arról nem is beszéltünk, hogy elolvastam a poszt szerint legalább két angolnyelvű történeti szakmunkát, de benned még ez sem kelti fel azt a gyanút, hogy talán rendelkezem legalább egy ötödik osztályos általános iskolás történelemtudásával és lassanként abba lehetne hagyni az okoskodást. Jajmár. Nem mindegy milyen színvonalon trollkodik az ember. És ez nem színvonal.

Milicista 2015.11.29. 13:18:42

Valóban elgondolkodtató a cikk, miként az egész Star Wars multi-trilógiai is. Azonban az is elgondolkodtató számomra, hogy hol a van a történetből a "nép"? Szinte sehol sem jelennek meg egyszerű, hús-vér emberek a mítoszban, olyasféle alakok, akik a maga esendőségükben, emberi mivoltukban alakíthatnák saját és a köztársaság (demokrácia) sorsát. Csak hősök és antihősök, droidok és klónok, emberfeletti (és ember alatti) politikai és katonai vezetők sorjáznak szinte valamennyi részben. Ez volt a demokrácia? Démosz nélkül? Az egész köztársasági-birodalmi, "alkotmányos" konfliktusból kimaradt a nép törekvése.(Bármit is értsünk a "kisemberek" politikai aktivitásán) Egy valódi népi mozgalom még megakadályozhatta volna a köztársaság bukását, de épp ellenkezőleg, vagy nem volt ilyen, vagy a "nép" engedelmesen behódolt az új rendnek. Ők még csak statisztákként sem jelennek meg semelyik sorsdöntő jelenetnél. Ez lenne a köztársaság!? Közösség(ek) nélkül! Elitek küzdelme a kiüresedett intézményekben. Volt egyáltalán valami tömegbázisa a köztársaságnak? Hitt valaki még a "régi erkölcsökben"? Hogy is mondta Pádmé? "A demokrácia akkor szűnik meg, ha már nem hiszünk benne." Azt hiszem a köztársaság és a demokrácia már jóval a legelső rész előtt elfogyott.

FOUREY · http://baloldaliliberalis.blog.hu/ 2015.11.29. 13:36:09

@Milicista: Igen, ez egy nem jogtalan felvetés. Az a gyanúm, ez éppenséggel szerintem az egyik árulkodó jele annak, hogy mennyire erősen kötődik (akár öntudatlanul is) ehhez az antik és koraújkori hagyományban a Star Wars. Róma ugyanis nem volt demokrácia, hanem köztársaság, s a koraújkori politikai gondolkodás sem volt demokrata. A demokrácia a csőcselék uralmának számított, a köztársaság viszont valamiféle egyensúlyt ígért a sokaság, a kevesek uralma és az egyszemélyi uralom között, azzal a céllal, hogy garantálja a szabadságot (a törvények uralmát a személyi önkénnyel szemben), nem a népuralmat. Egyedül Athén volt demokrácia a nevében is, de a politikaelmélészek, akik ezt a hagyományt átörökítették: Platón, Arisztotelész, Polübiosz, a legkevésbé sem.

Lucasék persze demokráciát emlegetnek, mert ma ez a bevett szó, de amire közben utalnak, az a köztársaság, amelynek az elmélete rejtetten mindig is elitista volt. Még az amerikai forradalom idején is inkább volt az ez a hagyomány, mint demokrata. Az amerikai politikai gondolkodás demokrata korszaka majd egy fél évszázaddal később jött el.

