Amerikai Plán

"Tudom, mi vagy te. Az örök otthon."

Aurora Borealis – Északi fény

2017. november 29. 18:32 - Tenebra

aurora_borealis_11.jpgMészáros Márta az élő filmtörténet, a magyar film aranykorának egyik utolsó élő rendezője, nem mellesleg a magyar filmtörténetben a kevés női filmszerzők egyike Gyarmathy Lívia, Ember Judit vagy Zsurzs Éva (illetve a kortárs alkotók közül Kocsis Ágnes vagy Goda Krisztina mellett). Azonban míg Gyarmathy Lívia és Ember Judit inkább univerzális témákról forgattak, addig Mészáros Márta speciálisan a női sorsokról és a nő (magyar) történelemben vállalt szerepéről készített filmet (kivétel persze a Nagy Imréről szóló A temetetlen halott). A rendezőnő kiemelkedő munkái közé tartozik az Örökbefogadás, a Kilenc hónap, az Örökség vagy a magyar közelmúltat női szemszögből feldolgozó Napló-sorozat. Ezekhez csatlakozott októberben Mészáros Márta legújabb műve, az Aurora Borealis – Északi fény, mely sajnos semmi újat nem tud felmutatni az alkotó korábbi filmjeihez képest, és amúgy is komoly problémák vannak vele.

Mészáros Mártát nem véletlenül tűzték és tűzik zászlajukra a feministák, hiszen mint már említettem, a rendezőnő következetesen a női identitással kapcsolatos problémákról forgatott. Már filmjeinek címei is beszédesek: Örökbefogadás, Kilenc hónap, A magzat stb. Mészáros Mártánál az egyik legfontosabb kérdés, hogy mit jelent nőnek lenni, milyen a viszonya a nőnek a saját testéhez. Egy nőnek biológiailag és társadalmilag is meghatározott szerepei vannak, melyekkel akkor is számolnia kell, ha ellenáll. Ilyen például a szülés problémája, mely, mint az Aurora Borealisban, úgy a többi, terhességgel kapcsolatos Mészáros-filmben sem egyértelműen pozitív élmény. Sőt a rendezőnőnél a szülés, a gyerekvállalás félelmet és elutasítást vált ki a nőből. (Figyelem! A cikkben enyhe spoilerek is előfordulhatnak!)

Mikor a filmet néztem, akkor magam is elgondolkodtam azon, hogy egy férfi (legalábbis normál esetben) soha nem fogja megtapasztalni, milyen kihordani egy magzatot, milyen az, amikor érzi, hogy növekszik benne valaki, és milyen élmény a szülés. A szülés, ahogy a születés, Mészáros Mártánál egyszerre csodálatos és fájdalmas folyamat. Csodálatos, mert megható és lenyűgöző, ahogy például a Kilenc hónap végén a főhősnőt alakító Monori Lili tényleg megszüli a gyermekét. A szülés viszont fájdalmas és szenvedéssel jár, ezért is szokták mondani, hogy a nők valójából a keményebbek és szívósabbak a két nem közül, mert azt a fájdalmat elviselni, mikor világra jön a baba, igenis hősies cselekedet. És Mészáros Mártánál például az Aurora Borealisban a szülés lelkileg is fájdalmas lehet, főleg, hogy a szexualitás és a szülés történelmi-politikai kontextusba helyeződik az ötvenes évek témája miatt. Avagy a váratlan és nemkívánatos gyermek világra hozása még ellentmondásosabbá teszi az állapotosságot és a szülést/születést.

