Annak idején - sokakkal egyetemben - lélegzetvisszafojtva vártam a Star Wars első részének, a Baljós árnyaknak a premierjét. Nekem és a nemzedékemnek azóta sikerült felnőnünk, de tizenhat évvel ezelőtt - most már tudom - George Lucasszal együtt voltunk gyerekek. Ha mostani szemmel visszatekintek a második trilógia két első darabjára, csupán infantilis látványorgiákat látok magam előtt, melyeket egy tízéves szintjére süllyedt, szakállas-szemüveges mesterember a puszta bankszámlahizlalás nemes céljából dirigált le. Nem tagadom, valamilyen titokzatos oknál fogva eme opuszok mégis közel állnak hozzám, de nem annyira drámai mélységük és kiforrott karakterizációjuk miatt, sokkal inkább azért, mert integráns részei voltak a gyerek- és kamaszkoromnak, ezerszer láttam őket moziban, videón vagy DVD-n, s a köréjük szőtt, páratlanul gazdag merchandise-világ is megrészegített, akárcsak a legtöbb korombélit. Úgy vélem, a harmadik rész, A Sith-ek bosszúja - ha nem is ér fel az eredeti trilógia darabjaival - méltó záróakkordja lett volna e monumentális sagának. Lucas ugyanis végül erőt vett magán, és tisztességesen, a kényes rajongói elvárásoknak is megfelelve varrta el a végső szálakat, méltóképpen kerekítve le a Skywalker-család történetét. Ámde idén érkezik a legújabb epizód, a gépezet ismét beizzott, a bankszámla pedig már megint nem elég vastag- csak ezúttal J.J. Abrams a komisz, elégedetlenkedő számlatulajdonos. És nem mellesleg 2015-öt írunk.
Szkeptikus vagyok a Star Wars jövőjével kapcsolatosan, nem is titkolom. Úgy érzem, van is okom rá. Először is, felettébb nyugtalanít, hogy jó előre beígérték nekünk a "Kánaánt." Megtudtuk, hogy a Disney nem kispályázik: nemcsak egy teljesen új trilógiát indít világhódító útjára, de az egyes epizódok közé - hogy addig se unatkozzunk - úgynevezett "spin-off" részeket is becsúsztatnak majd, melyek kitágítják a már eddig is jól ismert messzi-messzi galaxis határait, elkalandoznak kicsit a fősodortól, és egy-egy izgalmas karakterre vagy a filmekben csak szőrmentén említett történetszálra fókuszálnak majd. Mindez persze sok rajongó számára örvendetes hír. Én viszont itt emlékeztetnék, hogy Marvelék is így kezdték, aztán mi lett belőle! Ugyanazt az üzletemberi gőgöt érzem itt is: előre számot adunk grandiózus terméksorozatunkról, hogy a potenciális vásárlói körnek legyen ideje izgulni, készíteni a pénztárcáját, spannolni magát, találgatni, diskurzust generálni, s a monumentális tervünk köztudatba dobásával voltaképpen máris megelőlegezünk magunknak néhány dollármilliót. Bizony, az efféle hírverés már önmagában is vastagon hoz a konyhára, s a Disney ezt a marketingfogást a jó tanuló precizitásával sajátította el a rivális stúdiótól. Már eleve ez a gondolkodásmód is elidegenít az egésztől. Az arcukba tolják: "üzletemberek vagyunk, kell a pénz, viszonylag rövid idő alatt, sorozatban szeretnénk eladni nektek valami nagyon nagyot és szépet!"
És akkor még nem is említettem, hogy a Star Wars hetedik részét J.J. Abrams rendezi majd. A férfi, akinek sikerült bolygóközi akciófilmmé aljasítania a Star Trek-sorozatot. Persze ne legyünk előítéletesek: Abrams óriási híve a Star Warsnak (kár, hogy a végeredményből kifolyólag a másik franchise-nak valószínűleg nem), és értő kézzel, lelkesen nyúl az alapanyaghoz. Voltaképpen az egész helyzetben a legironikusabb, hogy én magam sem tudom, ki lenne méltó egy újabb Star Wars-epizód rendezői székére. Ha szétnézek a jelenlegi hollywoodi direktorok sűrűjében, sajnálattal és csalódottsággal kell megállapítanom: valószínűleg senki. Az pedig, hogy Lawrence Kasdan mellett Abrams a film egyik forgatókönyvírója, további aggodalommal tölt el. A mai álomgyári palettáról bántóan hiányzik a Star Warshoz hasonlatos, egyszerű, nemesen konzervatív mese-fantasztikum. Műanyag, fröccsöntött tinédzser-disztópiák, hűvös, lelketlen látványmonstrumok suhannak a mozikban. A fantasy újabb gyermekkorába lépett. Csodálkoznék, ha ebben a közegben megszülethetne egy, az eredeti szellemiséghez hű, univerzális érvényű, szórakoztató, a maga romlatlan naivitásával együtt is méltóságteljes Star Wars-film. Egy Star Wars-film, ami nem pusztán egyfajta érdekes nemzedéki élmény, nem a mai tizenévesek kulturális horizontját célozza, hanem a felnőttek számára is tartalmas kikapcsolódást nyújt - visszarepíti őket a gyermekkorba, de nem kíván tőlük gyermeki agyat.
