Amerikai Plán

"Tudom, mi vagy te. Az örök otthon."

Akasztjuk a hóhért, 1. rész: Káromkodásból katedrálist? Stiláris válság a mai magyar filmkritikában

2015. november 05. 19:49 - Alec Cawthorne

12189043_570438686441941_8168786042767520167_n_1.jpgÚjonnan induló cikksorozatunkkal talán darázsfészekbe nyúlunk, s valószínűleg egyesek érzékenysége is sérülni fog, ám szerzőtársammal, Tenebrával már korábban elhatároztuk, hogy a blogon teret szentelünk a mai magyar filmkritika és kritikusszakma helyzetéről szóló diskurzusnak. Magam semmilyen szálakkal nem kötődöm ehhez a szakmához, nem vagyok - és nem is voltam - hivatásos filmkritikus, nem publikálok egyetlen filmes tematikájú orgánum számára sem: kizárólag  független bloggerként tevékenykedem. Korábban azonban évekig írtam cikkeket különböző filmes oldalakra, Tenebra pedig máig aktív szerzője több honlapnak, folyóiratnak is. Merem hát remélni, hogy a következőkben terítékre kerülő problémákat képesek leszünk avatott szemmel és kimerítően elemezni, ugyanakkor azt is megígérhetem, hogy mindenféle személyeskedő, élcelődő tónust mellőzve, objektíven próbáljuk megközelíteni a témát. Vágjunk hát bele!

Nem is kell hosszasan magyaráznom, miről is fog szólni ez a fejezet, hiszen a címből valószínűleg sokan tudják már, mely jelenséget kívánom pellengérre állítani. Az elmúlt néhány évben felerősödött az a tendencia, hogy egyes szerzők (nagyobb presztízsű sajtóorgánumoktól kezdve egészen a kisebb blogokig) testnedvekbe és salakanyagokba mártják aranypennájukat. Megvallom töredelmesen, kedves Olvasó: ha a képzeletem peremén járok, akkor sem tudok rájönni, mi célt szolgálhat ez - az esetek kilencvenöt százalékában - rendkívül erőltetett, modoros, és a professzionális újságírással köszönőviszonyban sem lévő vagánykodás. Persze a blog eleve "lazább" műfaj, s joggal vetődhet fel a kérdés: miért akarom én például mezei bloggereken számon kérni a professzionalizmust? Nos, ennél szerintem bonyolultabb a képlet. Egyrészt, mint említettem, korántsem csak a blogok frontján érzékelhető ez a stiláris hanyatlás, másrészt egyre inkább elmosódik a határ a hobbiból írt, rajongói hevülettől hajtott blogok és a "hivatalos", saját költségvetéssel rendelkező, szervezetten működő kulturális-filmes portálok között.

Ma már egyes "amatőr" kézben lévő blogok is kultúraformáló szerepet vindikálnak maguknak. Az egyik legtrágárabb, legközönségesebb nyelvezetű filmes blog főszerkesztője például többször hangsúlyozta posztjaiban, hogy ők bizony kulturális missziót teljesítenek tevékenységükkel. Szeretném azt hinni, hogy csupán ironizált (ha így volna, magam is értékelném a tréfát), ám nem ringatom magam illúzióba. Nem azzal van tehát a bajom, hogy a blogok jelentősége az elmúlt években egyre inkább felértékelődött, hanem azzal, hogy mindez az esetek többségében az igénytelen, alacsony stílusértékkel bíró, olykor-olykor kifejezetten obszcén fogalmazásmód elterjedését ("mainstreambe" átgyűrűzését) is maga után vonta. Nyilván nem állítom azt, hogy a hivatásos orgánumok stilisztikai-esztétikai színvonalának meredek zuhanása csak és kizárólag a laza, kötetlen "blognyelv" térhódításának köszönhető, de meggyőződésem, hogy szoros az összefüggés. Mindenesetre ma már valóban elmondható, hogy - ha nem is azonos mértékben, de - a magyar filmkritika szinte valamennyi rétegét áthatja az obszcén stílus. Természetesen e tekintetben vannak különbségek egy egyszerű, független blog és egy strukturáltabb, szalonképesebb filmes portál között, de a trend voltaképpen egy irányba mutat.

Ha minél többen próbálnak káromkodásból katedrálist állítani (márpedig jelenleg ez a helyzet), akkor egyre kevésbé lesz szükség professzionális, szakavatott filmkritikusokra. Nem kívánom, hogy mindenki számára a Báron György vagy Bikácsy Gergely által fémjelzett kedélyes-bölcsészes esszéista iskola legyen az abszolút mérce. Nincs kifogásom a hétköznapibb nyelv használata ellen, azonban örvendetes volna, ha az egyes szerzők ismernék a határokat. Hogy meddig tartózkodnak a legitim, komolyan vehető és ízléses filmkritika övezetében, és mikor lépnek rá a dilettantizmus ösvényére. Ez viszont látszólag nehezükre esik. Képtelenek megkülönböztetni egymástól két jelenséget: a filmkritikát mint publicisztikai műfajt, valamint a kocsmai beszélgetést mint gyakran előforduló, teljességgel hétköznapi élethelyzetet. Számos szerző egyre inkább olyan stílusban közli kritikáját, mintha egyáltalán nem is vonatkoznának rá semmiféle esztétikai-stilisztikai kötelezettségek, nem jól megformált, igényes szöveggel kellene dolgoznia, hanem élőszóban, vulgáris nyelvi kifejezőeszközök segítségével kellene beszámolnia az adott műről egy külvárosi talponálló ronggyá ázott törzsvendégének. Alapvetően semmi kifogásom nem volna az ilyen színvonalú írásokkal szemben, ha szerzőik nem filmkritikaként hivatkoznának rájuk. Nem a szennyműfaj legitimitását tagadom tehát, csupán azt szeretném, ha az értékes és a hitvány stílusminőségek világosan elkülönülnének egymástól. Ha viszont hagyjuk, hogy a határok egymásba folyjanak, akkor szép lassan a filmkritika műfaját ítéljük halálra. Természetesen ettől még nagyon messze vagyunk, hiszen szerencsére rengeteg magas nívójú és kifinomult stílusú írással találkozhatunk nap mint nap. De nem tagadhatjuk: a barbárok már döngetik Róma kapuit.

Azok a filmes tematikájú oldalak, melyek rendszeresen legitim kritikaként fogadtatják el közönségükkel obszcén szösszeneteiket, igen változatos képet mutatnak. Van köztük egyszemélyes, lezser rajongói blog, melyen bizony meglátszik, hogy gazdája egyetlenegyszer sem olvassa végig írásait, mielőtt élesítené azokat; akadnak nagyobb szerzőgárdával rendelkező blogok, melyek rendszerint trashfilmekkel, exploitationnel, geek-kompatibilis témákkal foglalkoznak (az egyik ilyen orgánum tollnokai szinte minden cikkükben ugyanazokat a bombasztikus, közönséges vagy csak egyszerűen olcsó jelzőket sütik el, azaz még arra sem veszik a fáradságot, hogy stílustalanságuk közepette némi stílusosságot mímeljenek); találunk persze professzionális moziportálokat is, melyek óvatosabban fogalmaznak ugyan, de erősen érezhető, hogy csak azért fogják vissza magukat, mert hivatalosan mégis "online folyóiratnak", nem pedig "kocsmaszagú kis blogocskának" minősülnek; aztán olyasfajta "filmművészeti folyóirat" is található a kínálatban, mely az ország elsőszámú egyetemén szökkent szárba, még talán némi ígéretet is hordozott magában indulásakor, mára azonban a "folyóirat" online verziójában szinte csak elborult kísérleti filmekről, testnedvekről, vérről, salakanyagokról, "kankós genitáliákról" (nem vicc!) esik szó, vagy épp a behernyózott James Franco-val születnek fiktív (!) interjúk, melyekben természetesen - ahogy az talán sejthető is - szintén nem a shakespeare-i nyelvezet az uralkodó. (Bevallom, hajdanán, amikor a lap még nem állt át erre a polgárpukkasztó tónusra, magam is publikáltam náluk. Ma már fel sem lapozom az oldalukat.)

Persze talán szélesebb kontextusba kellene ágyaznom a problémát. Hiszen a szabadszájú fogalmazásmód korántsem csak a filmkritika területén burjánzik manapság. Sajnos e trend egytől-egyik jellemző a legnagyobb és legnépszerűbb magyar internetes sajtóorgánumokra. Például egy rakás hírportálra, a Velvettől kezdve a 444.hu-n keresztül egészen a kvázi "kormányzati kézi vezérléssel" működtetett 888.hu-ig, melynek főszerkesztője nemrégiben olyan alpári és megengedhetetlen stílusú, ráadásul másokkal szemben hihetetlenül lenéző  "gasztronómiai villámkritikát" jelentetett meg (a cikket szerzőtársunk, Sir Cesare Finta Gonzago kommentálta saját blogján), mely már egyedül őt magát minősíti. Ha tehát már a jelenlegi kormánypárt egyik tollforgató-bérence sem pocsékol szellemi energiát szövegei alapos nyelvi-esztétikai megmunkálására, milyen jogon várjuk el holmi filmes szakíróktól vagy civil bloggerektől, hogy kifinomult stílusban publikáljanak? Akár ezt a kérdést is feltehetnénk. Én viszont úgy érzem, a filmkritikának önmagában és önmagáért kell helytállnia; saját múltjához, hagyományaihoz kell mérnie magát, és nem holmi ostoba korszellem vagy általános tendencia védőernyője alá bújnia. Viszont cáfolhatatlan: az egész magyar internetes sajtóra jellemző egyfajta nyelvileg igénytelen közlésmód. Tudom, hogy ez köszönhető a közösségi oldalak, a Facebook térhódításának is (kiváltképpen mivel a Facebook is kezd már egy ideje mintegy "globális sajtótermékként" funkcionálni), de úgy érzem, rejtőzik e jelenség mögött egyfajta speciálisan magyar nívótlanság is. Tudvalevő: ha van ország, ahol mind az írott, mind az elektronikus médiában hemzsegnek a sajtóhibák (a magyartalan mondatoktól kezdve a nyelvhelyességi problémákon keresztül egészen az elvétett központozásig), az épp Magyarország. Nem szívesen mondom ezt, de azt hiszem, egyáltalán nem véletlen, hogy a magyar nemcsak sajtó-, de stílushibákat is gyakorta vét.

Visszatérve a filmkritikára: az imént említett "speciálisan magyar nívótlanság" talán kevéssé jellemző "mögöttes indíték" ezen a területen. Az elmúlt években sokat töprengtem rajta, hogy vajon mi motiválhat egyes szerzőket - akik, bizonyos vagyok benne, sokkal választékosabb és kulturáltabb stílusban is tudnának írni - erre az olcsó  pozőrködésre. Egyes esetekben bizonyára csak arról van szó, hogy az adott szövegíró szereti úgymond "elengedni magát", lázadozik a kritikaműfaj bevett konvenciói ellen (igazán nem akarok senki lelkébe gázolni, de én az ilyesmit módfelett gyermeteg magatartásnak gondolom), és görcsösen meg akarja mutatni a világnak - meg persze saját magának -, hogy nemcsak szmokingban, hanem köldökig kigombolt ingben, letolt nadrággal is lehet keringőzni. (Ismerek is olyan szerzőket, akik nagyjából ilyesfajta elvek mentén publikálnak.) Aztán persze - ismét hangsúlyozom: nem kívánok bántani senkit, mégis, ezt ki kell mondanom - biztosan vannak olyan tollnokok is, akiket a kisebbségi komplexus, a feltűnési vágy vezérel. (Az angolban létezik is e típusra egy találó "szakkifejezés", az "attention whore" terminus.) Ők valószínűleg sikertelen magánéletük, mindennapos frusztrációik, talán belső démonaik elől menekülve ragadnak klaviatúrát. Megnyugtató menedékre találnak a világhálón, ahol alternatív identitásukat is megformálhatják. Az interneten határozott, kemény megmondóemberekké növik ki magukat: vonzani kezdenek egy bizonyos olvasóréteget, amely egy idő után hallgatni fog a szavukra, csüng rajtuk, érdeklődik irántuk. És persze ezt a kapcsolatot úgy lehet a leghatékonyabban szorosra fűzni, ha tollforgatónk lesüllyed a sűrű levegőjű zugkocsmák színvonalára. Ha cikkeiben trágárkodik, azzal egyrészt vagányabbnak tűnik fel a közönsége szemében, másrészt demonstrálja: lám, én valójában egy vagyok közületek, hiszen éppen olyan hétköznapian, őszintén, pózmentesen fejezem ki magam, akár ti!