A gyermekszülést természetes módon csak a nők tapasztalhatják meg, akiknek viszont ez sokszor nem egy választott teher, hanem kényszer is lehet. Hiszen az ember testfelépítéséből, anatómiájából, biológiájából stb. adódik, hogy ha férfi és nő együtt vannak, szexuális kapcsolatot létesítenek, és nem védekezik egyik fél sem, abból nagy valószínűséggel összejöhet a gyerek. És az ezzel járó testi és lelki teher bizony nagyrészt a nőre hárul, aki kihordja a szíve alatt a gyermeket. El is vetetheti a nő persze, ha van rá lehetősége, azonban az abortusz is kényszer, és az azt övező morális problémák miatt egyszerűen elkerülhetetlen, hogy a nő teste ne váljon privátból publikussá, egyéni, személyes élményből társadalmi viták terepévé.

aurora_borealis_01.jpgÉppen ezért nagyon érdekes az, amit Mészáros Márta egész életművében csinált. Vagyis női rendezőként nőkről és a nőiség problémájáról forgatott filmeket általában nagyobb társadalmi és történelmi közegbe helyezve a kérdéskört. Mivel a női test az emberiség fennmaradásának kulcsa, a „föld”, amelyben elültetik a „magot”, és amelyben egy másik élet kezd el növekedni, ezért a nő szükségképp a történelemmel is kapcsolatba lép. Az Aurora Borealis ebből a szempontból nem újdonság, de újszerű és érdekes film lehetett volna, ha nem ilyen amatőr módon írják meg a forgatókönyvet és valósítják meg a filmet az alkotók.

Mészáros Márta művének alapkonfliktusa szerint a Mária nevű idős hölgy (Törőcsik Mari alakítja) egy nap kórházba kerül (nyilván ezzel a színésznő közelmúltbeli betegségére is utal a film), jó ideig kómában van. Lánya, Olga (Tóth Ildikó) Bécsből tér haza, és furcsa fotókra bukkan édesanyjánál. Aztán egyre több kérdés merül fel Mária múltjával kapcsolatban: kik azok az emberek a fotókon, ki az az Edith, és egyáltalán mi történ Máriával fiatalkorában, az ötvenes években? Az Aurora Borealis így két történetszálon fut: Olga nyomozását látjuk, mellyel párhuzamosan feltárul Mária múltja, elrabolt fiatalsága és ártatlansága, majd ausztriai szenvedése. Ez a flashback-szerkezet határozza meg Mészáros Márta művének cselekményét, és ez a korokon átívelő családi- és szerelmi történet hivatott bemutatni az ötvenes évek terrorját, illetve a hidegháború pusztító társadalmi hatását is.

Szóval Mészáros Márta filmje grandiózus vállalkozásnak tűnik a cselekményleírás alapján, azonban ennek ellenére az Aurora Borealis nem tudja meggyőzni a nézőt arról, hogy ezt tényleg moziban kell néznie. A film legnagyobb problémája az, hogy sem formailag, sem tartalmilag nem tud felülemelkedni egy gyenge-közepes tévéfilm színvonalán. Az egész Aurora Borealisnak van egy erős "láttuk már" íze, mely egyaránt vonatkozik Mészáros Márta korábbi műveire és az ötvenes évekről vagy a szovjet hadsereg rémtetteiről szóló filmekre. A magyar (lassan már nem is olyan közeli) közelmúltat persze nem lehet elégszer feldolgozni és kibeszélni, minthogy jobbára harminc éve beszélhetünk róla nyíltan, a rendszerváltás előtt inkább csak megtűrt téma volt a Rákosi-terror, a szovjet hadsereg rémtettei pedig egyenesen tabunak számítottak. Ráadásul a Kádár-rendszer értelmezésével a mai napig adósok vagyunk, de a szovjet megszállás sincs még teljes mértékben a helyén kezelve, elég csak Budapest néhány itt maradt emlékművére gondolni, melyek a szovjet "felszabadítókat" dicsérik. Ebből a szempontból nyilvánvalóan kijózanító hatása van a film csúcspontjának szánt (valójából igen modorosan és önparódiába hajló módon megvalósított) nemi erőszak-jelenetnek, melyben Máriát egy kisebb őrjáratnyi szovjet katona megerőszakolja.