Talán ezért sincs nép a történetben, mert ezt a mintát veszi át. De ez persze csak egy tipp.

steery 2015.11.29. 13:57:51

@Milicista: Remek észrevétel! A tiéd a legjobb hozzászólás eddig! Az SWU-ból valóban hiányzik a nép. A Köztársaság, illetve a Birodalom cirka 1 millió lakott bolygóból állt, az egész galaxisban meg volt vagy 10 millió lakott bolygó, tehát bőven voltak még külsős világok, birodalmak, amikről nem esik szó (hogy ezek mit szóltak az egész felforduláshoz). És nincs semmi szerepe annak a sok trillió polgárnak, aki ebben a galaxisban él. Nincsenek tüntetések, mozgalmak, egyesületek, népszavazás, valódi demokrácia - semmi! Csak vezetők vannak, akik egymás közt torzsalkodva próbálják újra felosztani a világot.

Ehhez még hozzátenném, hogy az én szememben a Jedi Rend ugyanolyan gonosz és romlott, meg ostoba, mint a Sithek. Mivel folyton a rend és a béke fenntartásáról pofáznak, de valójában permanens háborúfenntartó erőként működnek. Jedi tábornokok, Jedi cirkálók, a Jedi Templom hangárában meg hadihajók és katonák nyüzsögnek... Mi van? Ezek most a béke őrei és diplomaták vagy katonai alakulat? Nem kéne ezeket a dolgokat szigorúan szétválasztani? Ki látott már katonaként harcoló diplomáciai tárgyalót? Azzal, hogy a Rend a kretén Tanácsot követve beszáll a háborúba, sőt az élére áll, lényegében aláírja a saját halálos ítéletét és elkerülhetetlen erkölcsi bukását, amit jól mutatnak a 66-os parancs kiadásának körülményei. Szerintem ha Lucas igazán cinikus akart volna lenni, akkor nem lemészároltatja Palpatinével a Jediket, hanem összefogdossák őket és bíróság elé kerülnek a háborús bűneikért (és a puccs kísérletért), mint anno a nácik, majd mehetnek a vérpadra.

Madnezz · http://sorfigyelo.blog.hu 2015.11.29. 14:20:37

@midnight coder: Csak a köztársaság bukásáról volt szó, nem a császárságéról.

midnight coder 2015.11.29. 14:35:41

@steery: Egy olyan Szenátusban ahol egy-egy ember alsó hangon is egy-egy csapat bolygó lakosságát képviseli - és ebből is sok ezer van - az egyes bolygókon zajló egyes mozgalmaknak nem sok jelentőségük van.

A Jedi pedig a Star Wars világában nem csak törvényhozó, de végrehajtó hatalom is. Mentségére legyen mondva, hogy normál körülmények között ugye tökéletesen etikus, és a természetfeletti képességeinek köszönhetően nem igazán hoz rossz döntéseket, legalábbis egyszerű ügyekben.

Egyébként ezért is lett volna jobb ha inkább a star wars-os könyvekhez nyúlnak, mert ott picit jobban ki van dolgozva ez az egész. Pl. a Köztársaság - ahogy a Birodalom is - nem valami egységes dolog, hanem egy rakás amúgy meglehetősen ellenséges bolygó együttese, ami folyamatosan erőszakkal tartja fenn a békét. Ilyen körülmények között annyira nem csoda, hogy a Jedik sem csúzlival járnak.

Milicista 2015.11.29. 14:38:07

Valami ilyesmit gondoltam én is Fourey. És még azt, hogy a SW mégiscsak egy üzleti-projekt (nem is akármilyen), ezért GL-nak fontos lehetett az is, hogy eladható legyen a fogyasztói kultúra számára. A "nép" azonban a hősökre kíváncsi, illetve a gonoszokra és a jókra, a fantasztikus mesebeli figurákra vevő, nem pedig saját problémáit akarja viszontlátni a mozivásznon. Inkább szórakozni akar, elmenekülni a mindennapi problémái, a "demokrácia" és a közélet keservei elöl, amit inkább átruház egy felelős testületre, kínlódjon vele ő. Nem csoda hát, ha ez a felelős testület (akármi legyen is az) él - eleinte még csak nem is visszaél - hatalmával és tartósítja saját magát, hogy aztán jöjjön valaki és az egészet már csak a saját maga szolgálatába állítsa. (Caesar, Cromwell, Napóleon. Sztálin. stb.) Mindenesetre a köztársaság és a demokrácia szerintem sem szinonimák, de mindkét entitás mára kiüresedett, és elvesztette valódi kötödését a sokasághoz. Miként az a filmből is kitűnt. De nemcsak az első három részre igaz a nép tökéletes passzivitása, hanem a lázadó-epizódokra is. Miféle szabadságharcot, és miféle forradalmat lehet csinálni tömegek nélkül?

