A rendezői tálentumát már "elsőfilmesként" megcsillogtató John Huston több alkotása - így a The Maltese Falcon, a Key Largo, a The Asphalt Jungle és a The Treasure of the Sierra Madre - olyan férfiakról szól, akik világhódító ambícióik rabjai, ám vakmerő törekvéseik önnön mohóságuk és a sors szeszélyei folytán meghiúsulnak. A máltai sólyom alvilági antihősei - Kasper Gutman, Joel Cairo és Brigid O'Shaughnessy - csaknem két évtizeden át kutatják a drágakövekkel ékesített madárszobor hollétét, útjukat hullák szegélyezik, s végül, midőn megérinthetik a kincset, kiderül, álmokat kergettek. Az illúzióvesztett Sam Spade detektív nem tarthatja meg sem a tízezer dollárt, sem a "végzet asszonyát": társa, Miles Archer gyilkosának fedezése őt magát is zsarolhatóvá tenné, így inkább feladja szerelmét a rendőröknek.
A Key Largo gengszterhőse, Johnny Rocco a húszas évek hirhedt nagymenője volt - önkéntelenül a (Little Caesar) képsoraira emlékezem a film láttán! -, aki a világháború után is a régi dicsőségről ábrándozik és a chicago-i nagy visszatérést tervezi, de csak Floridáig jut, és számításait egy veterán, valamint a váratlan hurrikán keresztül húzza. Soha olyan pontossággal nem terveztek még "balhét" a nagymenők, mint az Aszfaltdzsungelben, ám végül mindent elrontanak: Emmerich végez magával, Riedenschneider a rendőrök kezére kerül, mert elbűvölve bámulja a táncoló lányt a lebujban, ahonnan sietve kellene távozni, végül a sebesült Dix sem ér révbe, éppen csak megpillantja szeretett lovait.
A Sierra Madre kincse csavargó hősei deklasszálódott amerikai állampolgárok, akik a nyomor elől menekülnek Mexikóba. A remélt gazdagság űzi őket a kietlen hegycsúcsra, végül még kegyetlenebb sors jut nekik osztályrészül: Fred C. Dobbs (Humphrey Bogart) az életével fizet kapzsiságáért, Howard holtáig élvezni kényszerül a hálás indiánok vendégszeretetét. Egyedül a fiatal Bob Curtin előtt nyílik meg a boldogabb jövő: ő "csak" kétszáz dollárt veszített a kalandon, és elutazhat James Cody özvegyéhez Texasba, ahol éppen érik a gyümölcs. (Curtin gazdag ültetvényt vásárolt volna magának, ha szerencsével jár.) Az emberfeletti vállalkozás nyereségét a természet a feltámadó szélvihar révén "visszaadja" az anyaföld méhének.
Filmünk három főhőse három jellem megtestesülése: Dobbs a kapzsiság és a gyanakvás, a vívódó Curtin az önzetlenség és a megbízhatóság, kettejük között áll Howard, a jóravaló öreg bányász, akit talán csak hajlott életkora tart vissza a gaztettektől. Dobbs és Curtin kiválóan ellenpontozzák egymást. A hegy lábától követi a kis csapatot Cody, a magányos aranyásó, aki a kristálytiszta értelmet jelképezi. Ő mindvégig kívülálló: a három sorsüldözött kirekeszti. Bogart éppoly kiváló, mint mindig. Szerepében ezúttal nyoma sincs sem a gengszterromantikának, sem a detektívek cinizmusának. Talán nem túlzás azt mondani, Dobbs a született gonosz. A Sierra Madre kincse az első Tim Holt-film az életemben - a dicsőségben éppúgy osztozik, mint Bogart -, és az első olyan alkotás, amelyben Walter Huston viszi a pálmát! A rendező apjának lenyűgöző játéka valósággal magávalragadó, sodró erejű! (Máig sem fordult elő, hogy az Akadémia apa és fia ugyanazon filmben nyújtott teljesítményét Oscar-díjjal jutalmazta volna!)
A viszály magvait Dobbs hinti el az aranyásók között. Alig egy napja termel a bánya, amikor már osztozna a nyereségen és a felelősségen. Elszabadul a pokol. Hőseink éjjelente nem hunyják le szemüket, kényszeresen ellenőrzik rejtekhelyeiket és kapzsisággal gyanúsítják egymást. Talán gyilkolnának is, ha nem lépne a színre Cody, és nyomában a rettegett banditák. A veszély összekovácsolja a kis csapatot, de amint elmúlik, újfent úrrá lesz lelkükön gyanakvás. Huston már A máltai sólyomban is összezárta az ellenérdekű feleket. Gondoljunk arra a jelenetre, amikor Spade hotelszobájában Gutman, Cairo, O'Shaughnessy és Spade megállapodnak arról, hogy Wilmer lesz a bűnbak! A feszültségkeltésnek ezt a módját a rendező A Sierra Madre kincsében is alkalmazza: filmünk hőseit a hegy - képletesen szólva: egész Mexikó - tartja fogva, a hegyet pedig hol a banditák ostromolják, hol vadállatok fenyegetik a kalandorokat, hol a hatósági önkénnyel kell szembenézniük.
Dobbs és Curtin annak ellenére is vállalkozik a lehetetlenre, hogy a tampicói hajléktalanszállón Howard elmeséli nekik, milyen jellemtorzító az aranyláz. Ha valakit elrabol az arany iránti vágy, először megelégedne huszonötezer dollárral, majd ötvenezer dollárt kíván, amikor feltárul előtte az első aranyrög, a csúcson már hetvenöt, sőt százezer dollár sem elég, végül, az első nehézségekkel szembesülve már ötezer dollár értékű aranyérc is kielégítené sóvárgó lelkét. "Olyan, mint a rulett" - hangzik az öreg sommás ítélete. "A gatyánk és az életünk is rámenne" - vághatnánk rá mi, a nézők.
Mindenkinek jó szívvel ajánlom e máig aktuális drámát, nemkülönben John Huston időtálló filmjeit.
