A film noir műfaját emlékezetes alkotásokkal (Éjszaka élnek, Kopogj valamelyik ajtón!, Magányos helyen, Veszélyes terepen) gazdagító Nicholas Ray közepesen jó filmje a Haragban a világgal, amelyet az általam különösebben soha nem szívlelt James Dean játéka ment meg a végzetes középszerűségtől. Ezúttal is egy vérbeli, szájbarágós amerikai kamaszdrámát láthatunk gyenge jellemű apával (Jim Backus), zsarnoki természetű anyával (Ann Doran), kiheverhetetlen gyermekkori defektekkel, balhés múltú-jelenű kortárs csoporttal, és a Nagy Meg Nem Értett Hőssel.

Az "ok nélkül lázadó" Jim Stark szerepében a "hű-de-nagyon-mérges-vagyok-rátok" James Dean mindenkit lejátszik a színről. Kérges lelkű kis héroszunk a főcím alatt öltönyben, félre csúszott nyakkendővel, slendrián gallérral, részegségében a földön fetrengve játszik a keze ügyébe akadó szeméttel, majd irány a fiatalkorúak börtöne, ahol a jóságos nevelőtiszt próbálja jobb belátásra téríteni a szüleit megvető törpe Atlaszt, akinek vállait, ha nem is a világmindenség, de saját kusza életének súlyos terhe nyomja. Amikor iskolatársai sértegetik, ügyet sem vet rájuk, ám később már nem bírja a nyomást, és bepörög. Mint hajdan a selyemkesztyűs úriemberek, ő is "becsületbeli ügy" miatt kész farkasszemet nézni a rivális vezérhímmel és a törvény szigorával. Csak a párbaj formája változott az idők során. Míg a régiek erre az alkalomra rendszeresített szúró- és lőfegyverekkel vívták, kései utódaik rugós bicskával és a halálig hajszolt "flúgos futammal" (autós gyorsulási verseny szakadékkal a pálya végén) is beérik.

Hősünk kétes értékű győzelmet arat. Övé lesz Judy, a Nő (Natalie Wood), ám menekülni kényszerül. Az ellágyult szívű fiú elhalmozza a lányt kedvességgel. Wood a pusztító düh ellenpólusa. Az ihletett pillanatokban nincs nihil, nincs feszültség, csak egy kamaszosan forró csók és mély pillanatok. A gyűlölt világ egy bokor alulnézetéből, kedvesünk ölelő karjaiban ringva maga az édenkert. Dean örül a vásznon! Mosolyog! Mindenkit megkövetek, akiket talán sértenek kissé gúnyos élű soraim, de nem tudok mit kezdeni Dean játékával: úgy ingadozik a kisfiús dac és a rezignált koraérettség szirtjei között, mint a harang nyelve. Hitelességét önbeteljesítő sorsa is igazolta. El kell ismernem, alighanem mégis tehetséges volt.

A Haragban a világgal végkifejlete tanulságos megváltás. Megdöbbentő, hogy a "főutca" Amerikájának közhatalma - talán épp a fegyverviselés zabolátlan szabadsága miatt? - minden polgárban, még az apátlan-anyátlan gyerekben (Sal Mineo) is tűzzel-vassal üldözendő ellenséget lát, akit egy kiürített tárú pisztoly miatt is le kell lőni. Talán nem is lázadtak ok nélkül a szülői szeretetre és a felnőttek megértésére vágyó fiatalok. Egy olyan közösség ugyanis, amely zsenge korú tagjaiban is ellenséget lát, eljut arra a mélypontra, amikor sem vétkeit, sem vétkei orvoslását nem képes elviselni.