Valóban Steery a Jedi Tanács szerintem is egy "sötét" intézmény, ráadásul sokszor az a benyomásom, hogy "süketek és vakok" gyülekezete, akik - dolgok természetes logikájából következően - szintén kizárólagos hatalomra törtek és végső soron erkölcsi diktatúrát, egy teokratikus államot akartak bevezetni. (Lásd: Windu nagymester kinyilatkoztatását. Az összeesküvés-paranoiai szintén megfogható itt is.) Ez a fajta hozzáállás nem ritka sem az ókori, sem a modernitás államfelfogásában. (Így talán érthetővé válik, hogy a Jedik nemcsak katonák, lovagok, de harcos hittérítők-hitőrzők és komisszárok is.) Jól mondta Yoda: "Ennek a gondolatsornak a végén csak sötétséget látok."

midnight coder 2015.11.29. 14:41:39

@Madnezz: Valóban, én néztem be. De Róma bukása alatt a császárság bukását szokták emlegetni. A köztársaság bukása annyira nem érdekes - utána még jó pár száz évig létezett a birodalom, sőt az igazán érdekes dolgok a köztársaság után történtek.

midnight coder 2015.11.29. 14:43:58

@Milicista: Na ja. Ha már párhuzam, a Jedi Tanács inkább az Európai Unió.

FOUREY · http://baloldaliliberalis.blog.hu/ 2015.11.29. 14:47:17

@Milicista: A Jedi Tanácsot azért nem ítélném meg teljesen negatívan. Minden politikai rendszerbe kellenek biztonsági fékek, ez olyan alapigazság, amit, mióta van politikai gondolkodás, mindenki elfogad. Egyszerűen, mert a korlátlan hatalom veszélyes. A JT ennek a régi gondolatnak egy viszonylag régimódi változata. És tagadhatatlan tény, hogy nem problémátlan a működése. Mi több, a rendszer válsága szempontjából szimptomatikus, hogy milyen rosszul kezd működni ez a testület. De az is régi igazság, hogy semmilyen politikai rendszert nem lehet intézmények segítségéve megmenteni polgárai emberi gyengeségeitől. Egyébként ez a klasszikus republikánus ideológia egyik alappillére is: "Minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs", ahogy Berzsenyitől is idéztem, de még inkább ez egy másik, a realista hagyomány lényege. És hát a régi köztársasággal pont ez is történik: a JT nem ront annyit a helyzeten, amennyit az ostoba politikusok, de nem is javít eleget.

2015.11.29. 14:48:51

Röhejes egy családi filmbe, vagy inkább gyerekfilmbe ilyen történelmi tablókat belemagyarázni. Ez a franchise nem akar több lenni, mint aminek látszik, és 14 éves kor felett már nem is nagyon nézhető. Ezzel az erővel egy van damme-filmről is lehetne komoly filmesztétikai esszét írni.

Alec Cawthorne 2015.11.29. 14:52:20

@retrovírus: Köszönjük rendkívül toleráns, nyitott szellemiségről árulkodó, kompromisszumkész hozzászólásodat. Ezért megérte írnod ide.

