Amerikai Plán

"Tudom, mi vagy te. Az örök otthon."

Boszorkányüldözés Hollywood Damonjai Allen

2018. január 16. 20:50 - Alec Cawthorne

matt-damon.jpgA #metoo-őrület nem akar csillapodni. Harvey Weinstein és Kevin Spacey már megbűnhődött tetteiért, de a mozgalom papjai és papnői nem nyugszanak. Azóta Dustin Hoffman, James Franco és Michael Douglas hátán csattant az a hashtagből eszkábált buzogány, mely az utóbbi hónapokban veszedelmes fegyverré vált a genderszekta mohó markában. Mindőjük közül talán személyes favoritom Franco esete, akinek azért kellett a vérpad elé járulnia, mert annak idején elő merte venni a nemi szervét az akkori barátnője előtt egy kocsiban (illetőleg mert a Golden Globe-ceremónián elmondott beszédében nem támogatta eléggé a Time's Up mozgalmat). Azonban míg a fent nevezett három színész karrierjét nem sikerült romba dönteni (legalábbis egyelőre), addig úgy néz ki, Woody Allen esetében eredményes lehet a karaktergyilkosságot célzó kampány.

Tovább
3 komment

Öt ellentmondás Az utolsó Jedikben

2017. december 21. 12:36 - Alec Cawthorne

thelastjedi5991ec2d0c72f_0.jpgA múlt héten mozikba került Az utolsó Jedik a Star Wars-széria talán legvitatottabb epizódjaként fog bevonulni a történelembe. Nem tagadhatom, a többséggel egyetemben én is ellentmondásosan viszonyulok a filmhez: méltányolom az újszerűség igényével meglépett, bátor dramaturgiai fordulatait, továbbá azt is, hogy a rendező, Rian Johnson bizonyos mértékig revízió alá veszi az Erő mítoszát azáltal, hogy ifjú hőseit engedi a Sötét és a Világos Oldal közötti vékony pallón közlekedni, s ezzel szinte elmossa a határvonalat Jó és Rossz között, teszi mindezt úgy, hogy ragaszkodik a sagára jellemző egyszerű, archetipikus karakterekhez és szituációkhoz. Ellenben számos hiba is beárnyékolja Johnson két és fél órányira duzzasztott magnum opusát. És itt most említhetném az obligát, aranyoskodó humort, mely szöges ellentétben áll a film alapvetően komor alaptónusával, azaz szétzilálja Az utolsó Jedik stílusegységét (na jó, egy poént lelövök: ezt említeni is fogom a cikkben), de utalhatnék akár az önismétlő harci szekvenciákra (az összes Star Warsban együttvéve nem láthattunk még ennyi űrcsatát, mint jelen epizódban), vagy arra, milyen jó helye lett volna a Canto Bight-on játszódó cselekményszálnak a kukában. Nem teszem: helyette inkább megkísérlem megvilágítani Az utolsó Jedik öt olyan ellentmondását, mely hosszú távon is csípni fogja a rajongók szemét, s valószínűleg a folytatás(ok)ra is hatást gyakorol majd.

Tovább
38 komment

Star Wars: Az utolsó Jedik

2017. december 16. 21:29 - Szűcs Zoltán Gábor

star-wars-the-last-jedi.jpgMilyen lett az új Star Wars-film? Kezdjük a negatívumokkal: a VIII. rész túl hosszú és időnként unalmas (finomabban megfogalmazva: nem egyenletes a cselekmény ritmusa); ahogy arra Alec Cawthorne is figyelmeztetett: időnként zavaróan vicceskedő (ebbe nem csak a 80-as évek akciófilmjeit/a mostani képregényfilmeket idéző poénok tartoznak bele, de a film/brand dramaturgiai gyengeségeire tett önironikus kiszólások is); a forgatókönyvet kissé sterillé teszi az, hogy megírásakor érezhetően az volt a fő szempont, hogy kövesse hűen A Birodalom visszavág cselekményfordulatait, de mindegyiken csavarjon egyet. Még zavarbaejtőbb volt az a tény, hogy a film egy hatalmas csattanóra épül, ami ugyanakkor nem elsősorban a film készítőinek érdeme, hanem a marketinges csapaté, akik sokkal többet kihoztak egy, a franchise egészét fenyegető váratlan katasztrófából, mint ami emberileg elvárható lett volna. Fenomenális teljesítményük azonban nem csak árnyékba borítja a produkciós oldal érdemeit, de kényelmetlen gondolatokat is kelt azzal kapcsolatban, hogy vajon az ilyesmiben hol húzódnak a jó ízlés határai. Ugyanakkor azt is el kell ismernem, hogy ennyi kifogást bármelyik másik Star Wars-filmről el tudnék mondani és összességében a VIII. epizód nagyszabású, lenyűgöző, élvezetes, sőt, elgondolkodtató film lett, a sorozat egyik emlékezetes és feltétlenül újranézésre érdemes darabja. (A cikk spoilereket is tartalmaz!)

