Amerikai Plán

"Tudom, mi vagy te. Az örök otthon."

Batman Superman ellen: Az igazság hajnala

2016. március 25. 18:02 - Alec Cawthorne

batman-v-superman-trinity.pngZack Snyder az egyik legnagyobb szélhámos, akit Hollywood az utóbbi tíz évben kitermelt magából. Azt még el is néznénk neki, ha szimplán csak arról volna szó, hogy rendezői képességei limitáltak (nem ő lenne az egyetlen az álomgyári direktorok közül), az viszont már vérlázító cinizmusra vall a részéről, hogy ún. "visionary directorként", afféle szerzői kézjegyeket felmutató látványspecialistaként próbálja meg eladni magát. (A rajongók részéről - már akik beveszik ezt a maszlagot - pedig, valljuk be, súlyos vakságra.) A fickó komoly művészként szeretné bebetonozni magát a közönség emlékezetébe, miközben igazából csak rombol. Felhőkarcolókat, városközpontokat, görög hajóhadakat, a saját (amúgy sem létező) renoméját, és főleg: agysejteket.

Munkásságának eddigi két csúcspontját talán a Sucker Punch és az Acélember jelenti. Mindkét alkalommal dühöngve keltem fel a székemből. Az elmúlt évek legsekélyesebb eszképista maszturbációi ezek: rendkívül művi és steril látványpornó tolul az arcunkba, hatásvadász klipesztétika és robbantáscunami kíséretében, a "történet", a "karakterizálás", a "logikus cselekményszervezés" ismeretlen fogalmak, és miközben mi butulunk a komfortos moziszékben, a "forgatókönyvírók" kihegyezetlen ceruzákkal és üres papírokkal borított asztaluk mögött ülve, arcukra kaján mosolyt terítve ellenőrzik a bankszámlájukat. Isten hozott Snyderisztánban!

Ilyen előzmények után érthető módon viszolyogtam az Acélember folytatásától, és voltaképpen csak azért neveztem be rá, mert a trailerek tanúsították, hogy nyomokban Batmant is tartalmaz. A Batman Superman ellen épp azért (vagyis azért is) képes egy paraszthajszállal elődje fölé nőni, mert Henry Cavill gondosan zselézett hajú és kiugró arccsontú bájgúnára mellett üdítő élmény régi ismerősként üdvözölni a sötét lovagot. Persze botorság volna illúziókat dédelgetnünk: a készítők ezúttal sem ásnak mélyebbre a karakterekben, mint ahogy eddig tették, de Ben Affleck - rácáfolva az előzetes félelmekre - meggyőző Batman, és a denevérmaskarát is mintha csak rászabták volna. (Az már önmagában örvendetes, hogy a jelmez dizájnolásában az alkotók nem tájolták el magukat!) Szintén meglepetés, hogy az első egy-másfél óra nem annyira kínos, mint amire számítani lehetett volna. Mondhatni a konfliktus felvezetése sokkal impozánsabbra sikerült, mint a kibontakoztatása. Imponáló, hogy Batman agresszív önbíráskodóként indul, és már-már megszállottan ragaszkodik Superman eliminálásához (persze a karaktert már ebben a periódusban is tarkítják ostobaságok, gondoljunk csak az "áldozatok" bőrébe égetett "denevérbillogra".)
batman-v-superman-dawn-of-justice-ben-affleck.jpgEgyszóval a konfliktus előkészítésére bőven szánnak időt az alkotók, és ameddig a két hős csak kerülgeti egymást, addig némi feszültséggel is telítődnek a képsorok. Azonban ahogy egymásnak ugranak, az addigi felépítmény nagy robajjal összedől. Egyrészt az epikusnak szánt Batman-Superman csata pusztán álmosító péniszméregetés, másrészt amilyen sokáig éleződik a feszültség a két hérosz között, olyan gyorsan békét kötnek. (A "Te anyukádat is Marthának hívják?" vérgagyi fordulata még a Barátok köztben is kínosnak hatna.) Innentől kezdve pedig a kétbalkezes forgatókönyvíró-gárda görcsös igyekezettel próbálja meg elvarrni a szálakat. Ormótlan bakugrásokkal haladnak előre, a viszonylag következetesen felépített történet cserepekre hullik. Előlép Snyder, a "visionary director", és felültet bennünket a tőle megszokott CGI-hullámvasútra, mely már nem kínál semmi érdemlegeset. Viszont a karakterek még inkább ellaposodnak (Batman a másodperc törtrésze alatt áll át Superman táborába), a cselekménybe pedig inkonzekvenciák és idióta  megoldások ékelődnek (megmosolyogtató, ahogy ad hoc jelleggel atomrakétát lőnek az űrben viaskodó Supermanra és Doomsday-re, "lesz, ami lesz" alapon, de az is röhejes, hogy Batman néhány perc leforgása alatt Metropolisból Gothambe csalja a tűzokádó szörnyeteget), és az a bizonyos végső drámai fordulat sem hatol a szívünkig, mert egyrészt összecsapott, másrészt a néző rögtön tudja, hogy nem végleges.