aurora_borealis_08.jpgÁm ez a jelenet egyfelől annyira művies és rosszul megrendezett, hogy a nézőből a tragédia ellenére önkéntelenül kitörhet a nevetés a szerepüket túljátszó, a katonákat megformáló színészek láttán. Másfelől pedig Mészáros Márta műve meglehetősen erőtlenül mutatja be az elnyomást és az igazságtalanságokat. Ugyan a téma koránt sem annyira körültekintően feldolgozott, mint mondjuk a Holokauszt problémaköre, de azért a mai napig bezárólag jó néhány filmben láthattuk már a puszta tényeket vagy sokkal jobban dramatizált jeleneteket a terrorról. A rendszerváltás előtti magyar filmművészetben egész filmciklus szólt az ötvenes évek kemény diktatúrájáról (A tanú, A ménesgazda, Angi Vera, Egymásra nézve, Tüske a köröm alatt, Kiáltás és kiáltás, Malom a Pokolban, A szökevény), és 1989 után szép számmal készültek dokumentumfilmek is a témában (Recsk, Málenykij robot, Magyar nők a gulágon, Elhallgatott gyalázat).

Sőt, elég, ha csak a remek operatőr-rendező, Sára Sándor életművét végignézzük. Sára a második világháború tragédiája mellett az ötvenes évekkel és a szovjet hadifogsággal foglalkozott sokat: felkereste az áldozatokat, a szemtanúkat, és hosszú, tartalmas riportokat készített velük. Ennek eredménye lett a Csonka bereg, a Magyar nők a gulágon vagy a Mementó (nem, nem a Nolan-filmről van szó). És Sára Sándor nagyjátékfilmekben is feldolgozta a szovjet hadsereg rémtetteit: a Könyörtelen idők és A vád különböző perspektívából mutatja be a Vörös Hadsereg "háborús bűnösök"-kel (vagyis a vesztes országok ártatlan lakosságával) szemben elkövetett bűneit.

Így hallhattunk és láthattunk megrázó nemi erőszakokról, kényszerű abortuszokról, az erőszakos cselekedetek szemtanúiról, keservesen nehéz döntésekről stb. Az Aurora Borealisnak így nem volt könnyű dolga, és nem is tudott továbblépni ezeknek a történeteknek az ismerős fordulataitól és mozzanataitól, illetve a puszta bemutatástól. Mészáros Márta művében az alkotók nem is foglalkoztak nagyon azzal, hogy kicsit is kreatívabban mutassák be a terrort és az elnyomást. Az Aurora Borealis klasszikus történelmi melodráma, vagy ha gonosz akarok lenni, akkor azt írom, szoft-szenvedéspornó, melyben a passzív, fiatal és naiv Mária áll szemben a velejéig romlott ÁVH-sokkal és Vörös Hadsereg-katonákkal. Közülük legfeljebb Mária barátnője, Edith párja, a felvilágosult szovjet Anton magaslik ki, aki némileg árnyalja a képet, mivel egy szimpatikus és segítőkész orosz tiszt. Azonban, hogy ne éljük bele magunkat annyira abba, hogy esetleg az oroszok, a megszállók között is voltak normális emberek, rögtön jönnek a komisszárnők, akik el akarják venni Edith gyermekét. És még gonoszkodnak egyet gúnyos beszólásukkal. Pont úgy, mint a rossz (hollywoodi) melodrámákban láthattuk.aurora_borealis_07.jpgAz Aurora Borealison emellett érződik, hogy nem jól van megírva a forgatókönyve. A filmnek tipikus ritmusproblémái vannak. A flashback-szerkezetből adódik, hogy a cselekmény folyamatosan ugrál múlt és jelen között. Azonban van, hogy az Aurora Borealis vagy fél órára elhagyja az Olgáénál sokkal érdekesebb fiatal Mária-történetet, máskor pedig szinte beállításról beállításra váltogatja a film az idősíkokat. És ennek tetejébe még sok az üresjárat is az amúgy sem túl izgalmas jelenbeli szálon. Olga és fia, illetve Olga és Mária kapcsolata sótlan és üres, nem igazán érezni anyán és lányán, hogy szeretik egymást és összetartoznak. Éppen ezért a néző sem érzi súlyosnak a konfliktust, hogy Olga nem tud sok mindent édesanyja múltjáról, és a jelenben kiderülő titkok felnőtt emberek életét dönthetik romba.

