Amerikai Plán

"Tudom, mi vagy te. Az örök otthon."

Meddig lesz még velünk az Erő? Gondolatok a Star Wars folytatásairól

2015. szeptember 03. 18:56 - Alec Cawthorne

Annak idején - sokakkal egyetemben - lélegzetvisszafojtva vártam a Star Wars első részének, a Baljós árnyaknak a premierjét. Nekem és a nemzedékemnek azóta sikerült felnőnünk, de tizenhat évvel ezelőtt - most már tudom - George Lucasszal együtt voltunk gyerekek. Ha mostani szemmel visszatekintek a második trilógia két első darabjára, csupán infantilis látványorgiákat látok magam előtt, melyeket egy tízéves szintjére süllyedt, szakállas-szemüveges mesterember a puszta bankszámlahizlalás nemes céljából dirigált le. Nem tagadom, valamilyen titokzatos oknál fogva eme opuszok mégis közel állnak hozzám, de nem annyira drámai mélységük és kiforrott karakterizációjuk miatt, sokkal inkább azért, mert integráns részei voltak a gyerek- és kamaszkoromnak, ezerszer láttam őket moziban, videón vagy DVD-n, s a köréjük szőtt, páratlanul gazdag merchandise-világ is megrészegített, akárcsak a legtöbb korombélit. Úgy vélem, a harmadik rész, A Sith-ek bosszúja - ha nem is ér fel az eredeti trilógia darabjaival - méltó záróakkordja lett volna e monumentális sagának. Lucas ugyanis végül erőt vett magán, és tisztességesen, a kényes rajongói elvárásoknak is megfelelve varrta el a végső szálakat, méltóképpen kerekítve le a Skywalker-család történetét. Ámde idén érkezik a legújabb epizód, a gépezet ismét beizzott, a bankszámla pedig már megint nem elég vastag- csak ezúttal J.J. Abrams a komisz, elégedetlenkedő számlatulajdonos. És nem mellesleg 2015-öt írunk.

Szkeptikus vagyok a Star Wars jövőjével kapcsolatosan, nem is titkolom. Úgy érzem, van is okom rá. Először is, felettébb nyugtalanít, hogy jó előre beígérték nekünk a "Kánaánt." Megtudtuk, hogy a Disney nem kispályázik: nemcsak egy teljesen új trilógiát indít világhódító útjára, de az egyes epizódok közé - hogy addig se unatkozzunk - úgynevezett "spin-off" részeket is becsúsztatnak majd, melyek kitágítják a már eddig is jól ismert messzi-messzi galaxis határait, elkalandoznak kicsit a fősodortól, és egy-egy izgalmas karakterre vagy a filmekben csak szőrmentén említett történetszálra fókuszálnak majd. Mindez persze sok rajongó számára örvendetes hír. Én viszont itt emlékeztetnék, hogy Marvelék is így kezdték, aztán mi lett belőle! Ugyanazt az üzletemberi gőgöt érzem itt is: előre számot adunk grandiózus terméksorozatunkról, hogy a potenciális vásárlói körnek legyen ideje izgulni, készíteni a pénztárcáját, spannolni magát, találgatni, diskurzust generálni, s a monumentális tervünk köztudatba dobásával voltaképpen máris megelőlegezünk magunknak néhány dollármilliót. Bizony, az efféle hírverés már önmagában is vastagon hoz a konyhára, s a Disney ezt a marketingfogást a jó tanuló precizitásával sajátította el a rivális stúdiótól. Már eleve ez a gondolkodásmód is elidegenít az egésztől. Az arcukba tolják: "üzletemberek vagyunk, kell a pénz, viszonylag rövid idő alatt, sorozatban szeretnénk eladni nektek valami nagyon nagyot és szépet!"

