Alfred Hitchcock kísérleti filmnek szánta A kötél című alkotását. A Mester így vallott erről:"Valamikor régen az volt a vágyam, hogy hogy filmet forgathassak, amelynek elbeszélt ideje éppen két órát ölel fel. Olyan filmet akartam, amelyben nincsenek időbeli ugrások, ahol a kamera egyfolytában forog. A kötél teljesítette a kívánságomat. (...) Úgy vélem, a megszakítás nélküli cselekmény késztet a legegyenletesebb színészi játékra, különösen, ha izgalmas történetről van szó. A kötél elbeszélt ideje napnyugtától besötétedésig tart. Van benne egy gyilkosság, egy party, fokozódó feszültség, finom pszichológiai rajz, egy bűntény fokozatos feltárása és egy megoldás. Mégis, mind az elbeszélés ideje, mind az elbeszélt idő csupán két órát ölel fel. (A forgatás valójában harmincöt napig tartott.)"
Filmünk tökéletes kamaradráma. Bravúros megoldás, hogy a cselekmény dinamikáját épp az adja, hogy a Mester nem alkalmaz vágásokat, a kamera viszont folyamatosan mozog. A kritika annak idején fanyalogva fogadta ezeket a "tízperces jeleneteket", arról nem is szólva, hogy drága technikai megoldásnak bizonyult.
Az alapötlet nagyszerű. Sok embernek megfordulhatott a fejében, hogy rendezzen egy ilyen jellegű összejövetelt, ahol egy hulla áll a középpontban. A huszadik század történelmi tapasztalatai azonban soha nem engedhetik meg senkinek, hogy úgy gondoljon a gyilkosságra, mint Brandon (John Dall). Senki sem játszhat istent. Ha olykor rabul ejt is minket a "felsőbbrendű ember mindent megtehet" felfogása, soha nem léphetjük át azt a határt, amelyet hangoztatott nézetei ellenére Rupert (James Stewart) sem hágott át, de a két fiatalember, mindenek előtt Brandon, kegyetlenül semmibe vett. Szánalmas volt, amikor a beszélgetés során Brandon követelte Hitler életben maradt híveinek kivégzését, holott ő maga is a nácik, és általában a "mindenható" zsarnokok útjára lépett.
A film súlyos üzenetét enyhítette a megszokott hitchcock-i fekete humor: a meggyilkolt David Kentley (Dick Hogan) jelenlétét szinte minden pillanatban éreztette a főszereplők egy-egy epés, cinikus célzása. Brandon "múzeumi darabként" jellemezte azt a poharat, amelyből David utolsó italát itta, s megjegyezte: "Nem illett David jelleméhez, hogy ilyen romlott italt igyon, mint a whisky..." Fokozta a feszültséget a kissé zavarodott öregasszony, Mrs. Atwater (Constance Collier) - hasonló karakterű az Idegenek a vonaton felejthetetlen Mrs. Anthony-ja (Marion Lorne) -; végül felülmúlhatatlan volt az a jelenet is, amikor a társaság tagjai Cary Grant és Ingrid Bergman egyik közös filmjéről csevegtek. Egyiküknek sem jutott eszébe az egyszavas filmcím, de csak Hitchcock Forgószél című remekművéről társaloghattak.
A kezdetektől sejteni lehetett, hogy a tettestárs, Philip (Farley Granger) összeomlik. A lelkiismerete nem hagyta nyugodni. Amikor Brandon szándékához híven David holléte került a beszélgetés középpontjába, minden mozdulata a bűnről árulkodott: zongorázás közben elvétette a dallamot, összetörött a kristálypohár a kezében, hevesen tagadta, hogy egy vidéki út alkalmával csirkék nyakát tekerte ki, végül elhalványodott, midőn megpillantotta a gyilkos eszközzel, a kötéllel összekötött könyvpakkot. Brandon tudatosan hívta ki maga ellen a sorsot, ugyanis Rupert volt az egyetlen, aki kiemelkedő intellektusa révén feltárhatta David eltűnésének titkát. Rupert erőteljes jelenléte nyújtotta a parti feszültségét: szórakozhat-e felszabadultan gyilkos és tettestársa annak veszélyében, hogy valaki rájön a bűntényre? 
Elégtételnek bizonyul a néző számára, hogy még a legtökéletesebb bűntény is, fakadjon bármilyen ostoba indítékból, meghiúsul az emberi tényező miatt. Az is megnyugtató, hogy Rupert - éppen a két fiatal ocsmány tette miatt - a party végére szakít a gyilkosságról korábban vallott elveivel. A film záró jelenetét soha nem feledem: villanó reklámfények világítják be a kísérteties apartmant; Philip, mint aki elviselhetetlen tehertől szabadult, zongorázni kezd, Brandon pedig felhajt egy pohár italt. Nyilván az a pohár is "múzeumi darabbá" nemesül: abból itta a szabadság végső pillanatait élvező Brandon Shaw az utolsó korty hűsítőt.
