Amerikai Plán

"Tudom, mi vagy te. Az örök otthon."

Sils Maria felhői

2015. július 27. 12:58 - Alec Cawthorne

Olivier Assayas filmjét - noha a filmszínházak is műsorukra tűzték - nem fogadta lelkes visszhang Magyarországon. Kissé sajnálatos ez a vak közöny, ugyanis sablonosnak tűnő alaptémája ellenére a Sils Maria felhői egy roppant egyedi hangvételű, letisztult és míves darab. Juliette Binoche alakítja a pályája delelőjén már túljutott, nemzetközi hírű filmszínésznőt, Maria Enderst, akit felkérnek, hogy ismét játsszon abban a színdarabban, mely annak idején megadta a kezdő lökést karrierjének, ám ezúttal nem a jutalomszereppel bízzák meg, hanem egy idősebb mellékkaraktert osztanak rá. Maria elvállalja ugyan a feladatot, ám már a próbafolyamat előtt, a szövegtanulás során kétségek kezdik gyötörni. A film, noha témaválasztását tekintve cseppet sem nevezhető invenciózusnak, felettébb hitelesen tálalja Maria szakmai válságát; a bálványozott, ám idősödő sztár és sokkal energikusabb, fiatalosabb, szélesebb látókörű asszisztensnője (Kristen Stewart) kapcsolatának bemutatása pedig minden dicsérő szót megérdemel. Félelmeik, gyöngeségeik, vibráló indulataik szűnni nem akaró kavalkádjában szinte őszinte örömmel veszejti el magát a néző. A karakterrajzok rendkívül minuciózusak, Assayas pedig már-már bergmani lélekbúvárkodásra adja a fejét, és nem is csinálja rosszul. 

Ugyanakkor - bármennyire is imponáló mindez -, a film dramaturgiai szerkezete kissé egyenetlen. Az opuszt íróként is jegyző Assayas túl sokáig fókuszál a két markáns hősnő kapcsolatára, s a próbafolyamat kezdetét elbeszélő szekvenciák túlságosan rövidek. A szemtelenül fiatal, kirobbanó tehetségű színésznőt - Maria vetélytársát - alakító Chloe Grace Moretz sajnálatos módon csupán kurta epizódszerepben tűnik fel, ám a figurájában rejlő karikatúra-jellegre ügyesen érzett rá a rendező: Moretz a legfrissebb hollywoodi sztárgeneráció összes - szánalomra méltó - mételyét képviseli, méghozzá bámulatosan hiteles gesztusokkal. (Egyébiránt - ha már a karikatúránál tartunk - a film több ízben is odaszúr a kortárs álomgyárnak: hol a bugyuta szuperhősfilmek, hol pedig a szupersztárok életét övező "bulvárhiénák" kerülnek pellengérre.) Színészfronton pedig egyenesen lehetetlen belekötni a produkcióba: Binoche alakítása zseniális, Stewart pedig (habár lényében még mindig ott bujkál valami alapvetően irritáló) meglepően jó, s Moretz és a mellékszínészek is nagyszerűen asszisztálnak hozzájuk. Assayas filmje szolid, ám precízen, irigylésre méltó gonddal elkészített munka: örökzöld alaptémáját korrekt módon hasznosítja újra. Egyszerre lírai, felkavaró és a maga módján még provokatív is. Érdemes megnézni. 

Szólj hozzá!
Címkék: kritika

A bejegyzés trackback címe:

https://amerikaiplan.blog.hu/api/trackback/id/tr257658090

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.