És akkor még nem is említettem, hogy a Star Wars hetedik részét J.J. Abrams rendezi majd. A férfi, akinek sikerült bolygóközi akciófilmmé aljasítania a Star Trek-sorozatot. Persze ne legyünk előítéletesek: Abrams óriási híve a Star Warsnak (kár, hogy a végeredményből kifolyólag a másik franchise-nak valószínűleg nem), és értő kézzel, lelkesen nyúl az alapanyaghoz. Voltaképpen az egész helyzetben a legironikusabb, hogy én magam sem tudom, ki lenne méltó egy újabb Star Wars-epizód rendezői székére. Ha szétnézek a jelenlegi hollywoodi direktorok sűrűjében, sajnálattal és csalódottsággal kell megállapítanom: valószínűleg senki. Az pedig, hogy Lawrence Kasdan mellett Abrams a film egyik forgatókönyvírója, további aggodalommal tölt el. A mai álomgyári palettáról bántóan hiányzik a Star Warshoz hasonlatos, egyszerű, nemesen konzervatív mese-fantasztikum. Műanyag, fröccsöntött tinédzser-disztópiák, hűvös, lelketlen látványmonstrumok suhannak a mozikban. A fantasy újabb gyermekkorába lépett. Csodálkoznék, ha ebben a közegben megszülethetne egy, az eredeti szellemiséghez hű, univerzális érvényű, szórakoztató, a maga romlatlan naivitásával együtt is méltóságteljes Star Wars-film. Egy Star Wars-film, ami nem pusztán egyfajta érdekes nemzedéki élmény, nem a mai tizenévesek kulturális horizontját célozza, hanem a felnőttek számára is tartalmas kikapcsolódást nyújt - visszarepíti őket a gyermekkorba, de nem kíván tőlük gyermeki agyat. 

És akkor még nem is beszéltem Colin Trevorrowról, aki a Jurassic Park-mítosznak adott egy szép mélyütést nemrégiben. Ő rendezi majd a kilencedik epizódot. Nem igazán értem, miért nem tudtak leszerződtetni valakit, aki legalább egy ígéretes függetlenfilmes debüttel rendelkezik, nem pedig csupán egy bérmunkaszerű franchise-gyalázás tarkítja szakmai életrajzát. Na jó, ne legyünk igazságtalanok: Trevorrow ügyes sikerkovács, bizonyára ezért esett rá a választás. De még az is lehet, hogy ő is hatalmas Star Wars-rajongó, akárcsak Abrams, s gyermekkorát is fából eszkábált fényszablyák suhogtatásával, valamint Darth Vader légzésének ütemes imitálásával töltötte. Ennyi már elég is, hogy meggyőzze az embert a direktor feltétlen alkalmasságáról, nemde? És ha mindez még nem volna elég, számomra az is eléggé beszédes, hogy az eredeti trilógia szereplőit Abramsék visszarángatták a nyugdíjból. Kell nekünk galambősz, beesett arcú, nagypapás Han Solo? Körszakállas, táskás szemű, püffedt arcú Luke Skywalker? Elhízott, tokás, Parkinson-kóros Leia hercegnő, aki immár bizonyosan nem fogja tinédzserszobák falait díszíteni? Annak ellenére, hogy imádom ezeket a figurákat, erősen szkeptikus vagyok. Nem látom be, miért kell legendás karakterek öregkori verzióival nyugdíjasklubot alapítani. Ugyanebbe a hibába estek az új Dallas-sorozat készítői is: visszahívták az eredeti széria élemedett korú sztárjait, hogy frissítsék fel ikonikus szerepeiket. Nos, azt hiszem, az "eredmény" magáért beszél. (Az isteni Larry Hagman haláltusáját sokkoló volt végigkövetni a képernyőn.) Luke, Han, Leia és a többiek tettvágytól hajtott, fiatal hősökként égtek bele valamennyiünk emlékezetébe. Miért kell lerombolni ezt a képet? 

