Nem fér a fejembe, miért okoz egyesek számára bizarr kielégülést, ha belerondíthatnak mások szórakozásába. Az elmúlt hetekben-hónapokban az írott és elektronikus médiától kezdve a bevásárlóközpontokig életünk valamennyi színterét eluralta a Star Wars-láz. Aki tíz esztendőnél már többet is megért, az aligha csodálkozik az ilyesmin. Tetszik vagy sem, szeretjük vagy sem, annyit azért el kell ismernünk, hogy a Star Wars a létező legnagyobb moziesemény a világon. Ez az egész már régóta nemcsak a filmekről szól: a franchise mögött nemcsak mozirajongók sorakoznak fel, hanem egy vallás hívei, papjai és papnői. Egyetlen hollywoodi filmfolyamnak sem sikerült ilyen intenzív érzelmeket kicsiholnia nézőiből, ilyen mértékben felgyújtani milliók lelkesedését, ilyen súlyú és ennyire elkötelezett, világszéles rajongótábort verbuválnia maga köré. Őszintén szólva nem hiszem - pontosabban nem hittem volna -, hogy van, akinek ez nem világos.
Mindenkinek van valamilyen élménye a Star Warsról - ha nem is magukról a filmekről, akkor a könyvekről, videojátékokról, azokról az alternatív médiumokról, melyek az idők során a franchise köré nőttek. Nincs ember, aki ne viszonyulna valamilyen módon az egész sagához. Lehet szeretni, és lehet utálni is. Mi, rajongók sem vagyunk doktrinerek (legalábbis őszintén remélem, hogy nem): elfogadjuk, ha valaki elzárkózik ezektől a filmektől, sőt a magam részéről azt is teljességgel megértem, ha valaki utálja a Star Warst. De gustibus non est disputandum. Azt azonban már nehezebben akceptálom, ha egyesek látványos keretek között adnak hangot zsigeri ellenérzéseiknek. És Az ébredő Erő premierje körüli napokban-hetekben épp ez történt. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy a Facebook-on gombamód kezdtek szaporodni a "Jaj, de unom már ezt a Star Wars-t!" típusú mémek, képviccek, elszabadult a gúnyolódás, a rosszmájúskodás, az élcelődés hullámvasútja.
Azért is furcsállom ezt a "népi ellenkampányt", mert az emberiség már hat alkalommal átélte ugyanezt az őrületet, ugyanezt a lázas várakozást, ugyanezt a nagyszabású reklámkampányt. Annyit magam is beismerek, hogy Az ébredő Erő marketinghadjárata agresszívabb volt, mint a korábbiak. A Star Wars-virsli és a Star Wars-ketchup - amellett, hogy képzeletszegény marketing-szakemberek és tenyerüket dörzsölő áruházlánc-tulajdonosok állnak a hátterében, nem pedig a film készítői - valóban irritáló (és persze megmosolyogtató) jelenség. Azonban általánosságban véve ez a reklámhadjárat sem különbözött az összes többitől. Készülni lehetett rá. Senkit sem ért meglepetésként, már csak azért sem, mert évek óta tudni lehetett, hogy 2015 decemberében bizony érkezik az új Star Wars-mozi. Ezt mindenki tudta, még a legbőszebb ellendrukkerek is.
Ugyanakkor vannak, akiknek az sem tetszik, hogy Az ébredő Erő élénk diskurzust generált a világhálón. E poszt szerzője például értetlenül áll ama - egyébként magától értetődő - jelenség előtt, hogy a Star Wars hetedik részét a szaksajtó képviselői és a rajongók hada rommá elemezte az interneten. A cikkíró kifejti, hogy a Star Warsról "nem lehet semmit sem írni, ez a film művészi szempontból nem létezik." Igen érdekes hozzáállás. Én úgy tapasztalom, az interneten ma már mindenféle műfajú, nívójú, stílusú filmről elérhető legalább nyúlfarknyi kritika, ha nem terjedelmes tanulmány. Miért épp a Star Wars lenne kivétel? A Star Wars, mely mögött robusztus rajongósereg áll, mely (megkockáztatom) mélyebben ivódott be a popkultúrába, mint A Gyűrűk Ura, a Harry Potter vagy bármelyik Marvel-szuperhősfilm. Miközben ezekről a franchise-okról is születnek elemző írások tonnaszámra, és ez jól van így. Hozzáteszem: ez a világ legtermészetesebb dolga. Ami ilyen mértékben vonzza a fogyasztók figyelmét, arra előbb-utóbb (inkább előbb) nagy számban reflektálni is fognak. Ez már csak az én személyes véleményem, de rengeteg olyan blockbuster fut mostanság a mozikban, mely művészi-esztétikai színvonalát tekintve Az ébredő Erő lába nyomát sem csókolhatná meg. Akik olvasták a filmről írt kritikámat, talán most felvonják a szemöldöküket. "Hiszen ekézted!" Igen, ekéztem, ugyanakkor a sorokból szerintem érződött az is, hogy bírálatom rajongói és voltaképpen képtelen vagyok elfogulatlanul tekinteni erre a produkcióra. (Másodszor, amikor eredeti hangon néztem, egyébként sokkal jobban tetszett.)
Én is utálok sok franchise-t, bevallom töredelmesen. Utálom például a Marvel-filmeket. Az új Star Warsnál százszor gyermetegebbnek és ostobábbnak tartom ezeket a mozikat. Mégsem kezdek megveszekedett, virgonc gyűlöletkampányba, nem gyártok vicces mémeket a Facebook-on, és nem verem ki a huppot, ha a Média Markt bejáratánál életnagyságú Vasember-kartonszoborba ütközöm. Miért? Mert elfogadom, hogy van, akinek tetszik, van, aki rajong érte, van, aki számára ez az univerzum jelenti mindazt, amit számomra a Star Wars testesít meg. Számomra ugyanígy legitim, ha valaki A Gyűrűk Uráról vagy az Éhezők viadaláról ír elemző szöveget. Nem zavar, nem háborodom fel, mert tudom, hogy az illetőnek ez az ügy fontos. Nem értem, miért nem lehet tiszteletben tartani a másik lelkesedésének tárgyát. El kell fogadni, hogy ez most a mi ünnepünk, nekünk sokat jelent ez a bemutató, és még hosszasan fogjuk cincálgatni a filmet, találgatni, mi történik majd a folytatásban stb. Ha Marvel-filmből minden évben kijön kettő is, akkor azt hiszem, az évenként egy-egy újabb darabbal gyarapodó Star Wars-sorozat is "lenyelhető béka". (Mondom ezt úgy, hogy korántsem vagyok meggyőződve arról, hogy számomra, számunkra kedvezően alakul majd a saga sorsa, de biztos, hogy jövőre is ott leszek a moziban a bemutató napján.)
És még valami. Felettébb megmosolyogtató, hogy a fent linkelt bejegyzés írója épp a Szüfrazsett című alkotást állítja kontrasztba Az ébredő Erővel, lelkesen magasztalva annak a faék-egyszerűségű feminista ömlengésnek az "erényeit". Bizonyára ezzel az elmés slusszcsavarral akart alibit szolgáltatni írásának, ami akkor sem áll másból, pusztán indulatos fröcsögésből.
Örvendetes lenne, ha e különös gyűlölethullám idővel csillapodna. Mert az Erő még sokáig velünk lesz, ha tetszik, ha nem.