Tovább
24 komment

TOPLISTA - A Star Wars-filmek rangsora

2017. december 13. 22:55 - Alec Cawthorne

luke-dark-robe-last-jedi.jpgDecember közepét írunk, ami annyit tesz, hogy már a mozikban a Star Wars-saga legújabb fejezete, Az utolsó Jedik. Én most kivételesen nem fogok a blogra kritikát írni a filmről: megtettem ezt már máshol, az Amerikai Plánon pedig megteszik majd kitűnő kollégáim, akik- sok millió rajongóval egyetemben - szívrepesve várják a nyolcadik epizódot. Én tegnap már láttam sajtóvetítésen a filmet, de - mint mondtam - ezen a felületen sajnos nem írhatok róla. Ezért aztán arra gondoltam, helyette összeállítom a magam Star Wars-filmes rangsorát. Igaz, Tenebra annak idején már írt egy kísértetiesen hasonló cikket, de egyrészt akkor még kevesebb epizódot számlált mindannyiunk kedvenc filmfolyama, másrészt meg, azt hiszem, e tárgyban igencsak különbözik a véleményünk. Természetesen a lajstrom az új filmet is magában foglalja majd, és mindenkit előre figyelmeztetek: SPOILERES cikkre számíthattok. Te is hallod, Szelíd Sünmalac?

Tovább
15 komment

Aurora Borealis – Északi fény

2017. november 29. 18:32 - Tenebra

aurora_borealis_11.jpgMészáros Márta az élő filmtörténet, a magyar film aranykorának egyik utolsó élő rendezője, nem mellesleg a magyar filmtörténetben a kevés női filmszerzők egyike Gyarmathy Lívia, Ember Judit vagy Zsurzs Éva (illetve a kortárs alkotók közül Kocsis Ágnes vagy Goda Krisztina mellett). Azonban míg Gyarmathy Lívia és Ember Judit inkább univerzális témákról forgattak, addig Mészáros Márta speciálisan a női sorsokról és a nő (magyar) történelemben vállalt szerepéről készített filmet (kivétel persze a Nagy Imréről szóló A temetetlen halott). A rendezőnő kiemelkedő munkái közé tartozik az Örökbefogadás, a Kilenc hónap, az Örökség vagy a magyar közelmúltat női szemszögből feldolgozó Napló-sorozat. Ezekhez csatlakozott októberben Mészáros Márta legújabb műve, az Aurora Borealis – Északi fény, mely sajnos semmi újat nem tud felmutatni az alkotó korábbi filmjeihez képest, és amúgy is komoly problémák vannak vele.

Tovább
Szólj hozzá!

Stranger Things (2. évad)

2017. november 24. 01:28 - Alec Cawthorne

stranger-things-2-970.jpgAmikor megtudtam, hogy folytatódik a tavalyi év egyik legnépszerűbb sorozata, a Stranger Things, ellentmondásos érzéseim támadtak. Egyrészt örültem, hiszen úgy tetszett, a nyolcvanas évek kisvárosi tinédzsereiről szóló, kaland- és fantasy-elemekkel vegyített sztori még rengeteg spirituszt rejt magában, ugyanakkor reménykedtem benne, hogy az első évad után merész kanyar következik, és a második szezonban ifjú hőseink teljesen más műfaji környezetbe csöppennek. Utólag, az újabb kilenc epizód ismeretében pedig már meggyőződésem, hogy a sorozat alkotói bölcsebben tettek volna, ha ez utóbbi - talán rögösebb, de izgalmasabb - ösvényt tapossák. Így a Stranger Things akár lehetett volna a szerialitás és az antológiaszerűség unikális keveréke, ami már csak azért is lenne indokolt, mert az egész produkció maga is egy nagyszabású főhajtás a nyolcvanas évek kultikus filmműfajai előtt. Miért ne reaktiválhatna hát minden évad más és más zsánerhagyományt? Sajnos nem így történt. Viszont jó hír, hogy a Stranger Things ennek ellenére még mindig nem veszítette el a varázsát. Csak kicsit önismétlő.

