Amerikai Plán

"Tudom, mi vagy te. Az örök otthon."

Quo Vadis

2015. december 20. 20:04 - Sir Cesare Finta Gonzago

quo-vadis_2476_4ea618f334f8633bdc0043a5_1320202808.jpgA Quo Vadis lenyűgöző tanulmány hitről, kételyről, szerelemről, erényes római hazafiságról és pusztító cezaromániáról. Sokan fanyalognak amiatt, hogy Mervyn LeRoy epikus sodrású mesterműve nem ér fel Henryk Sienkiewicz azonos című regényének magaslatára. Nekik akár azt is mondhatnám, hogy Sienkiewicz a törpe, Cornelius Tacitus az óriás. Ám igazságtalan az összevetés. A "hallgatag" római történetíró valóban a legnagyobb ókori író, időtálló klasszikus; előkelő homályossága, éleslátása, zseniális rosszhiszeműsége és gyilkos iróniája utánozhatatlan. Tacitus és Sienkiewicz közös öröksége a szabadságszeretet és a zsarnokság gyűlölete. Talán épp az teszi a lengyel alkotót halhatatlanná, hogy világgá kiáltotta a lengyelek szabadságszeretetét, s mivel az orosz cenzúra miatt nem írhatott többé "nemzeti" tárgyú regényt, klasszikus forrásból merített, és paradigmatikus történetet alkotott.

Szerintem tévútra visznek és ugyancsak igazságtalanok azok a kényszeres összehasonlítások, amelyek egyazon mércével kívánják mérni a regényeket és a filmeket. Noha a nagyívű regények filmadaptációi csaknem mindig pusztító indulatokat szülnek, úgy vélem, jobb távol tartani magunkat az efféle vitáktól. A regényirodalmat és a történelmi filmet egyaránt kötik a maguk sajátos konvenciói. Ugyan miféle film volna az, amely szóról-szóra követi az alapjául szolgáló irodalmi alkotást? Bizonyos rendezők persze hajlamosak belelépni a "szoros olvasat" csapdájába, és ilyenkor joggal állítják a kritikusok is, hogy a középszerű filmben "elveszett a regény". Úgy vélem, Mervyn LeRoy tökéletesen tisztában volt saját korlátaival; filmje sem akar többnek látszani annál, ami voltaképpen lett: a Quo Vadis szerethető és mélyen átélhető film a romlott erkölcsű, hanyatló császári Rómáról, ahol már alig-alig akad klasszikus római jellem, ugyanakkor a régi humanitas és a kereszténység valamiféle új minőséget teremt. (Azt, amit ma Európának hívunk, bár napjainkban oly sok ostoba jelentéssel ruházzák fel ezt a fogalmat.)

Egyesek "giccses szandálfilmnek" tartják a Quo Vadis-t. Mégis, milyen mércével mérnek azok, akik ilyet állítanak? E kritika fényében a csaknem évtizeddel fiatalabb Ben-Hur is tömény giccs. A Quo Vadis sem több, mint korának hű tükre. Az amerikai közönség rajongott a grandiózus alkotásokért. Az amerikai lélek ellágyul a kolosszális díszletek, az élénk technicolor színek, a kitűnő színészi alakítások láttán. A történetben a korabeli Amerika magára ismert, tökéletesen megfelelt saját önképének: a rossz elbukik, és a győztes jó elnyeri jutalmát. Nem kívánok pálcát törni a korabeli közönség ízlése felett. Mervyn LeRoy remekműve - és később a Ben-Hur is - minden tekintetben megfelelt a kor elvárásainak: a televíziós korszak hajnalán nagyon magasra kellett tenni a mércét, hogy a tömegek ne forduljanak el a mozitól.

Vitathatatlan, hogy a kitűnő színészek, "hátukon viszik" a Quo Vadis-t. Marcus Vinicius (Robert Taylor) a régi római erények megtestesítője, de római kötelességtudatát végül legyőzi új hite. Deborah Kerr ártatlan szépség, Petronius Arbiter (Leo Glenn) szellemes világfi. (Egyetérek Szerb Antallal, Petronius öngyilkosságának leírása Tacitus legjobb "haláljelenete".) Nero nevetségesen félelmetes zsarnok. Peter Ustinov kitűnő érzékkel szökdécsel a fenséges Kharübdisze és az alantas Szküllája között. Végzete a legemlékezetesebb. Mervyn LeRoy önmagának állít e jelenettel "ércnél maradandóbb művet". Öniróniája telibe talál. Aki látta A kis cézárt, annak nyilván eszébe jut Edward G. Robinson haláltusája a műfajteremtő gengszterfilm záró jelenetében.