A válasz persze pofonegyszerű. Olybá tűnik, a hetedik rész a "fan service"-ről fog majd szólni. Az előzetes legalábbis erre enged következtetni. Abrams azzal akarja visszacsalogatni a mozikba a klasszikus filmek szerelmeseit, hogy újraalkotja azt a bizonyos régi, letűnt világot: X-szárnyúak, rohamosztagosok, vukik, droidok, fényszablyával viaskodó Jedi-lovagok, Darth Vader összeégett rostélya. Minden együtt van ebben a szép, nagy kondérban. Ki lehet főzni belőle valami izgalmasat. Örülnék is neki, s talán olyan lelkesedés töltene el, mint tizenhat évvel ezelőtt - ha nem tudnám, hogy az egész megint csak arról a fránya bankszámláról szól. Mindenesetre azért ott leszek a premieren, mert ez a széria filmes műveltségem kitörölhetetlen része, megkerülhetetlen és pótolhatatlan mítosza az álomgyárnak, izgalmas kordokumentuma mindannyiunk felnőtté válásának, mi több, nemzedékeket összekapcsoló életérzés - de félek, hogy erre az epizódra is baljós árnyak vetülnek.

Önök mit gondolnak, mennyire sikerül a készítőknek az eredeti szériához méltó Star Wars-filme(ke)t csinálniuk? Mennyire lesz élvezetes - vagy kellemetlen - visszaröppenni a messzi-messzi galaxisba? Egyáltalán: szükséges, hogy újabb évekre (évtizedekre) eltelítsen bennünket az Erő? Tegyék meg Abramsék? Ne tegyék? Próbálják? Kíváncsi vagyok a véleményükre! 

17 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://amerikaiplan.blog.hu/api/trackback/id/tr807758536

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tenebra 2015.09.03. 20:08:43

Jó írás, ezeket gondolom én is nagyjából.

Annyi kiegészítést tennék magam részéről, hogy nekem már az is megbocsáthatatlan, mint Star Wars-rajongónak, hogy a Disney egyszerűen kánonon kívül helyezte az "Expanded Universe"-t, amiben évtizedek munkája tartozik bele könyvektől a képregényeken át a videojátékokig. Egyszerűen istenkáromlás volt ezt megtenni, és hatalmas öngól is, mert igencsak sokan vagyunk azok, akik rég nem csupán a filmekért, hanem játékokért és könyvekért rajongtunk. Nekem például már-már jobban tetszik és nagyobb fanatikusa vagyok a Knights of the Old Republic-játékoknak, melyek nemcsak a hamisítatlan Star Wars-hangulatot adják át, hanem kiváló sztorival és karakterekkel gazdagították az Univerzumot. Ahogy a Star Wars - Jedi Knight játékok is.

...melyeket csak azért, hogy Han Solót és Luke Skywalkert vissza lehessen hozni, egyszerűen hatályon kívül helyeztek. De olyan szánalmas módon, amilyen szánalmas módon csak lehet. Hiszen igen, hatályon kívül helyezték, de folyamatosan vissza-visszavesznek onnan tartalmakat. Például ez a Kylo Ren és klánja... Nos, aki nem ismeri, elárulom, hogy a Knights of the Old Republicban van egy Darth Revan nevezetű figura, akire 99%-ban hasonlít Kylo. Revan pedig áruló tanítványával, Malakkal együtt "harmadikutas" jedik voltak - akárcsak Kylo Ren, aki egy szekta tagja, tehát se nem sith, se nem jedi.

És akkor még lehetne sorolni, hogy a könyvekből is mennyit lopkodott a Disney a VII. részhez.

Ami nem lenne baj, sőt. Csak nem kellett volna ilyen aljas módon szembe köpni a rajongókat.

