Amerikai Plán

"Tudom, mi vagy te. Az örök otthon."

Aurora Borealis – Északi fény

2017. november 29. 18:32 - Tenebra

aurora_borealis_11.jpgMészáros Márta az élő filmtörténet, a magyar film aranykorának egyik utolsó élő rendezője, nem mellesleg a magyar filmtörténetben a kevés női filmszerzők egyike Gyarmathy Lívia, Ember Judit vagy Zsurzs Éva (illetve a kortárs alkotók közül Kocsis Ágnes vagy Goda Krisztina mellett). Azonban míg Gyarmathy Lívia és Ember Judit inkább univerzális témákról forgattak, addig Mészáros Márta speciálisan a női sorsokról és a nő (magyar) történelemben vállalt szerepéről készített filmet (kivétel persze a Nagy Imréről szóló A temetetlen halott). A rendezőnő kiemelkedő munkái közé tartozik az Örökbefogadás, a Kilenc hónap, az Örökség vagy a magyar közelmúltat női szemszögből feldolgozó Napló-sorozat. Ezekhez csatlakozott októberben Mészáros Márta legújabb műve, az Aurora Borealis – Északi fény, mely sajnos semmi újat nem tud felmutatni az alkotó korábbi filmjeihez képest, és amúgy is komoly problémák vannak vele.

Tovább
Szólj hozzá!

Stranger Things (2. évad)

2017. november 24. 01:28 - Alec Cawthorne

stranger-things-2-970.jpgAmikor megtudtam, hogy folytatódik a tavalyi év egyik legnépszerűbb sorozata, a Stranger Things, ellentmondásos érzéseim támadtak. Egyrészt örültem, hiszen úgy tetszett, a nyolcvanas évek kisvárosi tinédzsereiről szóló, kaland- és fantasy-elemekkel vegyített sztori még rengeteg spirituszt rejt magában, ugyanakkor reménykedtem benne, hogy az első évad után merész kanyar következik, és a második szezonban ifjú hőseink teljesen más műfaji környezetbe csöppennek. Utólag, az újabb kilenc epizód ismeretében pedig már meggyőződésem, hogy a sorozat alkotói bölcsebben tettek volna, ha ez utóbbi - talán rögösebb, de izgalmasabb - ösvényt tapossák. Így a Stranger Things akár lehetett volna a szerialitás és az antológiaszerűség unikális keveréke, ami már csak azért is lenne indokolt, mert az egész produkció maga is egy nagyszabású főhajtás a nyolcvanas évek kultikus filmműfajai előtt. Miért ne reaktiválhatna hát minden évad más és más zsánerhagyományt? Sajnos nem így történt. Viszont jó hír, hogy a Stranger Things ennek ellenére még mindig nem veszítette el a varázsát. Csak kicsit önismétlő.

Tovább
1 komment

Paterson

2017. november 17. 22:12 - Alec Cawthorne

full_1260.jpgJim Jarmusch előző filmjét, a Halhatatlan szeretőket nem voltam képes végignézni. Talán túlzott előítéletességgel viszonyultam a darabhoz, de a vámpírtematikát a hollywoodi stúdiócápák mára már legalább úgyannyira  kiszipolyozták, ahogy Drakula gróf a kívánatos, zsenge női nyakakat. A direktor azonban ezt követően szerencsére a jelentős stílus- és témaváltás mellett döntött, melynek eredménye egy lassan ülepedő, ámde ihletett és rendkívüli atmoszférájú szerzői mozi, ami nemcsak újból érvényt szerez a transzcendens stílusnak a kortárs filmművészetben, de lefegyverző bátorsággal úszik szemben a mai tengerentúli tömegfilm fősodrával, és ha mindez nem lenne elég, a Paterson mindennek tetejében egyszerre sziporkázó bájjal, melegséggel és melankóliával mesél az alkotás küzdelméről,  a költészet halhatatlan erejéről.

