Amerikai Plán

"Tudom, mi vagy te. Az örök otthon."

Kortárs hollywoodi rendezők, 1. rész: Nolan, a szent tehén

2015. augusztus 09. 17:55 - Alec Cawthorne

Tudom jól, hogy darázsfészekbe nyúlok ezzel a témával, mégis úgy érzem, időszerű volna végre egy hosszabb írás keretein belül kifejtenem, mit is gondolok Christopher Nolan (álomgyári) munkásságáról, rendezői tehetségéről, állítólagos szerzőiségéről. A bálványdöntögetés feladata sohasem hálás. Hozzáteszem, igazából nem áll szándékomban leszedni a keresztvizet Nolanről, csupán a direktor általános megítéléséhez, életművéhez fűznék kommentárt. Mielőtt bármi is történne, leszögezném: tehetséges rendezőnek tartom Nolant. Ért a filmcsinálás művészetéhez, még azt is aláírom, hogy van (volt) egyediség a látásmódjában. Azt azonban már furcsállom, hogy a mai hollywoodi szcénán belül afféle modern "auteur", a mindenható szerzőiség aranyfüstbe burkolt, megtestesült atyaúristene vált belőle.

A nolanizmus, kár volna alakoskodnunk, mára egyfajta vallássá terebélyesedett. Vannak papjai és papnői, s van egyetlen, ám annál fontosabb dogmája: Nolan, a tévedhetetlen, Nolan, a páratlan képzelőerejű vizionárius, Nolan, a blockbuster-művészfilmes, Nolan, a bűnügyi film delejező erejű mágusa, egyszóval: Nolan, a tökéletes. Nolan, akivel szemben még Orson Welles vagy Alfred Hitchcock is csak szeretne makulátlannak tűnni. Tudom, szép dolog a feltétlen rajongás, ugyanakkor úgy érzem (mondom ezt tényleg a lelkes Nolan-fanatikusok iránti mély tisztelettel, mindennemű irónia nélkül), egyesek nem gyakorolják kellő körültekintéssel a mértékletesség erényét.  

Meglátásom szerint érdemes volna kitekintenünk a (kétségkívül őszinte) szeretetből és tiszteletből szőtt nimbusz vastag fátyla mögül. Szerintem Nolan éppen addig volt remek direktor, amíg az álomgyár kapuin kívül tevékenykedett. Rendezői pályájának korai szakasza egy eleven, friss nézőpontú, kreatív alkotóról árulkodott; igazán ígéretes karriert vetített előre. Első nagyjátékfilmje, a Követés ugyan nem állt igazán közel hozzám, s Nolan későbbi hibái közül egy-kettő már ebben is megmutatkozott (erről később), ám az ihletett neo-noir miliő igazán kedvemre volt, s különösen becsültem az ifjú direktort, amiért volt bátorsága uzsonnapénzből (nagyjából 1 millió forintnak megfelelő angol fontból), puszta "szerelemből" leforgatnia debütáló moziját. Kissé túlírt, túlcsavart műfaji hommage volt, de hősünk szimpatikus alkotói hevülete, és a fekete széria előtti főhajtás engem félig-meddig mégis lekenyerezett. Már itt érezhető volt, hogy ez a fiatalember valóban nagy svunggal veti bele magát a bűnügyi történetekbe, van benne kraft, képes lesz megújítani a thrillerszcénát. Végül így is lett. 

Előre jelzem, most szembemegyek a széllel. Véleményem szerint Nolan két következő filmjével ért eddigi karrierje csúcsára. A Memento-val kevés thriller vehette volna fel a versenyt invenciózusság tekintetében az ezredforduló tájékán: a hagyományos bűnfilmes narratívát inverzbe fordító elbeszélésmód, a jellegzetes, stilizált képi miliő, a méregerős atmoszféra egy csapásra kultikus darabbá avatta. "Beérett a gyümölcs." Mégis, számomra az Álmatlanság a nolan-i életmű valódi ékköve. Nagyszerűen szőtte tovább a pszichológiai (nyomozó)thriller jellegzetes "90-es évekbeli" zsánerét. (További, vitathatatlan érdeme, hogy ezüsttálcán nyújtotta a jutalomjáték lehetőségét a színészlegenda Al Pacinónak, aki azóta sem volt képes feleennyire jó filmben sem szerepet vállalni.) Pacino és Williams, a bűnbe involválódott zsaru, kinek a lelkiismeret szétmarja lelkét, s az agyafúrt, kaméleonszerű gyilkos, aki hasznot húz a kopó szorult helyzetéből. Sosem láttam a mű eredeti verzióját (merthogy remake ez is), de az Álmatlanság igazi, örökbecsű mestermunka. Nolan zseniálisan fokozza a két eltérő karakterre nehezedő nyomást, s eléri, hogy voltaképpen mindkettejükkel azonosuljunk, mindkettőért szorítsunk, miközben az egész miliőt (a nyomasztó, hófödte alaszkai táj sokunk retinájába égett bele mindörökre) sikerül végig "eltartania tőlünk". Igazi lecsupaszított, elidegenített közegben zajló, pattanásig feszült macskaegérharc két precíz rajzolatú antihőssel. Hát kell ennél több? Számomra az Álmatlanság máig a kétezres évek egyik legnagyobb bűnfilmje. 

Aztán jöttek a Batman-filmek. Nolan nem érte be holmi invenciózus thrillerekkel. Felhágott hát Hollywood hegycsúcsára. Nem érte meg. A Batman-filmek nem szerzőről tanúskodnak, hanem egy olyan, kétségtelenül tehetséges és intelligens rendezőről, aki feláldozza igazi eredetiségét (egyéniségét) azért, hogy hamis szerzőlegendává avanzsálódjék. Igen, afféle szerzői szuperhősfilmekként szokás definiálni Nolan Batman-trilógiáját, amit már csak azért sem értek, mert a direktor e munkáiban éppen esszenciájától fosztja meg a Batman-mítoszt. Nem sikerül neki az, ami Tim Burtonnek sikerült: az ő denevérember-szériája nem egy ámulatba ejtően különleges, absztrakt vízió, hanem egy teljesen konvencionális thrillersorozat, melynek történetesen egy Batman névre keresztelt hérosz a főszereplője, aki azonban egyáltalán nem emlékeztet a képregényvilágból ismert köpenyes igazságosztóra. Behelyettesíthetnénk bármilyen rendőr- vagy polgárőr-karakterrel, ugyanezt a filmtrilógiát kapnánk. Nolan közönséges bűnügyi filmfolyammá transzformálta a denevérember-históriát. Annak, amit a vásznon látunk, semmi köze a szuperhősmítoszhoz. 