A rossz forgatókönyv miatt pedig a filmben feltűnő jó színészek (Törőcsik Mari és Törőcsik Franciska, Tóth Ildikó, Cserhalmi György) sem tudják átélni a szerepüket, ennélfogva egyáltalán nem telítődnek karaktereik érzelmekkel. Mindegyik színész tisztességesen előadja a rá szabott szerepet, azonban a néző végig érezheti, hogy ezek csupán eljátszott hősök, de nem hús-vér emberek. Főleg, hogy némelyik figura annyira egydimenziósra lett megírva, mintha egy tábortűznél találták volna ki. De talán még egy esti beszélgetés közben is eredetibb karaktereket lehet megalkotni az Aurora Borealis fő- és mellékfiguráinál. Ráadásul Cserhalmi György és Gáspár Tibor teljes mértékben hiteltelenek a rájuk szabott szerepekben, de Törőcsik Franciskáról is nehezen lehet elhinni, hogy parasztlány, majd terhes nő és anya. És nem feltétlenül azért, mert például Törőcsik Franciska ne tudná eljátszani ezeket a szerepeket. Hanem azért, mert az Aurora Borealis modoros és egyenetlen színvonalú.

aurora_borealis_04.jpgAmi még tetézi a film problémáit, az a képi megvalósítás és a vágás. Az Aurora Borealis nemcsak történetében, de képileg is erősen tévéfilmes hatású. De nem is a jobbfajta tévéfilmekre kell gondolni, mint A berni követ vagy a Szürke senkik, hanem az igazi, érezhetően alacsony költségvetésű, igénytelen módon fényképezett alkotásokra. Az éjszakai felvételeken rendre kiégetik az erős fények a képet, míg a nappali képsorok erősen mesterséges, műanyagszerű hatást keltenek. Egyetlen emlékezetes és jó értelemben stilizált kép, mikor Anton az északi fényt imitálja Mária és Edith előtt egy zöld váza segítségével. A többi viszont szembántóan rossz, még az elvileg igazi aurora borealisról készült felvétel is. Mindemellett a vágás is szembeszökően problémás, sokszor rosszul illeszkednek egymáshoz a képek, és egyszerűen nem a megfelelő résznél van elvágva a film. Így stílusát tekintve is ritmustalan az Aurora Borealis.

Mészáros Márta művét a mindig fontos téma és az utolsó, izgalmasabb fél óra menti, amennyire lehet. Mert az Aurora Borealis sajnos nem jó film, de még közepesnek is csak igen nagy jóindulattal nevezhető. Több sebből vérzik a forgatókönyv, a megvalósítás pedig nagyon sok kívánnivalót hagy maga után. Olyan az egész, mintha nem egy profi rendezőnő készítette volna, hanem egy szárnyait próbálgató főiskolás, akinek ölébe szakadt egy halomnyi pénz, de nem tudott mit kezdeni vele. Szomorú, hogy ezt a filmet Mészáros Márta vezényelte le (bár hallottam olyan pletykát, hogy állítólag nem is nagyon volt jelen a konkrét forgatáson), és a Magyar Nemzeti Filmalap nagyjából 600 millió forinttal támogatta. És még inkább fájó, hogy a kiváló Törőcsik Marit, Cserhalmi Györgyöt és a nagyon ígéretes fiatal tehetséget, Törőcsik Franciskát egy ilyen félresikerült történelmi melodrámában kell látnunk.

A cikkben szereplő képek a filmet forgalmazó Vertigo Média Kft. hivatalos weboldaláról származnak.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://amerikaiplan.blog.hu/api/trackback/id/tr5913403907

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása