Amerikai Plán

"Tudom, mi vagy te. Az örök otthon."

Víkend

2015. szeptember 11. 19:25 - Alec Cawthorne

Mátyássy Áron legújabb filmjét szinte mindenütt azzal a hangzatos lózunggal harangozták be, hogy ez a mozi lesz "az első magyar thriller". Nos, ez a megállapítás már akkor sem állja meg a helyét, ha eltekintünk attól a ténytől, hogy már a hetvenes évektől kezdődően találkozhatunk honi thrillerkísérletekkel - még akkor is, ha az egyes darabok nem kristálytiszta műfaji szerkezetre épültek, inkább a szerzői és zsánerfilmes konvenció közti homályzónában ragadtak, mint például a Defekt vagy a Mielőtt befejezi röptét a denevér -, és az elmúlt pár esztendőben is megízlelhettünk néhány igazán merész és érdekes próbálkozást (A nyomozó, A vizsga, A berni követ stb.). A Víkenddel az a fő probléma, hogy bár thriller, de nem "az első", és voltaképpen nem is "magyar". Mátyássy dolgozata teljes egészében az amerikai mintákhoz méri magát, mondhatni, szolgaian másolja azokat, cseppnyi eredetiséget sem kívánva felmutatni. De legalább nem szégyelli, hogy nem több egyéniségtelen tucatfilmnél.

Tekintsünk most el a történet hosszas részletezésétől: a lényeg, hogy három tehetős és gondtalan életű ember - egy minden hájjal megkent, dörzsölt ügyvédnő (Gryllus Dorka), a férje (Simon Kornél), és az asszonyka legfrissebb kliense (Lengyel Tamás) - hirtelen ötlettől vezérelve kirándulást tesz Erdély hegyvidéki tájaira, hogy ott vadászattal üssék el a drága időt. Ügyvédnőnk úgy érzi, számára különösen megérdemelt a pihenés, miután csőbe húzott és annak rendje és módja megkopasztott egy mohó és gátlástalan pesti ingatlancápát. Azonban mihelyst elérik festői szépségű úticéljukat, minden a feje tetejére áll. A triumvirátus beveti magát a természet lágy és zöld sűrűjébe, ám nyugalmukat máris megzavarja egy tragédia: hősnőnk véletlenül agyonlő egy arrafelé kószáló helybélit. E balszerencsés fordulat azután, ahogy lenni szokott, bonyodalmak átláthatatlan szövevényéhez vezet. 

A Víkend meglehetősen egyszerű és kiszámítható thrillerpanelekből építkezik. Szó sincs tehát arról, hogy a Gyilkos túrához hasonló, egyszerre társadalom-, sőt civilizációkritikus munkák sorát gyarapítaná. A bukolikus táj csupán afféle vonzó díszlet, Mátyássy nem a város-vidék kontrasztra hegyezi ki történetét. A mozi sokkal inkább a konspirációk és átverések sűrű szövedékére épül. Mindhárom szereplő sötét titkokat rejteget, borsot törnek egymás orra alá, s a szenvedélyes szerelmi háromszög-szituáció máza alatt mind-mind saját pecsenyéjüket sütögetik. A feszültségmechanizmus is hullámzó viszonyuk ellentmondásaira épül. Nem a klausztrofób erdélyi környezet, még csak nem is a helyi "redneckek" potenciális fenyegetése az izgalmak táptalaja, hanem az, hogy a főbb figurák motivációja és identitása szinte percről percre változik, minden egyes fordulat egy újabb információmorzsával gazdagítja karakterrajzukat, a viszonyok örökösen átrétegződnek, s a nézőnek azon kell rágódnia, hogy voltaképpen ki is ver át kit. 

