Amerikai Plán

"Tudom, mi vagy te. Az örök otthon."

Csendes nagyság. In memoriam Sinkó László

2015. augusztus 01. 12:36 - Alec Cawthorne

Azon színészek közé tartozott, akik megengedhették maguknak, hogy szerények legyenek. Az igazán tehetséges művész ezt általában megengedheti magának. Nem volt jellemző rá semmiféle túlzó manír, álságos pózőrködés vagy émelyítő mesterkéltség (mely sokszor még a legnagyobb színpadi színészeknek is sajátja), ellenben egy hihetetlenül precíz, józan és megfontolt színpadi jelenséget és filmszínészt tisztelhettünk benne. Tudatosan és rendkívül aprólékosan épített fel minden figurát, melybe belebújt, s a belőle sugárzó intellektuális erő lefegyverző volt. 

Sinkó László halálhíre, megvallom, alaposan megrendített. A legnagyobb kedvenceim közé tartozott, épp az imént felsorolt - egyedülálló - erényei végett. Orgánumát sosem feledem. Talán kissé morbid lesz, amit most mondok, ám egyik első vele kapcsolatos élményem - erre máig tisztán emlékszem - az, hogy szőrszálborzoló hitelességgel szinkronizálja Hannibal Lectert. És Anthony Hopkinst. Mióta nem ő magyarította kitűnő brit kollégáját, mindig eredetiben néztem Hopkins filmjeit, és sokszor volt hiányérzetem. Ismét elment egy hang (sőt: egy HANG), mely a Szakácsi Sándorok, Kránitz Lajosok, Végvári Tamások családjába tartozott. Mely minden magyar ember emlékezetébe beivódott - utcaseprőtől egyetemi tanárig. 

És főként (és elsősorban) elment egy kolosszális színpadi színész, a Katona József Színház fénykorának egyik emblematikus művésze, aki még az olyan - kevés művészi kihívással kecsegtető - feladatokat is tökéletesen oldotta meg, mint a Szomszédok című teleregény egyik mellékszerepe. Sosem láttam hibázni. Minden jelenése egyedi volt és megismételhetetlen. Igazi profi volt, a szó nemes, jó értelmében. Igazán sajnálom, hogy pályája alkonyán egyre kevesebb érdekes feladatot kapott, s azt hiszem, a Nemzet Színészei részéről súlyos mulasztás volt, hogy nem választották tagjaik közé. Ő persze az ilyesmit is csupán sztoikus nyugalommal fogadta. Ahogy azt is, hogy a filmesek is egyre ritkábban gondoltak rá. De ő megtehette, hogy szerényen, elnéző mosollyal nyugtázza a mellőzöttséget. Megtehette, mert az egyik legnagyobb volt. 

Őszintén irigylem az égieket, amiért most már őket szórakoztatja Sinkó László, és nem minket, gyarló halandókat. 

5 komment
Címkék: In memoriam

A bejegyzés trackback címe:

https://amerikaiplan.blog.hu/api/trackback/id/tr277671040

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

[ Azuroo andrew ] 2015.08.01. 16:07:14

Nekem az első emlékem róla, a Másfélmillió lépés Magyarországon című országjáró televíziósorozat amelynek ő volt a narrátora.

Alec Cawthorne 2015.08.01. 16:20:37

Nekem a Szomszédok a legelső vele kapcsolatos élményem, aztán később a szinkronjait ismertem meg, végül egyéb alakításait, ám valóban, a Másfélmillió lépés... is pályája egyik fontos állomása volt. Übü királyként pedig, azt hiszem, örökbe beírta magát a magyar színháztörténet legnagyobbjai közé.

Aldric 2015.08.12. 18:15:46

Nagyon szerettem. És az Előszót úgy szavalta, hogy több ismerősöm is megkönnyezte. Ma már nincs is talán olyan színész, aki tudna verset mondani.

Alec Cawthorne 2015.08.12. 18:21:45

@Aldric: Igen, kiválóan mondott verset. Sallangok nélkül, letisztultan, megnyerő intellektuális erővel - még a legnagyobb színészekkel is előfordul, hogy patetikus, deklamáló stílusban mondják a verseket. Nos, rá ez sosem volt jellemző. Még akkor is nagyot alkotott, ha csak a hangját adta egy-egy produkcióhoz. Hihetetlen, hogy a Batmanben mennyire felülmúlta Jack Nicholsont!

Aldric 2015.08.12. 20:32:49

Igen. Pontosan. Ez a fajta (nem cinikus) okosság amúgyis ritka a magyar színészek között. Pátosz vagy cinizmus a magyar versmondók Szküllája és Kharübdisze. Ez is például mennyire szokatlan előadás: www.youtube.com/watch?v=ylEkHyXBXIc
süti beállítások módosítása