Szent meggyőződésem, hogy létezik egy harmadik kategória is: az, amelyik nincs is tisztában vele, hogy a stílusa inadekvát. Ide olyan bloggereket és botcsinálta véleményvezéreket tudnék sorolni, akik valószínűleg életükben nem olvastak még igazi, a szó nemes értelmében vett filmkritikát, így hát a műfaj elemi ismérveivel is hadilábon állnak - azaz semmi okuk arra, hogy kötelező érvényűnek érezzék magukra nézve annak szabályait. Mindez pedig már a mai filmkritika másik nagy betegségével függ össze: a demokratizálódással. (Őszintén kíváncsi vagyok, ha jelenünk néhány közkedvelt szerzőjét hirtelen visszaröpítenénk a '80-as, '90-es évek Magyarországára, vajon hány kulturális lap engedné, hogy beléjük mártsák testszagú pennájukat?) Ma már tulajdonképpen bárki indíthat blogot, felpakolhat rá egy sebtében összetákolt írást, és bátran felcímkézheti azt "filmkritikának". Ki fogja az ellenkezőjét állítani? Van-e olyan "legfelső tekintély", mely meghatározhatná, hol húzódnak a műfaj választóvonalai? Természetesen nincs. Épp ez a jelenlegi rendszer egyik legnagyobb rákfenéje: nincs benne valódi szűrő, teljesen folyékony az átmenet a professzionális publicisztika és a hobbibloggerek házi barkácsolásai között. (Ez a jelenség persze egy önálló írás témája is lehetne, sőt valószínűnek tartom, hogy ebben a sorozatban külön cikket szentelünk majd ennek a kérdésnek is.)

És ezzel eljutottam mondandóm lényegéhez. Korunk kritikagyártói talán azt képzelik, hogy sajátos hangvételükkel "szűz ösvényt törnek". Hogy a fesztelen, laza fogalmazásmód egyedi karaktert kölcsönöz számukra. Sőt, az egyik notóriusan trágárkodó orgánum vezéregyénisége egyszer azt válaszolta nekem, hogy nekik igenis ilyen (mérhetetlenül obszcén) a stílusuk, ezt tiszteletben kell tartanom. Majd így folytatta: minden filmes portál maga választhatja meg a stílusát, s az, hogy ebben különböznek, csak jó, hiszen így nagyon kívánatos diverzitás jön létre a piacon. Nos, az illető, aki számomra így felelt, súlyos tévedés áldozata. Ugyanis nem azzal teszünk szert eredeti stílusra, ha szinte végig E/1-ben írjuk a cikkünket, belecsempészünk néhány igazi, ízes magyaros fordulatot, netán még az adott film rendezőjének édesanyját is a szánkra vesszük (volt már hasonlóra példa, nem is kis látogatottságú filmes blogon!). Lehet, hogy ezzel egyeseknek újat mondok (remélem, nem), de a trágárság és a vulgaritás a stílusosság ellentéte. Én is teleszőhettem volna ezt a cikket ocsmányabbnál ocsmányabb kifejezésekkel, de nem tettem. Miért nem? Mert ennél a szintnél többre tartom magam, a blogot, és mindenekelőtt az olvasókat. Mert úgy érzem, nem kell ilyen eszközökhöz folyamodnom ahhoz, hogy egy-egy írásom megüsse az originalitás mércéjét. Nem attól lesz személyes egy írás, hogy a hétköznapi nyelvhasználatunk fordulatait visszük bele. A filmkritika műfajára is érvényes ugyanis a "kevesebb több" elve: az igazán jó filmkritikus már a puszta nyelvhasználatával, szabatos és érthető fogalmazásmódjával, valamint markáns értékítéletével egyediséget és bizonyos fokú személyességet képvisel. A többi csupán kelletlen exhibicionizmus, megjátszott vagánykodás. A többinek semmi köze a valódi filmkritikához. Nem tiszteletlenségből, nem is kötekedésből, de fel kell tennem a kérdést: aki egy-egy publicisztikai munkája érdekében (és során) nem képes és nem is hajlandó a nyelvet transzformálni, elemelni a hétköznapiság talajától, az milyen jogon vallja magát filmkritikusnak? 

Engedjenek meg még egy utolsó észrevételt. Sok helyen dívik még a kulturált filmkritika. Van még remény. Megfigyeléseim azt igazolják, hogy az esetek többségében azok az orgánumok kötelezik el magukat a szabadosabb közlésmód mellett, melyeknek - hogy eufemisztikus fordulattal éljek - a filmkultúra áramoltatása volna a fő profiljuk. Azonban azok a műhelyek, melyek rendszerint egy-egy választékosabb arculatú kulturális (összművészeti) portál részei (rovatai), mintha kivétel nélkül gyakorolnák a mértékletesség és a stílusosság erényeit. Ezt pedig felettébb megnyugtató látni. Ez is csak azt mutatja, hogy legfőképpen akkor építünk káromkodásból katedrálist, ha nincs fölöttünk olyan szabályozó erő, ami ezt megtilthatná nekünk.

Egyesek most bizonyára úgy gondolják, hogy irigy vagyok az enyémnél nagyobb és népszerűbb blogok, portálok sikereire. Miután abbahagytam a "mainstream kritikaírás"-t, egy illető meg is jegyezte: biztosan azért "vonultam vissza" (feltehetőleg sértődöttségből és dacból), mert fáj nekem, hogy egy bizonyos blog körül nagy kultusz alakult ki az évek során, míg azokat a lapokat, ahová én publikáltam, kevesebben látogatták. Mindezt csak azért említem, mert talán egynémely olvasómban is felmerül, hogy ez az írás afféle kicsinyes, személyes bosszú volt azokon, akik valójában sokkal jobban írnak nálam. Nos, azt hiszem, az ilyesféle feltételezések mélyén súlyos ellentmondás feszül: miért is irigyelnék olyasvalakiket, akik sokkal alantasabb és olcsóbb eszközökkel próbálják magukhoz vonzani közönségüket, akik sokkal alacsonyabb stílusértékű írásokkal rukkolnak elő, sokkal kevesebb szerzői önbecsüléssel bírnak, mint magam? És miért is ne lehetne önérdek és hátsó szándék nélkül negatív véleményt megfogalmazni egy jelenségről? Engem nem egyes személyek pozíciója, hanem a kritikának mint műfajnak a helyzete érdekel - és nyugtalanít. Én mint olvasó szeretnék tartalmas élményekkel gazdagodni, ha egy-egy számomra még ismeretlen blogra, kulturális honlapra tévedek. Sajnos ez mostanában egyre kevesebbszer sikerül. Mindenesetre bízom benne, hogy az értelmes és színvonalas filmkritika csillaga még nem áldozott le. Bevallom, jelen blogot is azért hoztam létre, hogy bebizonyítsam: lehet másként is írni. Nem szükséges minden filmes orgánumnak olyan áporodott szagot árasztania, mint amilyen egy középiskola fiúöltözőjében tapasztalható testnevelés óra után. És amíg vagyunk néhányan, akik hiszünk benne, hogy lehet másként is, addig nemcsak káromkodásból fognak katedrálisok épülni. Ebben biztos vagyok.

79 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://amerikaiplan.blog.hu/api/trackback/id/tr938052238

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tenebra 2015.11.05. 20:37:25

Kíméletlenül megragadtad a lényeget. Szerintem sokan egyetérthetnek vele, bár sajnos változást nem hiszem, hogy fog eredményezni - amíg nincs igény az igényesebb írásra, addig nem lesz ösztönzőerő. Márpedig, ha ez kell a népnek, a kritikusok is ezt fogják képviselni.

Nagy gond, és én erről akarok írni, amúgy, hogy kritikusnak kábé bárki mehet. Nálam az csapja ki a biztosítékot, mikor látom, hogy ennek és ennek a végzettsége közgazdász, mérnök, s a filmekhez annyi köze van, hogy szereti őket. Jó, persze nem kell túlmisztifikálni a dolgot: akinek van esztétikai érzéke (az nem tanulható, hanem adott, csak csiszolható filmnézéssel), és tud írni, az miért ne lehetne kritikus? De szerintem súlyos probléma, és idegesítő is, h ogy én és más társam (te is) tanulunk évekig egy nyavalyás egyetemi képzésen, és utána azt látjuk, hogy telített a piac, de olyanokkal, akinek amúgy tök más a szakmájuk, és csak "mellékesen", "fun"-ból írogatnak. Mi meg ingyen blogolunk jobbhíján is... (Bár te is önszántadból, meg én is ezért írok ide, de azért mégis, na... Ha meg lehetne élni belőle, szerintem mi is szívesebben csinálnánk ezt, mint azt, amire kényszerítenek minket.)

El vannak csúszva az arányok. És azért hiába jön nekem azzal valaki, hogy sok filmet néz, de nincs filmes végzettsége: egyszerűen akkor sem látja úgy át a filmtörténetet, ahogy egy filmszakos. Persze a filmszakosok közti s vannak tehetségtelen emberek, akik nem tudom, mit keresnek ott (még írni sem tudnak - tapasztaltam, javítottam kritikán aluli dolgozatokat). De mégis jobb lenne, ha a szakma és az okatás itt is egyensúlyban lenne, és az igazolhatóan nagy filmes műveltségűeket részesítenék előnyben.

Persze ez már egy általánosabb magyar probléma felé mutat, ami mindenütt baj, és ezért tartunk annál az abszurd helyzetnél, hogy jelenleg munkaerőhiány van Magyarországon, mégis minden eddiginél nagyobb a munkanélküliek száma... Ezen már csak röhögni lehet. Hangosan, szánakozón, gonoszan.

AdamTaylor 2015.11.05. 20:59:08

Én inkább újságírónak tartom magam, és emellett lábjegyzetként kritikusnak, talán ezért is más szemmel nézek a kritikára - ami ugye egy sajtóműfaj. Épp ezért én egy kritikától azt várom el, hogy szórakoztató és informatív legyen - ne akarja feltétlenül megfejteni a beállításokat és plánokat meg hasonló - annak is megvan a maga fóruma és közönsége.

Az írás olvasása közben egyébként Vágvölgyi B. András szavai jutottak eszembe, amit interjúnkkor mondott nekem, és valami olyasmi volt a lényege, hogy azért hozták létre a Mancsot, hogy feloldják ezeket a berögzött, unalmas és megkövült nyomtatott frázisokat, blikkfangokat és erről a nyelvezetről lefújják a port. És én pont ezért publikálok - többek között - ebben a lapban. Most ezzel túlságosan leegyszerűsítem, de igen, azért, hogy leírhassam azt hogy bazdmeg, vagy ha a szereplő, akiről írok egy kurva, akkor azt ne kelljen eufemizálni. Persze először engem is elkapott a gépszíj, és szépen le kellett fejtenem írásaimról a túlkapásokat, amiknél már kilóg a lóláb, hogy csak a menőségről szólnak . ez is egy tanulási folyamat volt.

Na, az írás az első blikkre pont ennek a(z egykori) Vagesz-féle szellemiségnek mond ellent . A nyelv változik, a közönség változik, a felület változik. Van aki alkalmazkodik, van aki pedig csak szemtenül és olcsón kihasználja ezt. És persze, ha nagyon meg akarom fejteni Jancsót, vagy szakdogát írok, én is a Metropolist vagy a Prizmát veszem elő - de egyébként meg nem feltétlenül ezeket veszem elő ha olvasni támad kedvem.

Tenebra hasonló gondolataival a VAN-féle értelmiségiekről épp a VAN KT-s fórumán találkoztam utoljára. Persze, én is végeztem/végzem a film szakot, de én legtöbbször csak messziről nézem a képzelt filmelméleti elefántcsonttoronyből kikacsintgató bölcsészeket. Ilyen a helyzet, ilyen a piac - a filmszak képzés egyébként színvonalas, csak piaca nincs, de másodlagosan meg tök sok helyre felhasználható. Na meg lehet mellette bőven dolgozni, gyakornokoskodni, tapasztalatot szerezni, mert annyira nem megterhelő.