Mátyássy kezdetben biztos kézzel és kellő stílusérzékkel fokozza a Márta (Gryllus) karakterére nehezedő nyomást. Az expozíció igazi, gátlástalan amazonként láttatja a hősnőt, aki gőzhengerként gázol át ellenfelein. A bonyodalom kezdetétől - az erdei gyilkosság egyébként meglepően jól kivitelezett szcénájától - kezdődően azonban fordul a kocka. Márta fokozatosan ébred rá saját helyzete tarthatatlanságára, s arra, hogy az ingatlanfejes ellen irányuló zsarolással olyan lavinát indított el, mely nemcsak őt, de másokat is maga alá temethet. Az antihősként induló nőalak lassacskán áldozatpozícióba helyeződik át. Ez a folyamat még izgalmas is volna, ha a fordulatok nem lennének hollywoodiánus módon túlírtak, összecsapottak és megalapozatlanok. A direktor és társírói érezhetően rengeteg izzadságos munkaórát öltek abba, hogy filmjük cselekménye minél hajmeresztőbb csavarokkal szórakoztassa a nagyérdeműt. A néző szinte elképzeli őket, amint görnyedt háttal, homlokukat kaparászva, ceruzájukat rágcsálva merengenek, vajon miként lehetne még kifésülhetetlenebbé tenni a bonyodalmak és konfliktusok árját. Erőlködésük hamis és átlátszó: maga alá temeti az egész filmet, ahogy a bűnlavina Mártát. 

A forgatókönyvírók szemmel láthatóan abban is kéjes örömüket lelték, hogy a film szinte összes fő- és mellékszereplőjét brutális halálnemmel búcsúztathatták a cselekmény egy-egy pontján. A Víkendben hullanak a hősök, mint a legyek, s ráadásul a gyilkosságok mögötti indítékok nevetségesen elnagyoltak. (Már az erdei gyilkosság mögött meghúzódó ügyeskedés is megmosolyogtatóan banális és hiteltelen.) Sajnos végül az egész film a fékevesztett iram, a felületesség, a kapkodás áldozatává válik. A végjáték egyenesen nevetésre ingerli a kifinomultabb ízléssel megáldott nézőt. (Egyébként is van abban valami mélyen illúzióromboló, hogy a hősnő tulajdonképpen egészen a fináléig nem aktivizálódik, helyette a helyi erők bonyolódnak fizikai konfrontációba - arról már nem is szólva, hogy fenemód hiteltelen az a jelenet, melyben Márta maga mellé állítja a felbőszült falusiakat. Arra pedig már kitérni sem merek, mennyire átélhető és realisztikus, hogy amazok nemes egyszerűséggel lemészárolnak három városit, majd hulláikat lángra lobbantják egy patakmederben, és - vélhetően - elkerülik a felelősségre vonást nem túl humánus tetteikért!)

Sajnos a színészi játék sem igazán javít a mérlegen. Gryllus Dorka csupán néhány véletlenszerű pillanatban képes megragadni karaktere lényegét, másszor viszont reménytelenül szürke alakítást produkál. Lengyel Tamás csapnivaló manírokkal próbál életet lehelni egyébként is papírmasé-szerű figurájába, s hasonlóan kétes értékű Simon Kornél teljesítménye is. Simon egyébként - számomra - a kortárs magyar film nagy rejtélye: érthetetlen számomra, miért erőltetik bele egyre több produkcióba e kifejezéstelen tekintetű, irritálóan üres színészt. Sajnos a mellékszereplők sem urai a helyzetnek. Egyedül Papp János villanásnyi epizódszerepe jelent üde színfoltot. Igazán kár azonban, hogy a kiváló színművésznek jószerivel csupán annyi jut, hogy elmormoljon néhány obszcén kifejezést összetéveszthetetlen, zengzetes mélybarna orgánumán. Ami azonban igazán meglepett, az a filmvégi kóda. Őszintén remélem, hogy azt a jelenetet már maguk az alkotók sem gondolták komolyan, hanem inkább csak csúfondáros öniróniától hajtva biggyesztették a "valódi" zárlat mögé. Ha mégsem, akkor nagyobb a baj, mint gondoltam. Mindenesetre annyi bizonyos, hogy nem a Víkend fogja elindítani a színvonalas magyar műfajfilmeket (világ)hódító útjukon. Viszont próbálkozni továbbra is lehet. 

13 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://amerikaiplan.blog.hu/api/trackback/id/tr937778826

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gomorra21 2015.09.11. 19:52:06

Még nem láttam a filmet, de már egy másik kritikában is beleütköztem a Gyilkos túrához való hasonlításba, úgyhogy megnéztem azt a filmet. Hát, van benne egy két erős jelenet, de összességében, ritmustalan, lapos; a befejezés kifejezetten vérszegény.
Nyilván ezt nem írnám, hiszen nem tartozik ide, de elég vicces, hogy egy magyar filmet minden további nélkül porig tudtok alázni, miközben egy amerikai békategóriás filmmel példálóztok.
(A másik kritikát a Filmtetten olvastam)

Alec Cawthorne 2015.09.11. 20:41:58

Magam is beleolvastam a Filmtett kritikájába, de talán nem kellett volna. Már az orális szexre hivatkozó cím is előre fémjelezte a szöveg minőségét... Egyébként a Gyilkos túra egy kiváló film, szerintem nagyon messze van a B-kategóriától. Az összehasonlítás pedig adja magát a történet alapján.

Mellesleg nem annyira rossz ez a film. Ha az az epilógus nem lenne, nos, többre tartanám a Víkendet.

Lazók György · https://filmekapolcrol.blog.hu/ 2015.09.12. 09:16:08

A Gyilkos túra egy túlértékelt film, de B-kategóriásnak semmiképp sem nevezném.

Tenebra 2015.09.12. 09:25:30

Számomra is totálisan érthetetlen volt, miért kellett ennyire túlbonyolítani a filmet. Ebből annyi hiba adódik, hogy felsorolni sem lehet. Pl. micsoda szar tényleg, hogy Márta csak a végén aktivizálódik, és igazából az alkotók elterelik a sztorit az Istvánnal folytatott harctól, és teljsen nagy marhaságot kerekítenek ki az egészből. Szerintem itt, ennek a történetnek vagy István és Márta versenyfutásáról kellett volna szólnia, felhasználva a gyönyörű Kárpátokat egy "running man" thrillersémához, vagy pedig a férj és a feleség ambivalens kapcsolatára kellett volna helyezni a hangsúlyt. Ehelyett van itt annyi konspiráció és átverés, hogy két évadnyi sorozatszezont meg lehetne tölteni vele. :D Ez semmi más, mint amatőrizmus.

Simon Kornél számomra is rejtély, de szerintem ebbe a szerepbe pont illett volna. Tipikus nyegleó papucsférj kinézete van, igazából játszania sem kellett nagyon a film elején. Pálfordulása abszolút hiteltelen és hihetetlen.

Kihagyott ziccer ez a film.

Tenebra 2015.09.12. 09:37:11

@dr. gomorra: B-kategóriás film? :D Szerintem nézz utána kicsit Boorman thrillerjének, mielőtt ilyen kijelentéseket teszel. B-kategóriás filmeket nem szoktak Oscarra jelölni.

Az lehet, hogy aprópénzből készült (kétmillió dollár egy hollywoodi filmért - vessük össze akár a korszak drágább filmjeivel), de nem éppen másdvonalbeli mozikban vetítették.

Egyébként szerintem kiváló film, egyáltalán nem túlértékelt. Csak semmilyen hatásvadászat nincs benne, hanem lassú folyású, lassan ölő méreg.

És igen, pont az ilyenek a zseniálisak, és pont ezért nem jó film a Víkend. Mert a Gyilkos túra rendkívül egyszerű sztorival bír, már-már high concept: egy csapat városi puhány túrázni megy a vadonba, de pár redneck megtámadja őket, így megkezdődik a harcuk a túlélésért. Ennyi az egész. De Boorman mind a képekkel, mind a karakterábrázolással olyan mélységeket tár fel (gondoljunk csak a kulcsjelenetre, mikor Jon Voight karaktere megmássza a sziklát, és egyáltalán nem biztos benne, hogy akit meg akar ölni, az az-e, aki rájuk támadt), amire a Víkend a túlbonyolírtott sztorijával egyáltalán nem volt képes.

Ráadásul a film, ha megfigyeljük, álomszerű, és akár több értelmezést is felvet. És nagyon sok mindenről szól: morális dráma a gyilkosságról, a vidék és a város kibékíthetetlen ellentéte, a modernizáció problémája, és persze nem utolsó sorban maszkulinitás dráma.

Szerintem korszakos remekmű, ilyenből évtizedenként egy-kettő készül.

gomorra21 2015.09.12. 15:52:56

Szerintem te pedig nézz utána a múlt évi Oscar jelölt filmeknek. Vagy egész pontosan az American Snipernek. Aztán gondold újra azt a mondatodat, hogy "B-kategóriás filmeket nem szoktak Oscarra jelölni". De szoktak.