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://amerikaiplan.blog.hu/api/trackback/id/tr448186988

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tenebra 2015.12.21. 00:25:37

Na, igen! Ezt a filmet 7 éve karácsonykor néztem meg először. Elég tipikus kosztümös film, de Nero számomra az átlag fölé emelte. Kiváló őrült volt, ott helye a Richard Widmark-féle Kiss of Death-gonosz és Joker karaktere mellett.

Terézágyú 2015.12.21. 14:35:02

Éppen ez a baja(?) ezeknek a filmeknek, hogy tulajdonképpen arról szólnak, hogy a rómaiak mocskos disznók, bezzeg a keresztények milyen jó emberek, és milyen jó lesz, ha majd mindenki, még a királyok is keresztények lesznek...
Nem csak ez a film, és nemcsak a Ben Hur, hanem még a Kr. e. játszódó Spartacus is erre játszik rá (részint az elején a narrációval, részint a keresztre feszítéssel)

miketbeszéltek 2015.12.21. 23:22:04

@Terézágyú: "bezzeg a keresztények milyen jó emberek" Igazad van. Tényleg nem azok a keresztények voltak a jó emberek, akik becsületesen, istenfélő módon élnek, és a Jézusban való hitük miatt, és egymásért meghalni is képesek voltak. viszont van egy szörnyűséges bűnük: nem hajlandóak Istenként imádni a császárt. A jóságot azok a rómaiak képviselik, akik oroszlánok elé ítélték őket, a jóság még magasabb fokát pedig a szenvedésükön, halálukon jót szórakozó csőcselék alkotta:-(
Ifj Plínius leveléből: "A jelentések szerint azonban a legnagyobb vétjük vagy eltévelyedésük, hogy bizonyos meghatározott napon hajnalhasadta előtt összegyülekeznek, és váltakozva karban énekelnek az istennek hitt Krisztus tiszteletére, és esküvel kötelezik magukat, nem ám valami gaztettre, hanem arra, hogy nem lopnak, nem rabolnak, nem követnek el házasságtörést, nem szegik meg esküjüket, a rájuk bízott letét kiadását felszólítás esetén sem tagadják meg. Ennek végeztével rendszerint szétszélednek; majd ismét összejönnek, hogy közösen fogyasszák el közönséges és ártalmatlan lakomájukat"
Tacitus: "És kivégzésüket még csúfsággal is tetézték, hogy vadállatok bőrébe burkoltan kutyák marcangolásától pusztuljanak, vagy keresztre feszítve, és amikor bealkonyodott, meggyújtva éjszakai világításul lángoljanak. Nero a kertjeit ajánlotta fel e látványosság céljára, és cirkuszi játékokat rendezett, amelyen kocsisruhában a nép közé vegyült, vagy kocsira szállott. Ebből, bár bűnösök voltak és a legsúlyosabb büntetést is megérdemelték, szánalom támadt, mivel nem a közjó érdekében, hanem egy ember kegyetlensége miatt kellett pusztulniuk.”

Terézágyú 2015.12.22. 09:17:52

@miketbeszéltek:

te másról beszélsz.

én ezt írtam:
"bezzeg a keresztények milyen jó emberek, és milyen jó lesz, ha majd mindenki, még a királyok is keresztények lesznek..."

Csakhogy mi tudjuk, hogy önmagában a világ nem lett jobb attól, hogy mindenki keresztény lett... nem lett kevesebb a háború, az öldöklés a kegyetlenkedés stb.

miketbeszéltek 2015.12.23. 01:06:28

A Konstantin utáni "keresztények" igen sokszor csak névleg voltak azok. Ha olyan-jézusi-keresztények lettek volna, akik a hitük miatt mártírként meghaltak az első századokban, akkor valóban kevesebb lett volna a háború, öldöklés és kegyetlenkedés...ez utóbbiakat ezután egyébként immár a keresztény vallás hivatalos uraitól szenvedték el az igazi keresztények....

miketbeszéltek 2015.12.23. 01:09:05

volna, akik a hitük miatt =volna, mint akik a hitük miatt
süti beállítások módosítása