A dramaturgia kifejezetten rossz ritmusú. Nagyon érződik, hogy egyes jeleneteket durván megkurtítottak a vágószobában. Néha szinte percenként változnak a helyszínek és a karakterek, s ez már megmosolyogtató. Ugyanakkor néhány szcéna teljesen funkciótlan (Kevin Costner cameója például semmivel sem építi a szüzsét), és persze, ahogy utaltam már rá, a szerkezeti felépítés is tökéletesen aránytalan (a felvezetés másfél órás, míg a történet valódi súlypontja egyetlen órába szűkül össze). Mindemellett a filmet a mai blockbusterek (és kifejezetten: a mai szuperhősfilmek) egyik gyermekbetegsége sújtja, nevezetesen az, hogy a készítők nem elégedtek meg egyetlen bonyodalommal: Superman és Batman, befejezvén a cicaharcot, még a fenyegető Doomsday-jel is csörtézni kényszerül, és ez a konfliktushalmozás nagyon, de nagyon megterheli a filmet. Nem csoda, hogy a végén zsibbadt végtagokkal távozunk a moziból. Az meg csak hab a tortán, hogy Snyderék mintha képtelenek volnának lezárni a filmet. Amikor azt hisszük, hogy végre következhet a végefőcím, megtoldják még egy jelenettel. Aztán még eggyel.  Ha ezekben a kései pillanatokban még lenne agya a nézőnek (és nem szívta volna el azt ezt megelőző csaknem két és fél óra), akkor biztosan eldobná.
batman-vs-superman-ew-pics-3.jpgA zene próbál nagyon eposzi lenni, de az esetek többségében szinte észrevehetetlen, s csak akkor üti meg igazán a fülünket, amikor már túl harsány és hatásvadász. A színészi alakítások tökéletesen jellegtelenek, Henry Cavill sótlan és üres szépfiú, és még Jeremy Irons sem tud igazi életet csiholni az öreg Alfred szerepébe (ami egyébként egyáltalán nem is passzol hozzá), Jesse Eisenberg túlmozgásos és ripacskodó Lex Luthorja pedig a legaggasztóbb pillanatokban szinte már Jim Carrey-t idézi a rosszemlékű Mindörökké Batmanből. Az egyedüli színfolt a második játékrészben komolyabb szerephez jutó Wonder Woman: az őt alakító Gal Gadot ugyan nem egy korszakos színésztehetség, de szemrevaló biodíszletként szolgálja a produkciót. Az már persze más kérdés, hogy mindezzel képes elérni, hogy őt jegyezzük meg leginkább a színészgárdából. (A Batmant korrektül alakító Ben Affleck mellett.) Summa summarum: Zack Snyder legújabb látványpornója gaztett ugyan, de nem olyan aljas, mint amilyen lehetett volna. Bűnrossz film, ez kétségtelen, de - ellenben a Sucker Punch-csal és az Acélemberrel - nem teljesen szalonképtelen. Sőt: benne rejlett egy sokkal jobb film ígérete is. Arra viszont nem esküdnék meg, hogy a Justice League-re is benevezek, mert bármennyire is bírom Batman karakterét, ebből a sötét lovagból, azt hiszem, mégsem kérek repetát.

15 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://amerikaiplan.blog.hu/api/trackback/id/tr838525022

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Thrasea 2016.03.26. 16:08:05

Egyfelől nem vagyok meglepve, azon, amit írtál. Másfelől nagyra értékelem, hogy írtál róla, mert így nem kell más, hasonló témájú kritikákba bele sem néznem.

2016.03.26. 20:01:36

Bárki komolyan elhitte, hogy ebből az ötletből jó filmet lehet készíteni?! Ne már! Ennyire senki nem lehet naiv!

mojoking77 2016.03.27. 10:30:59

Egy felol igazad is lehet a filmmel kapcsolatban, bar amugy is voltak fenntartasaim, es nem volt valoszinu, hogy moziban megnezem. Masfelol hadd idezzek egy mondatodat:
"Munkásságának eddigi két csúcspontját talán a Sucker Punch és az Acélember jelenti. "
Egesz biztos, hogy neked ezzel a szakmaval kellene foglalkozni?
Csak, mert szerintem, es gondolom a filmeket egy picit is szereto/erto tobbseg szamara Zack Snyder a Watchmen-nel es a 300-al alkotott hatalmasat (mind a kettot lehet fikazni, de elvitathatalan erdemei vannak a komplett mai mozikulturara -ez van).