Tovább
3 komment

Gilda

2017. november 16. 14:21 - Mizsák Réka

gilda-1200-1200-675-675-crop-000000.jpgBár az 1940–es és 50–es évek virágzó műfajának, vagyis a film noirnak valódi esszenciája leginkább a determinált sorsokban és menthetetlen karakterekben mutatkozik meg, mégis akadnak kivételek, melyek által láthatóvá válik a zsáner valódi változatossága. Az 1946–ban készült, Charles Vidor által rendezett Gilda, bár felhasználja a film noir eszköztárát, mégis inkább melodrámának mondható, hiszen a fekete filmek egyik jellegzetes alappillére, az unhappy end kivonódik, helyette pedig épp azt kapjuk, amit Hollywood egy időben olyannyira kedvelt és elvárt. A gonosz bűnhődését és a „szerelmesek” egymásra találását. Bár utóbbinál túlzás azt állítanunk, hogy a valódi, tiszta érzelmek dominálnak, hiszen a műfajon belül sokkalta inkább a szenvedély, a birtoklásvágy, valamint jelen film esetében a revans határozza meg a két nem viszonyát (e sémát már az 1944–ben készült, kultnoirnak is mondható Kettős kárigény is megalapozza).

Tovább
2 komment

Budapest Noir

2017. november 15. 19:39 - FOUREY

budapestnoir_color.jpgNem, nem, nem és nem. A Budapest Noir nem jó film. Sajnos. Ezt annak ellenére is ki merem jelenteni, hogy az előzetese alapján kialakult várakozásaimhoz képest végül egészen jól szórakoztam a moziban. De mielőtt elmondanám, miért nem jó ez a film, megérdemel néhány jó szót az, ami mégiscsak jó benne. Tetszett például az alapötlet. Csinálni egy korrekt zsánerfilmet és belehelyezni a 30-as évekbeli Budapest nosztalgikusan és egzotikusan ábrázolt miliőjébe, hogy az időnként vicces, karikaturisztikus, máskor izgalmas, ám mégiscsak banális történetnek a közelgő világháború és a holokauszt tornyosuló árnyéka adjon tragikus komolyságot. Ez jó. Ebben nagyon sok van. És a film elég sokat meg is tudott ahhoz őrizni ebből a könyvben zseniálisan működő alapötletből, hogy az ember szíve hevesebben kezdjen verni, ha nem is rögtön az első képektől, de amint meg tud feledkezni a helyszínek és arcok túlságos ismerősségéről.

Tovább
2 komment

Stephen King: AZ (A regény)

2017. november 14. 21:41 - Alec Cawthorne

1_ymn8aadgxhacoa311uxnoq_jpeg.jpgMost elmondom, miért tartom szórakoztatónak és élvezetesnek Stephen King Az című regényét, és hogy ennek ellenére miért nem emelném le szívesen újra a polcról. (A lektűr alapján készített két eddigi filmverzió összehasonlító elemzése itt olvasható.) E könyv King életművének El Caminója: hosszadalmas, súlyos, lelkileg is megterhelő olvasmány; egy hegycsúcs, melyet egyszerre kalandos és fájdalmas megmászni, de amikor felérsz a legmagasabb pontra, akkor sem a győzelem fenséges és mámorító érzete ejt foglyul, hanem azt kezded érezni, hogy a könyv lidérces, kátrányfekete, nyomorúsággal és szorongással teli atmoszférája komótosan párolog ki belőled, ami egyrészt jó, hiszen ki akarna hosszútávon fürdőzni King lelki terrorjában, másrészt viszont van a műnek egy sokkal inkább időtálló mögöttes rétege is: gyönyörűen regél mindarról, amit a gyermekkor, az ártatlanság elvesztése, a múlttal való szembenézés és az emlékezés melankóliája jelent.

Tovább
Szólj hozzá!

