Amerikai Plán

"Tudom, mi vagy te. Az örök otthon."

Miért szeretem jobban A tűz és jég dalát, mint a Trónok harcát?

2016. február 10. 16:50 - FOUREY

video_yahoofinance_com_f9fb0c14-157f-3413-b905-514aea287859_full.jpgNagy rajongója vagyok George R. R. Martin regényfolyamának, A tűz és jég dalának és az arra épülő sorozatnak, a Trónok harcának. Előbbiről már régesrég hallottam áradozni az egyik barátomat, de be kell vallanom, csak a HBO sorozat első évadának "ledarálása" vett rá, hogy nekiüljek a könyveknek. A magyar fordítással meg sem próbálkoztam (azt hiszem, nem vagyok egyedül az érzéssel, hogy bizonyos bűnös élvezetek sokkal megbocsáthatóbbaknak tűnnek, ha az ember a nyelvtanulásra hivatkozik közben), s kellemes meglepetéssel tapasztaltam, hogy az angol szöveg burjánzóan gazdag, ám teljesen jól követhető volt még az én tudásszintemen is. A regények pillanatokon belül magukba szippantottak. Mire a második évad végére értem a sorozatban, már a harmadik kötetet olvastam, s mire a harmadik évadot befejeztem, már az újraolvasásnál jártam. Talán ennek is volt köszönhető, hogy a sorozat, amelynek első évadát lebilincselőnek éreztem, később egyre kevésbé kötött le. Ma is úgy gondolom, hogy az első évad meglepően színvonalas (egyszerre hűséges, bátor és kreatív) adaptáció, ám a későbbi évadokról korántsincs ilyen jó véleményem. Hogy miért rosszabbak szerintem a későbbi évadok? Értékítéletem mögött meglehetősen változatos szempontok vannak, ezt be kell vallanom. Egy részük egészen az egyéni ízlésemet tükrözi, más részükről úgy gondolom, tudnék mellettük egy vitában érveket is felsorakoztatni. Az alábbiakban 3 ilyet ismertetek röviden.

• A későbbi évadok kevésbé hűségesek a regények cselekményéhez

Sokak szerint ez nem csak elkerülhetetlen, de egyáltalán nem is baj. Sőt, maga Martin is elismerte, hogy lehetetlen a regényeit átültetni. Ennek az az oka, hogy töménytelen sok a szereplő és a cselekményszál, a könyvek egyre vaskosabbak, a televízióban viszont adottak a keretek. Ugyanakkor a sorozatban sok érdekes szereplő esett áldozatul a készítők döntéseinek (némelyik döntést az író is kifogásolta) és sok minden belekerült, ami nekem fölöslegesnek tűnt a könyvek ismeretében és nézőként egyaránt. Nyilván ízlés kérdése, hogy elfogadjuk-e a készítők döntéseit, ám azt gondolom, hogy az első évad nagyon magas színvonalon talált egyensúlyt a hűség és a kreativitás között, s hogy a többi évad egyre nyíltabban szakít az eredetivel. Lehet persze azt mondani, hogy a regényfolyam cselekménye maga is szétesik, lelassul időben, s így maga ad felhatalmazást a szakításra, de azért tényleg fájt, ami történt. Főleg, mivel rengeteg olyan részlet bekerült, ami legalábbis vitatható.