Szóval ellentétes érzelmeket éreztem a cikk olvasásakor - amit éppen ezért egy baromi jó írásnak tartok, csak épp nem értek vele mindenben egyet. Nem is tudnám egyesével kiemelni a pontokat, amivel nem - talán csak a szellemiségével. Meg azzal hogy egy helyen (?) lemagáz

FOUREY · http://baloldaliliberalis.blog.hu/ 2015.11.05. 21:06:24

@AdamTaylor: "Most ezzel túlságosan leegyszerűsítem, de igen, azért, hogy leírhassam azt hogy bazdmeg, vagy ha a szereplő, akiről írok egy kurva, akkor azt ne kelljen eufemizálni. " Nekem pont azzal van a bajom, hogy nem az őszinteség jellemző a kritikákra, hanem a manír. A 90-es évek eleji MANCS nyelvi forradalma (erről TGM-nek volt egy jó publija sok-sok éve) talán érthető lázadás volt a maga idején, de közben meg tapasztalataim szerint manírrá vált, ami mögött többnyire nincs értékelhető tartalom, csak ezt a nagy lazaság szépen elfedi..

Tenebra 2015.11.05. 21:07:05

@AdamTaylor: Én is ezt mondom - csak az arányokkal van bajom. Tehát, hogy szinte egyáltalán nincs normális felvevőpiaca a szaknak. Kicsit lehetne a szakma is kooperatívabb, erre akartam kilyukadni.

Amúgy nekem nincs bajom azzal, hogy nem tudok elhelyezkedni ebben a körben, mert a Filmvilágba is írtam több cikket. Csak megélni nem lehet ebből. Így viszont rohadt nehéz azért. Mert nehéz olyan "főállást" találni, ami mellett tudsz sajtóvetítésekre szaladgálni. Így sokszor érzem, hogy tök fölösleges volt 5 évet pazarolni a filmszakra, mert igazából idegbeteg módon most egyensúlyoznom kell, hogy ne vesszen kárba a tudásom, de ne legyek földönfutó sem.

Persze ez, mint írtam, tovább mutat a filmkritikusi dolognál.

AdamTaylor 2015.11.05. 21:12:34

@FOUREY: A mostani Mancsot nyilván nem lehet összehasonlítani az akkorival - egyébként én pont azt vettem észre, hogy direkt szakítani akarnak már azzal a típusú újságírással.
Amint írtam, nekem is mielőtt publikálni kezdhettem volna, először ezt kellett megtanulnom - baromi csábító tényleg végiggecizni egy írást és tolvajnyelven gonzózni, csak már már nem feltétlenül kifizetődő.

David Sumner 2015.11.05. 21:22:06

@AdamTaylor: " legtöbbször csak messziről nézem a képzelt filmelméleti elefántcsonttoronyből kikacsintgató bölcsészeket."

Ezért jó, amikor az ember fiával véletlenül szembejön Jon Watts, akivel Michael Pena Hangyabeli alakításán mulatunk, vagy amikor Herr Jo Schück kénytelen leülni egy kezdő magyar filmkritikus miatt, mert Anatol Weber moderátor a szétplasztikázva, öregedve is csodaszép Nicole Kidman, a jó kedélyű, mackós James Franco, a hűvös Damian Lewis és a művelt, tisztességesen megőszült Werner Herzog előtt (meg még kb. 200 kolléga előtt) a kelet-európainak ad elsőbbséget.

Filmkritikusnak lenni menő.

Alec Cawthorne 2015.11.05. 21:29:54

@AdamTaylor: Engedd meg, hogy egy személyes vonatkozással kezdjem. Azt hiszem, mi mindketten jártunk Varró kortárs western kurzusára, és ha jól rémlik, a vizsgán a Vérző olaj című filmből tartottál prezentációt. :)

Nézd, a nyelv valóban változik, de azok a kifejezések, amelyeket a mai "menő" kritikusok használnak, már hosszú évtizedek óta a nyelvünk részét képezik. Oké, fújjuk le a port ezekről az unalmas, berögzült, agyonkoptatott frázisokról. De miért? Mi célt szolgál ez a stiláris újítás? Mennyivel lesz kifejezőbb, plasztikusabb, ha ocsmány szófordulatokkal pakolunk tele egy kritikát? És félreértés ne essék, itt most természetesen nem a "kurva" szóra gondoltam, hogyha pl. történetesen egy prostituáltról van szó. Viszont egyszerűen nem fér a fejembe, hogy egy normális kritikában hogyan, milyen kontextusban férnek el a "bazmeg", a "geci" és a "lófasz" kifejezések. Ergo ha ennek a nyelvújítási kísérletnek lenne egy jól körvonalazható célja, és valóban a kritikaműfaj, a filmekről szóló diskurzus stb. stb. megreformálását szolgálná, azt mondanám, oké. Másrészt - és ezt írtam is a szövegemben - trágárkodni mindenki tud. Hol lesz a különbség a trágárkodó hobbifirkász és a hozzáértő kritikus között? Mi lesz a vízválasztó, ha ugyanúgy nyilatkozol mondjuk egy James Bond-filmről, mint egy utcaseprő, vagy mint az az úriember, akinek a műve a fenti képen látható? Én sem vagyok prűd, nyilván van, amit ki kell mondani, néven kell nevezni. Ez tiszta sor. De úgy vélem, világossá kell tenni a határokat.

Amíg pedig nem érzem azt, hogy az obszcén, laza kritika engem szórakoztat vagy legalábbis hatással van rám, addig azt hiszem, maradok Pápai Zsolt és Gelencsér Gábor kritikáinál - és nem Dr. Sick Fuck gyönyörű, ízes stílusát fogom választani. :)

Finta László · http://reakciosreflexiok.blog.hu/ 2015.11.05. 21:32:49

@David Sumner: Többször láttam Habony Árpádot, amit a Véndiák étteremben ebédel olyan illusztris egyéniségek társaságában, mint például Andy Vajna. Sőt, személyesen ismerek egy-két politikai gurut. Ez azt jelenti, hogy állampolgárnak lenni is menő? :)

David Sumner 2015.11.05. 21:36:34

Egyébként meg ne higgye senki, hogy van éles választóvonal és ki lehet mutatni, mi a jó filmkritika, mert basszuskulcs, nincs. (Semmi újat nem mondtam, tudom.)

Gyenge Zsolt pl. hiába vallja liberálisnak magát, amikor Bujdosó Borival meg Deák Zsuzsival ott játsszák a szemem előtt a kifinomult, művelt burzsujokat, akik a legutóbbi berlini kritikát azzal szentesítik, hogy azt vadásszák, melyik csillogó berlini étteremben egyenek steaket. És amikor ugyanezek az arcok egy igen laza Sick Fuckkal találkoznak, hirtelen konzervatív vénemberekké változnak, és juj, megijednek a lazaságtól, holott liberálisaimnak pont azt kellene úgy belélegezniük, mint a levegőt. A másik véglet alighanem az, amikor a halálkonzervatív író (ld. jelen cikk szerzőjét) valóban belesüpped abba, hogy még 30 sincs, de úgy ócsárolja a punkokat, mint egy 70 éves bácsi. Mindkettő rohadt konzervatív, kb. az tekinthető lázadónak, ha rohadtul prosztó módon bemész egy egyetemi kurzusra, és a 70 éves profnak nekimész, mert nem értékeled, ahogy verbálisan aláz egy kolleginát. Az ugyanis már szabályokat nem tisztelő hozzáállás.

Vodkanari 2015.11.05. 21:39:21

@Lord Meldrum: Én pedig köszöntem Orbán Viktornak, mikor általános hatodikban meglátogattuk a Parlamentet. Mostantól nagyon coolnak érzem magam. (Egyébként csak én nem tudom, ki a fene az a Jo Schück és Anatol Weber?)

Az írással több ponton is egyetértek, de ezt majd részletesen. :)

Scott Pilgrim 2015.11.05. 21:40:26

"Ide olyan bloggereket és botcsinálta véleményvezéreket tudnék sorolni, akik valószínűleg életükben nem olvastak még igazi, a szó nemes értelmében vett filmkritikát"
ide kérhetnék esetleg példákat? Travers? Matt Zoller Seitz? A.O. Scott? David Ehrlich? Film Crit Hulk? ha nincs példa, nincs miből okulni
"nem azzal teszünk szert eredeti stílusra, ha szinte végig E/1-ben írjuk a cikkünket"
Roger Ebert szinte végig E/1-ben írta a cikkeit :)

Finta László · http://reakciosreflexiok.blog.hu/ 2015.11.05. 21:40:43

@David Sumner: Megtisztelő ez a disztingvált válasz; mindig megerősít abban a tudatban, hogy nem csak nagy az Isten állatkertje, hanem a kerítés is alacsony. És te a kerítésen belül tanyázol. :) (Kimondhatatlan élvezet egy-egy szmájlit biggyeszteni a válaszaim végére.)

David Sumner 2015.11.05. 21:41:56

@Vodkanari: Igaz, hogy nem a zárójeleseken volt a hangsúly, de te legalább lényeglátóan ostorozol. A politikai hasonlataiddal kapcsolatban csak annyit, hogy a demagógiát a "d" betűnél találod az értelmező kéziszótárban. Csak ügyesen.

David Sumner 2015.11.05. 21:42:33

@Lord Meldrum: Oh, I'm so flattered, too, man.

Alec Cawthorne 2015.11.05. 21:44:25

@Scott Pilgrim: Direkt nem nevesítettem egyik orgánumot sem, azt hiszem, érthető, hogy az ilyesmit a diszkréció megköveteli. Egyébként meg miért kellene mindenkinek egyaránt szeretnie vagy helyesnek tartania azt, ahogy Roger Ebert írt? :)

Ja, és még valami: gondolom, ez a cikk már nem fog kikerülni az Index2-re, kedves Szilárd! :D

Alec Cawthorne 2015.11.05. 21:46:09

David Sumnernek pedig üzenem, hogy még egy személyeskedő hozzászólás, és érzékeny búcsút veszünk tőle. Ez a stílus errefelé nem dívik.

David Sumner 2015.11.05. 21:48:06

@Alec Cawthorne: Ellenben a kőszigorú, "jól megmondom, hogyan írjunk" parancsolgatás, amellyel a saját irigységünket leplezzük más kritikusok felé, nyilván jóval érettebb, és maga a stílus, igaz-e?

Finta László · http://reakciosreflexiok.blog.hu/ 2015.11.05. 21:48:21

@Alec Cawthorne: Ahhoz, hogy ő ezt felfogja, "...évekre lenne szükség. Amint látom, magánál hiányzik az alapozás" - ahogy Major Tamás mondotta volt a Tizedesben.

Alec Cawthorne 2015.11.05. 21:52:50

@David Sumner: Igen, persze, baromi irigy vagyok, mert én nem tudok olyan briliánsan trágárkodni, mint egyesek. Valóban, bevallom, minden vágyam, hogy végigbazmegeljek egy cikket, csak tudod, nekem nincs hozzá elég bátorságom. De - ismervén a filmkritikusi munkásságodat - neked sincs. Nem szégyelled magad, most őszintén? :) Egyetlen írásodban sem találkoztam még "bazmeg"-gel. Ezt hogy fogod kimagyarázni Győri Zsolt, vagy akár Nicole Kidman előtt? :)

David Sumner 2015.11.05. 21:54:40

@Lord Meldrum: Akkor is hiányzik az alapozás, ha egy blogger, cikkíró, esszéista elköveti azt az alapvető hibát, hogy csak a saját maga által jónak ítélt értékeket sulykolja és erőlteti. Méghozzá nem is kicsit hiányzik. Sőt, ha már: ott is hiányzik az alapozás, ha képtelen vagy megérteni, hogy igen, bizony, a magyar politika alakjaival dobálózni egyfelől rohadt öregemberes, begyepesedett, "republikánus" húzás, és másfelől, marhára hiányzik az alapozás, ha nem vagy képes észrevenni, hogy abban a kommentben a sztárokon volt a hangsúly (Igen, mert egy büszke kokett figyelemribanc vagyok.), és közben az én nyilvánvalóan szűk agyam nem fogja fel, hogyan következik ebből, hogy Orbán Viktorra tereljük a beszélgetés érvek, kapcsolódási pont, közös téma, kauzális pont, bármi nélkül.

Ha pedig rólam akarsz beszélni, nyomd meg legközelebb a Komment küldése gombot és hajrá, nem nehéz az.

Alec Cawthorne 2015.11.05. 21:57:50

@David Sumner: "csak a saját maga által jónak ítélt értékeket sulykolja és erőlteti" Ha megmondod, miért kellene elfogadnom az ellenpólust, melyet bírálat tárgyává teszek a cikkben, revideálom az álláspontomat. De egyelőre nem foglaltál állást a kérdésben, csak Nicole Kidman ráncairól meg a Dr. Sick Fuckkal való meghitt találkozásokról beszéltél.

David Sumner 2015.11.05. 21:59:43

@Alec Cawthorne: Nem is propagáltam a bazmegolást. Olyan vagy, mint Solomon Lane az M:I-5-ben, akit Ethan feldühít, és a saját csapdájába csal. (Ja, bocs, te elitista gőggel viseltetsz az ilyen filmek iránt.) Merek ellentmondani neked, és amikor ez felhúz, megint csak kauzális kapcsok nélkül rángatsz elő privát életbeli személyeket. Egyébként nagyon szívesen elmondom Miss Kidmannek is, Gyögyőnek meg általában sör nélkül is elmondom, miközben úgy pózolok, mint Mark Watney a Marson. A smiley. Megint. Leplezed a zavarodat.

" neked sincs. Nem szégyelled magad, most őszintén? :) Egyetlen írásodban sem találkoztam még "bazmeg"-gel."

Akkor majd a Filmvilág 2015/1-ben olvasható esszémet nézd meg, amiben cenzúra nélkül idézem a Fehér pokolból Neeson bammegelését, vagy a Filmvilág 2015/6-os Halott polgárok szelleme-cikkemet, amelyben a "Biztos úr, hadd köpjek a kurva szemeibe!" óbégatás kerül idézésre. Sőt, még az ottani Nick Cave-figura perverz rítusaira is teszek utalásokat. Bizony.

Scott Pilgrim 2015.11.05. 22:00:15

@Alec Cawthorne: fogalmam sincs, én most éppen nem dolgozom. viszont ezt már elég erős személyeskedésnek érzem, szóval felesleges volt kommentelnem :)

Finta László · http://reakciosreflexiok.blog.hu/ 2015.11.05. 22:01:52

@David Sumner: Kedves Uram, adta magát az analógia. Sztárokkal dobálózni semmivel sem különb annál, mint amikor mások a politikus ismerőseikkel hencegnek. De ezt épp egy "figyelemribancnak" magyarázzam? :)

David Sumner 2015.11.05. 22:02:39

@Alec Cawthorne: Mert akkor látszana, hogy nem makacs öszvér vagy és dühös, frusztrált ember, hanem egy intelligensen kommunikáló, netán még magával szemben némi iróniát (természetesen nem Sick Fuck-méretűt) is megengedő, de legfőképpen kétoldalúan kommunikáló, más érveit is megfogadó ember. Azért.

Fogadd el ezt állásfoglalásként. Épp hogy egy jelzőlámpát nem szerelek mellé, hogy lásd, "Figyelem, EZ a válasz, ÜZENET következik."

David Sumner 2015.11.05. 22:03:27

@Lord Meldrum: Mert ez egy filmekkel és filmesekkel foglalkozó oldal. Nem politikusokkal. Erre nem jöttél még rá magadtól?

Finta László · http://reakciosreflexiok.blog.hu/ 2015.11.05. 22:05:45

@David Sumner: Ez egy olyan oldal, amelyet egy baráti társaság tart fenn, amelynek te nem vagy része. A moderálási alapelvek között pedig nem szerepel, hogy a kommentekben szigorúan az adott kérdésben nyilvánulhat meg az olvasó. Itt véleményszabadság uralkodik. A trágárság az egyetlen megnyilvánulási forma, amelyet a szerzők szankcionálnak.

Alec Cawthorne 2015.11.05. 22:07:29

@David Sumner: Nem konkrét idézetekre gondoltam, hanem olyan szöveghelyekre, ahol te magad bazmegolsz vagy gecizel egy sort. :) Te épp e stíl ellentétét képviselted mindig is: sokkal jobban vonzódtál az idegen szavakhoz és a nagyívű mondatokhoz. :)

David Sumner 2015.11.05. 22:08:45

@Lord Meldrum: Tartsa fenn nyugodtan egy baráti társaság. De az ne legyen már a barátság szimbóluma, amikor a cikkek szinte kizárólag előírók és amikor ezt valaki szóvá meri tenni, akkor kikötöd, ki minek a része. Legközelebb nem szorítasz fegyvert a fejemhez? Őszintén: Ezek után pont TE beszélsz véleményszabadságról?

David Sumner 2015.11.05. 22:11:59

@Alec Cawthorne: És ha egy idézetet szerepeltetek, amiben bazmegolás van, azt véletlenül nem én írtam le, hanem a PR-osom? Vagy hogy kell ezt elképzelni? Valószínűleg akkor nem lenne ott az idézet sem, ha kivágnák, de nem tették, szóval ne akard már jobban tudni, mit írtam saját kezűleg, jó? Szívesen.

"Te épp e stíl ellentétét képviselted mindig is: sokkal jobban vonzódtál az idegen szavakhoz és a nagyívű mondatokhoz. :)"

1. Look who's talking...
2. Van az is, meg ritkábban ugyan, de káromkodás is.

Alec Cawthorne 2015.11.05. 22:13:31

@David Sumner: Te írtad le, de nem saját kútfőből származik. Jaj, ne legyél már ennyire értetlen. :)

David Sumner 2015.11.05. 22:19:27

@Alec Cawthorne: Te ne legyél értetlen. Amennyiben nem akarok bazmegolni, le sem írok egy ilyen mondatot. Ha akarok bazmegolni, le is írom, de aztán törlik, még akkor sem marad nyoma a szitkozódásnak. De mivel voltam olyan bátor, hogy idéztem, és az én nevem alatt jelenik meg, ezért, de szoktam káromkodni, viszont nagyon ritkán érzem szükségét egy cikkben, az igaz. Remélem, érthető.

" Jaj, ne legyél már ennyire értetlen. :)"

Mivel kezdek neked többszörösen ellentmondani, te ezt nem viseled jól, sőt, ez bánt, amit végül érvek nélkül, kislányos hangon előadott, smiley-zó nyafogással leplezel. Ide vezetett a dogmatikus, előíró cikked. Van egy db dogmád ("fúj, mocskos bloggerek"), amit csak azért nem mondasz el durvábban, mert műveltnek akarsz tűnni (na, ez a manír), és amit cukrozva adsz elő, de mondom, amint egy kis szelecske érinti, elfogy minden érved, sőt, nem is volt soha, és végül ovisan szúrsz oda.

Ennyit ér az egyszemélyes hőbörgésed a KOLLEKTÍV magyar filmkritika ellen.

David Sumner 2015.11.05. 22:26:55

@Alec Cawthorne: @Lord Meldrum: Egyébként hadd kérdezzek már valamit. Nektek miért jó az, hogy ilyen erőszakosan hoztok létre egy kis csoportot és így szeparáljátok magatokat egy olyan közösségtől, mint a filmkritikusok apró-cseprő világa? Mert nem, ez nem az a fajta recluse-mentalitás, amit a kiváló Patrick Süskind művel, hanem az, hogy egyszerűen a sértettség, az irigység bánt és határoz meg benneteket, amit aztán agresszíven harsogtok. Mi értelme van ennek? Jó magatokat mindentől elvadítani és homokba dugott fejjel élni?

Alec Cawthorne 2015.11.05. 22:29:23

@David Sumner: Na jó, akkor elmondom másképpen. Neked mennyi befolyásod van arra, hogy egy filmben bazmegolnak-e vagy sem? Szerintem semmi. (Nyilván arra, hogy te bazmegolsz-e, vagy sem, van befolyásod.) Legfeljebb annyi szándékosság lehet a dologban, hogy te magad direkt csak azért idézed a trágár szövegrészt, mert ezzel akarsz menőnek tűnni. De oké, ha ez szerinted káromkodás, oké, elfogadom. Tudsz idézni más hasonlót is saját magadtól? :)

Egyébként most komolyan, nem veszed észre, hogy Vodkanari, Lord Meldrum meg én is csak hergelünk téged? Ne már, tényleg nem esik le? Nem zavar, hogy rajtad röhögünk már több mint egy órája?

David Sumner 2015.11.05. 22:34:35

@Alec Cawthorne: Engem hergelhetsz, csak nem érsz célt vele. Rajtam meg csak azért röhögtök, mert személyeskedésen kívül más nem megy, így, mint a kocsmában Józsi és haverjai, elengedtek egy hangos röhögést. Most akkor köszönjem meg?

"Neked mennyi befolyásod van arra, hogy egy FILMBEN bazmegolnak-e vagy sem?" - Jó ember, itt most a filmkritikáról, nem filmekről van szó.

Eddig olvastam, amit ide pingálsz.

Alec Cawthorne 2015.11.05. 22:35:08

@David Sumner: Unalmas és szánalmas már ez a sértettség/irigység-szöveg. És nagyon primitív és buta dolog is ismeretlenül megbélyegezni másokat, ezzel próbálva rombolni a tekintélyüket egy vitában. De hát úgy látszik, te csak ezt tudod. Meg bizonygatni, hogy te milyen menő filmkritikus vagy, mert egyszer rád mosolygott Nicole Kidman, meg kérdést intézhettél James Franco-hoz. Ha személyeskedni akarnék, azt mondanám, kár, hogy ezek jelentik a legnagyobb örömöt az életedben.

David Sumner 2015.11.05. 22:37:05

@Alec Cawthorne: Ismeretlenül megbélyegezni... Mert Scott Pilgrimet a nevén nevezni olyan elegáns. Vagy Győri Zsoltot idecitálni. It takes one to know one.

David Sumner 2015.11.05. 22:38:20

@Alec Cawthorne: Bezzeg most már a te általad írt cikket érintő legutóbbi érvemre ("kritikákról van szó, nem filmekről") sem akarsz reagálni, csak terelsz. Jó...

Alec Cawthorne 2015.11.05. 22:42:04

@David Sumner: Igazad van, rendkívül megbélyegző, hogy élő embereket a nevükön nevezek. Na jó, ehhez én már fáradt vagyok. :)

David Sumner 2015.11.05. 22:44:33

@Alec Cawthorne: Te most kivel akarod elhitetni, hogy azért nevezted a nevükön őket, hogy másokat járass le, ne pedig a nevükön szólítsd őket? Velem vagy magaddal?

Scott Pilgrim 2015.11.05. 22:47:20

@Alec Cawthorne: akkor kifejted, hogy miért volt releváns a keresztnevem és a munkahelyem a vitában?

David Sumner 2015.11.05. 22:57:08

@David Sumner: hogy NE másokat járass le, ÉS a nevükön szólítsd őket

Alec Cawthorne 2015.11.05. 22:58:24

@Scott Pilgrim: Ne haragudj, de a lelkedbe gázoltam ezzel a mondatommal? Szupertitkos információkat szivárogtattam ki a kibertérbe? Vagy mégis mit vétettem ellened, hogy egy zárt csoportban (nem is szemtől szemben, hmm) "övön aluli személyeskedésnek" titulálod a válaszomat? És mégis milyen kifejezés az, hogy "releváns"? Ilyet csak a hozzánk hasonló, kőkonzervatív, begyöpösödött tollforgatók használnak! :D

Amúgy az előbb valami disztingvált úriember (nem jegyeztem meg a nevét, de a linkje alapján Geekzblog szerző) idefirkált valamit nekem. Na, az a személyeskedés. :) Nem is vártam többet egy Geekz-szerzőtől. :D

Alec Cawthorne 2015.11.05. 23:03:59

Mostantól a nem a cikk témájába vágó kommenteket eltávolítjuk. Az értelmes, kulturált vitázni vágyókat - szerencsére belőlük is akad azért néhány - természetesen továbbra is örömmel várjuk.

VakerLili 2015.11.06. 05:57:39

A cikkíró szerintem rossz filmre ült be. Az organikusan változó nyelvről szóló diskurzus tök idejétmúlt és értelmetlen. A kritikus, ha hiteles, a saját stílusában az, nem? Miért ne lehetne vulgárisan kifejezni egy személyes kritikában egy filmmel kapcsolatos, intenzív érzelmet, ha az hiteles és érvekkel van megtámogatva? Könyörgöm, szubjektív műfaj,
Engem soha nem érdekel egy kritikánál, milyen végzetsségű (?!) egyén írja. Tud érzékletesen és okosan írni egy filmről? - ennyi a kérdés. Mint ahogy az átlag mozibajárót sem érdekli! Nekik írjuk a kritikát nem? Nem egymásnak. Persze, van különbség az öncélú és a tökjogos szóhasználat között - de ez ugyanúgy igaz a cirkalmas akadémikus stílusra is.
Egy konkrét kritikáról lehet beszélgetni persze - mondjuk véleményről vitatkozni... na mindegy - , de általánoskodni nem sok értelme van.
Már rohadt rég az informális stílus irányába megy az újságírás - olyan ez ellen lázadni, mintha azt mondanám, hogy mind hülyék vagytok, én akkor is zoknival hordom a szandált. Hát hajrá, de ne csodálkozz.
Ez a cikk az akadémikus írás felesleges túlkomplikálásáról szól, ajánlom a figyelmébe: www.theatlantic.com/education/archive/2015/10/complex-academic-writing/412255/

Alec Cawthorne 2015.11.06. 07:03:21

@VakerLili: Nem önmagában az informális stílussal van a bajom, persze, hogy abba az irányba tolódik el az újságírás. Ezt nem is tagadom. Az kb. olyan lenne, mintha a napfelkeltét tagadnám. Viszont igenis azt mondom, kellenek határok, illik disztingválni, hiszen informális és informális közt is van különbség. Vulgárisan írni mindenki tud, ez nem nagy kunszt. Persze tudom én, csábító a könnyebbik utat választani. Viszont - ahogy azt a cikkben is írtam - szerencsére akad még bőven hagyományos stílusban íródott kritika is, sőt tulajdonképpen egyelőre még ezek vannak többségben. Tehát kár volna úgy beállítani, mintha egy pókhálós, idejétmúlt tradíciót védenék, mert ez azért nem igaz.

Egyébként pedig szerintem addig nem kéne "nyelvet újítani" a kritikaírás területén, amíg nyelvileg csiszolatlan, kifejezetten igénytelen, harmatgyengén megfogalmazott írások tömege lát napvilágot. (És itt most nem a trágárságra gondolok, hanem egyszerűen csak pongyola, ügyetlen szövegekre.) Addig mit újítsunk?

Tenebra 2015.11.06. 09:36:17

Micsoda flamewar alakult ki. :D :D :D

Szerintem sokan félreértették Alec Cawthorne-t. Szerintem a cikkből nem az jön le, hogy mindenkinek akadémiai székfoglaló-stílusban kellene írnia, sőt. Alec az alpáriság ellen kelt ki, ami szerintem Roger Ebertnek sem volt célja (legalábbis én nem úgy emlékszem Ebert műveire, hogy tel van "fuck"-kal, és "asshole"-nak sem nevezte azokat a rendezőket, akiknek a filmjeivel nem volt megelégedve. Vagy én vagyok műveletlen, és Ebert is öntötte magából a cifra káromkodásokat. :D

Én sem azt mondom, hogy akadémista stílusban kéne írni, sőt. Jómagam is fontosnak tartom, hogy a szerzőnek legyen egy személyes stílusa és véleménye is - ezeket a kritikákat olvassuk szívesen. Én pl. Hanula Zsoltot (Vox) és Varró Attilát (Filmvilág) olvastam mindig nagy kedvvel (ez utóbbinak az előadásait is bírtam). Sőt Varró az óráin is sokszor elereszti a "baszdmeg" és a "geci" kifejezéseket. És meg kell valljam, saját, személyes blogomban és a való életben én is mocskosszájú voltam. Hovatovább, az óráimon én is el-elengedek egy-két csúnya szót.

De azért a kritikáimban a személyesség mellett én arra is törekszem, hogy egyfajta színvonalat képviseljek. Mert ott nemcsak magamat, hanem a médiumot is képviselem. Varró Filmvilág-cikkeiben sem láttam soha, hogy káromkodott volna. A kulturális cikkek, legyen szó filmről, zenéről vagy éppen egy újságíró cikkéről, a kultúrát képviselik, építik, és hát példát mutatnak a fiataloknak, az embereknek is.

A káromkodással, mocskolódással, csúnya beszéddel egy ideig lehet közönséget megnyerni, és egy ideig "laza" stílusnak tűnik, ha tele van a szöveg baszdmeggel. Én bevallom, az idézett Dr. Sick Fuckos íráson mai napig röhögök. De ez az egész egy idő után kifárad, és megmarad a cikk többi része. Egy idő után immunis lesz a közönség is a baszdmegolásra.

Éppen ezért szerintem fontos a választékos írás és a személyes stílus is. A balanszt kell megteremteni.

Témának meg minden mehet. A tanítványaimat is arra buzdítom, hogy mondjanak ellent nekem, és merjenek elemezni olyan filmeket is, amiket "nem tanácsos". De a túldimenzionálás itt is problémás. A "szerzői önreflexió" vagy az "exploitation film" fasza témák. A probléma ott jön, ha minden csapból ez folyik, és csak azért nem beszélünk "művészfilm"-ekről vagy azért írunk "baszdmeganyád"-stílusban, mert el akarjuk kerülni a sznobériát. Ez nem jó. Én azért is tartom jónak ezt a blogot, mert ide írunk Antonioniról, Bergmanról, horrorról, exploitationről, gengszterfilmekről, klasszikus és kortárs filmekről stb. És az önkorlátozással jobban figyelek arra, hogy legyen stílusom, és ne az obszcenitás miatt legyen emlékezetes a szövegem.

Tenebra 2015.11.06. 09:40:18

Ja, és még annyit, hogy én kifejezetten kivagyok attól, ha valaki (ez főleg magyar szakirodalomban fordul elő) azt hiszi, attól lesz fasza ember és nagy tudós, ha telekúrja idegen szavakkal a szövegét, meg barokkos összetett mondatokban ír valami értelmetlenséget. A lényeg lehet benne van, de egy kínszenvedés olvasni. Én a saját komolyabb tanulmányaimban is arra törekszem, hogy minél közérthetőbb legyek. KAB az egyetemen mindig azt mondta, hogy a hülyének is meg kell értenie a szövegünket, hiába vagyunk "filmtudósok". És ezzel egyetértek. A kritikának is ilyennek kell lennie, nem tudományoskodónak. Az a jó, ha minél többen megértik, ha minél több embernek át tudod adni a gondolataid.

Azonban a világos fogalmazás és az alpáriság szerinte két nagyon külön dolog.

FOUREY · http://baloldaliliberalis.blog.hu/ 2015.11.06. 09:53:35

@VakerLili: Nem érdemes szerintem összekeverni mindent mindennel csak azért, mert látszólag alátámasztják az ember véleményét. 1) A káromkodás egy dolog, a káromkodásokra épülő stílus egy másik. 2) Az érvek szükségessége egy dolog, a kirekesztő akadémiai stílus egy másik. És akkor arról még nem is beszéltem, hogy miért ne tarthatna valaki károsnak egy létező trendet. Szerintem például a környezetszennyezés nagyon káros, ettől még rengetegen csinálják. stb.

D-verse 2015.11.06. 14:01:13

Jómagam sem lelek örömöt a zabolátlan vulgaritásban tobzódó szösszenetek olvasásában.
Másfelől az sem feltétlenül üdvös, ha cérnakesztyűs kézzel ragadunk pennát, és túlontúl fenkölt stílusban próbálunk írni, a szövegből indokolatlanul kiszólva magázzuk az olvasóközönséget, s előszeretettel hintjük tele recenziónkat olyan szavakkal, mint 'aktor', 'direktor', 'szcéna', 'szüzsé', 'narratíva' és 'befogadó'.

Parraghramma. · http://torrance.freeblog.hu/ 2015.11.06. 16:29:58

Szerkesztőségi mélből értesültem erről a posztról, és semmiképpen sem maradnék adós a reakcióval. Hálás köszönettel tartozom ennek a blognak, hogy ezt a rég elfelejtett írást leporolták, és újra elolvashattam - a Filmvilágba mellesleg több mint egy évtizede rendszeresen író - Dr. Sick Fuck remekművét. Ebben az írásban benne van minden, amitől egy filmkritika működik: lényeglátó és érzékletes. Nuku instant ízfokozók (színészi alakítások, képi világ méltatása, stb, stb), csak színhús (habzó didaktikusság, karakteridegen rögrealizmus), tökéletesen érthető, kifejező tálalásban. És humoros is. De hogy a tudományos tények közé csempésszek egy kis személyes vonatkozást is, bevallom, hogy anno nem tudtam elfogadni ezt a szélsőséges ítéletet (melynek szélsőségességét a rovat - Zárt osztály - jó előre kitáblázza), és csak egy sokkal későbbi, második megtekintés után jöttem rá, hogy de. A doktor úr diagnózisa helyes. (A Skyfall a páratlan koreográfiájú akciók ellenére alkalmanként a nézhetetlenség határát súrolja a nosztalgikus rebút és a kispolgári demitizálás nyomatékosításával, aktuálpolitikai utaláshálóvá komponált önreflexiója teljesen megfojtja.) Még egyszer: köszönöm!

És még valami. A "stílusosság" <> egy, ha csak homályosan is, de mindenki által érzett körvonalú stílus (elegáns-ság, sortof Bondjamesbond), ahogy "temperamentuma" sem csak a mediterrán országok középkorú hímpolgárainak van. A trágár és az obszcén is egy stílus (illetve minőség), aminek a halmozása - triviális mikroökonómiai összefüggéseknek megfelelően - sajnálatos értékvesztést von maga után. Erejének, stiláris működésének megóvása érdekében valóban nem volna illendő rutinmozdulattá lefokozni, hisz úgy már nem tudatos írói gesztus, hanem közösségformáló (egyúttal kirekesztő) nyelvi geg, retorikai címerállat lesz.

Ez amúgy igaz még a prüdériára is. Az is csak módjával érdekes, komponált játékként, de mint rögzült póz roppant csekély, inkább negatív mértékben szórakoztató.

.m.

2015.11.06. 18:08:41

nyilván nem helyes a trágárság, obszcenitás, pláne ha öncélú. mondjuk én csak hébe-hóba olvasok filmes blogokat, de nem látom annyira elterjedtnek ezeket, a fenti idézet nem tipikus és nem csak a trágárság a baja, hanem az üresség

Alec Cawthorne 2015.11.06. 19:30:19

D-verse: oké, de én sehol sem írtam ebben a szövegben (meg máshol sem), hogy az én stílusomat kötelező szeretni. Amúgy a mindennapi életben, az informális nyelvet használva magam is elég sokszor élek trágár kifejezésekkel (mind az internetes kommunikációban, mind élőszóban). Nem vagyok prűd, néha elég cifrákat káromkodom - talán még jóval cifrábbakat is, mint Dr. Sick Fuck (mármint "civilben"). Csak nem a kritikáimban.

Parraghramma: ezek szerint te is a Geekblog szerzője vagy? Meg nem mondtam volna. Ez nem semmi. :) Egyáltalán nem hasonlít a stílusod az övékhez. :)

2015.11.07. 10:00:07

Alec Cawthorne! Téged hogy hívnak civilben, és mit végeztél? Én Borbíró András vagyok, és mérnökként végeztem. Kérlek ezt a két kérdést válaszold meg elsőként, ha azt szeretnéd, hogy komolyan vegyem a cikkedet. Állj mögé!

Szóval: én Borbíró Andris vagyok, amatőr, dilettáns filmkritikus. Biztos tudod, hogy előbbi szó etimológiailag a "szerelmes", utóbbi az "élvezetet talál" szavakból származik. Engem, amikor megtudtam, határtalanul felvidított a felismerés, ugyanis magyarul (de szerintem más nyelvekben is) mára mindkét szó negatívan használatos, pedig eredetileg kifejezetten pozitívak: azt fejezik ki, hogy valaki szerelemből, megszállottságból foglalkozik egy területtel, nem pedig pénzért, betevő falatért. Tisztább viszony, őszinte, garantált hevület! Ugye érted, mire célzok ezzel? Lehet, hogy feljogosultabbnak érzed magad kritikát vagy elemzést írni egy filmről végzettséged okán, de véleményem szerint nagyon sértő a nem professzionális, "csupán" lelkes hobbistákat fúrni. Hozzátehetném azt is, hogy mi sem ebből élünk meg, tehát senkit nem fúrunk ki a szakmából (nos, kivéve azon tagjainkat, akiket a Filmvilág, a Prizma vagy más felületek is publikálnak - de ugye nem kérdőjelezed meg ezen újságok szerkesztőségének szakmai hozzáértését?), vagy azt, hogy gonosz ez a szabadpiaci verseny, és ha egy szabadbölcsész megtanul áramköröket tervezni, programozni, vagy akármi más műszaki tudást, akkor bizony nekem is versenyeznem kell vele a piacon, de ez félrevinné a beszélgetést. Mindenesetre nem hiszem, hogy valaki írásának minőségéhez - úgy is, mint érdemi intellektuális tartalom, és úgy is, mint stílus - bármi köze van a végzettségéhez. Ez személyeskedés.

Mivel pedig záró kommentedben akarva-akaratlanul engem is így megszólítottál, csak pár szóban válaszolnék a kritika fajsúlyosabb részée, anélkül, hogy hosszú és terméketlen vitába kezdjek veled, ráadásul kellően elszabadultak már a kedélyek ahhoz, hogy ne várhassak nívós választ:
1.) Szerintem van a trágárságnak, mértékkel, helye a legtöbb szépirodalmi műfajban és újságírásban használatos cikktípusban. Szakszövegben vagy objektív hírközlésben (hacsak idézve) nincs. De mi nem az utóbbiakat műveljük. Személyes hangú filmkritikákat írunk, egy olyan műfajt, ami ősidők óta engedi a személyes megnyilvánulásokat. Lehet szeretni vagy nem szeretni valaki stílusát, de egyszerűen nem érvényes támadási pont, hogy valaki nem hajlandó "elemelni" a nyelvet "a hétköznapiság talajáról". Lehet a filmkritika célja rálátást biztosítani egy film filmtörténeti helyzetére, segítséget biztosítani az értelmezéshez, érzelmi viszonyuláshoz, akár világpolitikai vagy gazdasági szempontok alapján értékelni mondanivalóját, sőt akár filozófiai, pszichológiai szakmai megközelítést alkalmazni (habár valahol itt kezdődik a filmkritika "szabadbölcsész ír a szabadbölcsésznek" nagyon szűk réteg számára érdekes területe), de a nyelvművelés nem alapvető, per definitionem célja a filmkritikának. Persze ha számodra fontos ez a téma, akkor csináld - újabb színfoltja leszel a magyar netes kritikai felületeknek.
2.) Szerintem van annak a fajta őszinteségnek tisztessége és szépsége, amikor valaki mögéáll egy-egy velős, akár trágár, akár egyszerűsítő, akár bármilyen más szempontból közönséges, akadémiai nyelvezetben valóban nem használatos megszólalásnak. Persze ez az "utcai" nyerseség valószínűleg érdektelen, sőt taszítő lehet a cikkedben megemlített deres homlokú esztétáknak, ezzen szemben rengeteg olyan embert szólíthat meg könnyen érthető nyelvezettel - miközben azonban igényesen, mélyre hatolóan célozza az adott filmet kivesézni -, aki soha az életben nem vásárolna Filmvilágot, Prizmát, Metropolist etc. (megjegyzem: szemben a Geekz szerkesztőségének nagy részével). Sőt, ha a legújabb James Bond filmről olvasván véletlenül lejjebb görget, és egy 50-es évekbeli film noir-nál áll meg, vagy elkattintgat egy Cronenberg-kritikához, Kurosawához, Coen-filmhez (csak hogy pár kedvenc szerzői filmrendezőnket véletlenszerűen megemlítsem), akkor ez az ember miattunk szélesítette érdeklődi körét, látókörét. Lehet, hogy nagyképűnek tűnik, de ezért dobálózunk néha olyan nagy szavakkal, mint kultúrmisszó (habár nem is írtunk ki ars poeticát a blog címoldalára).
3.) Szerintem a fentiek tükrében nagyon ciki, hogy magas trónra képzelve magad nézel le minket. Megteheted, persze, csak talán kerekebb lenne a kép, ha ezt nem "nincs jogotok a véleményetekhez, mert ostobák vagytok, én pedig művelt" hozzáállás szellemiségében tennéd, a végére vakon ostorozva a komplett Geekz gárdát (pedig meglehetősen biztos vagyok benne, hogy nem tudnál elkülöníteni mindannyiunkat sem nick, sem egy-egy bekezdésnyi írásunk alapján). De talán még cikibb, hogy szerinted a mi stílusunknak semmi keresnivalója a magyar kritikaírásban, az én (egy bunkó és lelkibeteg Geekz író) véleményem pedig az, hogy még a fentihez hasonló gyűlölködő, elitista filmkritikának is van helye, mert van közönsége (lásd: elismerő kommentek).

Üdvözlettel,
Borbíró András.

Alec Cawthorne 2015.11.07. 11:35:32

Az előzmények tükrében szigorítom a blog moderálási elveit: a következőkben minden személyeskedő, trollkodó kommentet előzetes figyelmeztetés nélkül bannolni fogok.

Alec Cawthorne 2015.11.09. 18:12:00

Visszatettem Borbíró András hozzászólását, amit tévesen moderáltam ki, és privátban azóta meg is válaszoltam a szerzőnek. Ami Dr. Sick Fuck, Forgách W. András és a többi személyeskedő felhasználó megnyilvánulásait illeti, őszintén sajnálom, hogy nem alakult ki köztünk értelmes, észérveken alapuló párbeszéd. Hiba volt részemről, hogy a (kétségtelenül általatok megkezdett) személyeskedésbe magam is belefolytam egy hirtelen felindulásból megírt privát üzenet erejéig. Ami egyébként durva volt, elismerem, de durvák voltak a ti kommenteitek is. Ha ti objektív hangnemben írtok nekem, és az érvekre koncentráltok a személyeskedés helyett, akkor én ugyanolyan normális és tisztességes hangnemben válaszolok nektek. (Mindazonáltal úgy vélem, nem kellett volna egy magánlevél részleteit itt, nyilvánosan megosztanotok.)

Én egyébiránt sem a Geekz, sem egyéb más orgánumok szerzőivel szemben nem érzek semmiféle személyes ellenszenvet, és írásomat sem ilyesfajta indíték vezérelte. Ezt mellesleg külön hangsúlyoztam is a szövegben. Nyilván sokan "megszólítva" érzik magukat soraimat olvasván, és elfogadom, hogy egyesekből esetleg mérges indulatokat válthat ki a véleményem, de szerintem nem hatékony reakció, hogy elkezdjük nyilvánosan szidalmazni a szerzőt. Láthattátok - és a többi olvasó is tapasztalhatta -, hogy ez csak békétlenséget és haragot szül.

Mindazonáltal én azóta átgondoltam a dolgokat, nincs semmiféle harag bennem egyetlen Geekz-szerző irányában sem, és megbántam, hogy magam is kivettem a részem a személyeskedésből. Elismerem, nem kellett volna. Talán mentségemre szól, hogy a blog eléggé friss, s eddig egyetlen cikkemet sem övezték ilyen szélsőséges, forrongó indulatok, tehát az efféle támadások kezelésében még nincs rutinom. Viszont őszintén remélem, nem is lesz - mert nem lesz több ilyen támadás. Mindannyiunknak jobb lenne. A cikksorozatunk természetesen folytatódni fog a jövőben, és minden erőnkkel azon leszünk, hogy a mostani indicens többé ne ismétlődhessen meg.

Alec Cawthorne

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2015.11.16. 22:00:06

Ó, de kár, hogy lemaradtam a buliról, biztos szórakoztató lehetett, ahogy egy páran találva érezték magukat, legalábbis azokból a kommentekből kiindulva, amelyek bennmaradtak (arról nem is beszélve, ha ez a Geekznél tényleg lement szerkesztőségi üzenetként :D). Egyébként kicsit sajnálom, hogy a cikk ilyen fél-virágnyelven íródott (mint a kereskedelmi tévékben, amikor nem reklámozunk, csak a "legnagyobb közösségi oldalról" beszélünk - nem nevezzük a nevén, de azért egyértelműsítjük, hogy miről van szó), mert így elég sok utalás pl. nekem nem világos, az érintettek viszont (mint látható) jól magukra ismertek.

Ontopic rész következik:
1. Alapvetően nekem sem kenyerem vulgáris módon írni, de jórészt nem valamiféle nyelvművelői igyekezet vezet, hanem mert (ahogy ezt valaki fentebb is megfogalmazta, illetve véleményem szerint a cikk elején szereplő idézetből is tökéletesen látszik), borzasztóan modoros és hatásvadász dolgok születnek ebből. (Amit persze a szerzők kivétel nélkül úgy éreznek, hogy ők milyen szórakoztatóan írnak.) Ki az, aki azt gondolja őszintén, hogy egy rendező kreativitását egy kurvás hasonlattal lehet a legérzékletesebben jellemezni, vagy hogy "haversrác" megszólítással köszöntene egy hollywoodi sztárt IRL, és nem csak pózból csinálja ezt? Tapasztalatom szerint a vulgaritás és a közönségesség 95%-át ez teszi ki, mert a havernak a kocsmában a legtöbbje csak annyit mondana, hogy "ez a film nagy fos" és csak a kritikában cifrázza. (És persze ezt adják el úgy, mint személyes hangot.)
2. "Épp ez a jelenlegi rendszer egyik legnagyobb rákfenéje: nincs benne valódi szűrő, teljesen folyékony az átmenet a professzionális publicisztika és a hobbibloggerek házi barkácsolásai között."
Nem akarok ebbe a vitába nagyon mélyen belemenni, mert szerintem nem lehet úgy lényegi eszmecserét folytatni, hogy kivétel nélkül minden megszólaló hazabeszél, de mivel úgy látom, hogy azon kevesek közé tartozol a "másik táborból", aki őszintén és nem valami piedesztálról okoskodva képes megnyilvánulni, néhány megjegyezést azért tennék:
- Népszerű érv, hogy bezzeg egy patinás portálnál nem írhat akárki: ha jól tudom, pl. az Indexnél rendszeresen előfordul, hogy előásnak még csak nem is újságíró embereket, hogy a filmről megfogalmazódjon valami (természetesen + 100k kattintást érő) ellenvélemény (Whiplashnél szerintem az egyetlen embert szedték össze, akinek nem tetszett a film), de akár mondhatnám azt is, hogy számos olyan arc alkot ilyen újságoknál, akik még a te szűrődön sem mennének át (Puzsér - Magyar Nemzet, csak hogy a leglátványosabbat mondjam). Arról ne is beszéljünk, hogy színvonalban mit ütnek meg a legtöbb oldal filmkritikusai, akár rálátásban, akár tárgyi tudásban a "hobbibloggerek" 80%-a simán maguk mögé utasítja őket. És akkor Báron György olyat nyög ki a Cinefestes beszélgetésen, hogy az Indexen nem írhatnak le akármilyen hülyeséget, mert van szerkesztő - miközben heti szinten van tárgyi tévedés már a híreikben is... (Persze lehet, hogy félreértelek, és te igazából a 30 évvel ezelőtti helyzetről beszélsz, de szerintem álszentség úgy csinálni, mintha ma egy jól csengő oldal logója a neved mellett jelentene bármit is...)
- És innen jön a másik problémám, ami nagyon hiányzik a "profi" filmkritikából: a szenvedély. Egy majdnem ilyen hosszú poszt nekem egyszer kijött abból, amit sajtóvetítéseken tapasztaltam (nem linkelem, nehogy töröld reklámozás miatt, de gondolom, nem is mondanék vele sok újat neked/nektek), és bizony nem a 14 éves wannabe-filmkritikusok voltak azok, akik végigdumálták, végigfacebookozták a filmet, hanem a hivatásosok és az 50+os veteránok. Lehet, hogy valaki egy filmkritikus-isten, mert ilyen meg olyan papírja van, de az biztos, hogy nem fog színvonalas kritikát írni, ha nem is nézi a filmet (arról nem is beszélve, ha eleve így szarik az egészbe).
Nyilván érthető, hogy én nem bánom a demokratizálódást, de szerintem nem tudnál olyan blogot mondani, amely zéró hozzáadott értékkel, teljesen jogtalanul lett volna népszerű. Lehet, hogy nem jön be a Geekz stílusa (nem leszek álszent, nekem sem), de azt neked is el kell ismerned, hogy pl. olyan átfogó választékot kevesen nyújtottak és nyújtanak filmekből, mint ők. Többek között annak is köszönhetően, hogy az általad nagyra tartott folyóiratok kivonultak a közönségfilmek piacáról, mert az már nekik alantas volt. Többek között ez a jó a szabad versenyben, hogy rámutat, mik a hiányosságai az egyes versenyzőknek.

(És légyszi ne töröld akármilyen okból is, ahhoz túl sok munka volt leírni :D)

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2015.11.17. 10:47:04

kíváncsi voltam mekkora volt az I. Flamewar, de aztán csalódottan kellett tudomásul vegyem, hogy csak beszabadult kedvenc Davidünk (ahogy látom itt is sokak kedvence :D) és jól beszólt mindenkinek

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2015.11.17. 11:10:16

@danialves: azért a bor ivásnak, és víz prédikálásnak is vannak ám határai

hogy tud egy ember leírni ennyi hülyeséget, amikor életében nem írt még egy színvonalas kritikát sem? pont az olyan emberektől kell megóvni az embereket mint amilyen te is vagy, aki két kanállal terjeszti a hülyeséget - lehet hogy benned van szenvedély, de benned csak az van :D

tapasztalat nulla, fogalmazási készség nulla, és a szorgalom nem pótolja a tehetséget :)

"de az biztos, hogy nem fog színvonalas kritikát írni, ha nem is nézi a filmet"

gonzó? mond valamit? :p

na megyek megkeresem a sajtóvetítéses írásod mert az talán érdekes lesz, bár hozzászólni már nem fogok tudni, hiszen letiltottál jó ideje :D mert mint itt is kifejted

"nem bánom a demokratizálódást"

FroG · http://smokingbarrels.blog.hu/ 2015.11.17. 12:56:15

@scal: Ebből az eszmefuttatásból kiindulva egy olyan embernek (neked :D) sem szabadna hozzászólást írnia, akinek egy értelmes kommentje se volt karrierke során. :P

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2015.11.17. 13:50:28

"sem szabadna hozzászólást írnia, akinek egy értelmes kommentje se volt karrierke során. :P"

te meg mit brekegsz itt? gondoltam írok valami frappánsat, hogy jól beégesselek, de sokkal viccesebb nézni, ahogy saját magad égeted, miközben egy oltást nem tudsz normálisan leírni ;)

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2015.11.17. 17:45:33

@scal: Hát elnézve, hogy hányszor csináltál már segget a szádból, nálad tuti nincsenek. :D Mondjuk ezzel igencsak meta módon megint segget csináltál belőle, szóval csak a régi rutin. (Többek között azzal is, hogy az olvasás-szövegértés terén továbbra sem fejlődtél egy fikarcnyit sem.)

Amúgy nem tudom eldönteni, hogy annyira elkeseredett vagy már, hogy egy olyan kommentfolyamban is elkezded ezt a vinnyogást, ahol világosan leírták feletted kettővel, hogy törölve lesz minden ilyen (aztán persze gondolom játszod majd az áldozatot), vagy szimplán ez is a szövegértési hiányosságaidból vezethető le. Igaz, álmatlan éjszakáim nem lesznek ettől a dilemmától.

Egyébként kíváncsi vagyok, most hány napig fogsz pattogni. Óra indul, hajrá, egy ember (a blogger) már tuti figyel rád. ;)

Alec Cawthorne 2015.11.17. 22:07:18

Uraim, kérem, az egymás közti nézeteltéréseket szíveskedjetek másutt elintézni. Ezt most nem veszem trollkodásnak, mert láthatóan itt régre visszanyúló személyes kötélhúzásról van (lehet) szó, de ne folytatódjon. Vagy legalábbis ne itt. Köszönöm!

danialves: hát számomra nem volt túl szórakoztató a "flamewar", ugyanis érvek helyett csak személyeskedést kaptam az érintettektől. Nem maradtatok le egyébként semmiről. Az 1-es ponthoz nem tudok mit hozzáfűzni, legfeljebb annyit, hogy engem sem nyelvművelői igyekezet vezet. Felőlem írhat valaki igazán laza, vicces, kötetlen nyelven is, a maga műfajában az is igényességet képvisel. Ehhez is kell egyfajta affinitás, persze ennek is megvannak a korlátai, nem szerencsés, ha átcsap maníroskodásba. Az obszcenitás viszont - továbbra is állítom - más tészta. Az arról szól, hogy a legkönnyebbik végén ragadjuk meg a feladatot, nem kívánunk cseppet sem disztingválni, "elengedjük magunkat", és igen, sokszor valóban pozőrködünk egy nagyot, ahogy írod. Szóval szerintem: virágozzék minden virág, amíg a nyomdafesték megengedi.

Ami a 2. pontodat illeti, nos, jórészt ezzel is egyetértek. Én az Indexet egyáltalán nem tartom színvonalasnak - sem a fő profiljukat illetően, sem pedig a filmes szövegeik tekintetében. Ahogy te is mondod, hemzsegnek náluk az elírások, a helyesírási hibák, rendkívül sok a csiszolatlanság, ügyetlenség, és számos esetben hiányolom a cikkek mögül az igazi tudást, s bizony (nem tagadom) a pózmentességet is. A Magyar Nemzet vagy a Népszabadság recenzióit sem tartom a műfaj csimborasszójának. Vannak ellenben még színvonalas, értékes portálok, ahol elég nagy számban lehet találkozni korrekt nívójú szövegekkel. Ilyen például a Kortárs Online, a Prae.hu, a Revizor, de a Filmtetten is vannak még bőven jó írók, annak dacára, hogy azért ott is (és amúgy a Filmvilágnál is, sőt ott talán még látványosabban) tapasztalható némi színvonalcsökkenés. Amúgy rengeteg olyan sztorit hallottam már én is, hogy a kritikus úgy írt egy filmről, hogy meg sem nézte. És persze, biztos, hogy sokan le sem szarják az adott filmet, úgy ülnek be rá, és végigdumálják. Szerintem ez nem feltétlenül korfüggő, minden korosztályban megtalálható ez a mentalitás. Ettől függetlenül elhiszem, persze, eléggé lesújtó és beszédes az effajta viselkedés.

Ami pedig az átfogó választékot illeti: a mi célunk is pontosan az, hogy filmek minél szélesebb spektrumát dolgozzuk fel ezen a felületen. Eddig is olvashattatok már itt Bergmanról és Star Wars-videojátékokról, Felliniről és Schwarzenegger Kommandójáról, csak hogy némileg érzékeltessem a merítésünk szélességét! :) És természetesen fokozatosan szélesítjük e merítést.

Amúgy nyugodtan linkeld az ominózus posztodat, nem fogom kitörölni. Kíváncsivá tettél.

FroG · http://smokingbarrels.blog.hu/ 2015.11.17. 23:45:51

@Alec Cawthorne: Elnézést kérek a fent mutatott gyerekes viselkedés miatt, csak a mélyen tisztelt kolléga nevetséges szélmalomharcának sokadik felvonása már számomra is több, mint nevetséges (pláne, hogy észre sem veszi, ha az ember szándékosan "trollkodik" vele.)

De hogy a témához is hozzászóljak: a vulgáris kifejezésmód szerintem pont olyan helyet foglal el egy kritikában, mint a filmművészetben, van akinek nagyon jól áll ez a dolog, és ezzel együtt is mély mondanivalót tud adni az alkotásának, a másik végpontot pedig az előző "kaszt" sikerein felbuzdult lelkes "amatőrök" adják, akik megpróbálnak sikeresebb társaik farvizén felúszni. Szerintem alapvetően a vulgáris nyelvezettel nincsen baj csak akkor, ha a kritika ezekre van felfűzve, egy-két jobban "odamondott" gondolat mélyítheti a kritika mondandóját, persze csak olyan alkotások esetében, amelyekhez illik ez a bánásmód.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2015.11.18. 12:20:37

@Alec Cawthorne: (Pls kattints a Válasz gombra, különben nem látom, ha ez a hülyegyerek nem tagel be, soha nem jövök rá, hogy írtál nekem. :D )

Ó, majd amikor elkezded megismerni egy-két olyan ember pszichológiáját, mint pl. scal, számodra is elég szórakoztató lesz. Egyébként mindenkivel így van, amikor elkezdi a blogolást, kicsit befeszül, amikor jönnek az első ilyen reakciók, de majd a 200. után, amikor kezd kialakulni a szemed előtt, hogy milyen kemény komplexusok vezérlik egyik vagy másik kollégát, szerintem meg tudod látni ennek a humorát.

No, ontopic megint:
1) Nagyon sok mindent írtál, amit nem tudok teljes komplexitásában megragadni, de volt egy olyan mondatod, hogy "aki egy-egy publicisztikai munkája érdekében (és során) nem képes és nem is hajlandó a nyelvet transzformálni, elemelni a hétköznapiság talajától, az milyen jogon vallja magát filmkritikusnak? " Nagyjából erre akartam itt reflektálni, hogy szerintem az obszcenitással önmagában nem lenne baj, csak a funkciójával, ahogy legtöbben használják. Korábban is utaltam rá, hogy van az az 5%, amikor szerintem igenis kifejező és érzékletes tud lenni egy vulgárisabb kifejezés (pl. az Entourage történetét nehéz lenne érzékletes jellemezni legalább a "dugás" szó használata nélkül :D Vagy éppen vannak olyan esetek, amikor a film mesterkélt eleganciája követeli meg kontrasztként ezt.) Jó, oké, most ezen nyilván nem fogunk összeveszni, de engem totálisan megdöbbentett pl. az, amikor többen is (és nem notórius trollok, hanem hozzád hasonló felfogású emberek) minősíthetetlen stílusban kezdtek nekem írogatni, mert egy, egyáltalán nem közönséges módon megírt bejegyzésemben mertem szerepeltetni 1 db ilyen kifejezést. Nem szeretem, amikor kategóriák alapján ítélkezünk, mert legtöbbször a gondolkodást helyettesíti, obszcenitás és obszcenitás között is van különbség, és nyilván meg lehetett volna írni az általad példának citált sorokat is úgy, hogy a legkevésbé sem vulgáris, de ugyanolyan hatásvadász. És akkor az már oké, viszont ha pl. valaki egy "szar"-t beleír a cikkébe, már gyújtsuk fel?

2) Oké, én értem és igazából örülök is, hogy te is így gondolod (bár azt még mindig szomorúnak tartom, hogy egy Báron György pl. nem...), de akkor most tulajdonképpen mi a mérce? Ha a Filmvilág színvonala tovább csökken, akkor tulajdonképpen ők mégsem olyan jó szűrők, nem? Nekem ez egy kicsit fából vaskarika dolog, nem egy (legalább minimálisan is) objektív mérce.
Na mindegy, itt van, amire gondolok (vigyázat, van benne obszcenitás :D ):
smokingbarrels.blog.hu/2015/01/23/kritikusok_avagy_a_tahosag_meglepo_ereje

Amúgy ez a választékos dolog nem a te munkádra akart irányulni, hanem csak azt akartam mondani, hogy senki nem lesz ok nélkül népszerű. Én tényleg kíváncsi vagyok, hogy szerinted van-e olyan oldal, ami érdemtelenül jutott el oda, ahova, miközben mások érdemtelenül maradtak ismeretlenek.
Egyébként a nyitottság csak egy része a dolognak, és fontos is, de az is, hogy milyen mélységeiben képes hozzányúlni a témához, mennyire van képben. Olyanokra gondolok, hogy pl. a Beasts of No Nation előbb lesz egy Geekz cikk tárgya, mint egy Filmvilágé (legalábbis az online felületen), pedig szerintem utóbbi profiljába is simán illene. Sőt, Baski tegnapi Netflixes cikkéből is úgy ahogy van, kimaradt, mintha nem is létezne. (És még összetehetik a kezüket, hogy ott van nekik Huber, aki legalább képben van azzal, hogy mi az, ami érdekli a közönséget és elő tud húzni olyan darabokat, mint a Coherence.)

Scalnak meg csak szívességet teszel azzal, ha foglalkozol vele, most is valószínűleg összepisili magát a gyönyörtől, hogy legalább végre 1 ember van, aki kíváncsi rá, és még kapott még egy kommentnyi lehetőséget arra, hogy leírhassa, mekkora király hozzád képest. De készülj fel rá,hogy ha kitiltod, rólad is szépen elkezd majd hazudozni (pl. te is azért tiltottad ki, mert jobb nálad, véletlenül sem azért, mert kétszer leírtad neki, hogy ez lesz, ha így folytatja), és minden alkalommal beléd köt majd, ha valami olyan platformon fedez fel, ahol még megtűrik. (És ne legyenek olyan illúzióid, hogy el fog felejteni, nem a te posztod az első, amit meglepő gyorsasággal fedezett fel magának azután, hogy pl. én hozzászóltam. ;) ) Szegénykének szerintem blogja is azért van, mert az az egy hely az interneten, ahol még megtűrik. (Bár ahogy a szerkesztőtársai hozzáállását elnézem néha, nem vagyok benne biztos, hogy ez örökké fog tartani.)