Szóval én is szkeptikus vagyok, és annak ellenére, hogy moziban fogom megnézni a VII-et, mindig is ellenszenves lesz a Disney-korszak. Tőlem csinálhatnak akár egy, az 1977-es filmmel egyenértékű alkotást (kötve hiszem, hogy ez bekövetkezik), mindig is emlékezni fogok rá, hogy kik voltak azok, akik Kyle Katartnt, Mara Jade-et, Jereket, Dessant, Morgan Katarnt, Darth Revant, Master Vrookot, Bastillat és társait egy tollvonással "alternatív történelem" részeivé tették.

(Ez egyébként olyan, mintha hirtelen azt mondaná valaki, hogy a Star Trek TOS után készült bármi egy nagy baromság, és csakis a TOS idővonala létezik... Szerintem ezért is fejek hullanának. :D)

FOUREY · http://baloldaliliberalis.blog.hu/ 2015.09.04. 14:13:29

Nem leszek népszerű, de én egy kis túlzásnak érzem a első trilógia idealizálását, mintha az valóban valami naiv és romlatlan dolog lett volna. Amatőr és bugyuta volt, az biztos. De profik csinálták azt is, egy profi iparág termékeként. És az egész tele volt elképesztően pofátlan lenyúlásokkal. Szerintem képkockáról képkockára, motívumról motívumra végig lehetne beszélni, hogy mit honnan vettek az eredeti trilógiában. A második trilógia hangulata kétségkívül más, de szerintem van rá mentség. Egy sokkal kiábrándultabb, politikusabb darab. Én sem várok ezzel együtt sem semmi jót az új trilógiától. És egyetértek azzal is, hogy taszító a Marvel példája és nem sok okot ad a bizakodásra.

Tenebra 2015.09.04. 15:31:51

@FOUREY: Hát igen, a Star Warst ("Új remény") szokás szénné elemezni, darabokra szedni ezalapján. Ezt már a Mozi-fenegyerekek c. könyvben is megteszi a Pye-Miles szerzőpáros. Van abban japán szamurájfilm (Véres trón, Rejtett erőd), western (Az üldözők), hongkongi harcművészeti film, Arthur-mondakör, klasszikus Errol Flynnes kardozós-kosztümös filmek, Gyűrűk Ura könyvek stb.

De kérdés, hogy baj-e ez, ha egy ilyen minőség jön ki ebből az elegyből? A Gyűrűk Ura is ír és kelta mondakörből jött létre, és a tündenyelvet Tolkien sem hasraütésszerűen találta ki, hanem hazája nyelveiből, nyelvjárásaiból rakta össze. Mégis milyen kiváló fantasyvilágot alkotott meg, mely minden mai fantáziafilmnek is alapját képezi, főleg a Gyűrűk Ura-filmek után.

Szerintem itt a döntő az, hogy milyenek voltak a karakterek, és mennyire volt magával ragadó a sztori, mennyi "szív" volt az adott filmben. Ebből a szempontból szerintem egyértelműen megérdemli a tömjénezést a régi trilógia, hiszen olyan ikonikus karaktereket vonultatott fel, mint Darth Vader, Han Solo, Leia, Chewbacca, C3PO és R2D2 (a jedik nekem sosem voltak szimpatikusak, és igazából Luke is elég karót nyelt lett a VI. részben). Egyszerűen érdekelt a sorsuk, és a lázadási sztori is kellőképp feszült volt, a Birodalom visszavág még képes volt arra is, hogy szinte elvegye a reményt a nézőtől.