Tovább
1 komment

Paterson

2017. november 17. 22:12 - Alec Cawthorne

full_1260.jpgJim Jarmusch előző filmjét, a Halhatatlan szeretőket nem voltam képes végignézni. Talán túlzott előítéletességgel viszonyultam a darabhoz, de a vámpírtematikát a hollywoodi stúdiócápák mára már legalább úgyannyira  kiszipolyozták, ahogy Drakula gróf a kívánatos, zsenge női nyakakat. A direktor azonban ezt követően szerencsére a jelentős stílus- és témaváltás mellett döntött, melynek eredménye egy lassan ülepedő, ámde ihletett és rendkívüli atmoszférájú szerzői mozi, ami nemcsak újból érvényt szerez a transzcendens stílusnak a kortárs filmművészetben, de lefegyverző bátorsággal úszik szemben a mai tengerentúli tömegfilm fősodrával, és ha mindez nem lenne elég, a Paterson mindennek tetejében egyszerre sziporkázó bájjal, melegséggel és melankóliával mesél az alkotás küzdelméről,  a költészet halhatatlan erejéről.

Tovább
3 komment

Gilda

2017. november 16. 14:21 - Mizsák Réka

gilda-1200-1200-675-675-crop-000000.jpgBár az 1940–es és 50–es évek virágzó műfajának, vagyis a film noirnak valódi esszenciája leginkább a determinált sorsokban és menthetetlen karakterekben mutatkozik meg, mégis akadnak kivételek, melyek által láthatóvá válik a zsáner valódi változatossága. Az 1946–ban készült, Charles Vidor által rendezett Gilda, bár felhasználja a film noir eszköztárát, mégis inkább melodrámának mondható, hiszen a fekete filmek egyik jellegzetes alappillére, az unhappy end kivonódik, helyette pedig épp azt kapjuk, amit Hollywood egy időben olyannyira kedvelt és elvárt. A gonosz bűnhődését és a „szerelmesek” egymásra találását. Bár utóbbinál túlzás azt állítanunk, hogy a valódi, tiszta érzelmek dominálnak, hiszen a műfajon belül sokkalta inkább a szenvedély, a birtoklásvágy, valamint jelen film esetében a revans határozza meg a két nem viszonyát (e sémát már az 1944–ben készült, kultnoirnak is mondható Kettős kárigény is megalapozza).

Tovább
2 komment

Budapest Noir

2017. november 15. 19:39 - FOUREY

budapestnoir_color.jpgNem, nem, nem és nem. A Budapest Noir nem jó film. Sajnos. Ezt annak ellenére is ki merem jelenteni, hogy az előzetese alapján kialakult várakozásaimhoz képest végül egészen jól szórakoztam a moziban. De mielőtt elmondanám, miért nem jó ez a film, megérdemel néhány jó szót az, ami mégiscsak jó benne. Tetszett például az alapötlet. Csinálni egy korrekt zsánerfilmet és belehelyezni a 30-as évekbeli Budapest nosztalgikusan és egzotikusan ábrázolt miliőjébe, hogy az időnként vicces, karikaturisztikus, máskor izgalmas, ám mégiscsak banális történetnek a közelgő világháború és a holokauszt tornyosuló árnyéka adjon tragikus komolyságot. Ez jó. Ebben nagyon sok van. És a film elég sokat meg is tudott ahhoz őrizni ebből a könyvben zseniálisan működő alapötletből, hogy az ember szíve hevesebben kezdjen verni, ha nem is rögtön az első képektől, de amint meg tud feledkezni a helyszínek és arcok túlságos ismerősségéről.

Tovább
2 komment

Stephen King: AZ (A regény)

2017. november 14. 21:41 - Alec Cawthorne

1_ymn8aadgxhacoa311uxnoq_jpeg.jpgMost elmondom, miért tartom szórakoztatónak és élvezetesnek Stephen King Az című regényét, és hogy ennek ellenére miért nem emelném le szívesen újra a polcról. (A lektűr alapján készített két eddigi filmverzió összehasonlító elemzése itt olvasható.) E könyv King életművének El Caminója: hosszadalmas, súlyos, lelkileg is megterhelő olvasmány; egy hegycsúcs, melyet egyszerre kalandos és fájdalmas megmászni, de amikor felérsz a legmagasabb pontra, akkor sem a győzelem fenséges és mámorító érzete ejt foglyul, hanem azt kezded érezni, hogy a könyv lidérces, kátrányfekete, nyomorúsággal és szorongással teli atmoszférája komótosan párolog ki belőled, ami egyrészt jó, hiszen ki akarna hosszútávon fürdőzni King lelki terrorjában, másrészt viszont van a műnek egy sokkal inkább időtálló mögöttes rétege is: gyönyörűen regél mindarról, amit a gyermekkor, az ártatlanság elvesztése, a múlttal való szembenézés és az emlékezés melankóliája jelent.

Tovább
Szólj hozzá!

Hét dolog, amit ma már utálok a Love Actuallyben

2017. november 13. 14:56 - FOUREY

nbcu-61107575-full-image_gallerybackground-en-us-1484000598207_ri_sx940.jpgŐszintén be kell vallanom, hogy az Igazából szerelem sokáig az egyik kedvenc vígjátékom volt. Eleve kedveltem ezeket a némiképp egy kaptafára készült angol vígjátékokat (mint a Négy esküvő és egy temetés, meg a Notting Hill stb.), az Igazából szerelemben pedig különösen kedveltem a film ritmusát: ahogy a párhuzamos történetszálak egymásba érnek és egy elnyújtott, drámai, nagy fináléba torkollnak. Szerettem a karaktereket is, a cameokat, szórakoztatott a politikai szál (nagyon nem kedveltem Bush elnököt, Blairrel kapcsolatban pedig voltak bennem bizonyos illúziók is) és megríkattak az érzelmesebb jelenetek. Különösen tudtam azonosulni a művész Markkal és reménytelen szerelmével Juliet iránt.

Tovább
54 komment

Beszélnünk kell Kevinről

2017. november 10. 13:27 - Alec Cawthorne

18689345_e07afcbd36b98081ff29277b15772c2a_wm.jpgHollywood bűnbánósdit játszik. Kell is az néha. Segít lecsapolni a rossz vért, ahogy Clemenza mondja A Keresztapában. Nincs itt semmi különös látnivaló, az álomgyár egész egyszerűen most az egyik ritkábban alkalmazott funkcióját gyakorolja: a főpapi-inkvizítorit. Az álomgyár most formát cserélt, mint valamiféle alakváltó robot a Transformersben, és ítélőszékké gyúrta magát. Most "fejhullós" időszakban járunk. Harvey Weinstein már elnyerte megérdemelt büntetését a nevével összefüggésbe hozott szexuális visszaélések miatt. Hogy igazak-e a vádak, melyek Weinsteint érték, nos, ezzel nem tisztem foglalkozni. Valószínűleg igen. Katapultálták is Hollywoodból. Most Kevin Spacey van soron. Igen, kedvelem Spacey munkásságát, korosztálya egyik legjobb hollywoodi színészének tartom, és tudom, nehéz lesz elhinni, de ez teljesen mellékes az alábbi sorokban kifejtendő gondolatok szempontjából.

Tovább
1 komment

Kettős kárigény

2017. november 03. 21:49 - Alec Cawthorne

double_indemnity_h_1944.jpgMár a nyitókép belemarja magát a néző retinájába: az éj leple alatt kabátos, csoszogó férfi lép be egy magányos irodaházba, felliftezik néhány emeletet, majd végigsántikál a kihalt folyosón. Imbolygó árnyéka hatalmas denevérként vetül a falakra. Beér dolgozószobájába, hogy magnetofonra diktálja beismerő vallomását, lezárva így egy szövevényes gyilkossági ügyet. Ezzel kezdetét veszi minden idők egyik leghíresebb noirhistóriája, a Kettős kárigény. Billy Wilder műfajteremtő alkotása egyike azon négy fekete filmnek, melyeket 1946-os esszéjében (Egy új krimi műfaj: a bűnügyi kalandtörténet) a francia filmkritikus, Nino Frank az új - akkor még precíz terminussal nem illetett - amerikai zsáner mintadarabjaként említ. Valójában viszont a másik három megnevezett film (Murder, My Sweet; Laura; A máltai sólyom) sokkal inkább a detektívthriller és a krimi metszéspontjában áll (akkor is, ha mindhárom mozi szoros rokonságot ápol a noirral). A Kettős kárigény ezzel szemben a második világháború szénfekete tüzében kiforrt új műfaj valóságos esszenciája. 

Tovább
1 komment

Kút

2017. október 17. 20:06 - Alec Cawthorne

image_aspx.jpgHa a magyar mozgóképes kultúrbűnözés egyik csimborasszója, a rossz emlékű Kútfejek után újabb honi film cselekménye játszódik benzinkúton, a néző önkéntelenül is csóválni kezdi a fejét. Szerencsére azonban Gigor Attila - kinek impozáns antréja, A nyomozó óta csaknem egy évtized telt el - személye garancia arra, hogy a néző szeme előtt minőségi műfajfilm pereg a vásznon, ha jegyet vált a Kútra. A történet főhőse, Laci (Jankovics Péter) hirtelen indíttatástól vezérelve rég nem látott apjához (Kovács Zsolt) költözik: az öreg egy lepusztult benzinkutat üzemeltet a magyar-osztrák határ közelében, és éppen egy maffiózót meg néhány prostituáltat szállásol el munkahelyén néhány napra. Miközben Laci összemelegszik a vendégsereg nőtagjaival - különösen egyikükkel (Kurta Niké) -, addig világossá válik, hogy apjának és az alvilági figurának elszámolnivalójuk van egymással. Az elfojtott indulatok felszínre is törnek, miután fény derül Laci apjának féltve őrzött titkára.

Tovább
2 komment

A klasszikus hidegháború és a hollywoodi westernfilm (2. rész)

2017. október 10. 17:15 - Alec Cawthorne

1455289.jpgSzándékunk az, hogy két mainstream nemzetközi politikaelméleti áramlaton keresztül vizsgáljuk meg kiinduló tézisünket, mely - amint azt az előző részben már felvázoltuk - a következő: az 1953 és 1962 közötti korszakban a két szuperhatalom között kialakult a konfrontáció és kooperáció sajátos dinamikus rendszere, és ez a rendszer megtermékenyítette a korszak westernfilmjét is. Az első áramlat a legrégebbi, mindmáig legnépszerűbb és leginkább mérvadó eszmerendszer, a realizmus. A problémát - Kenneth Waltz nyomán - három szinten fogjuk vizsgálni: az egyén (a döntéshozó), az állam és a nemzetközi rendszer szintjén. Ebben a fejezetben az egyén szintjére fókuszálunk, Eisenhower elnök személyét és az ötvenes évek egyik legfontosabb, máig kultikus westernfilmjét, a Shane-t helyezve középpontba.

Tovább
Szólj hozzá!

A klasszikus hidegháború és a hollywoodi westernfilm (1. rész)

2017. október 09. 16:04 - Alec Cawthorne

maxresdefault_48.jpgJelen tanulmánysorozat arra tesz kísérletet, hogy megvizsgálja a hidegháború „klasszikus”, 1953 és 1962 közé eső időszakának néhány kulcsfontosságú jelenségét, méghozzá úgy, hogy az ötvenes évek egyik legfontosabb és e korban leginkább prosperitást élvező hollywoodi filmműfaját, a westernfilmet hívja segítségül a periódus meghatározó eseményeinek, a nemzetközi kapcsolatok történetét alakító korabeli tényezőknek átfogó tanulmányozásához. Közhelyszerű kijelentés, de olyan világban élünk, ahol a nemzetközi események átszövik egész életünket. Ezért is célszerű – és célravezető – széles mozdulattal meríteni olyan, akár távolinak tűnő területek közül is, melyek mégis képesek mélyebben, aprólékosabban megvilágítani a nemzetközi kapcsolatok és a világpolitika egyes kulcsfontosságú eseményeit. Ilyen távoli terület a mozgókép-kultúra is. 

Tovább
Szólj hozzá!

In memoriam Király Jenő

2017. október 04. 14:21 - Tenebra

mm_980_x_551.jpg"Megtanulnék románul, de épp írom öregkori fő művemet, versenyt futok a halállal” – mondta Király Jenő filmesztéta egy 2004-es egyetemi kurzusán. Király kultikus figura volt a magyar felsőoktatásban, de legalábbis a film- és esztétikaszakokon, saját tanáraim is arról számolnak be, hogy több száz fős előadók teltek meg diákokkal egy-egy félév alatt, mikor ez a szerény, de nagy elme előadást tartott nekik. Mert Király Jenőt előadás közben kellett hallani, mivel a maga módján egy igazi showman volt, mert előadásmódja és stílusa legalább olyan érdekes volt, mint témái. És ez a remek professzor, igazi "cinéphil" megajándékozott minket jó néhány vaskos könyvvel, melyek bár elsőre olvashatatlanul bonyolultnak tűnnek, de ha megküzd velük a befogadó, akkor ráeszmél, milyen zseniális és forradalmi műveket olvasott. Szerencsére Király Jenőnek sikerült megalkotnia egyik fő művét, a Frivol múzsát, de a többkötetes "bibliáját", A film szimbolikáját már nem tudta befejezni, a halál sajnos gyorsabb volt nála.

Tovább
8 komment

Terminátor 2 - Az ítélet napja (3D újrabemutató)

2017. szeptember 30. 12:51 - Alec Cawthorne

kep-4-1_bduw.jpgMit is lehetne írni néhány mondatban a kilencvenes évek hollywoodi megapic-einek koronagyémántjáról, a Terminátor-széria zászlóshajójának számító, iskolateremtő kultuszműről, Az ítélet napjáról? Talán célszerű azzal kezdeni, hogy az új, digitálisan restaurált, 3D-s változat mozibemutatójából leszűrhető: a film pazarul öregedett. Története rakétasebességgel ível kezdetből végpontba, a fordulatok precízen kidekázottak, a cselekmény tempója pedig az eredeti, 131 perces verzióban van tökéletesre centrírozva (az új jelenetekkel kibővített változatban viszont mérhetetlenül lelassul a film, a ritmus pedig széttöredezik). Az ítélet napját olykor szokás amiatt támadni, hogy időszemlélete nem tudományos megalapozottságú: már a múltba utazás is komoly aggályokat felvető időparadoxon, az pedig, hogy a második epizódban a hősök ismét megkísérlik korrigálni a jövőt, csak tetézi a kukacoskodók ellenérzéseit.

Tovább
3 komment

Stephen King: AZ - Adaptációk mérlegen

2017. szeptember 28. 14:28 - Alec Cawthorne

0-pennywise.jpgNemrég mutatták be a filmszínházak Stephen King Az című kultregényének első moziadaptációját, ennek kapcsán pedig újra a figyelem középpontjába került a bohócmaskarát öltő földönkívüli monstrum története, aki a csatornából felemelkedve élvezettel fogyasztja a gyermekhúst. Az általam túlságosan sosem kedvelt King legjobb és talán legszövevényesebb lektűrjéről van szó, egy vaskos, több mint ezer oldalt számláló, vad hömpölygésű, zilált, szövevényes szerkezetű magnum opusról, melynek filmre konvertálása kockázatos vállalkozás. A regény fanatikus rajongói részéről nem egy támadás érte mind az eredeti 1990-es, mind pedig a modernizált, közelmúltban bemutatott, nagyobb tőkéből forgatott, színes-szélesvásznú feldolgozást. E kényeskedés azonban valóságtól elrugaszkodott és megalapozatlan, hiszen egy ilyen monumentális, gazdag rétegzettségű históriát eleve képtelenség száz százalékig tárgyhű módon kivitelezni a filmnyelv eszközeivel.

Tovább
1 komment

1945

2017. szeptember 18. 14:59 - FOUREY

1945-2017-magyar-tortenelmi-drama-550-97407_700_x_458.jpgÉrdekes kísérlet, időnként pedig kifejezetten megrázó film Török Ferenc alkotása. A holokauszt utáni Magyarország lelkiismereti válságát bemutató darabnak két nagy értéke van. Szántó T. Gábor elbeszélése nagyon erős irodalmi anyag, bár forgatókönyvként vannak gyengéi és Török egyfajta westernként mutatja be a váratlanul egy poros kisvárosba hazatérő titokzatos idegen, két holokauszttúlélő érkezését és ahogy egy ilyen filmben kell, a lefojtott indulatok, feszültségek, konfliktusok fokozatosan felszínre kerülnek.

Tovább
1 komment