Alec Cawthorne 2015.11.18. 13:40:59

@danialves: Scal-tól érzékeny búcsút vettünk. Úgyhogy ne is beszéljünk róla többet. (Az, hogy a hátam mögött miket ír rólam, teljesen hidegen hagy, nyugodj meg. Az ő dolga. Nem engem minősít vele, hanem saját magát.)

1. Oké, elhiszem, hogy nem kellemes, ha egy darab "szar"-ért keresztre akarnak feszíteni, sőt ez álszentség is. Viszont az a jelenség, amiről a cikkemben írok, egész más. Én nem "soft trágárkodásról" beszéltem a szövegemben, hanem arról, amikor valaki (kis túlzással élve) "végigbazmegolja", végiggecizi egy-egy irományát. Egyébként pedig egy személyesebb hangvételű beszámolóban (mint amilyen pl. a te hivatkozott írásod is) nyilván kicsivel többet enged meg magának az ember. Bár prosztó módon végigtrágárkodni talán nem célravezető az olyan jellegű posztokat sem. De hát erre is láttam már elég sok példát. (És most itt nyilván nem a te cikkedre gondolok.)

2. Hogy mi a mérce? Nyilván ez mindenki számára szubjektív. Viszont maradjunk csak a Filmvilágnál. Azért attól, hogy az elmúlt években kicsit megrendült a lap színvonala, a régi szerzők még mindig ugyanolyan jók. És itt nem őskövületekre gondolok természetesen, hanem Gelencsér Gáborra, Pápai Zsoltra, Varró Attilára, Varga Zoltánra és a többiekre. Én az ő cikkeikre mindmáig figyelek - publikáljanak akár a Filmvilágban, akár a Metropolisban, akár másutt.

3. Ha egy filmes lap/blog legfőbb érdeme az, hogy jól válogatja össze a tartalmát, trendérzékenyen, közönségbarát módon állítja össze az anyagait, akkor nyilván rengeteg orgánumról elmondhatjuk, hogy nagyon jól végzik a dolgukat. Tudom én, hogy nem két percbe kerül felépíteni egy stabil, olvasóbarát profilt (brandet), ennek a munkának az áldozatosságát nem is akarom elvitatni. Az, hogy az írások minősége milyen, már egy más kérdés, ebbe nem is akarok belemenni. Azt viszont hozzáteszem, hogy én nem akarok versenyezni a "nagy blogokkal", a mi profilunk teljesen más. Nem elsősorban az aktuális megjelenésekről/kedvencekről írunk, nem szolgálunk friss hírekkel, érdekességekkel, nincs meg az a kohéziós erő, ami nagyobb olvasótömeget egyben tarthatna. De nem is baj, nem is ezért hoztam létre ezt a blogot. Mi ezt elsősorban a saját magunk - és egy kis olvasótábor - szórakoztatására csináljuk.

Baski Sándor · http://filmvilag.blog.hu 2015.11.18. 15:03:53

@danialves: A szóban forgó Netflix-szöveg még áprilisban íródott és májusban jelent meg a Filmvilágban, azért nem szerepel benne a Beasts of No Nation. De odaírom utólag, hogy mikor készült, úgy a tiszta.
Lábjegyzet: sorolhatnám azokat a kritikákat, amik előbb jelentek meg a Filmvilág blogon mint a Geekzen, de minek. Egyrészt a Geekz alapító tagja vagyok, máig írok oda, plusz Nemes András is ír mindkét helyre, úgyhogy nincs konkurenciaharc, másrészt gyorsasági verseny sincs. Színvonalas szövegeket kell írni a fontos filmekről, hogy egy héttel előbb vagy később, az mindegy. (Készült a Beasts of No Nation-cikk is.)

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2015.11.18. 16:59:43

@Alec Cawthorne: 1) Ezért mondtam, hogy sok mindenről írtál, és az általam idézett mondat miatt volt ennek egy olyan olvasata is, mint amit fentebb ecseteltem. Mindegy, a lényegben egyetértünk, szóval ne ragozzuk.
2) Én ezt értem, akkor úgy fogalmaznám meg, mi alapján kvalifikálnál valakit filmkritikusnak? Melléteszel egy Varró cikket, és ha ugyanolyan jó, akkor pipa, ha nem, akkor ne engedjük az internetre sem?
3) "Ha egy filmes lap/blog legfőbb érdeme az, hogy jól válogatja össze a tartalmát, trendérzékenyen, közönségbarát módon állítja össze az anyagait, akkor nyilván rengeteg orgánumról elmondhatjuk, hogy nagyon jól végzik a dolgukat."
Még mindig nem erről beszélek. Pont a posztomban emlegettem azokat az oldalakat, ahol van 2 havonta egy kritika, természetesen ilyen Mentőexpedíció, Jurrasic World kaliberű filmekről. Oda tényleg minek menj, amikor ezt elolvashatod máshol is? De ezeket nem is olvassa senki, pont emiatt. De akkor talán ez érzékletesebb példa lesz: nézd meg az Aeonfluxot Zalabával és most nélküle. Jórészt ugyanazok az arcok, ugyanaz a tartalom, még szerintem a minőség is, de hiányzik az a fajta jelenlét, ötletesség, amivel ő tudott reagálni a dolgokra és mindig volt valami gondolata róluk, legyen az egy körkérdés Polanski pedofilügye kapcsán vagy egy vélemény a Memento remake-re. A lényeg, hogy ne csak azt nézd, hogy mit és milyen stílusban ír valaki, hanem ennél sokkal komplexebben tekints a képre.
Egyébként még mindig nem rólad akarok beszélni vagy téged fikázni, hanem pont erről lenne szó. Kellenek ilyen blogok is, meg kellenek olyanok is, ahol mondjuk nincsenek ilyen írások, viszont olyan teljes körű rálátást biztosítanak a filmvilág aktuális helyzetére, ami már önmagában érték - hát még ha jól is tudnak írni. És kell hírblog is, és kell geekblog is, és kell olyan blog is, ami csak magyar filmekről ír, meg olyan is, mint pl. a Time Goes By, ahol meg csak 50 éves film noirokról esik szó. (Illetve esett egy ideig, mert most már ott is sikerült elmenni a modern klasszikusok felé - talán az olvasók miatt is.) Most komolyan azt mondanád, hogy ezek helyett inkább legyen 3-4 "felkent" folyóirat, csak mert az interneten olyanok is szócsövet kapnak és filmblogot vezetnek, akik 3 értelmes mondatot nem tudnak leírni? (És többségében egyébként tényleg alig olvassa őket valaki.)

@Baski Sándor: És ha már úgy alakult, hogy egy 6 hónapos cikket posztolsz, ráadásul nem egy kritikáról, hanem egy aktuális és folyamatosan változó témáról van szó, nem lehetett volna megragadni ezt a lehetőséget, hogy frissítsd, kiegészíts, átgondold a megállapításaidat az azóta napvilágra került információk fényében? Ha már színvonalról beszélünk...

Lábjegyzet: Látom, a posztra reagálók többségéhez hasonlatosan neked is fontosabb volt az önérzeteskedés, mint hogy megértsd a leírtakat, de ha sértődött megjegyzések pufogtatása helyett esetleg szeretnél érett emberek módjára beszélni a témáról, szólj!

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2015.11.18. 17:12:41

@Baski Sándor: Minek nevezzük azt, amikor elkezdesz valami olyasmire reagálni, amit én soha nem írtam le, majd a végére odavágod, hogy "de minek?", mintha még neked még méltóságon aluli lett volna ezt a két sort is papírra vetni?

Alec Cawthorne 2015.11.18. 17:24:21

@danialves: 2) Ez jó kérdés, mivel Magyarországon nem is nagyon van olyan, hogy "hivatásos filmkritikus", azaz nincs ember ebben az országban, aki csak és kizárólag abból meg tudna élni, hogy filmekről ír. De amúgy tökmindegy, hogy mik az én kritériumaim. Magad is láthatod, hogy mivel mindenki mellékesen csinálja ezt az egészet, nem pedig hivatásszerűen, így eleve baromi nehéz meghúzni a határt. Egyébként nem is erről szól a cikkem, szóval mi lenne a relevanciája, ha most adnék egy szubjektív definíciót? :)
3) Elég régóta nem olvasok semmit az Aeonflux-on, de oké, értem, mit akarsz ezzel mondani, és egyet is értek. Fontos az is, hogy milyen személyiség(ek) áll(nak) egy blog mögött, mit képviselnek, milyen a gondolkodásmódjuk. Ebben nincs vita köztünk.

"Most komolyan azt mondanád, hogy ezek helyett inkább legyen 3-4 "felkent" folyóirat, csak mert az interneten olyanok is szócsövet kapnak és filmblogot vezetnek, akik 3 értelmes mondatot nem tudnak leírni?"

Ezt egy szóval sem állítottam. Nem vitatom a kisebb-nagyobb blogok létjogosultságát, nem akarom porig rombolni őket és sóval behinteni a helyüket. Sokféle blognak helye van a palettán. Engem tényleg csak az zavar, hogy ezen oldalak tevékenységének is köszönhetően egyre elmosódnak a határok, s a filmkritika fogalma szép lassan totálisan viszonylagossá válik.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2015.11.18. 18:03:38

@Alec Cawthorne: 2) Jogos kérdés, hogy mi a relevanciája, de igazából a poszttól függetlenül is beszélgethetünk, nem? :)
Egyébként ez az egész leginkább abból eredt, hogy visszatérő történet, ahogy a "hivatásos kritikusok" keseregnek, hogy ma már bárki írhat filmkritikát (említettem neked ezt a Cinefestes beszélgetést, aminek a fele kb. az ezen való siránkozással telt, ha van egy üres két órád: www.youtube.com/watch?v=LjIc4JHLkG8 ), és szerettem volna ezt valaki olyannal is megbeszélni a másik oldalról, akivel valamennyire át tudunk lépni azon, hogy mindenki a saját létjogosultságát bizonygatja. Persze értem, hogy emiatt nem sok köze volt a posztban leírtakhoz, ezt már az elején is próbáltam jelezni, csak gondoltam, megpróbálom akkor már jobban megismerni ezt a gondolkodást. Nem kötelező definíciót adnod emiatt egyébként. :)
Egyébként szerintem a "hivatásos" kritikát tényleg nem is az alapján kell meghatározni, hogy ki kap érte pénzt, hanem (csak hogy ezzel már viszont visszakanyarodjak a poszthoz) ki az, aki úgy kezeli ezt az egészet, mint hivatásos kritikát. Függetlenül attól, hogy hova ír és mit kap érte. Stilisztikailag is, abból a szempontból is, hogy mennyi erőfeszítést tesz a film megértésére, hogy nem akkor megy sajtóvetítésre, ha amúgy útba esik (és nem facebookozza végig), nem az olvasottságért csinálja, nem csak az évi 20 legnagyobb sikert nézi meg stb. stb. Pl. most feltűnt indexen egy-két olyan oldal, ami egy személyes blog keretébe fűz bele egy-egy kritikát, és egész jókat (néha jobbakat, mint a filmes irányultságú blogok), de ezeket emiatt nem tudnám "hivatásos" kritikának tekinteni, még ha formailag amúgy minden stimmel is, mert a szerző nem így áll hozzájuk, ő csak ír egy véleményt a moziélményeiről.
3) Értelek, de ezt szerintem nem vészként, hanem kihívásként kell kezelni. (Pont ebben a Cinefestes beszélgetésben mondta az angol fickó, hogy pl. a tartalomfogyasztási szokások változása miatt a jövő kritikusa az, aki mondjuk ugyanúgy otthon van a sorozatokban és a videojátékokban is, mert a közönsége sem szakbarbár.) De végül is te ezt már akként kezelted, elvégre egyébként nem lenne ez a blogod és ez a posztod, ami alatt beszélgethetünk. És tisztelem, hogy nem csak a katedráról osztod az észt erről, hanem van bátorságod beszállni a versenybe szóval igazából már csak azt tudom mondani, hogy hajrá! :)
süti beállítások módosítása