Madnezz · http://sorfigyelo.blog.hu 2015.11.29. 14:52:46

@midnight coder: Július Ceasar meg Augustus hatalmas alapokat raktak le és három őrült kellett, hogy azt megingassák. Ebből látszik, ha két jó császárra jut egy dilis, az pont szépen tönkre tudja vágni a birodalmat.
Amúgy Rómánál valós külső veszély, a Pun háborúk miatt kellett Marius hadseregreformja, ami megágyazott az egyeduralomnak.

FOUREY · http://baloldaliliberalis.blog.hu/ 2015.11.29. 14:58:50

@retrovírus: Hát ez is egy vélemény. Csak négy apró megjegyzés: 1) ez nem filmesztétikai esszé. nem tudom, van damme-filmekről lehet-e olyanokat írni, én erről meg sem kíséreltem. 2) a belemagyarázás szerintem is röhejes lenne, de ahogy igyekeztem is megmutatni, ezekről a dolgokról maga a filmtrilógia beszél nagyon sokat. ha nekem nem hiszel, higgy a szemednek. www.youtube.com/watch?v=aBHLvNrZh9Q és www.youtube.com/watch?v=aBHLvNrZh9Q 3) amiről beszéltem, az nem egy bonyolult dolog, hanem csak valami, ami mélyen beépült az amerikai politikai kultúrába. és így került be a filmekbe is. 4) bár szerinted nem nézhetőek ezek a filmek 14 éves kor felett, sok millió ember máshogy gondolja (és teszi). ha mást nem is, ez legalábbis azt bizonyítja, hogy nincs igazad ezzel kapcsolatban. ettől még te utálhatod, de nem kellene úgy tenned, mintha a te véleményed ezen a téren egyetemes igazság lenne.

Karesz1h 2015.11.29. 14:59:16

Valóban különleges, hogy a Róma köztársasági formában lett kb. 200 év alatt világbirodalom. A köztársaság bukása fölötti siránkozás valóban európai toposz. De hiába az egyik kedvencem Graves az erről is szóló Én, Claudius-a, az ilyen köztársaság-siratók valahogy mindig kihagyják, hogy Róma fénykora ez után következett, az Európa történetében egyedül álló módon 500 éven át fennálló Római Császársággal, sőt, a birodalom népesebbik, keleti felében 1500 éven át folyamatosan fennmaradó császársággal...

FOUREY · http://baloldaliliberalis.blog.hu/ 2015.11.29. 15:16:45

@Madnezz: Nem akarom túl magyarázni a dolgokat, de nyilván sejted, hogy azért ez a pun háborúk => mariusi reform egy hosszú történelmi folyamat kissé leegyszerűsített . Mert a 2. pun háború és a mariusi reformok között eltelt száz év, ami alatt tovább nőtt a köztársaság, igaz az a bizonyos ideális kisparaszti római polgárréteg került válságba, akikre a hadsereg épült addig. A germánok megjelenésének, a kimber-teuton háborúknak már több köze van a mariusi reformhoz, de a köztársaság bukásának kétezer éve népszerű története ugyebár idővel messze túlnőtt a tényeket és a Star Wars szempontjából nem is a tények érdekesek, hanem a klasszikus republikanizmus ideológiája, amely szintén egyfajta leegyszerűsítő képen alapult.

FOUREY · http://baloldaliliberalis.blog.hu/ 2015.11.29. 15:18:37

@midnight coder: " A köztársaság bukása annyira nem érdekes - utána még jó pár száz évig létezett a birodalom, sőt az igazán érdekes dolgok a köztársaság után történtek. " Nyilván. Az a sok hülye meg, aki kétezer éve rágódik ezen, az egyszerűen csak retardált. Szerinted.

2015.11.29. 15:24:14

@FOUREY: egy pillanatra se akartam beállítani a véleményem egyetemes igazságként. Mindenki azt néz, amit akar. A piedone-filmeket is rengetegen szeretik meg idéznek belőle, ami számomra szintén érthetetlen. De azért tiszteletben tartom, nem beszélnék le senkit a nézéséről.

