Amerikai Plán

"Tudom, mi vagy te. Az örök otthon."

Mocskos arcú angyalok

2015. augusztus 26. 20:41 - Sir Cesare Finta Gonzago

Michael Curtiz Mocskos arcú angyalok című gengszterfilmjét a korábbi kiadású magyar akadémiai filmlexikonok A villamosszék felé címmel jegyzik. A hazai címválasztást jóval kifejezőbbnek tartom, mint az eredetit, ugyanis a katolikus ír gengszter, Rocky Sullivan (James Cagney) életútja egy villamosszékben ér véget. Rocky utcagyerekből emelkedik a nagyváros teljhatalmú urává. Ő is tipikus self-made man, mint a korabeli gengszterfilmek megannyi főhőse. Barátnője, Laury (Ann Sheridan) filléres gondokkal küzdő, tisztességes munkáslány. Rocky hajdani cimborája, Jerry Conelly (Pat O'Brien) később Isten szolgája lesz. Jerry atya maga a megtestesült társadalomkritika. Bár a harmincas években felettébb hatásos lehetett, korunk nézői számára talán kissé gyermeteg, hogy a "közellenséggel" szemben egy pap jelképezi az erényes életet. Ő az utcagyerekek (Dead End Kids) pártfogója, aki annak szenteli életét, hogy megóvja őket a bűnözéstől. Mozgalmat indít a korrupt rendőrség és városvezetés emblematikus figurája, Jim Frazier ügyvéd (Humphrey Bogart) ellen.

E küzdelemben Rocky és Jerry atya is - dacára a gyermekkori barátságnak - elkerülhetetlenül ellenfelekké válnak, mégis, különös szolidaritás láncolja őket egymáshoz, amelyhez képest a bűnös és az erényes élet ellentéte felszínes dolog. A nézőnek szinte olyan érzése támad, hogy ugyanazon személyiség jó és rossz arcát látja. Kapcsolatuk a film végére teljesedik ki. Rocky a siralomházban kivégzésére vár. Olyan jókedvű, mintha nem is a vesztőhelyre, hanem egy koktélpartira készülne. Jerry atya meglátogatja, és arra kéri, hogy a villamosszék felé vezető úton viselkedjen úgy, mint egy "gyáva patkány". Eme utolsó kéréssel azt kívánja elérni, hogy a bátor Rocky-t istenítő utcagyerekek elborzadjanak és okuljanak egy életre: minden nagymenő így végzi. A halálsor-jelenet a film legemlékezetesebb képsora.

Sötét folyosó, rácsos cellák, fegyőrök, ítéletvégrehajtók, újságírók hada és Jerry atya. A környezet szinte bántóan steril, a fények és árnyékok sejtelmes játéka már a film noir képi világát idézi. Rocky halálmegvető elszántsággal közelít a villamosszék felé, ugyanakkor teljesíti Jerry kérését. Gyávának mutatkozik a végső pillanatban. Meglehet, valóban gyáva is volt. Bár Rocky család és szeretet nélkül nőtt fel, de az utolsó percben ő is megmutathatta - életében először és utoljára - emberi arcát. A kivégzést nem mutatja meg a rendező, csupán pengeéles árnyképeket látunk. Úgy vélem, ez sokkal hatásosabb megoldás, mintha a maga valóságában látnánk Rocky Sullivan végzetét. Az utcagyerekek a napilapot olvasva értesülnek rajongott hősük "gyávaságáról". Jerry atya arra kéri őket, "imádkozzunk azért a fiúért, aki nem tudott olyan gyorsan futni, mint én."

Hogy jön ide a futás? Nézzétek meg a Mocskos arcú angyalokat, és kiderül!

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://amerikaiplan.blog.hu/api/trackback/id/tr387736704

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tenebra 2015.08.26. 21:10:40

Valóban, milyen érdekes,hogy az egészet a futás dönti el... Mármint, hogy miként alakul egy emberi sors.

A film kiváló, Kertész Mihály remekm munkát végzett. Kicsit didaktikus a vége, de amúgy lehengerlő, főleg James Cagney alakítása.