Alec Cawthorne 2016.03.27. 10:45:19

@mojoking77: Megsúgom neked, barátom, hogy ez a mondatom merő irónia volt. (A következő mondatokból ez nyilvánvalóan ki is derül.)

mojoking77 2016.03.27. 11:07:02

@Alec Cawthorne: Javallom az ironia jelzeset, a hozam hasonlo dilettansok erteset szolgalando... Bar, akkor gondolom az egesz bekezdest jelolnod kellett volna.

endike · http://barathendre.wordpress.com/ 2016.03.27. 17:48:01

most akkor jó vagy rossz? mi legyen a véleményem? mert valaki azt mondja hogy jó, valaki meg azt, hogy rossz. így nem tudom eldönteni hogy mi legyen a véleményem!
XD

Ronin 2016.03.27. 18:07:57

@endike: Te mások véleménye alapján alkotsz véleményt ? gratulálok.. nagy egyéniség lehetsz ;)

Pöff 2016.03.27. 19:56:45

Aki ilyesfajta a Marvel szemetet néz meg is érdemli

Thrasea 2016.03.27. 23:00:39

@mojoking77: Az irónia lényege, hogy nem jelölt. Nem is értem, hogy lehet ebből a kritikából (feltéve, hogy elolvastad) mást kiolvasni, mint, hogy az egy ironikus mondat.

Gudzilla 2016.03.28. 12:38:11

Én sem tudtam az iróniát kiolvasni belőle. Ráadásul a Sucker Punch-ot divat volt anno savazni - leginkább azok, akik egy k. szót nem értettek belőle - de messze nem egy vállalhatatlan film. A Superman azonban tényleg bűnrossz, evvan, más rendező is csinált már a gyöngy mellett szemetet is. A fenti kritika nagyja amúgy helytálló, csak ugye érződik, hogy jön a trend, és a középszar filmet még lejjebb kell taposni. Miközben ma már, faszomtudjamiért, de minden kétbites szuperhős film egyből az év mozija, ha kicsit vicces - lásd Hangya, vagy a Deadpool, mert a fickó ripacskodik kettőt a kamerába.

Alec Cawthorne 2016.03.28. 13:01:00

@Gudzilla: Legközelebb majd két bazinagy idézőjel közé teszem, és odaírom fölé piros betűkkel, hogy: "Vigyázat! Iróniaveszély!" A Sucker Punch-on nem is volt mit "érteni". Emészthetetlen zagyvaság volt az egész. A Hangya- és Deadpool-típusú filmek egyébként engem személy szerint annyira sem hoznak lázba, hogy akár egyszer is próbát tegyek velük.

Vodkanari 2016.03.28. 15:43:07

@Gudzilla: A probléma hogy Snyder csak szemetet csinált, gyöngy sehol.

Thrasea 2016.03.28. 17:41:41

@Gudzilla: Oszt hogy nem sikerült? Így kezdődik a szöveg: "Zack Snyder az egyik legnagyobb szélhámos, akit Hollywood az utóbbi tíz évben kitermelt magából. " És ez csak az ELSŐ mondat volt, ami után jött egy rakás hasonló. De most minden irónia nélkül kérdezem: mit kellett volna még beleírnia Alecnek, ami után a negatív véleménye Snyderről még számodra is világossá vált volna? Mindezek alapján nem biztos, hogy nagyon dicsekedni kéne azzal, hogy nem vetted észre az iróniát abban, hogy "Munkásságának eddigi két csúcspontját talán a Sucker Punch és az Acélember jelenti." Az külön szórakoztató, hogy a jelek szerint teljesen abszurd előfeltevés alapján olvastad (félre) a szöveget (amit különben el tudtál volna kerülni, ha ismernéd a blogot. De persze nem kell ismerned más szöveget innen - de ettől még nagyon mókás látni, hogy mennyire el vagy tévedve).

The Man Who Laughs · http://trashneveles.blog.hu/ 2016.03.28. 22:23:51

Pedig naiv módon én tényleg elkezdtem bizakodni - az utólag falsnak tűnő - kezdeti pozitív értékelések miatt.