Én a star warst gyerekként tudtam élvezni, és tényleg nagy élmény volt, mikor szélesvásznon először beúszott a csillagromboló, azelőtt hasonlót se láttam. Most felnőtt fejjel viszont ezek a filmek számomra teljesen nézhetetlenek. Buták, gyerekesek. Természetes, hogy van valami mitológiája, mert sztori azért kell, de vigyáznak arra, hogy gyerekeknek is egész könnyen fogyasztható legyen.

Emlékszem az általad hivatkozott jelenetekre, amikor az ET is megjelenik egy lebegő platformon, de maga a beszéd azért messze van attól, hogy komoly történelmi párhuzamot lehessen vonni. Szerintem.

Milicista 2015.11.29. 16:01:27

Fourey: "De az is régi igazság, hogy semmilyen politikai rendszert nem lehet intézmények segítségével megmenteni polgárai emberi gyengeségeitől." Igaz. Az intézmények - és a törvények - nem lehetnek mindenre megoldások. (Ma sem azok, mégis mindig ezeket erőltetik.) A jedik "a béke és a köztársaság őrzői" voltak, egy válságidőszakban már nem tölthették be ezt a szerepüket. Így hát elkezdtek az új körülmények között a régi ideológiai felfogásban, de önmagukat is újraértelmezve működni. Én ezt nem negatívan ítéltem meg, egyszerűen csak arra akartam rámutatni, hogy a megváltozott körülmények között már nem tudták a régi hivatásukat beteljesíteni, amikor pedig megpróbáltak valamit tenni, az inkább a régi rendszer lebontását és az új rendszer rohamos megteremtését segítette elő. Egyfajta tragikus hősök voltak, akik azonban nem tudtak a saját maguk és a halálosan megsebzett köztársaság árnyékán túllépni. Egyébként pedig a nagy történelmi megrázkódtatásoknak sohasem csupán intézményi, vagy személyi háttere létezik. A Római Birodalom sokadszorra is bekövetkezett válságában gazdasági-társadalmi és politikai ellentétek húzódtak, aminek csak a felszínét képezte a strukturális anomália vagy személyi ellentét. A SW (mégis csak egy fantasztikus film) éppen a hátteret, a válsághoz vezető mélyebb okokat nem ábrázolja, ezért az összeesküvés-elméletek és a valódi "konspirációk" - csakúgy, mint a manapság és a történelem folyamán oly sokszor - hangsúlyos szerepet kapnak mindenféle jelenségek magyarázatában. (Hol van a társadalmat - csillagrendszereket - szétszabdaló különböző érdekek megjelenítése?) A forradalmaknak, háborúknak, bármiféle válságnak és az ezt kezelő reformoknak tehát mindig mélyebb okai vannak, a felszín azonban a leegyszerűsített tulajdonságokkal bíró személyekhez (jó vs. rossz), pozíciókhoz és intézményekhez (szenátorok, JT, uralkodó, stb.) és eszmékhez (közársasági-republikánus ideológia, az erő mindkét oldala) köthető.

Advanced Flight 2015.11.29. 19:54:07

@FOUREY: "És akkor még arról nem is beszéltünk, hogy elolvastam a poszt szerint legalább két angolnyelvű történeti szakmunkát"

Csakhogy ettől még nem leszel történész. Sem filmesztéta. Ettől még írhatsz kritikát, véleményt (akár még jót is), csak kissé fura, hogy minden ellenvéleményre olyan arrogánsan csattansz fel, mintha te lennél az ókortörténeti tanszék vezetője minimum. Sztem az itt leírt ellenvéleményeknek is van annyi alapja, mint a te okfejtésednek.

