Amerikai Plán

"Tudom, mi vagy te. Az örök otthon."

Kínai negyed

2015. augusztus 18. 11:18 - Alec Cawthorne

"A Kínai negyeddel nem nosztalgikus darabot akartam csinálni, nem a klasszikus, fekete-fehér noir szándékos imitációját akartam elkészíteni, hanem egy filmet a 30-as évekről, a 70-es évek kameráinak tekintetén keresztül." - nyilatkozta a rendező, Roman Polanski, a hetvenes évek amerikai filmművészetének egyik legnagyobb és legfontosabb alkotásáról, a Kínai negyedről. Ekkoriban általános jelenség, hogy a Hollywoodi Reneszánsz alkotói újraértelmezik a film noirt. Túlzás lenne azt állítani, hogy a fekete széria ebben az időszakban feltámad hamvaiból, ám kétségtelen tény, hogy tanúi lehetünk néhány kísérletnek, mely formabontó, sokszor egyenesen modernista technikákat próbál összeházasítani a hagyományos noir-esztétikával (sorolhatnánk a releváns példákat Arthur Penn korabeli filmjeitől [Mickey, az ász, Bonnie és Clyde] kezdve egészen Frankenheimer Seconds vagy Boorman Point Blank című opuszáig). A Kínai negyed az ekkortájt szinte reneszánszát élő magándetektív-noir (Harper, Chandler, A hosszú búcsú, Éjszakai lépések) egyik legutolsó, és minden kétséget kizáróan legsikerültebb darabja.

Főhőse, Jake Gittes (Jack Nicholson zseniális alakításában) jobb sorsra érdemes detektív, aki pitiáner ügyeket old meg, házassági bontóperekhez hajt fel bizonyítékokat, hűtlen feleségek után szaglászik, kétes ügyfeleket szolgál ki. Egy nap azonban titokzatos összeesküvés kellős közepébe csöppen. A szálak egy befolyásos vízügyi mérnökhöz, Mr. Hollis Mulwray-hez és családjához vezetnek. A férfit hamarosan meggyilkolják, s feltűnik annak özvegye, a gyönyörű és veszélyes Evelyn (Faye Dunaway), aki megbízza Gittes-t, járjon a fondorlatos történet végére. Jake azonban, minél mélyebbre ás, minél nagyobb erőfeszítéseket tesz a talány megoldására, annál inkább felkavarja maga körül az iszapot, és sodródik a lassan, de biztosan bekövetkező kudarc irányába.

Polanski detektívhőse már-már antihős. Gittes az első magánnyomozó a zsáner történetében, aki gyűlöli a hivatását. Magányos, szerencsétlen sorsú és végtelenül cinikus alak. Nyoma sincs benne Philip Marlowe optimizmusának, vagy Sam Spade lenyűgöző kérgességének. Sebzett és végtelenül marginalizálódott figura ő, igazi tragédiája pedig, hogy ismét elköveti azt a hibát, ami annak idején derékba törte rendőri pályafutását: újfent tétlenül nézi, ahogy kioltják a szárnyai alá vett Nő életét.

Természetesen nemcsak ez az egyetlen furcsaság a karakterizálás frontján. A femme fatale, a Dunaway által alakított, igéző Evelyn is csupán mímeli a noir klasszikus "fekete özvegy"-karaktereinek pusztító kegyetlenségét, valójában nagyon is esendő, sőt egy életre megnyomorított nőalak. Incesztus, nem kívánt terhesség és egy zsarnoki apa fémjelzi irtózatos múltját. Evelyn valójában ugyanannyira passzív karakter, mint a főhős: a rendszer áldozata. A rendszert pedig, annak minden aljasságával a filmtörténet egyik leggyűlöletesebb antagonistája jelképezi: Noah Cross (John Huston vérfagyasztó), Evelyn apja, a mindenható és befolyásos városatya, aki egy vízügyi panama segítségével próbálja még inkább kiterjeszteni hatalmát (természetesen a Noah Cross beszélő név: egyértelmű az utalás Noé és a vízözön bibliai történetére). A Kínai negyed voltaképpen valóban saját koráról beszél. Jól illene Alan J. Pakula úgynevezett "paranoia-filmjei" közé is, hiszen azokkal egyetemben szinte megjósolja a Watergate-korszak súlyos erkölcsi, emberi, társadalmi válságát. Noah Cross, mint a legális hatalom megtestesülése, ma már félelmetes szimbólum.

Elbeszélőmódját tekintve a film sokban emlékeztet a klasszikus film noirra: rendkívül fordulatos és csavaros szüzsével van dolgunk, azonban fontos különbség, hogy Polanskinál a magándetektív már nem tudja megoldani az ügyet. Problémamegoldó készsége ugyan továbbra is fejlett, szimata pedig csalhatatlan, ám ezúttal már túl nagy ellenerőkkel találja szembe magát. Az osztatlan, nagybetűs HATALOMMAL, a társadalmi hierarchia csúcsával. A finálé az egész műfaj történetének egyik legkétségbeejtőbb jelenete. Evelyn végre magához szoríthatja lányát, s Mexikó felé veheti útját, ám mikor elindulhatna, az álnok Cross is felbukkan, méghozzá hatósági kísérettel, s az egyik figyelmeztető lövés, melyet a rendőrök leadnak, véletlenül átfúródik Evelyn koponyáján. Cross erőszakkal megragadja lányát, bűnös viszonyának gyümölcsét, és magával ragadja, ugyanabba a fertőbe, ami az anyát, Evelyn-t is megnyomorította egy egész életre. A főhős tehetetlenül, összetörve, megrendülten ácsorog az utcán, mire jóindulatúan, észhez térítés gyanánt oldalba bökik: "Nincs mit tenni, Jake. Ez a kínai negyed." A magándetektív romantikus mítoszának ezzel örök időkre befellegzett.

A Kínai negyed tehát - miként a bevezető Polanski-idézete is igazolja -, jóllehet a 30-as években játszódik, nagyon is a 70-es évekről szól. És ugyanakkor mégis képes kortalan bűndráma maradni. A képi világ és Jerry Goldsmith zenéje pedig tényleg csak hab a tortán. Minden filmrajongó gyűjteményében helye van ennek a klasszikusnak, a hetvenes évek egyik legfontosabb és legjobb amerikai filmjének, ami egyben Polanski munkásságának egyik (ha nem a) csúcspontja is. Zseniális alkotás, igazi hivatkozási alap, melynek még a bő két évtizeddel későbbi Szigorúan bizalmas sem ér a nyomába.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://amerikaiplan.blog.hu/api/trackback/id/tr777714946

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.