Amerikai Plán

"I goddamn near lost my nose. And I like it. I like breathing through it."

A műfajok titkos élete - 2. rész

2017. március 15. 23:45 - Alec Cawthorne

A thriller lényege a "thrill"?

blade-runner-harrison-ford.jpgAnnak ellenére, hogy a thriller a legnépszerűbb zsánerek egyike, nem túlságosan könnyű definiálni. Mégpedig azért nem, mert egyrészt nehéz megtalálni az állandó tematikai összetevőit (bár nem lehetetlen feladat), másrészt a thriller számos más műfajtól kölcsönöz hatástechnikai fogásokat. Annyi más zsánertől "lop" a thriller, hogy egyes szakmunkák egyenesen úgynevezett "ernyőműfajként" tételezik. Ez az álláspont kerül kifejtésre Martin Rubin is híres Thrillers című művében is. A thrillert rendhagyó módon megközelítő elgondolásokban közös, hogy nem állandó tematikai jegyeket vagy épp szemantikai és szintaktikai elemeket keresnek; a thrillert inkább változékony formák összességével azonosítják, azt állítva, hogy e zsáner sokkal eredményesebben definiálható alműfajai segítségével, mint önmagában.

A műfajjal kapcsolatban szokás például egyfajta "érzületorientált" kifejezésmódot emlegetni, abból kiindulva, hogy a thriller rendkívül sok és változatos érzelmi hatással operál; szüntelenül játszik a befogadó emocionális és intellektuális elvárásaival. Természetesen e meglátásokban sok igazság rejlik, éppen ezért problematikus mindenkit üdvözítő thrillerdefiníciót adni. Persze a szinte már konszenzuális meghatározás szerint a thriller olyan átlagemberről szól, akit egy külső, fizikai fenyegetés kizökkent rutinjából, és - bár nincs gyakorlata a veszélyelhárításban - kezdeti passzív pozícióját fokozatosan fel kell adnia, aktivizálódnia kell annak érdekében, hogy hatékonyan lépjen fel az ellenerőkkel szemben; mely ellenerők egyébiránt sokáig irracionálisnak tetszenek.

Egzakt definíciónak tűnik, ám a képlet valójában nem ilyen egyszerű. Nehezíti a helyzetet, hogy a suspense-t mint jól ismert hatásmechanizmust sokan makacs módon a thrillerhez kötik. Súlyos tévedés. "Ha alapvetően szerkezeti eszköznek tekintjük, nyilvánvaló, hogy a suspense bármilyen típusú filmben alkalmazható, és nem pusztán a suspense-thriller műfajára korlátozódik" - állapítja meg Charles Derry A suspense, amitől a néző visszafojtja lélegzetét című tanulmányában, mely magyarul is olvasható a Metropolis folyóirat 2007/03. számában. Valóban: a suspense mint hatásmechanizmus sokkal patinásabb múlttal rendelkezik, mint a thriller. Voltaképpen már Louis Lumiére A megöntözött öntöző című egysnittesét is suspense-filmnek tekinthetjük, hiszen a nézőt a szüzsé előre információkkal látja el azzal kapcsolatban, hogy mi fog történni - előre tudjuk, hogy a locsolót veszély fenyegeti: le fogják locsolni.
hle102637_safety_last_1923_clock_key-0-2000-0-1125-crop.jpgA suspense "felvirágoztatása" D. W. Griffith nevéhez fűződik: ő volt az atyja számos olyan formanyelvi invenciónak (párhuzamos vágás, hátulról történő megvilágítás, nagytotál), mely a hatásmechanizmus terjedését szolgálta. A magányos villa című kisfilmjét sokan egyenesen az első thrillernek tekintik, ami merő túlzás. Főként azért címkézik thrillernek, mert van benne suspense. Ez a helyzet a Felhőkarcoló szerelem című klasszikus burleszkkel is. (Persze ne lepődjünk meg az ilyesmin: akad olyan amerikai elméletíró, aki film noirnak tartja A Keresztapát!) De olyan (igaz, laikus) nézettel is találkoztam már, mely szerint a thriller lényege a "thrill", azaz minden olyan film, melyben az alkotók a feszültségkeltés különböző módozataival játszanak, melyben alkalmazzák a suspense-eljárást, "thrillernek" minősül e nem túl bonyolult "teória" szerint. Persze azóta is fennáll az a probléma, hogy számos olyan, egyébként alapvetően más műfajú film készül, mely nagyon következetesen alkalmazza a suspense-thriller eljárásait, és emiatt sokan thrillernek minősítik őket. A vadon foglyai vagy a The Grey típusú akcióorientált kalandfilmek például a "menekülő férfi" thrillertoposzára építenek, csakhogy a hősöket ezekben a filmekben a természet erői hajszolják. Alkalmazzák a suspense-t mint általános hatásmechanizmust, és ellopnak a thrillertől egy konkrét cselekménysémát, de ettől még nem válnak thrillerré. A thriller ugyanis hagyományosan bűnügyi műfajként tételezhető, és (habár ez nem feltétlenül szükséges kritérium) általában urbánus közegben játszódik.

De az olyan zárt térben játszódó kaland- és akciófilmek, mint a Pi élete, a Gravitáció, a Minden odavan, vagy akár a 127 óra is thrillerszerűek. Csakhogy hiába a fenyegetettség érzete, a hősöket ezekben a történetekben is természeti erők ostromolják, a különbség az előbb felsoroltakhoz képest annyi, hogy ezúttal erőteljesen korlátozott a mozgásterük is. (További egybeesés, hogy e filmeknek is a thriller atyja, Hitchcock alkotta meg az egyik előképét: a Mentőcsónak című háborús kalandfilmet.) Ha létezik noir-szenzibilitás, miért ne mondhatnánk azt, hogy az e csoportba tartozó filmek pedig thriller-szenzibilisek? Szoros rokonságot ápolnak a thrillerrel, azonban effektíve mégsem tagjai a műfajnak, hiszen számos kritériumnak egyszerűen nem felelnek meg. A bűnügyi motívum minden virtigli thrillernek meghatározó tartozéka, még a pszichothrillernek is, még akkor is, ha a bűntény voltaképpen csak a hős agyában játszódik le, mint például Az ördög ügyvédje vagy a Fekete hattyú esetében. Sőt, ebben az alműfajban a hőst érő fenyegetésnek sem kell vegytisztán fizikainak lennie: A bárányok hallgatnak Clarice Starlingját például a játékidő zömében a Hannibal felől érkező lélektani típusú fenyegetés veszélyezteti, és csak az utolsó húsz percben válik fizikailag is veszélyeztetetté, amikor bemerészkedik a rettegett sorozatgyilkos rémisztő pincéjébe. Lényeg a lényeg: nem könnyű a feladatunk, definiálni akarjuk a thrillert, hiszen számolnunk kell a thriller rendkívül szerteágazó műfaji családfájával is. Én a thriller-szenzibilitás kategóriáját ajánlom e "zűrzavar" orvoslására.
960_5.jpgAzt tudjátok, hogy egyesek a Délidőt is thrillernek tartják? És végül is a suspense mechanizmusa tökéletesen működik benne...

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://amerikaiplan.blog.hu/api/trackback/id/tr3012341049

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Johnnykiwi42 2017.03.17. 00:29:19

Először is: nekem tetszenek ezek a műfaji kérdéseket körüljáró cikkek. Tök jó a témafelvetés, szívesen olvasok ilyeneket.
Két dologra reagálnék, kezdve a végéről:
"Én a thriller-szenzibilitás kategóriáját ajánlom e "zűrzavar" orvoslására. "
Nekem nem teljesen világos, mit akarsz ezzel mondani. Az teljesen jó gondolat, hogy válasszuk külön a thriller és a thriller-szenzibilis filmeket, de ettől még nem mondtuk meg, mi a thriller.

"A bűnügyi motívum minden virtigli thrillernek meghatározó tartozéka"
Ehhez lenne több gondolatom. Egyrészt nem világos, milyen irányú kapcsolatra gondolsz. Amiben bűn van, az thriller; vagy pedig ami thriller, abban bűn van? Az első túl általános lenne, gondolom te sem ezt akartad mondani. A másodikkal is van viszont bajom, ha kicsit jobban utánagondolok. Mennyire használható feltétel ez ugyanis? Szerintem semennyire, mert nehéz elképzelni olyan történetet, amiben semmilyen formában nem kerül elő valamiféle bűn. Itt jutunk el egyébként a mondanivalóm lényegéhez: kicsit olyan érzésem van, hogy a nehezen megválaszolható "Mi a thriller?" kérdést nem válaszolta meg a cikk, csak feltett helyette egy még nehezebben megválaszolható kérdést: "Mi a bűn?". Ami persze nem baj, kellenek az ilyen gondolatébresztő cikkek. Ezért remélem, itt a kommentek közt (esetleg egy későbbi cikkben) tovább lesz ez gondolva, hátha érdekes eszmecsere alakul ki belőle.

Alec Cawthorne 2017.03.17. 00:45:14

@Johnnykiwi42: 1) Azért ajánlom a thriller-szenzibilitás kategóriáját, mert ezzel szerintem elvágható lenne a gordiuszi csomó: a Gravitáció és a The Grey-típusú filmek thrillerek-e avagy sem? Meglátásom szerint nem, hanem a kalandműfaj olyan képviselői, melyek thriller-szenzibilisek. 2) A thriller bűnügyi műfaj, ez szinte közmegegyezésnek örvendő megállapítás, következésképpen persze, hogy van benne bűntény. Persze, hogy sok filmműfajban központi elem a bűnelkövetés. De azért a bűnügyi műfajok köre ennél sokkal szűkebbre szabható. Akár a krimit, akár a thrillert, akár a film noirt tekintjük, elmondhatjuk, hogy alapvetően a modernizáció "bűneiről" van szó, azaz hagyományosan a nagyvárosi bűnözés körül forognak a történetek - legyen szó akár gyilkosságról, gyilkossági kísérletről, csalásról, akár - a thrillerre olyannyira jellemző - titkos összeesküvésről. A bűnügyi műfajok ezen bűntények köré csoportosíthatók. Csak míg a krimi a bűnfelderítés menetére koncentrál, és a bűnt intellektuális kihívásként állítja a néző elé, addig a gengszterfilm és a noir inkább morális nézőpontú társadalmi jelenségként vizsgálja, a thriller pedig alapvetően érzéki, fizikai élményként láttatja.

The Man Who Laughs · http://trashneveles.blog.hu/ 2017.04.18. 16:45:59

Roppant érdekes írás.

Bár való igaz, hogy a thriller alapvetően bünügyi filmből nött ki (lévén Hitchcock legtöbb filmje is az), én mégsem gondoltam, hogy ez kötelező kelléke kéne, hogy legyen. Valószinüleg azért mert már egy olyan korban nöttem fel, ahol egyre kevesebb a szintiszta müfaji film, és egyre több a hibrid, így rengeteg nem bünügyi film leirásában is találkozni a thriller megjelöléssel.

A magam laikus okoskodásával két részre osztottam a film müfajokat, vannak a téma centrikus (western, sci-fi, fantasy) és a hatásmechanizmus centrikus (thriller, vígjáték, horror) müfajok. (A kaland és az akcíófilm meg valahol a kettő között.)

"thriller lényege a "thrill", azaz minden olyan film, melyben az alkotók a feszültségkeltés különböző módozataival játszanak, melyben alkalmazzák a suspense-eljárást, "thrillernek" minősül e nem túl bonyolult "teória" szerint."

Valami ehhez hasonlót mondtam volna, de egy fontos kitételel: nem minden thriller, amiben van thrill vagy suspense, csak az, aminek ez a fő hatásmechanizmusa, ami minden mást alá rendel ennek.

Ugyanúgy, ahogy nem minden vígjáték, amiben vannak poénok, de ha a poén és a néző megnevetetése válik a film központi hatásmechanizmusává és céljává, akkor vígjáték.

Ez a thriller-szenzibilitás fogalom azonban valóban precízebb és megfoghatóbb definicíóval szolgál, arra, hogy milyen az igazi thriller és mi az, ami csak használja a thriller eszközeit.

De itt szerintem már az is kérdéses, hogy mi is egy müfaj? Lévén, hogy a thrillernél te is meghatározzol egy tematikai (bűnügy) és egy hatásmechanizmusbeli kritériumot. Kérdés, hogy minden müfajnak kell-e mindketővel rendelkeznie?