Félreértés ne essék, mindhárom film jó a maga módján. Csak épp nem Batman-filmek. Nolan itt már érezhetően lop, hol a Szemtől szemben, hol egyéb pszichológiai- és nyomozóthrillerek hatását érezzük. A horrorisztikus fizimiskájú, folyton a káoszról karattyoló Joker nem igazi Joker, sokkal inkább egy jól összegyúrt, de ismerős elemekből kreált sorozatgyilkos, melyhez már sokszor volt szerencsénk. Nem érezzük, hogy a denevérember univerzumában járunk, Nolan megveszekedett, konok módon kilúgozza a Batmanből a "batmanséget". Ezúttal egyszerre akar populáris és szívszorító lenni, széles tömegeket megszólítani, és folytatni a míves feszültségkezelés hagyományát. Egyik sem jön össze neki maradéktalanul. Furcsa, beváltatlan ígéret e filmtrilógia. Félbehagyott torzó: félig óriás, félig törpe. Annyi bizonyos, hogy a kétezres évek legkülönösebb blockbuster-vállalkozása. Tőlem, akinek Burton '89-es Batmanje az etalon, mindmáig idegenek ezek a mozik. Nem rosszak, van bennük bőven a jéghideg profizmusból, csak ez már nem az a fesztelen, könnyed, ügyesen zsonglőrködő Nolan, akit előző filmjei alkalmával megismerhettünk. Nolan jégpáncélt növesztett. Mesterkéltté vált. Miként maga mögött tudhatta Hollywood kapuit, máris elérte az a kór, ami sokszor még a legnagyobbakat is sújtja: rutinossá vált. Elkezdte ismételni önmagát. Pózokba merevedett. 

Ez persze kiütközött egyéb filmjein is, például A tökéletes trükk címűn, melyre szintén vegyes érzésekkel gondolok vissza. Voltaképpen ettől a munkájától kezdve válik Nolan az illúzióipar krónikásává. Mind ebben a moziban, mind pedig az Eredetben e témához kíván nyúlni. A baj csak az, hogy a bűvésztrükk mindkét esetben görcsös, maníros, erőltetett. Hiányzik belőle az igazi varázslat. Mindkettő túlcsavart "tudatfilm", bűnügyi mozgatórugóval. Ám a bűnügyi szál itt már csak dekoráció, semmi több. Nolan mostantól már csupán abban leli élvezetét, hogy orránál fogva vezethet bennünket, játszhat a szüzsével, mint ördög a templomi orgonával. Többszintű álmok, egymásba folyó cselekményszálak, összekuszálódó idődimenziók, bűvészkedés, ügyeskedés, na meg némi könnyfacsarás, amikor belefér. A néző "mentális megerőszakolásának" vágya. Ez motiválja Nolant. Igazán furcsállom, hogy egyesek valódi, úttörő művészfilmként tekintenek az Eredetre, mivel az különböző fabulakonstrukciókat vázol fel, melyek végig képlékenyek, ellentmondanak egymásnak, felrúgják a hagyományos elbeszélés szabályait. Nos, az igazság az, hogy ezt a szemléletmódot először Alain Resnais alkalmazta a Tavaly Marienbadban című filmje alkalmával. Több mint ötven évvel ezelőtt. Ráadásul (mondom ezt annak ellenére, hogy az az opus sem áll túl közel hozzám) Resnaisnek volt egy elvont kompozíciós elve, mely értelmet, kontextust adott az elbeszéléstechnikai "provokációnak". Nolan puszta célja viszont a szórakoztatás. Az Eredetnek nem tett jót a felesleges művészfilmes vértezet. Nem lett jobb film általa. 

Mióta Hollywoodba katapultált, Nolan görcsösen igyekszik bizonygatni (magának, nézőinek), hogy ő több egyszerű álomgyári mesterembernél. Hogy ő valójában még mindig ugyanolyan jól sáfárkodik kreatív energiáival, mint annak előtte, csak más gyártási közegben, struktúrában teszi ezt. Igyekszik, igyekszik, ám sajnos mostanság mindig elszámítja magát. Félrekalibrálja a varázslatot, s dugába dől a bűvészmutatvány. Nem állítom, hogy Hollywood nemes egyszerűséggel "bedarálta" magába, mert ez nem igaz. Csakhogy a blockbuster-ipar sajátos kívánalmai között valamiként nem leli a helyét, képtelen igazán kibontakozni. Persze örvendetes, hogy ódzkodik a 3D-től, s a számítógépes trükköknek sem elkötelezett híve, ám ezek ugyanolyan külsődleges önigazolási kísérletek, mint a letűnt művészfilmes konvenciókhoz folyamodás. Nolan olyan, mint egy felhúzott versenyló, aki igyekszik továbbra is a legjobb, a legeredetibb, a legötletesebb lenni, ám a gépezeten sajnos egyre több repedés éktelenkedik. Legutóbbi filmje, a Csillagok között szintén a szerzőiség és a tömegfilmes közelítésmód között balanszírozik. Egyszerre akar könnyeket csalni a szemünkbe, szívet facsarni, és elmélyült, töprengésre késztető művészmoziként is működni. Nolan kicsit megirigyelte Tarkovszkij Stalkerét, Solarisát, Kubrick Űrodüsszeiáját. Megpróbálta ő maga is elkészíteni a saját artisztikus science fiction művét, melyet aztán óriási presztízs övezhet évtizedekig. Lehet, hogy így is lesz. Ettől még (sajnos) a Csillagok között csupán egy újabb torzó. Egy néhol kétségkívül szívbemarkoló és megható csillagközi kaland, melyet azonban sajnos végül felemészt a gátlástalan giccsesség, a Coelho-idézetgyűjteményként funkcionáló egysorosok, a mostanság megszokott, semmitmondó nolani grandiózusság. Igazán kár érte. Igazán jó volna, ha visszakaphatnám a régi Nolant. Most viszont kihúzom a kezem a darázsfészekből.

44 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://amerikaiplan.blog.hu/api/trackback/id/tr457693936

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Finta László · http://reakciosreflexiok.blog.hu/ 2015.08.09. 18:06:04

Úgy vélem, az utóbbi idők legfontosabb írását közölted.

delorean 2015.08.09. 19:05:06

tim burton-t, a maszkok és kosztümök "mesterét" említed csak, aki egy ujjal pötyög csak a zongorán nolanhez képest, és még csak nem is mer komoly lenni soha.
ki lett volna alkalmasabb elkészíteni nolan drága stúdiófilmjeit?

Alec Cawthorne 2015.08.09. 19:24:42

@delorean: Nekem éppen az imponált a Burton-féle Batmanben, hogy nem akarta magát véresen komolyan venni. De ha már megkérdeztél: ha rajtam múlik, a Nolan-féle vonulat el sem készül. Legalábbis nem így, ebben a formában. (Megjegyzem, ez már szigorúan ízlésbeli kérdés.)

delorean 2015.08.09. 19:45:30

burton sosem merte magát komolyan venni (nagy hal talán), ezért lesz örök enbékettes (persze nem anyagi vonatkozásban)
prestige, interstellar meg eredet. kinek a keze alatt formálódott volna olyanná, ami téged is megenyhítene?
a válaszban benne lesz a hogyan.

Alec Cawthorne 2015.08.09. 19:55:12

Miért lesz ettől "enbékettes"? Nem értem az összefüggést.
Miként azt sem, hogy miért nem fogalmazhatok meg egy álláspontot anélkül, hogy egyúttal alternatívát is kínálnék Nolannel szemben. (Ami egyébként meglehetősen nehéz lenne, mivel Abramshez, Snyderhez és a többiekhez képest Nolan tényleg egy Welles. Csak hát ez önmagában még nem egy nagy dicsőség.)

delorean 2015.08.09. 20:00:43

vagy pedig: ki az, aki rendszeresen működik a stúdiószisztémában, és meghaladja nolan-t?

delorean 2015.08.09. 20:52:13

az "nbékettes" nem volt megfelelő jelző. arra gondoltam, hogy biztonsági játékot űz, nem mer felnőtt, érett drámát készíteni.

snyder is zseni (őrzők legendája pl.), de ha welles-t említjük, arisztotelészt vagy shakespeare-t miért nem? helyesen tehát: hozzá képest nolan tényleg egy nolan.
volt magyar aranycsapat, igaz, de erőnlétileg ma nem bírnák a nemzetközi színtéren.
ezért érdemes aktív szereplőkkel példálózni, mert különben az lesz, hogy egy elképzelt alternatív világban vagyunk, a kádár-rendszer nosztalgiájával.
ha éttermekről írnál, azt kérném, hogy jelöld meg azokat, ahova érdemes betérni.
ha az nem sikerülne, azt mondanám, olyasmiről beszélsz, ami nincs is.

a szerzőiséggel kapcsolatban pedig fontos, hogy a vásznon látottakból nem, csak a főcímből derül ki, hogy az író meg a rendező azonos személy-e, és a végleges film szempontjából lényegtelen is.

Alec Cawthorne 2015.08.09. 21:07:04

@delorean: Arisztotelészt vagy Shakespeare-t azért nem, mert ők nem hollywoodi auteur-ök voltak. :) Snydertől Az őrzők legendáját nem láttam, a Sucker Punch-ot és a Supermant viszont igen, s az alapján - finoman fogalmazva - nem túl hízelgő a véleményem róla.

Burton nem biztonsági játékot játszik, ő alkatilag tér el sokban Nolantől. A Batman esetében szerintem sokkal egyedibb vízió az övé. Attól még valami lehet nagyon jó, hogy nem akar véresen komoly lenni. (Megjegyzem, Fellininek egyetlen olyan filmjét sem láttam, ami 100%-osan komolyan akarta volna venni magát. Pedig ő aztán szerző volt a javából.)

Nehéz dolgom lenne, ha egy megbízhatóan jó, kortárs hollywoodi (vagy csak simán amerikai) rendezőt kéne említenem, aki mindig egyenletes színvonalon teljesít. Viszont ha már bűnügyi filmek, illetve thriller, az elmúlt 10 évben Fincher két olyan darabot is csinált (Zodiákus, Gone Girl), ami véleményem szerint felülmúlja Nolan Batman-filmektől számított munkásságát. Denis Villeneuve Fogságban c. thrillere is zseniális, és állítólag az Enemy c. filmje is nagyon jó, bár ahhoz még nem volt szerencsém. (Igaz, ő maga nem amerikai.)