Hét dolog, amit ma már utálok a Love Actuallyben

2017. november 13. 14:56 - FOUREY

nbcu-61107575-full-image_gallerybackground-en-us-1484000598207_ri_sx940.jpgŐszintén be kell vallanom, hogy az Igazából szerelem sokáig az egyik kedvenc vígjátékom volt. Eleve kedveltem ezeket a némiképp egy kaptafára készült angol vígjátékokat (mint a Négy esküvő és egy temetés, meg a Notting Hill stb.), az Igazából szerelemben pedig különösen kedveltem a film ritmusát: ahogy a párhuzamos történetszálak egymásba érnek és egy elnyújtott, drámai, nagy fináléba torkollnak. Szerettem a karaktereket is, a cameokat, szórakoztatott a politikai szál (nagyon nem kedveltem Bush elnököt, Blairrel kapcsolatban pedig voltak bennem bizonyos illúziók is) és megríkattak az érzelmesebb jelenetek. Különösen tudtam azonosulni a művész Markkal és reménytelen szerelmével Juliet iránt.

Tovább
51 komment

Beszélnünk kell Kevinről

2017. november 10. 13:27 - Alec Cawthorne

18689345_e07afcbd36b98081ff29277b15772c2a_wm.jpgHollywood bűnbánósdit játszik. Kell is az néha. Segít lecsapolni a rossz vért, ahogy Clemenza mondja A Keresztapában. Nincs itt semmi különös látnivaló, az álomgyár egész egyszerűen most az egyik ritkábban alkalmazott funkcióját gyakorolja: a főpapi-inkvizítorit. Az álomgyár most formát cserélt, mint valamiféle alakváltó robot a Transformersben, és ítélőszékké gyúrta magát. Most "fejhullós" időszakban járunk. Harvey Weinstein már elnyerte megérdemelt büntetését a nevével összefüggésbe hozott szexuális visszaélések miatt. Hogy igazak-e a vádak, melyek Weinsteint érték, nos, ezzel nem tisztem foglalkozni. Valószínűleg igen. Katapultálták is Hollywoodból. Most Kevin Spacey van soron. Igen, kedvelem Spacey munkásságát, korosztálya egyik legjobb hollywoodi színészének tartom, és tudom, nehéz lesz elhinni, de ez teljesen mellékes az alábbi sorokban kifejtendő gondolatok szempontjából.

Tovább
1 komment

Kettős kárigény

2017. november 03. 21:49 - Alec Cawthorne

double_indemnity_h_1944.jpgMár a nyitókép belemarja magát a néző retinájába: az éj leple alatt kabátos, csoszogó férfi lép be egy magányos irodaházba, felliftezik néhány emeletet, majd végigsántikál a kihalt folyosón. Imbolygó árnyéka hatalmas denevérként vetül a falakra. Beér dolgozószobájába, hogy magnetofonra diktálja beismerő vallomását, lezárva így egy szövevényes gyilkossági ügyet. Ezzel kezdetét veszi minden idők egyik leghíresebb noirhistóriája, a Kettős kárigény. Billy Wilder műfajteremtő alkotása egyike azon négy fekete filmnek, melyeket 1946-os esszéjében (Egy új krimi műfaj: a bűnügyi kalandtörténet) a francia filmkritikus, Nino Frank az új - akkor még precíz terminussal nem illetett - amerikai zsáner mintadarabjaként említ. Valójában viszont a másik három megnevezett film (Murder, My Sweet; Laura; A máltai sólyom) sokkal inkább a detektívthriller és a krimi metszéspontjában áll (akkor is, ha mindhárom mozi szoros rokonságot ápol a noirral). A Kettős kárigény ezzel szemben a második világháború szénfekete tüzében kiforrt új műfaj valóságos esszenciája. 