FOUREY · http://baloldaliliberalis.blog.hu/ 2015.11.29. 23:08:57

@Advanced Flight: Nem. Emiatt még nem lennék. Csak egy nem arrogáns, a posztolót nem kizárólag kioktatni kívánó olvasónak mondjuk akár jel is lehetne arra, hogy akár érthetek is a témához, mert olvastam róla szakirodalmat, nem csak történelemórán figyeltem oda. S ebből kiindulva megpróbálhatná végiggondolni, amit írok és ha valami olyasmit olvas, amit eddig nem így tudott, nem kellene rögtön azt a következtetést levonnia, hogy "ha én máshogy tudom, akkor NYILVÁN a posztoló a hülye".

Viszont történetesen az a helyzet, hogy a szakterületem a politikai eszmetörténet és PhD-m is van és kutató vagyok, ebből élek. Éppen ezért megnyugtathatlak, egyáltalán nem kell az ókortanszék vezetőjének lenni ahhoz, hogy valaki tisztában legyen azzal, hogy a római köztársaság bukása az elmúlt kétezer évben fontos kérdés volt a politikai gondolkodásban és ahhoz sem kell az ókortanszék vezetőjének lenni, hogy tudjuk, mi a klasszikus republikanizmus. Ahhoz sem kell tanszékvezetőnek lenni, hogy el tudjam dönteni, hogy egy kommentelő nem volt képes megérteni, hogy a szövegben a római köztársaság bukásáról van szó.

Őszinte leszek veled: én nem gondolom, hogy mindig minden vélemény egyenrangú lenne. És azt is megmondom miért. Nem azért nem gondolom, hogy minden vélemény egyenrangú lenne, mintha azt hinném, hogy csak a tanszékvezetőknek lehet igazuk. Nem. Szerintem teljesen mindegy, ki mondja azt a véleményt. (Jellemző, hogy benned fel sem merül, hogy lehetnek egyéb szempontjaim is.) Az számít, hogy mennyire komolyanvehető az a vélemény. Honnan lehet azt tudni? Nem olyan nehéz kideríteni. Az a vélemény például, amelyik láthatóan félreértett egy szöveget, az például nem egyenrangú azzal, amelyik erre rámutat. Az a vélemény, amely csak kinyilatkoztat, kevésbé komolyanvehető, mint amelyik érveket is tartalmaz. Az a vélemény, amely ellenőrizhető állításokat tartalmaz, komolyanvehetőbb, mint amelyik nem. Az a vélemény, amelyikről az derül ki, hogy a szakkönyvekben leírt tényekhez közelebb áll, az komolyanvehetőbb, mint amelyik téves állításokat tartalmaz.

A kommentelők közül Midnight Coder például félreértette a posztot, emellett többnyire nem érvelt, csak kinyilatkoztatott, s amiket mondott, abban tényszerűen nem volt igaza. Én pedig erre kénytelen voltam többször is rámutatni, sajnos, hiába.

Valahol ironikus, hogy neked is mindössze kétféle érved van a véleményed alátámasztására: arrogánsnak nevezel, meg elmondod, hogy szerinted mi hogy van. Hát, így is lehet érvelni, persze. Én jobb szeretem az olyan érveket, amelyekben nem személyeskedünk és amelyekről lehet valóban vitatkozni. Tudom, tudom. Arrogáns vagyok...

FOUREY · http://baloldaliliberalis.blog.hu/ 2015.11.29. 23:12:42

@retrovírus: Nézd, nekem végülis mindegy. Először azt írtad: "Röhejes egy családi filmbe, vagy inkább gyerekfilmbe ilyen történelmi tablókat belemagyarázni. Ez a franchise nem akar több lenni, mint aminek látszik, és 14 éves kor felett már nem is nagyon nézhető. Ezzel az erővel egy van damme-filmről is lehetne komoly filmesztétikai esszét írni." Most azt írod, hogy "egy pillanatra se akartam beállítani a véleményem egyetemes igazságként." Nekem ugyan az első kommented pont úgy hangzott, mint amikor valaki a véleményét egyetemes igazságként akarja beállítani, de meglehet, egyszerűen csak félreértettelek. Én azért jobb szeretem, amikor valaki, aki nem tartja egyetemes igazságnak a saját véleményét, nem nevezi másokét "röhejes"-nek és nem mondja valamiről amit milliók néznek, hogy "nem nagyon nézhető", de persze ez csak az én véleményem.