Az új trilógiából viszont maximum Palpatine-ra és Darth Maulra tudok emlékezni szívesen, még az amúgy remek Christopher Lee is fájóan kevés vizet zavart a jellegtelen Dooku szerepében. De Darth Maul is igazán lehetett volna markánsabb figura, nem értem, miért kellett ilyen gyorsan megölni...
Illetve az egész új trilógiáról süt, hogy Lucas kísérletezett a digitális technikával, és szinte gyermekként örült neki, hogy mindazt, amivel heteket-hónapokat szenvedett, most számítógéppel meg tudta csinálni a 2000-es években... Hát gratulálok neki, csak éppen közben meg sótlan, unalmas karakterekkel van teli a filmtrilógiája (még az érdekesebb figurákból is egy gagyit csinált - lásd Yoda "pattogós" jeleneteit), és a sztoriban is vannak nagy kérdőjelek (például az ultrabölcs és ultraerős jedik hogy a fenébe nem fedezték fel, hogy egy Sith Lord manipulálja őket?).
Persze Jar-Jarra ki ne emlékezne amúgy - de őt inkább negatív értelemben emlegetjük. Ahogy a III. részre is lehet mondani, hogy fasza film, mert sötét és felnőtt, kiábrándult - csak éppen Anakin figurája annyira idegesítő, hogy legszívesebben lenémítanánk az ő jeleneteit, és a pálfordulása is esetleges, összecsapott, és még úgy is megalapozatlan és egysíkú, hogy igazából a II. rész közepe óta készíti elő Lucas. Csak hát ez elég nevetséges és elcsépelt érv, hogy a szerelme, látomásai és a családja lemészárlása miatt lesz Darth Vader.

Ebből a szempontból sokkal jobban a könyvek, és ismét csak a játékokkal tudok példálózni, melyekben a Sötét Oldalra "áttérés" nem is annyira áttérés, hanem morális súllyal bíró döntések sorozata. Apró nüanszok, és nem ilyen "csettintésszerű", éles, drámai fordulatok jelentik a váltást. A KotOR című szerepjátékban, melyet már említettem, a karakteremmel simán hoztam "jó" döntéseket is (például egy bolygó vízkészletét nem mérgeztem meg az ősi Sith templomhoz vezető térképdarab megszerzéséért), de a bűnözőknek, az ellenem támadóknak nem kegyelmeztem, és a történet bizonyos pontjain fontosabbnak tartottam a hatalmat, mint a barátságot. Igazából fokozatosan jött rá a karakterem, hogy ő a Sithek útját járja, nem pedig ilyen béna módon, mint Anakin a III. részben.

Szóval ez problémás az új trilógiában. Egyébként ironikus módon Vader "visszatérését" sokkal jobban megoldotta Lucas, mint az áttérést. Vadernél éreztem a klasszikus trilógiában, hogy amint rájött, hogy Luke a fia, felébredtek benne az apai ösztönök, és egyre kevésbé kezdte érdekelni a hatalom és a saját önző kis robotvilága. A "Világos Oldal", a Jedik oldala pedig ott kezdődik, hogy lemondunk önmagunkról, és feláldozzuk magunkat a másikért. Ezt szerintem kiválóan bemutatta az V-VI. rész. Valami ilyesmit kellett volna meglépni a II-III-ban is, csak hát Lucas feláldozta a történetet és a karaktereket a digitális technika oltárán...

David Sumner 2015.09.04. 18:04:22

A Marvelt csípem. Jeffrey Jacob Abramst nem.

Nemrég kijött egy elég részletes és hiteles tartalomismertető. Egy középszerű filmet láttam magam előtt. Nem volt túl jó olvasni, hogy Abrams és Kasdan mennyire nem tudják kiaknázni az önmagával vívódó, apagyilkos* Kylo Renben rejlő potenciált. Such a waste.

* Good bye, Mr. Solo

Aldric 2015.09.05. 12:04:25

@Tenebra: Pont a különböző elemek szervesülése és az egyes motívumok kibontása szempontjából láttam mindig problémásnak a régi trilógiát. Például Leia és Han Solo románca rettentően bénán van felépítve. A második trilógiát azért ítélem meg másként, azt hiszem, mert nekem ez egy politikai dráma és az szépen fel van építve. A széthúzás és korrupció által belülről szét szétrohasztott köztársaság tragédiája. Nagyjából ugyanaz, mint Sallustius vagy Tacitus. Nyilván a Te kritikád, amit írsz is, pont arra irányul, hogy Te nem ezt vártad tőle és az első trilógia nem is elsősorban politikai karakterű volt, az csak a hátteret adta.