Sok jó dolog volt a Gyilkos túrában, főleg az elején/közepén, de a vége iszonyatosan cammogó, és érdektelen. Kit érdekel azután, hogy túlélték a túrát, hogy Jon Voight otthon az ágyában arról álmodik, hogy a hulla keze felbukkan a víz alól. Meg, hogy a felesége hogyan reagál arra, ahogy felkiált. Vagy hogy a sheriffel megbeszélik, hogy többet nem jönnek vissza, és ezt három percen át ragozzák. Abszolút érdektelen jelenetek ahelyett, hogy azzal foglalkozzon a film, ami lényeges. Azt írod, morális dráma. Mégis, azt követően, hogy kiderül, hogy Jon egy teljesen ártatlan palit lőtt agyon a hegytetőn (ez eleinte kétely, később viszont bebizonyosodik), ez mint egy mellékes információ kerül elő, a fő motiváció mintha még mindig az lenne, hogy ne bukjanak le. Talán érzed a különbséget a kettő között. Egy olyan képet nem láttam, ami a végén annak szólna, hogy Jon Voight azért érzi szarul magát, mert egy ártatlan fickót lőtt agyon.

gomorra21 2015.09.12. 15:58:14

@Tenebra: Ja, és még valami: a 70-es években már elég avítt volt az, hogy éjszakai jelenetet nappal vesznek fel, aztán sötétbe fényelik. Hát itt megtették (sziklamászós jelenet).

Tenebra 2015.09.13. 10:03:31

@dr. gomorra: Akkor valószínűleg mást értünk B-kategória alatt. :D A B-kategória eredetileg azt jelentette, hogy A-kategóriás hollywoodi filmek mellé "csomagolták" mintegy extraként, így a néző azt mondta, tök jó, mert egyet fizetek és kettőt kapok. Ez volt a 30-as években mondjuk. Akkor valóban a B-kategória nem feltétlenül jelentett minőséget. De az 50-es években számos B-noir vagy B-western igen is minőségi darabok voltak, csak éppen aprópénzből készültek (pl. Lelőttem Jesse James-t).

Aztána a 60-70-es években a B-kategória inkább az exploitation filmekkel vált szinonímává, és jórészt másod-harmadvonalbeli mozikban, vagy autósmozikban, éjféli mozikban vetített alkotásokat takart.

Ha ebben a filmtörténeti kontextusba helyezzük a Gyilkos túrát, semmiképp nem tekinthető B-filmnek. A kisköltségvetés (low budget) nem egyenlő azzal, hogy B-film, jóllehet, a legtöbb B-film költséghatékony módon készült. De itt az számít, miként kezelték, ki támogatta, forgalmazta, és hol jelent meg a bemutatása után. A Gyilkos túrát pedig nem kizárólag éjféli mozikban vagy harmadvonalbeli vetítőtermekben láthatták a nézők.

Aláírom, hogy az Amerikai mesterlövész egy "fos", de gyártási szempontból nem B-film az sem, hanem AAA kategória. Unalmas presztízsfilm, akadémista alkotás.

Tartalmi szempontból a Gyilkos túrára persze rá lehet sütni a B-filmet, hiszen a felszínen valóban az történik, amit te leírsz, hogy mennek - lőnek - megússzák. De itt szerintem a cselekmény apró mozzanatai, sőt bizonyos jelenetek beállításai számítanak sokat.

Persze, ha neked nem tetszett, felesleges is erről győzködnöm téged, hiszen szubjektív, kinek, mi tetszik. Én csak arra akarok itt rávilágítani, hogy érdemes megvizsgálni a filmet közelebbről, mielőtt B-filmenk minősítjük.

delorean 2015.09.13. 12:17:32

"De legalább nem szégyelli, hogy nem több egyéniségtelen tucatfilmnél."

Pont ez itt a diadal. Létrehoztak hazai keretek között egy filmet, amiben lőnek és bunyóznak, nem négy fal között játszódik, és egy átlagos multiplexnéző sem fanyalog, ha véletlenül beesik rá.
Létrehozni egy nem nyomorúságos képi szövetet meg folyamatosságot, reményeket adhat a jövőre.
Úgyhogy szerintem félig üres inkább a pohár.

delorean 2015.09.13. 12:48:15

Bocs, félig tele a pohár!

Képileg valóban belépő multiplexkompatibilis fokozat.
Ez nagyon fontos!