FOUREY · http://baloldaliliberalis.blog.hu/ 2015.11.29. 23:17:20

@Milicista: Igen. Nagyon érdekes kérdéseket feszegetsz. Nem szeretném amúgy, ha félreértenél: a klasszikus republikanizmus nem a tutit mondta meg szerintem sem Rómáról, hanem csak egy ideológia volt, amely több okból is meglehetősen felülnézeti, elitista politikaképen alapult. És szerintem nagyon jól látod, hogy a Star Wars sajátos módon magán hordozza ennek a klasszikus republikánus ideológián belüli elitizmusnak az örökségét. Lehetne persze tök máshogy beszélni Rómáról és történészek beszélnek is róla. Jó sokat. És tök máshogy, mint ahogy mondjuk Machiavelli tette vagy Montesquieu. Szóval ezek tényleg jó és érdekes kérdések.

toujoursg 2015.11.30. 19:06:25

Érdekes kérdéseket felvető eszmefuttatás. Most talán kicsit jobban meg lehet érteni, hogy mi is a “baj” az eredettrilógiával. Furcsa módon épp a hitelessége teszi antipatikussá Lucas genezis-sztoriját. A régi filmek talán inkább maradtak meg a kalandfilm szférájában, ahol a lázadás a korrupt, elnyomó rendszer ellen mindig szimpatikussá és könnyen azonosulhatóvá teszi a hősöket, hisz egyértelműen úgy tűnik, hogy a jó ügyért szállnak síkra. Az új részekben azonban a határok elmosódnak, a nemes lovagok szinte már-már béna kacsák benyomását keltik, akik kicsinyes, szinte pitiáner ügyek megoldásában érdekeltek, a néző pedig valahol a korábban megszokott könnyen felvehető viszonyítási pontjaiban inog meg, vagyis nehezen tud belehelyezkedni a történetbe.
Azért mondom, hogy a Star Wars első három epizódja hiteles, mert ha valószínűleg nem is tudatosan, de reflektál, vagy inkább leképezi a nyugati civilizációt immár évezredek óta bomlasztó amorf, egysíkú világnézetet. A jedik végső soron genezisei a sitheknek. Jedik nélkül nincsenek Sithek. Ez a köztársaság rákfenéje is: a tettvallás eltúlzása, kizárólagossá, “közzé-” tétele. (Ilyen jedi Machiavelli is.)
Európának, Amerikának és mára már nyugodtan kijelenthető: az egész ismert világnak a legnagyobb adóssága a valódi szellemi kaszt megteremtésének elmaradása. Keleten a hindu hagyományban e kaszt igen élesen lett definiálva és képezte kiegészítő párját - nem pedig ellenfelét - a lovagi, kormányzói rendnek. Utóbbi a hatalmat gyakorolta az erkölcs ragyogó talapzatán állva, előbbi a belátó értelemmel átitatott autoritást képviselte és tulajdonképpen “nem cselekvéssel” érlelte a társadalmat. A jedik, lovagok, kormányzók - mint például Platón is - a karma, életmű megalkotásán fáradoznak és őket egészítik ki - kéne, hogy egészítsék ki - a karmájukat leépítő, kontempláló, nem cselekvésbe visszavonuló, - ám a civilizációt nem tagadó - de igazi törvényességet jelentő szellemi emberek. Végső soron az egész egyetemes história annak a tragédiának a következménye, hogy például valódi papság helyett inkvizítorokat, vagyis szellemi formába bújtatott lovagokat sikerült (sikerül) nevelni, akik a belátó és valódi megismerést jelentő, nem cselekvésre épülő élet helyett a kormányzást, a hatalom gyakorlását tekintették feladatuknak. Az ilyen tevékenység, mivel nincs kiegészítve hiteles autoritással idővel a pragmatizmus kimérájában feloldja magát és, ami a nagyobb baj, hogy ezzel a társadalmat is felszámolhatja, de mindenképpen sanyargatja, terrorizálja azt. Úgyis mondható, hogy lételeme az apokalipszis. A talmi alapokra épülő differenciálódás (köztársaság) nyilván torz integrálódásba (császárság, monarchia) megy át és természetesen egyik sem stabilizálódik, hanem folyamatosan váltják egymást.
(Montesquieu tett egy erőtlen kísérletet az ezen az állapoton való felülemelkedésre a hatalmi ágak elválasztásával.)
A szellemi és a kormányzói kaszton kívül Indiában megkülönböztették még a szolgálói rendet is, mely éppoly fontos volt a társadalmon belül, mint a pap és a király. Lucas filmjeiben ezt a réteget a droidok, robotok, mindenképpen nem hús-vér emberek szimbolizálják. Talán ebből is látszik, hogy az arányok mennyire eltolultak ebben az absztrakt világban. A trilógia “elitizmusa” mutatja meg, hogy a szellemiekben jelenlévő rendetlenség milyen élettelen, egydimenziós társadalmat eredeztet magából (Jar-Jar).
Számomra az egész saga-ban, de leginkább az eredettrilógiában Yoda a hunyó. Talán rajta, mint a Jedik szellemi vezetőjén ütközik ki a legjobban, hogy rendeltetését mennyire képtelen betöltetni. Párbaja az egyik leggroteszkebb pillanata a történetnek. Egyszerűen alig komolyan vehető, sokan ki is akadtak a törpe akrobatizálásán. Yoda világa szüntelenül a jó és rossz között őrlődik, a bűn és a bűnhődés végeláthatatlan folyamán siklik, áhítja a katarzist - lévén, hogy ébersége csökkent. Akinek pedig ébersége csökkent, akárcsak azt a bizonyos kevély tölgyet, idővel belülről zabálják fel a férgek. A tiszta erkölcs, mint talpkő az önazonosságával tisztában levő cédrusé, amelynek épp ezért nincs is szüksége történetre.

Tenebra 2015.11.30. 22:28:08

Remek elemzés, ne is hallgass a fintorgókra!

Nagyon tetszettek a párhuzamok, és tényleg benne van az ókori Róma minden konspirációja a trilógiában.

Palpatine engem amúgy így, hogy olvastam a bejegyzésed, egyre inkább egy öreg Augustusra / Octavianusra emlékeztetett. :D Jól helyezkedett, névlegesen fenntartotta a köztársaságot, és szépen, a háttérben szabadalta fel az egészet. Persze azért sokban különbözik is Octavianus útjától. De a polgárháború, meg a jogok kiterjesztése meg ilyenek nagyon jól benne vannak a Star Warsban.

Nem tudom, hogy egy amcsi rendezőtől ez mennyire tudatos, hiszen sokszor az amcsik még a saját történelmüket sem ismerik, mindenestre úgy tudom, mintául Lucasnak az ókori Róma szolgált a film külsőségeinek megalkotásában (meg ugye a Star Warsban, azaz az 1977-es Új Reményben náci rítusokat használt fel Lucas, meg a birodalmiak egyenruhája is elég nácis).

FOUREY · http://baloldaliliberalis.blog.hu/ 2015.12.01. 16:18:12

@Tenebra: A római dolog elég tudatosnak tűnik (lásd császár, szenátus stb.). A mélyebb összefüggések, úgy gondolom, tényleg olyan mélyen be vannak ivódva az amerikai politikai kultúrába, hogy a felhasználásukhoz nem kell semmilyen tudatosság.

+ A videó zseniális!
süti beállítások módosítása