Azon színészek közé tartozott, akik megengedhették maguknak, hogy szerények legyenek. Az igazán tehetséges művész ezt általában megengedheti magának. Nem volt jellemző rá semmiféle túlzó manír, álságos pózőrködés vagy émelyítő mesterkéltség (mely sokszor még a legnagyobb színpadi színészeknek is sajátja), ellenben egy hihetetlenül precíz, józan és megfontolt színpadi jelenséget és filmszínészt tisztelhettünk benne. Tudatosan és rendkívül aprólékosan épített fel minden figurát, melybe belebújt, s a belőle sugárzó intellektuális erő lefegyverző volt. 

Sinkó László halálhíre, megvallom, alaposan megrendített. A legnagyobb kedvenceim közé tartozott, épp az imént felsorolt - egyedülálló - erényei végett. Orgánumát sosem feledem. Talán kissé morbid lesz, amit most mondok, ám egyik első vele kapcsolatos élményem - erre máig tisztán emlékszem - az, hogy szőrszálborzoló hitelességgel szinkronizálja Hannibal Lectert. És Anthony Hopkinst. Mióta nem ő magyarította kitűnő brit kollégáját, mindig eredetiben néztem Hopkins filmjeit, és sokszor volt hiányérzetem. Ismét elment egy hang (sőt: egy HANG), mely a Szakácsi Sándorok, Kránitz Lajosok, Végvári Tamások családjába tartozott. Mely minden magyar ember emlékezetébe beivódott - utcaseprőtől egyetemi tanárig. 

És főként (és elsősorban) elment egy kolosszális színpadi színész, a Katona József Színház fénykorának egyik emblematikus művésze, aki még az olyan - kevés művészi kihívással kecsegtető - feladatokat is tökéletesen oldotta meg, mint a Szomszédok című teleregény egyik mellékszerepe. Sosem láttam hibázni. Minden jelenése egyedi volt és megismételhetetlen. Igazi profi volt, a szó nemes, jó értelmében. Igazán sajnálom, hogy pályája alkonyán egyre kevesebb érdekes feladatot kapott, s azt hiszem, a Nemzet Színészei részéről súlyos mulasztás volt, hogy nem választották tagjaik közé. Ő persze az ilyesmit is csupán sztoikus nyugalommal fogadta. Ahogy azt is, hogy a filmesek is egyre ritkábban gondoltak rá. De ő megtehette, hogy szerényen, elnéző mosollyal nyugtázza a mellőzöttséget. Megtehette, mert az egyik legnagyobb volt. 

Őszintén irigylem az égieket, amiért most már őket szórakoztatja Sinkó László, és nem minket, gyarló halandókat.