David Sumner 2015.08.09. 21:29:05

Az Álmatlanságból sokkal inkább merem ajánlani az eredeti, 1997-es norvég thrillert, sőt, egy fenét, neo noirt (daytime noirt), aminek hát elég nagy előnye, hogy a főszereplője (az élőben is szimpatikus, európai színészként meg aztán pláne "knockout" Stellan Skarsgard) a végén sem tud aludni. Semmilyen értelemben. Geir Jenssen a.k.a. Biosphere ambient muzsikája pedig csak emel az értékén, rögtön a 16 mm-es felvételeket imitáló nyitányban. 3 éve láttam Skjoldbjaerg filmjét (aki azóta sem tett le értékelhetőt az asztalra), bizonyos pillanatok végleg a retinámba égtek, és félek, az eredeti Insomniát sosem fedezik már fel annyian, mint Nolan remake-jét.

delorean 2015.08.09. 22:03:38

még a tarantino szerint is (most nem találtam meg a youtube-on) fincher a legnagyobb élő rendező, mindhárman egy követ fújunk.

villeneuve esetében is igazad van, a blade runner még nagypályássá is teheti.

az eredet példátlanul bátor vállalkozás a felső ligában (160m dollárra emlékszem).
olyan virtuóz mozdulatokat produkál nolan egy pótkocsis kamionnal, amilyeneket a gördeszkásoknál láthatunk csak.
ilyen őrült komplexitásra, ekkora büdzsé mellett nem tudok hasonlót, csak a pixarnál.
játékfilmeknél meg, egy charlie kaufman f.könyv a tizedéből megvalósul.

úgyhogy nolan-nel kapcsolatban, ahogyan fogalmazol, semmi indokunk, hogy mértékletességet gyakoroljunk.
sőt! bármilyen eredetiséggel találkozunk a jövőben az igazán költséges produkciók között, az bizony nolanes lesz.

a batmaneket pedig nem lehetett volna másmilyenre formálni, értelme sem lett volna. fincher és villeneuve valszeg elérték volna ezt a színvonalat.
nem tudom hogyan gazdagította volna bárki is, annak előnyére.
aki most belevág (géza) képtelen helyzetbe kerül, merre tovább?

Alec Cawthorne 2015.08.09. 22:21:25

@delorean: Igen, a komplexitást elismerem az Eredet esetében. Csak az a baj, hogy a komplexitás mellett (mögött) meglátásom szerint az egész nagyon, de nagyon konstruált és művi. Nem dobog benne igazi, érző szív. Azt aláírom, hogy maga a forgatókönyv jóval kidolgozottabb, mint egy átlagos blockbuster esetében, de épp az hiányzik belőle, ami az Álmatlanságban, vagy a Batman-filmekben megvan: az igazi, mély dráma, a rétegzettebb karakterek.

Mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy mértékletességet gyakorol-e, vagy sem. :) Egyébiránt nem vagyok doktriner, magam is nagyra tartom Nolan némely filmjét. :)

A Batmanekkel kapcsolatban: tőlem ez az egész "sötét, depresszív, vigasztalan hangulatú" Batman-verzió nagyon távol áll. Szerintem a képregényekhez sem illik. Én annak örültem volna, ha valaki a Burton által megalapozott gótikus, kissé a fantasztikum felé eltolt, önmagát nem túl komolyan vevő változatot viszi tovább. Ami Ben Affleck-et illeti, szerintem nagyot fog égni, de nem csak rajta múlik majd. Az egész koncepció elhibázott. 100%, hogy nem fogom megnézni azt a filmet.

Vodkanari 2015.08.09. 22:57:36

Szerintem a legjobb Batman feldolgozás az Adam West-féle '60-as évekbeli verzió. Remekül kihangsúlyozza a képregények infantilis jellegét és reflektál közönségük gyermekded mivoltára is. Nem véletlen, hogy a sok Nolan-hívő kis pöcs, akik szerint a Batman-történet halál komoly, sötét egzisztencialista valami, szívből utálja. Ugyanezért rühellik a Tim Burton-féle verziót is, mert "nem veszi elég komolyan magát".

Tenebra 2015.08.09. 23:42:34

Bár tudod, de leírom, hogy egyetértek. :D A Követés, az Álmatlanság, a Memento és nekem még a Tökéletes trükk is nagyon tetszettek. A Batman Kezdődik és a Sötét Lovag is tetszenek, de ezek számomra már sokkal inkább "bérmunkák", még akkor is, ha Nolan saját képmására formálta a karaktert. Az Eredet szerintem a mélypontja: tele kiaknázatlan lehetőséggel, buta, mégis feleslegesen megbonyolított narratívával. A Csillagok között tetszett, de annyira csöpögősre sikeredett, és annyira a blockbuster kliséktől feszül, hogy igazából ezt sem nevezném méltónak a korábbi, kisebb költségvetésű bűnfilmjeihez.

De összességében szerintem az mondható el Nolanről, amit a Batman-filmek kapcsán és a Tökéletes trükk apropóján írtál: innen-onnan szedett ötleteket, de amúgy meg nem túl eredeti. Sokan szerintem azért ájulnak el tőle, mert nem ismerik a filmtörténetet behatóan, sőt nem hallottak a modern művészfilmről, vagy akár film noirokról, melyek időfelbontást alkalmaznak. Az idővel való játék korántsem újdonság, bár a Memento annyiban invenciózus, hogy következetesen visszafelé játssza le a filmet. Viszont ennél sokkal bonyolultabb időjátékokkal éltek a hatvanas-hetvenes évek modern művészfilmjei.

Ettől persze még a Memento vagy a Tökéletes trükk is fasza filmek, csak éppen alaptalanul vannak túlbecsülve. Azaz nem kell elájulni tőlük annyira, amennyire sokan elájulnak. Mert amit "letettek az asztalra", azt már sok más film letette előtte.

Alec Cawthorne 2015.08.10. 11:13:05

Egyébként őszintén nem értem, hogy a Csillagok között utolsó harmadában megjelenő orbitális giccsességet hogyan és miért képesek rengetegen megbocsátani, miközben a Wachowski-testvéreket (joggal) ostorozták hasonló vétkekért (Felhőatlasz).

delorean 2015.08.10. 15:08:10

a tökéletes trükk bámulatosan van fényképezve, aki tényleg edzett szemmel figyel, az elájul.
ahogyan az eredet is. nolan saját maga termelte ki hozzá a vezető operatőrt is, ez fontos.
az eredet egyetlen aránytévesztése a túl sok lövöldözés a hóban.

szívesen venném, ha mondanátok a prestige-hez hasonló léptékű és színvonalú produkciót végre.
akinek az illusionist jutna az eszébe, az egyszerűen nem lát, nincs szeme.

welles, resnais, hitchcock emlegetése pedig olyan, mintha festészetről beszélgetnénk, és a perspektívikus ábrázolás előttről hoznánk példákat.

schumacher vitte tovább burton örökségét és falnak is ment rendesen.
csak így volt értelme hozzányúlni, ahogyan nolan tette: elektrosokk, vagy halál. nem tudom ki tudta volna ilyen jól lebegtetni a palástját például.

delorean 2015.08.10. 15:23:06

ja meg még valami.
aki definiálja nekem a művészfilm szót, az kap egy karton sört!