Vodkanari 2015.09.05. 12:41:28

@FOUREY: Egyet kell értsek veled, én sem voltam soha népszerű azon álláspontommal, miszerint nem értettem soha miért olyan korszakalkotó klasszikus mű a Star Wars trilógia. Beismerem, egy teljesen jól működő, látványos, jól összerakott mese, aminek különösen a második része (A Birodalom visszavág) lett kiválóan összehozva. Darth Vader pedig talán a legkarizmatikusabb hollywoodi főgonosz. Mégsem voltam soha úgy elájulva tőle mint sokan, akik hatalmas, meghatározó filmtörténeti műnek tartják.

@David Sumner: Ezt is a focus puller barátod árulta el neked?

Finta László · http://reakciosreflexiok.blog.hu/ 2015.09.05. 15:26:40

Uraim, bevallom Önöknek, mindig kellő távolságot tartottam ettől a filmtől és általában a szuperhősök, csillagkatonák, világmegváltók és főgonoszok társaságától. Az amerikai szuperhősök karaktereiben mindig van egy jókora adag infantilizmus, amely miatt az én szememben nem igazán tiszteletre méltó figurák. Érdekes vizsgálódás tárgya lehetne, hogy ezek az alakok és az akcióhős küzdelme hogyan hatottak az amerikai elnökök képzeletvilágára és politikájára. Úgy vélem, az összkép lesújtó, és épp Ronald Reagan esetében, aki kamaszos rajongással szerette őket, és ezt az érzését nem is titkolta.

Őszintén szólva, sosem értettem azt az ellentmondást, ami az amerikai „konzervatív republikánusok” lelkében honol: ígéretesnek tartják és pártolják a technikai „haladást”, a nukleáris hadviselést és az űrállomásokat, a lézerfegyvereket és a hadviselés legolcsóbb, leggiccsesebb leginkább nacionalista és a legkevésbé hazafi hírverését, miközben hátat fordítanak az emberi valóságnak, közömbösek a történelem iránt, fogalmuk sincs az emberiség épített és természeti örökségének értékéről, lemondanak a Földről és sorsunkat a kietlen világűrbe vetítik. Azt hiszem, ennek a rémisztő gondolkodásnak legtökéletesebb filmes víziója – már Reagan előtt bemutatták! – a Csillagok háborúja című alkotás. Ennek az idióta filmnek a gyermetegsége és kegyetlensége elborzaszt. Reagan kamaszos és éretlen képzeletére is óriási hatást tett – gondoljanak a „csillagháborús” programra –, és mindazokéra, akik e világon kívül keresnek csodákat és hatalmakat; akiknek képzeletét kielégíti, ha a Jó és a Gonosz e világon kívül vívja harcát; akik nem kívánnak megöregedni, ugyanakkor fárasztja őket az e világi élet. Meggyőződésem, hogy ez a film a Sátán műve. Egyszer sem hangzik el, hogy „Isten”, helyette a vallásos szó az „Erő” – „Az Erő legyen veletek!” Mintha Reagan is mondott volna olyasvalamit egyik beszédében, hogy „Mi vagyunk az Erő!” Innen egyenes út vezetett a George W. Bush-féle sületlenségekig, mint például a „Tegyük biztonságossá a világegyetemet a demokrácia számára!” blikkfangos szentenciájáig. Summa summarum, ez egy végtelenül kártékony film és nagyon sajnálom, hogy Amerika „konzervatívjai” voltaképpen nem is konzervatívok. Ezt a megtisztelő címet sokkal inkább olyan XX. századi ó-liberálisok érdemelnék ki, mint Teddy Roosevelt és William Howard Taft.