Tovább
1 komment

Kút

2017. október 17. 20:06 - Alec Cawthorne

image_aspx.jpgHa a magyar mozgóképes kultúrbűnözés egyik csimborasszója, a rossz emlékű Kútfejek után újabb honi film cselekménye játszódik benzinkúton, a néző önkéntelenül is csóválni kezdi a fejét. Szerencsére azonban Gigor Attila - kinek impozáns antréja, A nyomozó óta csaknem egy évtized telt el - személye garancia arra, hogy a néző szeme előtt minőségi műfajfilm pereg a vásznon, ha jegyet vált a Kútra. A történet főhőse, Laci (Jankovics Péter) hirtelen indíttatástól vezérelve rég nem látott apjához (Kovács Zsolt) költözik: az öreg egy lepusztult benzinkutat üzemeltet a magyar-osztrák határ közelében, és éppen egy maffiózót meg néhány prostituáltat szállásol el munkahelyén néhány napra. Miközben Laci összemelegszik a vendégsereg nőtagjaival - különösen egyikükkel (Kurta Niké) -, addig világossá válik, hogy apjának és az alvilági figurának elszámolnivalójuk van egymással. Az elfojtott indulatok felszínre is törnek, miután fény derül Laci apjának féltve őrzött titkára.

Tovább
2 komment

A klasszikus hidegháború és a hollywoodi westernfilm (2. rész)

2017. október 10. 17:15 - Alec Cawthorne

1455289.jpgSzándékunk az, hogy két mainstream nemzetközi politikaelméleti áramlaton keresztül vizsgáljuk meg kiinduló tézisünket, mely - amint azt az előző részben már felvázoltuk - a következő: az 1953 és 1962 közötti korszakban a két szuperhatalom között kialakult a konfrontáció és kooperáció sajátos dinamikus rendszere, és ez a rendszer megtermékenyítette a korszak westernfilmjét is. Az első áramlat a legrégebbi, mindmáig legnépszerűbb és leginkább mérvadó eszmerendszer, a realizmus. A problémát - Kenneth Waltz nyomán - három szinten fogjuk vizsgálni: az egyén (a döntéshozó), az állam és a nemzetközi rendszer szintjén. Ebben a fejezetben az egyén szintjére fókuszálunk, Eisenhower elnök személyét és az ötvenes évek egyik legfontosabb, máig kultikus westernfilmjét, a Shane-t helyezve középpontba.

Tovább
Szólj hozzá!

A klasszikus hidegháború és a hollywoodi westernfilm (1. rész)

2017. október 09. 16:04 - Alec Cawthorne

maxresdefault_48.jpgJelen tanulmánysorozat arra tesz kísérletet, hogy megvizsgálja a hidegháború „klasszikus”, 1953 és 1962 közé eső időszakának néhány kulcsfontosságú jelenségét, méghozzá úgy, hogy az ötvenes évek egyik legfontosabb és e korban leginkább prosperitást élvező hollywoodi filmműfaját, a westernfilmet hívja segítségül a periódus meghatározó eseményeinek, a nemzetközi kapcsolatok történetét alakító korabeli tényezőknek átfogó tanulmányozásához. Közhelyszerű kijelentés, de olyan világban élünk, ahol a nemzetközi események átszövik egész életünket. Ezért is célszerű – és célravezető – széles mozdulattal meríteni olyan, akár távolinak tűnő területek közül is, melyek mégis képesek mélyebben, aprólékosabban megvilágítani a nemzetközi kapcsolatok és a világpolitika egyes kulcsfontosságú eseményeit. Ilyen távoli terület a mozgókép-kultúra is. 

Tovább
Szólj hozzá!

In memoriam Király Jenő

2017. október 04. 14:21 - Tenebra

mm_980_x_551.jpg"Megtanulnék románul, de épp írom öregkori fő művemet, versenyt futok a halállal” – mondta Király Jenő filmesztéta egy 2004-es egyetemi kurzusán. Király kultikus figura volt a magyar felsőoktatásban, de legalábbis a film- és esztétikaszakokon, saját tanáraim is arról számolnak be, hogy több száz fős előadók teltek meg diákokkal egy-egy félév alatt, mikor ez a szerény, de nagy elme előadást tartott nekik. Mert Király Jenőt előadás közben kellett hallani, mivel a maga módján egy igazi showman volt, mert előadásmódja és stílusa legalább olyan érdekes volt, mint témái. És ez a remek professzor, igazi "cinéphil" megajándékozott minket jó néhány vaskos könyvvel, melyek bár elsőre olvashatatlanul bonyolultnak tűnnek, de ha megküzd velük a befogadó, akkor ráeszmél, milyen zseniális és forradalmi műveket olvasott. Szerencsére Király Jenőnek sikerült megalkotnia egyik fő művét, a Frivol múzsát, de a többkötetes "bibliáját", A film szimbolikáját már nem tudta befejezni, a halál sajnos gyorsabb volt nála.