Alec Cawthorne 2015.08.10. 16:52:40

Sok film van, ami "tökéletesen van fényképezve", viszont a fecsegő felszín alatt hallgat a mély. Az Eredetnek szerintem van jó pár aránytévesztése. Nem csak a lövöldözés sok benne, hanem az álomszintekkel, idődimenziókkal, csavarokkal való trükközés is. Nolan öncélú lett és elkényelmesedett.

Az Illusionist c. filmet nem láttam, de azt továbbra sem értem, miért kellene jobb filmet mondanom A tökéletes trükknél ahhoz, hogy bírálhassam? Még jó, hogy nem azt mondod, hogy "csináljak jobbat!" :)

Wellest és Hitchcockot azért hoztam fel, mert ők a hollywoodi stúdiórendszeren belül a szerzőiség két jellegzetes "állatorvosi lova" (volt persze több hozzájuk hasonló is). És sokan úgy tekintenek Nolanre, mint korunk Wellesére vagy Hitchcockjára. Szerintem logikus a párhuzam. Meg egyébként is, nyilván ha a szerzőiségről beszélünk, akkor a szerzőiség esszenciája a mérce.

Schumacher vitte tovább Burton örökségét? Ezt nagyon erős kijelentésnek érzem. Burton erősen gótikus, sötét (kissé "neo-noiros") képi világú, kissé önironikus, de mindvégig bizonyos határokon belül maradó filmeket rendezett. Schumacher Gothamje ehhez képest rikító színű, infantilis, karneváli, mézeskalácsszerű, karakterei kínosan ostoba egysorosokat mormolnak, a denevérjelmezen mellbimbók díszelegnek - a köztudottan meleg Schumacher "felforralta" a franchise-t. Ég és föld a különbség a két rendező közelítésmódja között. (Schumacher a '60-as évek tévésorozatának szellemiségét adaptálta nagyvászonra.)

delorean 2015.08.10. 18:21:50

szeretném, ha megneveznél egy jól fényképezett, bátor és komplex filmet végre, ami kicsit is megközelíti az eredetet. úgy érzem magam, mint egy szaki, aki nem érti a megrendelőt. így sem jó, úgy sem jó, de nincs vázolt alternatíva. és persze tényleg nincs, pont ezért kötelező rajongnunk a maestroért.

hát már hÓgyne kellene hasonló és jobb filmet mondanod 2006-ból (pluszmínuszötév), mert így az azóta általam is többször elolvasott, választékosan megírt szöveged fabatkát sem ér.

a párhuzam magától értetődő, bár welles esetében a folyamatos anyagi siker, így a folyamatos jelenlét nem állt fenn. hitchcockról nehezen képzelem el, hogy mint jó iparművész lebegtetné a palástot. a legutolsó filmje 40 éves, a digitális robbanás kevesebb, mint 20 éve történt, nincs más név ma a halpiacon. joggal használjuk hát a nolanizmus szót, szerzőiség helyett a "drága" filmek kapcsán.

igazad van, téleg erős kijelentés. de ha csak két irányba mutat a szélkakas, akkor joel tim irányába mutat, christopher pedig a másikba.
másra nem is vágyom tegnap óta, csak hogy esetleges további irányokról, lehetőségekről, ezekhez kapcsolható alkotókról halljak.
fincher és dellenuve pont nolan felé mentek volna, hisz, mint mondottam, nincs opció.

Alec Cawthorne 2015.08.10. 18:44:07

@delorean: Továbbra is kérdezem: miért kell alternatívával szolgálnom ahhoz, hogy egy bíráló véleményem legitimmé váljon a szemedben? :) De ha feltétlenül ragaszkodsz hozzá: szerintem a (szintén komplex, mentális "játékra" invitáló) Forráskód c. film egyértelműen jobb, mint az Eredet.

Az egyébként igaz, hogy a "szerzőiség" jelensége nagyon nem jellemző a mai Hollywoodra. És épp ezért kellett piedesztálra emelni Nolant, hogy "legyen már végre valaki", mert mögötte csak Abramsek meg Snyderek sorakoznak fel. Csak ez meg a "vakok közt a félszemű" esete.

Egyébként szerintem a "sötét, kilátástalan, depresszív" Batman-vonal egyetlen igazán jó, színvonalas és mélyen drámai (!) darabja a The Dark Knight Returns c. animációs film. (Mondom ezt úgy, hogy annak a képregényes eredetijét nem szeretem, sőt kiráz tőle a hideg.)

delorean 2015.08.10. 20:00:30

ha kisunokám által fülembe suttogva a látottakat, vakon, vagy okostelefonon metrón ülve és nem vásznon ismerkedtem volna a forráskóddal, pont ezt gondolnám. elszomorít a példa, egy versenyló nevét vártam, nem egy győztes agárét, egészen más tartomány a kettő.
ha a hideg számokat, a költségeket figyeljük, bowie fia egy libát őriz, nolan meg ötöt. (2 liba nem csak dupla feladat, 5 liba meg 5felé szalad:)
a forráskód talán a cselekményében lehet érdekes, de mintha kamarazenekart hallanál és nem egy teljes szimfonikusat. csak 1x láttam, de mintha tényleg szinte végig egy vonaton játszódó, takarékos pici dráma lenne, ami pont azért kaphatott zöld lámpát, mert természetéből fakadóan olcsón ki lehetett hozni.
így a svéd engedj be még jobb film és még kisebb léptékű, még egy helyiértékkel kevesebbe került(4be), ezért is nem beszélünk róla.

mint egy színes forgó a vásárban, ha akarod, látod külön is a színeket: egy filmet meg kell rendezni, meg kell írni és le kell fényképezni.
a beteges szinefília lényege, hogy ezt a hármat jól összekevered fejben, nem csak az írói döntéseket figyeled.
csúnyábban: "önkényesen konstruálod a sztorit", ahogyan a nagymamám teszi a dallas közben.

a batman3, a csillagok meg az eredet vége is nagyon hasonlóan telített, mintha lassítva mozognának a szereplők, szól a zene, satöbbi. engem lenyűgöz, nehéz elfogadom ha ez valakinek sok, de ilyen kockázatvállalásra, a jóízlás határáig való feszítésre nemigen tudok példát, jj vagy snyder nem is mer hasonló helyekre tévedni. tiszta filmélmény, az, h ő maga írja csak még jobban meghat utólag, hab a tortán, de nem tudom, hogy mikor befogadom épp, gondolok-e rá. ezen el kell gondolkodnom.

Az animációs film valóban rokonságban áll a nagyjátékfilmekkel, még távolabbi rokona a kapucnis pólónak.

Alec Cawthorne 2015.08.10. 20:50:18

@delorean: Nézd, egy "másik" Eredetre nem tudok példát hozni, ugyanis nem igazán van Nolanhez hasonló alkatú manapság Hollywoodban. De gondolom, ezzel te is tisztában vagy. Viszont továbbra sem értem, miért csak akkor hiteles az írásom, ha előhozakodom egy Nolant felülmúló kortárs rendezővel. Ha Nolan lenne a legjobb álomgyári rendező manapság, akkor már nem is lehetne kritikával illetni a munkásságát? Szerintem a kevésbé népszerű vélemény akkor is legitim, ha egy szent tehén ellen irányul. Egyébként az inkább a mai álomgyári kínálatról, gondolkodásmódról, a kurrens trendekről mond el valamit, hogy ma nincs olyan - Nolannél nagyobb volumenű - direktor az álomgyárban, aki széles tömegeket vonzana be.

Véleményem (ízlésem) szerint Scorsese, Tarantino, Michael Mann vagy akár Tim Burton fénykorukban többet tettek le az asztalra, mint Nolan. Meg egyébként is: régen több jó rendező volt. Sokkal több.

delorean 2015.08.10. 21:53:59

a "másik" eredet, mint jelzős szerkezet pont piedesztált jelent. és mivel ahogyan mondod, nincs hasonló hozzá, a nullával való osztás értelmetlen.
nem kell felülmúlót, elég, ha megközelíti. de olyat sem fogunk találni.

igazad lehet, korábban sokkal színesebb volt a paletta.
viszont ahogy pl. az autók változnak és fejlődnek, egy irányba teszik, és sokan azt gondolják hogy ma már nem érdekesek.

alapvetően az zavart, hogy félig üresnek érzem a poharad, nem tudsz örülni, h "legalább" ez a nolan itt van nekünk, szabad még hinni.
lehet hogy azelőtt voltak öten-hatan, most meg csak ez az egy.

Vodkanari 2015.08.10. 23:49:46

Welles és Hitchcock nagyon jól képviselik az álomgyári szerzőiség két ellentétes pólusát. Hitchcock képes volt jól betagozódni a hollywoodi rendszerbe és azon keresztül megvalósítani magát. Egy konkrét műfajban alkotott (mondhatni ő lett az adott műfaj "királya"), amit a nézők és a stúdióvezetők is értettek, rendesen termelte is a pénzt (amit egyébként Hitchcock mint "szerző" státusza, nívója még csak emelt a közönség szemében). Persze amikor nagyon kísérletezni akart (A kötél, Szédülés), azért buktak a filmjei. Welles vele ellentétben az örök lázadó volt, aki egyszerűen képtelen volt megférni a hollywoodi rendszerben, képtelen volt együttműködni a stúdiókkal, kiegyezni a producerekkel. Emiatt soha nem is fogadták őt el, a filmjeit újravágták, elkaszálták, ellehetetlenítették őt, végül - kétszer is - Európába "menekült" (ahol meg leggyakrabban a kellő anyagi források nem álltak rendelkezésére). Ilyen tekintetben ő Stroheim és Cassavetes rokona. Mindhárman csak színészként kellettek Hollywoodnak, rendezőként nem, pedig próbálkoztak.

Ma inkább az a helyzet, hogy ha valaki csinál egy kisköltségvetésű függetlenfilmet, ami aztán hirtelen hatalmas siker lesz, akkor valamelyik nagy stúdió felajánlja neki, hogy csináljon náluk nagyon sok pénzből egy átlagos, sablonos műfajfilmet, látványpornót, ő pedig nyilván nem tud ellenállni a "visszautasíthatatlan ajánlatnak" és aztán szépen elkurvul, lesz belőle egy huszadik-harmincadik ugyanolyan iparos. Ez volt az 500 nap nyár (nyál) című romantikus hipsterhülyeség rendezőjével, Marc Webb-el, aki azóta már két Pókember mozit dirigált le, Gareth Edwards-al, aki nulla pénzből csinált egy szörnyes filmet, aztán megkapta a legújabb Godzilla bőrlehúzás rendezői székét, stb. stb. A következő kliens - ha nem vigyáz - majd a Whiplash rendezője lesz. Csinálhatja a következő Vasembert vagy Wonder Woman-t.

Aldric 2015.08.11. 08:49:24

Nekem ebben a kritikában egy kicsit sok volt az olyan mondat, ami csak halmozta a minősítéseket. Fele ekkora szövegből is kiderült volna, amit mondani akarsz és fele ekkora szövegben ugyanennyi érv még sokkal meggyőzőbb lett volna. Engem mindenesetre meggyőztél (a kommenteket olvasva végképp), hogy Nolan túl van értékelve. És arról is, hogy nem kötelező folyton a jelenben élnie annak, aki szereti a filmeket, néha szabad tavalyi, tíz éves vagy akár még régebbi filmeket is néznie... :)

David Sumner 2015.08.11. 20:01:10

@delorean: "schumacher vitte tovább burton örökségét"

Véggiggondoltad, mielőtt ezt írtad? Burton gótikus látványvilága finoman szólva is más liga, mint Schumacher neonfényes giccse. De nem baj, legközelebb majd a Nolan-Batmanek és az Adam West-sorozat hasonlóságairól fogunk hallani.