David Sumner 2015.09.05. 18:36:51

@Vodkanari: Nem, az elején kiírtam, hogy a neten kijött a tartalomismertető. Olvasni is kéne, mielőtt hülyeségeket írsz.

Alec Cawthorne 2015.09.05. 19:34:01

@Lord Meldrum: Igen, tudom, hogy így érzel, de szerintem az eredeti SW-trilógia soha nem ártott senkinek. Ez egy modern mítosz, mívesen megcsinálva, érzéssel, színes fantáziavilággal. Voltaképpen a mese műfajának modern, filmes köntösbe csomagolása. A mai blockbusterek, látványorgiák, szuperhősfilmek teljesen más ligában játszanak. Azokban nincs semmiféle ehhez hasonló egyediség és báj. Azokat marketingesek és üzletemberek szerelik össze, szériagyártásban, szigorú, metodikus elvek mentén. Tudom, e véleménnyel itt kisebbségben vagyok, de értékes és szórakoztató filmeknek tartom az eredeti trilógia darabjait. Megítélésem szerint űrfantasy is egy teljesen legitim zsáner, ebben is lehet maradandót és hitványat alkotni.

Fourey: ezek szerint te az új trilógiát - a politikai szál miatt - többre tartod, mint a régit? :)

David Sumner: én nem lennék benne annyira biztos, hogy ez az ismertető valós információkat tartalmaz.

FOUREY · http://baloldaliliberalis.blog.hu/ 2015.09.06. 07:15:22

@Alec Cawthorne: Nem, azt nem mondanám. Csak, hogy mindkét trilógia más műfajban nyomul. És a megfelelő (más-más) műfaji kontextusban kell őket értékelni. Az első bájos és ostoba vonásai egy tőről fakadnak. A második trilógia hidegsége és politikussága is ugyanannak az éremnek a két oldalát jelentik. Kedvelem mindkettőt, a régit ráadásul a gyerekkorom miatt nosztalgiával nézem, az újat viszont - történetként - fiatal felnőttként tanultam meg értékelni. A legtöbb, botrányosnak tartott vonása szerintem pont az elsőből maradt meg és azért lett műfajidegen az újban, Jar-Jar idiótasága tökéletesen beleillik az első trilógiába vagy a fentebb említett Dooku semmivel nem kidolgozatlanabb, mint Grand Moff Tarkin vagy bármelyik űradmirális a filmekben. Én legalábbis így érzem és bár megértem az ellenérzéseket, nem láttam még igazán erős érvet, ami meg tudott volna ingatni a meggyőződésemben (és remélem, ez nem kizárólag fafejűség a részemről :) ).

David Sumner 2015.09.06. 11:12:44

@Alec Cawthorne: Én meg biztos lennék, mivel a szereplők nevei azóta megerősítést nyertek, a már a trailerben látott jelenetek visszaköszöntek ebben is. Sorry.

Vodkanari 2015.09.06. 12:18:38

@FOUREY: Szerintem a droidok az első trilógiában legalább annyira idegesítőek voltak mint Jar-Jar a másodikban.

Egyszer olvastam egy érdekes írást a Filmvilágban (amikor még voltak színvonalas írások ezen jobb sorsra érdemes orgánumban), miszerint a második trilógia pont azért nem jó, mert elveszi az első meseszerűségét, azt a fajta jó a rossz ellen fantáziavilágot, amivel Lucas megnyerte a közönséget. Amivel nagyon egyetértek, hogy szerinte pl. az első trilógiában a jedik az elnyomott, kisebbségben lévő lázadók, akik a túlerőben lévő hatalmas Birodalom ellen harcolnak, ezért már önmagában szimpatikusak, a néző azonosulni tud a látszólag reménytelen küzdelmükkel. Ezzel szemben a második trilógiában a jedik egyfajta "világrendőrségként" működnek, akik felügyelik a "galaxis békéjét", öntelt, beszűkült látásmódú despoták, akik önkényesen vállalják a felsőbb hatalom szerepkörét, de annyira elvakultak, hogy még a maguk közt megbúvó gonoszt sem ismerik fel. Ezért ellenszenvesek lesznek és nem igazán tudsz értük mint pozitív hősökért aggódni.