Vodkanari 2015.09.13. 17:16:29

Nem nyomorúságos képi szövetet? Ezt nem értem. Multiplex-kompatibilitás? Inkább a multiplex-filmek képi világa szegényes, hiszen egy adott standardhoz kell igazítani őket, az amerikai tucatfilm sablonjaihoz, ezért elvész az a kísérletezés, ami egy szabadabb, művészfilmes környezetben akár egy operatőr számára is megadatott. Amúgy meg lehet sok mindent mondani pl. Tarr Béla filmjeire, de azt nem, hogy nem lennének kiválóan fényképezve (szvsz ezerszer kiválóbban mint bármelyik Batman-film és hasonlók).

delorean 2015.09.13. 19:18:12

A magyar filmekre gyakran jellemző egy nyomorúságos képiség, inkább képietlenség. Amikor bár vászonra "szánt" képet látunk, az nem haladja meg a tévéfilmek színvonalát. Ilyen pölö az ajtó vagy a papírkutyák.
A nagy füzet, bár az oscarjelölt Berger csinálta, valszeg Szász inkompetenciája miatt lett ramaty.
Multiplexkompatibilisnak szoktam mondani azt, amikor az egyszeri néző nem zökken ki, nem érzi azt, hogy olyat lát, ami nem odavaló.

A Jesse James meggyilkolása főleg, meg mongyuk a Vérző olaj a plafon, meg minden ami Fincher.
Mindenki oda szeretne felnőni.
Amit te kísérletezésnek tekintesz, azt még a sztoribord lépcsőfokán valósítják meg a nagyobb produkciók. A zseton miatt nem engedhetik meg maguknak a tökölést, ezért előre leülnek páran egy irodában.
Egy szabadabb, elsősorban olcsóbb közeg megengedi, hogy a forgatáson szülessék meg a döntés. Nevezhetjük művészfilmes közegnek, mert kisebb a zenekar, de ennek a kérdésnek nincs köze a filmművészethez. Deakins pölö mindenfélét csinál, kételytől a skyfallig.

A torinói ló egész konkrétan nincs lefényképezve, nem szalonképes. Fred Kelemen nem is létezik a film szempontjából, egyszer csak elindult a felvevőgép. A londoni férfi forgatása macerás volt, szaladják asszem elment a fenébe és ő ugrott be.
Ilyet viszont, hogy Fred Kelemen meghaladja Wally Pfistert nem hallottam. Ilyen furcsát életemben nem. Egyelőre asszem ez nem komoly.

gomorra21 2015.09.13. 20:48:36

@Tenebra: Elnézést, a B-kategóriás jelzőt nem eredeti jelentésében használtam, hanem ahogy a köznyelvben gyakran előkerül (talán helytelenül). Akkor helyesbítek, a "B-kategória" helyett akkor legyen "silány".
Az American snipernek van egy iszonyat erős jelenete, de a film összességében silány termék. A Gyilkos túra a film elején erős, egyedi, feszült, a vége viszont átgondolatlan, vontatott, és rettenetesen trehány. És pontosan azért tartom annak, mert az a "morális dráma a gyilkossságról" - amit írsz - nem jelenik meg. Egyfajta félelem a felelősségre vonástól az van, de amikor megkérdőjelezhetetlen ténnyé válik, hogy nem egy üldözőt lőtt agyon Jon Voight, egy tekintet nincsen, ami jelezné, hogy belül összeroskad, vagy valami érzelmi reakciót kivált az infó. Egy gesztust nem láttam arra.

És akkor még egy sort a trehányságról: már legutóbb is említettem a sötétre fényelt sziklás jelenetet. Utólag ugrott be: szegény jó öreg Zsigmond Vili bácsi tuti, hogy azt nem éjszakának vette fel, hanem nappalnak. Hiszen még a filmben is volt igazi éjszakai jelenet. Az a sziklás részt úgy vehették fel, mint nappali jelenet, majd utólag kitalálhatták, hogy mivel Jon Voight elbóbiskolt, éjszakára fényelik, mert talán jobban működik maga a jelenet egy erőteljesebb időmúlással. Rendesen látszanak az "éjszakai" égbolton a nappali felhők. Szegény Vili bácsi azt biztosan nem így csinálta volna, ha éjszakát kérnek tőle. Szóval nem csak dramaturgia, de technikai értelemben is vannak erős hiányosságok.
süti beállítások módosítása