David Sumner 2015.08.11. 20:04:46

@Aldric: Érdekes, mert szerintem a te kommented, még ha rövidebb terjedelemben is, éppen egy hatalmas minősítés. Nagyon egyszerűen csak azt tudom mondani, ha nem tetszik a "költő" nyelvezete, ne olvasd. Komolyan. És akkor majd a minősítések halmozása sem fog bosszantani.

delorean 2015.08.11. 21:44:12

@David Sumner: persze, meg is magyarázom egy későbbi bekezdésben.
ebben a szorítóban két sarok van csak: a nolani út, vagy burton és schumacher, akiknek a denevérétől csak pár lépés egy statikus l'artpourl'art szkeccs.

Alec Cawthorne 2015.08.11. 21:53:23

@delorean: Miért csak ez a két sarok van? Szerintem Burton megoldása inkább az arany középút: övé a képregényesen könnyed, hangulatos Batman-verzió. A másik kettő kileng egy-egy szélsőség felé, persze félreértés ne essék, csak ennyi köztük a hasonlóság. Mindhárom út más irányba mutat. Snyder megoldása pedig majd egy negyedikbe fog.

Aldric 2015.08.11. 21:53:25

@David Sumner: Hát, bevallom, nem értem, mit akarsz ezzel mondani. Épp egy olyan poszt alatt tűnik kissé furának, amely amellett érvel, hogy bárkit, így az agyonsztárolt Nolant is, lehet kritizálni. Miért épp ezt a posztot ne lehetne kritizálni? És miért ne lehetne valaminek a stílusát kritizálni? Akár akkor is, ha tartalmilag egyetértek vele? (Hát még akkor, ha nem értek egyet...) Történetesen sem az nem baj számomra, hogy vannak a posztban minősítések, sem azzal, hogy milyen minősítést ad Nolan munkásságának. Mindössze az érvek és a minősítések arányára tettem egy megjegyzést. Miért? Mert ez a véleményem és mert azt gondoltam, hogy a hasznára is válhat. Elvégre nyilvánosan fejt ki egy véleményt és nyilván az a célja, hogy azt a lehető legjobban tegye. Egy biztos: nem fog fájni a szerzőnek, ha olvas egy ilyen véleményt. Aztán majd eldönti, hasznos-e neki vagy sem.

David Sumner 2015.08.11. 21:56:46

@Aldric: Csak annyit, hogy épp te azt tanácsot, aki mást minősít. Bagoly mondja verébnek, ugye. Persze, az sem fog meglepni, ha ezt sem érted.

Finta László · http://reakciosreflexiok.blog.hu/ 2015.08.11. 22:31:56

@Vodkanari: Egyetértek. A szuperhősök iránti igény az amerikaiakra jellemző infantilizmus megnyilvánulása. (Írtam erről: reakciosreflexiok.blog.hu/2015/08/09/_dalolva_szep_az_elet A 6. bekezdésben.)

Vodkanari 2015.08.11. 23:01:10

@Lord Meldrum: Bevallom, egy kis trollkodás is volt ebben a megjegyzésben a részemről. De egyébként egyetértek a szerzővel, a Tim Burton-féle Batman-filmek jobbak voltak mint a Nolan-féle darabok.

Aldric építő jellegű kritikájában pedig semmi rosszat nem véltem felfedezni. Én úgy látom, David Sumner inkább csak kötekedni akar. Egyébként az a nyitány nem 16mm-es, hanem 8mm-es (Super 8-as) felvételeket akar imitálni. A 16-os egy profi filmes formátum, a Texasi láncfűrészestől a Ravasz, az agy...-ig elég sok filmet forgattak rá, amire te gondolsz, az a régi amatőrfilmesek, home videósok körében népszerű Super 8-as technika.

Finta László · http://reakciosreflexiok.blog.hu/ 2015.08.11. 23:03:53

@Vodkanari: Nem volt abban semmi trollkodás, irónia annál több. :) Aldric pedig teljesen korrekt volt David Sumnerrel szemben.

David Sumner 2015.08.11. 23:07:10

@Vodkanari: Nem, az 16 mm-es volt, maga a rendező egyik munkatársa árulta el nekem a közvetlen közelemben, aki azt hiszem, focus puller vagy ilyesmi volt. Úgyhogy ki kell ábrándítanom téged, és nem Super 8 volt. Jobb, ha elhiszed.

Vodkanari 2015.08.11. 23:15:53

@David Sumner: Fú, nem gondoltam volna, hogy ilyen nagysággal állok itt szemben, aki focus pullerekkel szokott uzsonnázni. A Nyom nélkül harmadasszisztját nem ismered véletlenül? Egyébként pedig elhiszem, hogy 16osra forgatták, de 8mm-es felvételt próbáltak vele imitálni. Legalábbis nekem, laikus, skandináv focus pullerekkel nem társalgó emberkének olybá tűnik. Minek vitázunk amúgy ezen? :-)

David Sumner 2015.08.11. 23:18:56

@Vodkanari: Azért, mert tévedsz. És nem, ismét mondom, hogy 16 mm-est próbáltak imitálni. Nagyság éppen nem vagyok, magam is meglepődtem, amikor ezzel az emberrel találkoztam. Abból pedig, hogy az illetővel összehozott a sors, nem tudom, miért következik az uzsonna, a harmadasszisztens, de lehet, majd te felvilágosítasz. Laikus ember nyugodtan maradhatsz, mint mondtam, számomra is meglepő volt. De a tény attól még tény marad (mármint formátum tekintetében), és így, hogy a tényeket nem tudod tudomásul venni, tényleg felesleges ezen vitáznod.