Ám egyet kell értenem Aleckal, sőt szerintem ő még megengedő volt a filmmel. Szerintem rosszabb, mint a Man of Steel (melynek emlékeim szerint a legnagyobb problémája, hogy alig hűtlen Superman és Pa Kent karakteréhez, de külön kezelve egy korrekt - de nem kifejezetten jó - blockbusterként emlékszek rá, ami vizualitásban és zenében is erősebb, mint a BvS. Amúgy pont most megy, de ez után semmi kedvem újranézni).

Ez a film egy celluloidszörnyeteg: Egy kusza, érdektelen és sötét monstrum, ami összeesik a saját súlya alatt. Egyszerre akar egy csomó mindent: Felvezetni Batmant és a többi hőst (és Luthort), "lezárni" Supermant, folytatni a MoS szálait, elmesélni egy saját történetet. De hiába 2,30 óra ezek közül egyiket sem tudja kielégítően véghez vinni. A motivációk zavarosak és kidolgozatlanok, a karakterek kicsit sem emlékeztetnek a képregényes eredetikre és cserébe még a látvány sem annyira jó. (Egyetlen jobb akciójelenet amikor Batman megmenti Martha-t, az kicsit eszembe juttatta a TAS-t és tényleg áradt belőle a tipikus Batman hangulat, de a végi nagy CGI összecsapás az utóbbi idők legérdektelenebb, unalmasabb blockbuster csatája.) A zene is totál semmilyen, egyedül WW témája maradt meg bennem. (Az ő felbukanássa volt az EGYETLEN jelenet ebben a filmben, amikor ezt mondtam, hogy "Váó, ez tényleg badass". Persze a karakterének érdemi szerepe nem sok volt a filmben.)

Affleck valóban jó a szerepben, de Supermanhez hasonlóan (akiben semmi Super nincs, összevissza szenved, gyakorlatilag csak akkor hősies, ha Loist kell megmenteni, az első nagyobb kudarca - nem veszi észre a bombát - után rögtön fel is adná. Na de nem csoda, ha apja a halál után is olyan tanácsokkal látja el, hogy: "Fölösleges jót tenni, mert valakinek úgy is ártasz vele"), Snyder az ő karakterét sem értette. (Igaz néha nyomozott, amit jó volt látni, de inkább egy agresszív bunkó. Hiába jó a színész, nem tudom, hogy akarok-e nézni Batman filmeket egy olyan karakterrel, aki csak azért nem öli meg Supermant, mert ugyanaz az a anyjuk neve. Mondjuk ezért a Supermanért nem kár.

Ráadásul a főattrakció, a két hős összecsapása is hihetetlen erőltetett. Még Batman a legkonzisztensebb karakter (de az ő agresszióját is nehéz úgy megérteni, hogy csak utal arra, hogy milyen kemény volt ez a 20 év, de a néző ebből semmit nem lát), így az ő hirtelen megalapozatlan pálfordulása is különösen röhejes.

Az univerzum építő, előreutaló részek pedig olyan hihetetlen ügyetlenül vannak a filmbe belerakva, hogy az elképesztő. Meg sem próbálták integrálni ezeket a film szövetébe. Eleve orbitális baromság volt a Dark Knight Returns alapul venni egy univerzum építő filmhez, látszik, hogy Snyder kurvára nem értette, hogy az miről szól.

Szerintem nehezen lehetett volna ez a film ennél aljasabb. Pedig voltak benne jó/érdekes ötletek (hogy reagál a világ Supermanra/Batmanra), de sajnos igazán kidolgozni egyet sem sikerült. (Teljesen kusza és inkonzisztens a film ebből a szempontból)

Őszinte gratulációm Zack Snydernek az év egyik legjobban várt, legdrágább és legnagyobb publicitást kapó filmjével nem sikerült megugrania, egy közel 20 éves, alig több, mint egy órás TV rajzfilm szintjét: Inkább ezt nézze meg, akit érdekelnek ezek a karakterek: filmespolc.kulton.hu/2016/03/26/batman-superman-film/ (Aki meg verekedni akarja őket, egy komolyabb, társadalom kritikusabb ezerszer kiváló filmben azoknak ott a Dark Knight Returns, de kb bármelyik Batman film szórakoztatóbb ennél)

p.a · http://miigyelunk.blog.hu/ 2016.07.04. 16:28:13

Az Ultimate verzió azért sokat javult az eredetihez képest, nem? Igaz, 3 órássá vált.
A Márta-jelenet meg szerintem nem pont úgy van, ahogy írod, annál azért jobban előkészített.
süti beállítások módosítása