És akkor még nem is beszéltem Colin Trevorrowról, aki a Jurassic Park-mítosznak adott egy szép mélyütést nemrégiben. Ő rendezi majd a kilencedik epizódot. Nem igazán értem, miért nem tudtak leszerződtetni valakit, aki legalább egy ígéretes függetlenfilmes debüttel rendelkezik, nem pedig csupán egy bérmunkaszerű franchise-gyalázás tarkítja szakmai életrajzát. Na jó, ne legyünk igazságtalanok: Trevorrow ügyes sikerkovács, bizonyára ezért esett rá a választás. De még az is lehet, hogy ő is hatalmas Star Wars-rajongó, akárcsak Abrams, s gyermekkorát is fából eszkábált fényszablyák suhogtatásával, valamint Darth Vader légzésének ütemes imitálásával töltötte. Ennyi már elég is, hogy meggyőzze az embert a direktor feltétlen alkalmasságáról, nemde? És ha mindez még nem volna elég, számomra az is eléggé beszédes, hogy az eredeti trilógia szereplőit Abramsék visszarángatták a nyugdíjból. Kell nekünk galambősz, beesett arcú, nagypapás Han Solo? Körszakállas, táskás szemű, püffedt arcú Luke Skywalker? Elhízott, tokás, Parkinson-kóros Leia hercegnő, aki immár bizonyosan nem fogja tinédzserszobák falait díszíteni? Annak ellenére, hogy imádom ezeket a figurákat, erősen szkeptikus vagyok. Nem látom be, miért kell legendás karakterek öregkori verzióival nyugdíjasklubot alapítani. Ugyanebbe a hibába estek az új Dallas-sorozat készítői is: visszahívták az eredeti széria élemedett korú sztárjait, hogy frissítsék fel ikonikus szerepeiket. Nos, azt hiszem, az "eredmény" magáért beszél. (Az isteni Larry Hagman haláltusáját sokkoló volt végigkövetni a képernyőn.) Luke, Han, Leia és a többiek tettvágytól hajtott, fiatal hősökként égtek bele valamennyiünk emlékezetébe. Miért kell lerombolni ezt a képet?
A válasz persze pofonegyszerű. Olybá tűnik, a hetedik rész a "fan service"-ről fog majd szólni. Az előzetes legalábbis erre enged következtetni. Abrams azzal akarja visszacsalogatni a mozikba a klasszikus filmek szerelmeseit, hogy újraalkotja azt a bizonyos régi, letűnt világot: X-szárnyúak, rohamosztagosok, vukik, droidok, fényszablyával viaskodó Jedi-lovagok, Darth Vader összeégett rostélya. Minden együtt van ebben a szép, nagy kondérban. Ki lehet főzni belőle valami izgalmasat. Örülnék is neki, s talán olyan lelkesedés töltene el, mint tizenhat évvel ezelőtt - ha nem tudnám, hogy az egész megint csak arról a fránya bankszámláról szól. Mindenesetre azért ott leszek a premieren, mert ez a széria filmes műveltségem kitörölhetetlen része, megkerülhetetlen és pótolhatatlan mítosza az álomgyárnak, izgalmas kordokumentuma mindannyiunk felnőtté válásának, mi több, nemzedékeket összekapcsoló életérzés - de félek, hogy erre az epizódra is baljós árnyak vetülnek.
Önök mit gondolnak, mennyire sikerül a készítőknek az eredeti szériához méltó Star Wars-filme(ke)t csinálniuk? Mennyire lesz élvezetes - vagy kellemetlen - visszaröppenni a messzi-messzi galaxisba? Egyáltalán: szükséges, hogy újabb évekre (évtizedekre) eltelítsen bennünket az Erő? Tegyék meg Abramsék? Ne tegyék? Próbálják? Kíváncsi vagyok a véleményükre!