Vodkanari 2015.08.11. 23:30:13

@David Sumner: Ácsi, ácsi, ki mondta, hogy nem hiszek neked? Azt hiszem, most visszamegyek vodkázni.

David Sumner 2015.08.11. 23:43:49

@Vodkanari: Idézet tőled: "Egyébként pedig elhiszem, hogy 16osra forgatták, de 8mm-es felvételt próbáltak vele imitálni." Erre mondtam azt, hogy 16 mm-est imitáltak, nem pedig arra forgatták. Nagy különbség. Ha már "Ácsi." Persze, látom, te jobban ismered a film készítésének körülményeit, mint azok, akik dolgoztak rajta. Seems legit. Azért ne igyál sok vodkát. Kimerítettük ezt a "beszélgetést".

Aldric 2015.08.12. 07:06:59

@David Sumner: Megpróbálhattad volna esetleg megmagyarázni, ha tudtad, hogy nem fogom érteni. :) Amennyire meg tudom ítélni, a bagoly mondja verébnek azt jelenti, hogy valaki ugyanazt teszi, amit kritizál. Mivel én azt kritizáltam, hogy arányaiban túl sok a minősítés,ettől túl hosszú a szöveg, el sem tudom képzelni, egy rövid kommentre hogy lehetne igaz ugyanez. De persze nem akarom tőled elvitatni a jogot, hogy megvédhesd a szerzőt minden áron. Csak kétlem, hogy megérné az erőfeszítés a részedről, mivel egy kritikai megjegyzéstől még nem dől össze a világ és főleg, mivel a megjegyzésemből az is kiderült, hogy a stiláris problémát leszámítva tartalmilag tetszett a poszt. És persze, továbbra is orbitális baromságnak tartom, amit írtál elsőre, hogy "Nagyon egyszerűen csak azt tudom mondani, ha nem tetszik a "költő" nyelvezete, ne olvasd. " Miért ne olvasnám, ha érdekel, amit ír? És miért ne kritizálhatnám, ha olvasom és valami nem tetszik? Ennyi.

David Sumner 2015.08.12. 07:24:47

@Aldric: Gondoltam, nem vesztegetem az időmet rád, ha úgysem érted, de ha már ilyen nagy elánnal magyarázkodsz, akkor kapd meg, amit szeretnél. És igen, a "bagoly mondja verébnek" pontosan azt jelenti, amit most írsz. Irónia, hogy te magad pedig éppen ezt teszed. Az építő jellegű kritika hazugsága mögé bújsz, a véleményétől függetlenül is hülyének nézed a szerzőt, amit gúnyos smiley-kkal jelzel. Remélem, így már világos. Ha nem lesz, akkor így jártál. Mindenki úgy minősít egy életművet, ahogy akarja, és mindenkinek jogában áll olyan hosszú szöveget írni, amilyet akar. Elvadíthat a terjedelem, persze, de emiatt cinkelni egy illetőt óvodás dolog, kb. mintha azért szólnál be valakinek, mert nagy a füle. Szerintem. A szerzőt pedig nem védem, sőt, finoman szólva sem gondolom ugyanazt, amit ő ír Nolanről. Pusztán az bicskanyitogató, hogy nyíltan belehazudsz több potenciális olvasó/ felhasználó képébe. Let's call a spade a spade. Nyugodtan tekintsd annak az írót, aminek szeretnéd, de akkor ne ködösítsd, úgy bíráld, hogy ne virágnyelven meg smiley-kkal beszélsz, ha már amúgy is az anyjába küldenéd. Stiláris problémák... Igen, ha csak egy is adódik, az már rögtön ürügy lesz a szerző megbélyegzésére. Hogyne.

Én pedig azt tartom orbitális baromságnak, sőt, nevetséges hülyeségnek, hogy a fentieken kívül még a szerző filmekhez való hozzáállásán is röhögsz a magas lóról, mintha te lennél itt az egyetlen, aki elmondhatja, ki milyen filmeket nézzen. Na, ez tényleg orbitális baromság, nem ám az, hogy a szerző amúgy mit hisz Nolanről vagy a filmjeiről. Érdekel? Persze, hatalmas érdeked fűződhet más kiröhögésére. Bocs, de ha ilyen indíttatás vezérel, inkább ne reagálj. Általában én úgy szoktam, hogy megértéssel reagálok még a negatív cikkekre is. A kötözködésre nem, pláne, ha már ott tartasz, hogy a veled ellenvéleményen lévőt barmozod le. Próbálkozz inkább az "ad-elvesz" típusú érveléssel: hogy empatikusan, átéléssel kifejted, mivel nem értesz egyet, miközben kiemeled a dolog jó oldalait. Ez sokkal közelebb fog állni az építő kritikához.

Ennyit a megmagyarázásról, amit számon kérnél rajtam. És a te értetlenkedésedről is.

Aldric 2015.08.12. 08:25:42

@David Sumner: Oké. Mivel nem csak az érvekre nem hallgatsz, de most már felháborító módon hazudozol is, ezért abbahagyom veled a vitát. Etethetném még a trollt, de minek? Továbbra sem gondolom vitathatatlan igazságnak, amit az első kommentemben írtam, de továbbra sem adtál indokot rá, hogy miért ne mondhatnám el a véleményem.

David Sumner 2015.08.12. 08:50:40

@Aldric: Aki itt hazudozik, az csak te vagy. Leírtam, miért, keresd vissza, ha már az előbb nem tetted. Hogy még rám is hárítod, az tényleg a dolgok teteje. Vitathatatlan igazságnak nem is kell gondolnod, amit írtál, én sem kérek ilyet tőled. Pusztán a szerző kioktatása, helyreutasítása az, ami miatt így, ebben a formában ne mondj véleményt. Ha megértőbben teszed, bárhol, bármikor, bármilyen vélemény jöhet. De teljesen igazad van, ha távozol, azzal jobb lesz neked is, nekem is. Helló.