Tovább
8 komment

Terminátor 2 - Az ítélet napja (3D újrabemutató)

2017. szeptember 30. 12:51 - Alec Cawthorne

kep-4-1_bduw.jpgMit is lehetne írni néhány mondatban a kilencvenes évek hollywoodi megapic-einek koronagyémántjáról, a Terminátor-széria zászlóshajójának számító, iskolateremtő kultuszműről, Az ítélet napjáról? Talán célszerű azzal kezdeni, hogy az új, digitálisan restaurált, 3D-s változat mozibemutatójából leszűrhető: a film pazarul öregedett. Története rakétasebességgel ível kezdetből végpontba, a fordulatok precízen kidekázottak, a cselekmény tempója pedig az eredeti, 131 perces verzióban van tökéletesre centrírozva (az új jelenetekkel kibővített változatban viszont mérhetetlenül lelassul a film, a ritmus pedig széttöredezik). Az ítélet napját olykor szokás amiatt támadni, hogy időszemlélete nem tudományos megalapozottságú: már a múltba utazás is komoly aggályokat felvető időparadoxon, az pedig, hogy a második epizódban a hősök ismét megkísérlik korrigálni a jövőt, csak tetézi a kukacoskodók ellenérzéseit.

Tovább
3 komment

Stephen King: AZ - Adaptációk mérlegen

2017. szeptember 28. 14:28 - Alec Cawthorne

0-pennywise.jpgNemrég mutatták be a filmszínházak Stephen King Az című kultregényének első moziadaptációját, ennek kapcsán pedig újra a figyelem középpontjába került a bohócmaskarát öltő földönkívüli monstrum története, aki a csatornából felemelkedve élvezettel fogyasztja a gyermekhúst. Az általam túlságosan sosem kedvelt King legjobb és talán legszövevényesebb lektűrjéről van szó, egy vaskos, több mint ezer oldalt számláló, vad hömpölygésű, zilált, szövevényes szerkezetű magnum opusról, melynek filmre konvertálása kockázatos vállalkozás. A regény fanatikus rajongói részéről nem egy támadás érte mind az eredeti 1990-es, mind pedig a modernizált, közelmúltban bemutatott, nagyobb tőkéből forgatott, színes-szélesvásznú feldolgozást. E kényeskedés azonban valóságtól elrugaszkodott és megalapozatlan, hiszen egy ilyen monumentális, gazdag rétegzettségű históriát eleve képtelenség száz százalékig tárgyhű módon kivitelezni a filmnyelv eszközeivel.

Tovább
1 komment

1945

2017. szeptember 18. 14:59 - FOUREY

1945-2017-magyar-tortenelmi-drama-550-97407_700_x_458.jpgÉrdekes kísérlet, időnként pedig kifejezetten megrázó film Török Ferenc alkotása. A holokauszt utáni Magyarország lelkiismereti válságát bemutató darabnak két nagy értéke van. Szántó T. Gábor elbeszélése nagyon erős irodalmi anyag, bár forgatókönyvként vannak gyengéi és Török egyfajta westernként mutatja be a váratlanul egy poros kisvárosba hazatérő titokzatos idegen, két holokauszttúlélő érkezését és ahogy egy ilyen filmben kell, a lefojtott indulatok, feszültségek, konfliktusok fokozatosan felszínre kerülnek.

Tovább
1 komment

Dunkirk

2017. szeptember 15. 11:39 - FOUREY

dunkirk-movie-2017_700_x_394.jpgChristopher Nolan filmje megint eszembe juttatta azt a régi kérdést, ami még magyar szakon tette pokollá az életem, hogy tudniillik, mi alapján döntsem el, hogy egy műalkotás jó-e vagy rossz. Nem akarok itt sokat okoskodni, de röviden leírom, honnan jön a gondom. Nolan filmje látványos, szép, lebilincselő. Egyfelől. Másfelől viszont hideg, hiányoznak belőle a hús-vér hősök, háttértörténetek, a vége pedig zavarbaejtően giccses, ami miatt a sok izgalom ellenére is hiányérzet marad az emberben. A kérdés pedig az, hogy ez a film érdeme-e vagy hibája.

Tovább
Szólj hozzá!

A Trónok harca 7. évada

2017. szeptember 01. 10:51 - Szűcs Zoltán Gábor

the-spoils-of-war-5.jpegSPOILER ALERT!

*********************

Nem először írok itt a blogon a Trónok harcáról (pl. itt és itt) és nem először írok arról sem (ami persze elég triviális dolog), hogy a Trónok harca világát leginkább a politikai realizmus és moralizmus ellentétpárja segítségével lehet megérteni. Az alábbiakban arról lesz szó, hogy a 7. évad fő tanulsága, hogy egyre mélyül a szakadék G. R. R. Martin regényfolyama és a sorozat világa között. Ez a szakadék annak köszönhető, hogy míg a könyvek alapvetően realisták voltak a politikáról alkotott képüket tekintve és a fantasy elemek is ehhez igazodtak, addig a sorozat mostanra kezdi elengedni (ha nem is hagyja el teljesen) a realizmust a moralizmus kedvéért és ezzel egyidejűleg egészen másfajta fantasy elemek erősödnek fel benne.

Tovább
Szólj hozzá!

Farewell, My Lovely

2017. április 12. 21:25 - Alec Cawthorne

Bizonyára sokatoknak feltűnt, hogy az elmúlt időszakban egyre kevesebb poszt jelent meg a blogon, sőt idén szinte már csak én egyedül tartottam a frontot, a szerzőtársaim észrevétlenül lemorzsolódtak. Most viszont itt az idő, hogy én is búcsúzzam, letegyem a lantot, méghozzá ezúttal valóban határozatlan időre (nem mondom, hogy örökre, de arra gondoltam). Elfogyott a motivációm, elfogyott a lelkesedésem, az életem is elég nagy változások előtt áll, s úgy érzem, nem szeretnék már ebbe a tevékenységbe energiát, időt ölni többé. Nem azért, mert nem kedvelem (mert kedvelem), csak egyszerűen immáron mások a prioritások az életemben, és szeretnék ezentúl ezekre koncentrálni. Természetesen nem mondom, hogy az Amerikai Plán ezennel megszűnik létezni. Folytatás szinte egészen biztosan lesz, ha nem is kifejezetten az eddigi, megszokott formában, és ha nem is velem, de várható. Bízom benne, hogy a blog másik fő szerzője, Tenebra jelentkezni fog cikkekkel a jövőben, s talán egyéb tollforgatók is követik majd a példáját.

Én viszont ezennel valóban búcsúzom. Nagyszerű élményt jelentett ez a több mint másfél év. Sok dologra lehetünk büszkék, hiszen sikerült tető alá hoznunk és viszonylag (a maga kategóriájában) népszerűvé tennünk egy olyan filmes blogot, mely önként vállaltan jelentősen eltért a mai filmes blogok kilencven százalékától. Nevezhető ez a "különcködés" sznobizmusnak, elitizmusnak, arisztokratikus, gőgös elkülönülésnek is, ahogy tetszik. Sokan így is nevezték. Én inkább úgy mondanám: igényességre törekedtünk, és egyfajta egalitárius szemléletmódra, mely egyszerre érvényesített kortárs perspektívát, de a régi korok filmjeit is bátran nagyítólencse alá merte venni. Nem egyetlen filmfogyasztó réteg vagy valamely népszerű trendvonal elvárásainak igyekeztünk eleget tenni, hanem széles merítéssel szemezgettünk a mozgókép-kultúra világából, mindez pedig (azt hiszem) nyelvi igényességgel párosult. Sokaknak szúrta a szemét, hogy "nem káromkodunk" és hogy e meggyőződést "credová emeltük". Nem baj. Az sem, hogy egy-két publicisztikámmal ráléptem néhány felszínes ember lábára. A sárdobálás, amit több esetben "válasz gyanánt" kaptam, csak őket minősítette. Én a blogolásnak ezt a részét is élveztem, szórakoztatott és értékes tanulságokkal is gyarapított.

Remélem, hogy nemcsak mi, hanem ti is élveztétek a blog nyújtotta cikkeket, szórakoztatónak találtátok őket és kellemes perceket szerzett nektek ez a felület. Köszönjük, hogy olvastatok bennünket, és biztos vagyok benne, hogy nem most hallotok utoljára az Amerikai Plánról. Örülök, hogy velünk voltatok!

Üdvözlettel:
Alec Cawthorne

3 komment

Idegenek a vonaton

2017. március 21. 23:41 - Alec Cawthorne

editors-pick-strangers-on-a-train_780_x_360.jpgAz ötvenes években Alfred Hitchcock karrierje csúcsára ért. Mindez persze nem jelenti azt, hogy amerikai munkásságának első évtizedében ne bújtak volna elő nagyszerű filmek a Mester köpönyegéből, de a legnagyobb remekműveket nem itt kell keresni. A negyvenes évek termését a suspense-thriller műfajának kiforrott és magabiztos alkalmazása mellett a formanyelvi útkeresés (A kötél, Mentőcsónak) és a melodrámai orientáció (Rebecca, Forgószél, Elbűvölve) fémjelezte. A következő dekádban, habár nem távolodott el végleg a kísérletező szemléletmódtól (Gyilkosság telefonhívásra, A tévedés áldozata) és a melodrámai inspiráció sem tűnt el teljesen, mégis letisztultabb, érettebb műfajiságú és tökéletesebb szerkezetű mesterművek egész sorával rukkolt elő. Ennek az aranykornak a nyitánya az Idegenek a vonaton. Lélektani indíttatású thrillerrel állunk szemben. Két férfi véletlenszerűen találkozik egy vonaton,  s ez indítja el a szövevényes cselekményláncot. Az egyikük, a tehetős, de léha életű pszichopata, Bruno (Robert Walker) "keresztgyilkosságot" ajánl a másiknak, a feltörekvő teniszcsillagnak, Guy-nak (Farley Granger): külön-külön tegyék el láb alól azt az embert, aki a másik fél útjában áll. Bruno esetében ez a személy egy zsarnoki apa, Guy esetében egy csapodár és aljas feleség.

Patricia Highsmith regénye nyomán Raymond Chandler írta a film forgatókönyvét. Hitchcockkal való munkakapcsolata legendásan konfliktusos volt. Chandlert az alapanyagban főleg a lélektani motiváció izgatta, míg Hitch figyelmének fókuszába a film vizuális stílusa és dramaturgiai struktúrája került. (Beszélik, hogy kettejük munkamegbeszélései olykor majdnem botrányba torkolltak. Ha igaz a fáma, az ellenségeskedés odáig fajult, hogy Chandler egy alkalommal Hitchcock testsúlyára tett pejoratív megjegyzést.) Kétségtelen, hogy az Idegenek a vonaton lélektani szempontból nem olyannyira rétegzett, mint a szűk egy évtizeddel későbbi Psycho. Hitchcock ezúttal még nem vázol olyan akkurátus pszichológiai profilt az antagonistának, mint az életmű koronájának tartott remekműben. A Psycho zárlatában az elmeszakértő több percet szentel arra, hogy körképet adjon az anyagyilkos skizofrén Norman Bates elmekórtani állapotáról a hősöknek és a nézőnek egyaránt. Norman azonban újszerű hős voltaképpen az egész filmtörténetben: "szüzen" lép elénk e modern, súlyos lelki komplexusokkal terhelt, bonyolult pszichéjű gyilkos. Ezért is indokolt a film végére illesztett, kissé didaktikus, ám fontos kóda.

Tovább
Szólj hozzá!