• A sorozat időnként teljesen félreérti a regényfolyam karaktereit

Nyilván lehet vitatkozni napestig ezeken a dolgokon, de számomra nyilvánvaló, hogy a televíziós sorozat hol túl sokat, hol túl keveset lát bele a karakterekbe. Catelyn Starkból például érthetetlen módon szinte teljesen hiányzik a cselekmény alakulásában döntő szerepet játszó negatív oldal: az irigység, rosszindulat, szűklátókörűség, sértettség. Holott Jon iránti érzései, férje déli szerepvállalásával kapcsolatos gyanakvása, Tyrion elfogása, az, hogy ő maga is Robb mellett marad a hadjáratában, hogy megszökteti Jaime Lannistert stb. mind-mind mérföldes lépések a Stark ház bukása felé vezető úton. (Hogy Lady Stoneheart filmbeli hiányáról most szó se essék.) Melisandre kapcsán is hiányzik a sorozatból a regényben kulcsszerepet játszó komplex viszony saját természetfeletti hatalmához: a kegyetlenség és jóindulat különös keveréke, a birkózása a tagadhatatlanul természetfeletti jelek olvasásának eredendő kétértelműségeivel és nehézségeivel. Ehelyett a - sötét - szexuális vonzereje az, ami dominál a sorozatban. De említhetném Daeneryst, aki a televíziós sorozatban nagypolitikai játékossá növi ki magát, miközben a regényekben folyton csak vergődik idealizmusa, belső késztetései és a külső kényszerek között és még mindig csak keresi az útját. Vagy Jaime-t, aki a sorozatban egy felesleges és bosszantó déli kitérőt tesz, hogy így növelje a dorne-i történetszál érdekességét, miközben a könyvekben annál izgalmasabban fejlődik a személyisége, ahogy az ország polgárháborús káosz okozta sebeit gyógyítgatja Riverrun környékén, saját korábbi felelőtlenségéből kinőve és apja kegyetlenségével tudatosan szakítva. Vagy Lord Baelisht, aki a tévésorozatban elsősorban szexuális perverziójáról, másodsorban pedig intrikusságáról ismerhető fel, míg a könyvekben az első téma szinte semmilyen szerepet nem kap, annál többet alacsony származása és az abból fakadó frusztrációja. A sor még folytatható lenne: a változások meglehetősen nagyok és egyre nagyobbak. Többségük aligha zavarja azokat, akik nem ismerik a könyveket, de azért van köztük olyan, ami szerintem megárt a sorozatnak is, mert logikátlanabbá teszi a sztorit.
2015asoiaf-calendar-cover-donato.jpg• A sorozatban a szexualitásnak egészen más a szerepe, mint a könyvekben

Végül, a regényfolyamban nagy szerepet játszik a szexualitás, a sorozat pedig, illeszkedve a Róma-Spartacus-stb. vonulatba, maga is meglehetősen sok meztelen testet mutat be és nagy terepet szentel a szexualitás különböző formáinak. Első pillantásra talán nem egyértelmű, de ez a kétféle ábrázolásmód homlokegyenest különböző. A könyvben a szexualitás elsődleges értelmezési kerete az emberi létezés materialitása. A szex csak egyike azoknak az alapvető testi funkcióknak, amelyek tárgyalásának a könyvek nagy teret szentelnek. Az evés, az ivás, az erőszak, az élet, a halál, a különböző érzések és érzelmek, a fáradtság, magyarán az élet anyagi oldala mind-mind messze nagyobb szerepet kapnak Martinnál, mint általában, s szinte fontosabbak magánál a cselekménynél is. A szex is emiatt fontos. Része az életünknek. Emellett a szexhez való viszony mindig beilleszkedik valamilyen másodlagos kontextusba is: segít felvázolni egy helyzetet, jellemezni egy karaktert. A szex megmutatja nekünk, ki vagyunk és hogyan élünk. Ezzel szemben a sorozatban a szexualitás és az emberi test elsősorban látványként, tárgyiasító formában jelenik meg. A meztelen testek mindig ott vannak a háttérben, a tekintetet vezető látványként, vágykeltő tárgyként. Sokkal, de sokkal több meztelen test van a sorozatban, mint a könyvekben és sokkal több a szex is. Bármilyen brutálisnak is hathatnak a könyvek bizonyos jelenetei, valójában nagyon sok minden a sorozatban sokkal explicitebb és sokkal elidegenítettebb. Furcsa módon, a sorozatban a szexualitás inkább esztétikai hatást próbál kiváltani, még a legundorítóbb erőszaktevés, a legmegdöbbentőbb erkölcstelenség is. Ezzel szemben a könyvekben az erőszakos szex mindenekelőtt erőszak, nem a külső megfigyelő élvezetforrásaként szolgáló látvány s ezért erősen provokálja az olvasó erkölcsi érzékét. A bajt ráadásul maga a médium okozza. A szexualitás leírása egy regényben mindig közvetített dolog, intellektuális feldolgozást igényel, egy meztelen test látványa a televízióban viszont közvetlenül az érzékeinkre hat. Ezért a sorozatban sokkal, de sokkal körültekintőbben kellett volna eljárni, ha hűségesek akartak volna maradni a könyvek szellemiségéhez.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://amerikaiplan.blog.hu/api/trackback/id/tr98377598

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása