Amerikai Plán

"Tudom, mi vagy te. Az örök otthon."

A kis cézár

2015. szeptember 04. 11:29 - Sir Cesare Finta Gonzago

"Először lőj, utána vitázz! Ez a játék nem való jámbor alakoknak." Mervyn LeRoy 1931-ben bemutatott filmje, A kis cézár (Little Caesar) bővelkedik hasonló életbölcsességekben. Mintha Brian De Palma 1987-es Aki legyőzte Al Caponét(The Untouchables) című filmje filozofáló nagymenőjének aranyköpéseit hallanánk: "Én kemény környéken nőttem fel, ahol azt tanították, többre mész fegyverrel és szép szóval, mint pusztán szép szóval." "Ebben a játszmában nem az a legény, aki adja, hanem aki állja!" A Kis Cézár mérföldkő a filmtörténetben. Bár az "átlagos kinézetű drámai színész", Edward G. Robinson sajnos egyszer sem veszi a kezébe a hírhedt dobtáras gépfegyvert - pedig felettébb hatásos lett volna -, valóban ikonikus figurával gazdagította a filmművészetet: megszületett "Little" Caesar Enrico Bondello, az antihős. Filmünk műfajteremtő alkotás.

A Kis Cézárt olyan "első generációs" gengszterfilmek követték, mint A közellenség (1931) vagy Howard Hawks legendás A sebhelyesarcúja. E filmek antihőseinek életútja a haranggörbére emlékeztet. Mélyről indulnak, hirtelen jutnak a csúcsra, végül eléri őket a végzetük. "Minél nagyobbak - mondja Rico -, annál nagyobbat buknak." Rico élete a legjobb példa erre. Kisstílű, ám annál erőszakosabb és nagyravágyóbb gengszterként kezdi, felkapaszkodik a csúcsra; még a nagyvárost uraló Big Boy (Sidney Blackmer) is megvendégeli, ám elég egy rossz lépés, és mélyebben találja magát, mint ahonnan elindult: egy hajléktalanszálló kényelmetlen és bűzös priccsén fekszik, "társai" gúnyolják, ő pedig az alkoholban keres menedéket.

A film nyitójelenete a kor mércéjével mérve biztosan erőszakos lehetett. A sötét metropolisz egyik mellékutcájában elhúz egy autó, majd megáll, kiszáll két férfi, fegyverropogás hallatszik, végül sietve távoznak. Mindezt távolról látjuk. A következő jelenetben már egy étkezdében ülnek, tervezik a következő "balhét", és álmodoznak. Rico felívelő bűnözői karrierről, Joe Massara (Douglas Fairbanks Jr.) pedig a táncművészetről. Joe a Bronz Páva Klubban felkapott táncos lesz. Megismeri az elbűvölő Olgát (Glenda Farrell), aki előtt nem titkolhatja gengszter-múltját. Olga hiába terelné a jó útra, ebben a világban a nő csupán a vágy tárgya, közönséges díszlet. Joe részt vesz a Bronz Páva Klub kifosztásában, ahol Little Caesar megöli a rendőrfőnököt. (A törvény őre is hol töltené Szilveszter éjjelét, ha nem a gengszterek közkedvelt szórakozóhelyén?) A rivális banda merényletet szervez, de Rico életben marad. Felkötött karral látogatja meg az ellenséges bandavezért. A jelenet és Edward G. Robinson léhasága Al Pacinot idézi Brian De Palma A sebhelyesarcújából. A merénylő temetésén az egész város felvonul, és Rico búcsúzik a legméretesebb koszorúval. Gengszterfilmekben az elhunytat gyilkosai gyászolják.

Rico először saját bandája és a Palermo Klub korábbi főnökét, Sam Vettorit (Stanley Fields) távolítja el; a legnagyobb fogás azonban Arnie Lorch (Maurice Black) és a Bronz Páva Klub. Rico vitathatatlanul felért a csúcsra: ő lett a keleti városnegyed főnöke. Életútja végzetszerűen keresztezi Joe pályáját, aki végre tisztes foglalkozásra lelt. Joe-t kötelezi a hallgatás törvénye, de ez semmi ahhoz képest, hogy Rico Joe nőjét kívánja. Ebből származik a konfliktus. Olga feladja a bandát - kissé naiv és váratlan deus ex machina egy ilyen filmben -, és Rico menekülni kényszerül. A hajléktalanszálló és a korábbi dicsőségéből gúnyt űző újságcikkek azonban sértik hiúságát. A rendőrökkel vívott tűzharcban hal meg egy óriásplakát alatt. Jelzésértékű, hogy a plakát Joe és Olga táncos estjét hirdeti...

A Kis Cézár felvonultatja a gengszterműfaj szinte valamennyi kliséjét. Láthatunk felülről fényképezett csillógú rulettkereket, amint önfeledt nagymenők és félvilági dámák hódolnak Fortunának; villódzó fényreklámokat, amelyek sejtelmessé varázsolják a nyomasztó nagyvárost, napilapok szalagcímeit, amint a rémtettekről adnak hírt. A műfaj rajongói számára ismerős lehet az a jelenet is, amelyben Sam bemutatja a gengsztereknek Ricót, az új fiút. Kerek asztal körül ülő, rosszarcú férfiakat látunk, akiket jobban érdekel a kártya és a lapjárás, mint az újonc. Egy-egy vágás mindegyik arcra. Füstölgő szivarok, jól szabott, csíkos öltönyök, elegáns nyakkendők, mindegyikük kisujján gyűrű. Ha látni kívántok egy ős-gengszterfilmet, akkor szívből ajánlom a Kis Cézárt! Aki pengeéles képet és tiszta hangot remél, biztosan csalódás éri, ám ne feledjétek, a Kis Cézár háromnegyed évszázada semmit sem veszített varázsából!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://amerikaiplan.blog.hu/api/trackback/id/tr87760080

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.