Alec Cawthorne 2015.09.06. 12:30:19

@FOUREY: Az új trilógia meglátásom szerint sokkal infantilisebb, mint a klasszikus, ráadásul Lucas az I-III-at szemmel láthatólag azért (is) csinálta meg, hogy kiélhesse önnön gigantomániáját és látványcentrikusságát. Az eredeti nekem pont a szikársága és a kevéssé hivalkodó látványvilága miatt tetszett, az újon meg végig érezhető, hogy az egészet kék háttér előtt vették fel. Ráadásul Hayden Christensen egy hallatlanul irritáló jelenség volt. Végig az volt az érzésem, hogy egy nyálas bájgúnárt látok, aki frissen szökött meg a Backstreet Boys-ból. A szerelmi szált is sikerült giccsbe fojtani, bár Natalie Portman legalább nagyságrendekkel vonzóbb jelenség, mint Carrie Fisher. No, de egyébként egyetértek abban, hogy a Tarkinhoz hasonló mellékhősök nem árnyaltabbak, mint Dooku (bár Darth Maulnál azért igen:), de hát a Star Wars sosem a rétegzett karaktereiről volt híres. :)

Vodkanari: Egyetértek! A Mace Windu és Yoda vezette Jedi Tanács roppant antipatikus, ráadásul - bár ettől talán már értekeztem itt - hiteltelen, hogy elvileg tökéletesen érzik a Sith-ek jelenlétét a galaxisban, de arra nem képesek rájönni, hogy a gonosz a szomszédságukban van, és a fejük felett szétrohasztja a Köztársaságot.

Vodkanari 2015.09.06. 12:33:26

@Alec Cawthorne: Mondjuk Lucas az eredeti trilógiát is szétcseszte és látványorgiává züllesztette a különböző "special edition"-ökkel. Éppen ezért én szigorúan csak az eredeti, mozis változatban vagyok hajlandó megnézni a három filmet.

Carrie Fisher... Na igen, ez elég vicces, hogy míg pl. a Star Trek Original Series-ben kb. minden epizódban volt egy bombanő, addig a SW-ban a női karakterek kimerültek a gnóm Leia hercegnőben és pár öreg háttérszereplőben.

Alec Cawthorne 2015.09.06. 12:45:12

@David Sumner: Én szándékosan távol tartom magam minden vélt vagy valós spoilertől (az általad közzétett hír forrásának sem fogok utánanézni), és úgy döntöttem, majd a moziban győződöm meg mindenről. Ugye megengeded nekem, hogy decemberig fenntartásokkal kezeljek minden híresztelést, függetlenül azok meggyőző erejétől? Thanks! :)

Alec Cawthorne 2015.09.06. 12:47:53

@Vodkanari: Igen, erről már beszéltünk, én is 100%-ig a moziverzió mellett vagyok. :) Lucas kézlevágást érdemelne a kontárkodásáért.

FOUREY · http://baloldaliliberalis.blog.hu/ 2015.09.06. 16:14:32

@Alec Cawthorne: "Az új trilógia meglátásom szerint sokkal infantilisebb, mint a klasszikus, ráadásul Lucas az I-III-at szemmel láthatólag azért (is) csinálta meg, hogy kiélhesse önnön gigantomániáját és látványcentrikusságát. " Az infantilizmusba szerintem a régi trilógia verhetetlen, csak talán bájosabb. De azt hiszem, itt eljutottunk a "de igen, de nem határára" álláspontjaink tisztázásában. Az új trilógiát nem tudom, miért csinálta meg Lukács György (egy kedves barátom poénja), de az eredmény politikai drámaként nem érdektelen.