Amerikai Plán

"I goddamn near lost my nose. And I like it. I like breathing through it."

Mindenki

2017. január 30. 16:40 - Alec Cawthorne

605554203.jpgTöbbször is megtekintettem Deák Kristóf Oscar-díjra jelölt kisfilmjét, a Mindenkit, és mindannyiszor elégedetten álltam fel a székemből. Remekműről persze nincs szó, de egyrészt már az is komoly eredmény, hogy egy esztendővel a Saul fia világraszóló sikere után újfent magyar filmért szoríthatunk majd "a második legnagyobb zsidó ünnepen" (örök hála Woody Allennek), másfelől a Mindenki nem csupán röpke, míves ujjgyakorlat - nemcsak egy tehetséges alkotó lehetséges antréja a professzionális filmkészítés világába -, hanem egyszerre örökzöld és kényelmetlenül aktuális parabola is. A történet 1991-ben játszódik: új kislány érkezik az általános iskolába, akinek figyelmét rögtön felkelti az osztálya tagjait tömörítő énekkar, melyet egy szikár stílusú, de emberségesnek mutatkozó tanárnő vasmarokkal fog össze. Fiatal hősnőnket a kórus ugyan tagjai közé fogadja, ám öröme nem tart sokáig: a bálványozott énekoktató az első közös próba alkalmával azt kéri tőle, hogy hangos éneklés helyett csupán tátogjon, mert nem képes tartani a lépést a többiekkel.

A kislány és újdonsült barátnője felfedezik, hogy az asszony a kórus számos tagját kárhoztatta arra, hogy éneklést mímelve hangtalanul mozgassa a száját. Mivel közeledik a várva várt dalverseny - és a legjobbnak ítélt kórus svédországi jutalomutazáson vehet részt -, a kislányok elhatározzák: cselekedni kell. Összefognak osztálytársaikkal és a mindent eldöntő napon merész bosszúra szánják el magukat: az egész társaság közös tátogással reagál a tanárnő vezényszavára. Amikor a megszégyenített asszony elhagyja a pódiumot, akkor viszont egymás után, szép lassan felcsendülnek a gyermeki ártatlanságú, tiszta énekhangok. Eddig az egyszerű, ám alaposan átgondolt, szinte nagyfilmeket idéző következetességgel megvalósított történet. Deák rövidfilmjének vonzó erénye, hogy nem spanyolviasz frissességű ötletre épül ugyan, ám mindent kiaknáz, amit ez az ötlet potenciálisan nyújt.

Az iskolai közeg, a tanár-diák viszony mindig tökéletes táptalaja a hatalom természetéről beszélő paraboláknak, hiszen az alárendeltség, a kiszolgáltatottság az oktatásipar örök tartozéka, amióta világ a világ. Deák nem gyúr ebből méregerős jelképet, nem dramatizálja a végletekig a basáskodó tanárnő és a megszeppent gyerekek összecsapását: nincsenek hangos szavak, nem csattannak pofonok, nem sejlik fel semmiféle erőszakközpontú "diktatúra" a kulisszák mögött. Még a nebulók filmvégi lázadása is meglepően diszkrét; tökéletesen simul bele a darab bámulatosan mértéktartó, lágy hangnemébe. És mindez azért van így, mert a Mindenki voltaképpen arról szól, miként érdemes (és lehetséges) küzdeni a poszt-totalitárius diktatúra velünk élő örökségével. Egyáltalán nem véletlen, hogy a történet 1991-ben, a rendszerváltás második esztendejében játszódik. Abban a zűrzavaros korszakban, mely ugyan kezdetben reménytelinek tűnt, ám mára világossá vált, hogy csupán a tulajdonviszonyok, a nagytőke és a politikai elit pillanatnyi átrétegződését hozta, mely azonban nem maradhatott tartós konstrukció, hiszen húsz esztendővel később ismét olyan politikai formáció került hatalomra Magyarországon, mely visszahozta a múltat: a kádári "puha diktatúrát", mely nem fegyverrel pusztítja, hanem "csupán" pszichológiailag töri meg, édesgeti magához, kényszeríti kompromisszumra a kisembert.
mindenki1-1024x576.jpgUgyanezt illusztrálja a film is: a paternalista, báránybőrbe bújt hatalom közösségépítő technikáit. A tanárnő a korbács és mézeskalács pszichológiájának kifinomult változatát alkalmazza a befolyásolható gyermeki lélekkel szemben. A főhősnő barátnőjének, Lizának ellenállását ravasz retorikával igyekszik megtörni. Úgy érvel, hogy amennyiben a kórus hajlandó színpadra állni úgy, hogy tagjainak a fele csak tátog, akkor megnyerik a fődíjat és mindenki egy szép utazással gazdagodik. Ha azonban Liza kilép a kórusból, s ezzel felborítja az egyensúlyt, akkor mindenkit megfoszt a jutalomtól - a tátogókat is, hiszen ők is rászolgálnak -, és tönkreteszi az egész közösséget. Az oktató svédországi ingyen körúttal és csokoládékockákkal igyekszik megvenni a gyermekek hallgatását, mi több: önbecsülését, s elpusztítani erkölcsi érzéküket. És ha belegondolunk: nem ugyanez a teher nehezedik a magyar választópolgárokra, immár - megszakításokkal együtt - évtizedek óta? Ami a Kádár-rendszerben új gazdasági mechanizmust, normalizált élelmiszer-ellátást, majális napi sört és virslit jelentett, az ma rezsicsökkentés, ápolási díj, nyugdíjasok Erzsébet-utalványa és közmunka. Persze Deák óvatos volt, és ezt a történelmi korokon átnyúló dilemmát a kilencvenes évek hajnalára helyezte, tisztes távolságba (felteszem, ez volt az oka annak, hogy a Médiatanács hajlandó volt pénzt áldozni a projektre, vagy csak egyszerűen olyan hülyék, hogy nem fedezték fel az egyértelmű aktuálpolitikai áthallásokat).

Azért is figyelemreméltó a darab befejezése, mert a rendszerváltozás egyfajta korrekciójaként is értelmezhető. A rendszerváltás egyebek mellett azért sem lehetett sikeres, mert tisztán politikai alkuk láncolatát jelentette; hangos, de megtisztulást nem hozó vihara a civil társadalom feje fölött zúgott el. A Mindenkiben azonban a polgári társadalmat szimbolizáló kórustagok igenis "tetszenek forradalmat csinálni" és sikerrel demonstrálják a tömegerő hatalmát. Ez az, ami számunkra, a magyar társadalom számára csupán idealisztikus magatartás, vágyálom, semmint realitás - már hosszú évtizedek óta. Ironikus módon éppen az a film legproblematikusabb motívuma, hogy a gyermeksereg száz százalékig összezár és egyesül a nemes cél érdekében - és természetesen nem azért problematikus, mert a történelmi tapasztalat negyven esztendeje mást sugall számunkra, hanem egyszerűen lélektani szempontból hiteltelen.
mindenki-2.jpgA korabeli tárgyi miliő megidézése viszont pazar. Deák és stábja szédítő időutazásra invitál; a kockás abroszok, a tépőzáras fehér lábbelik, a páncélvastagságú szemüvegek, a Bécsből importált, "spéci", csuklóra tapadós karkötők letűnt világába. A gyerekszereplők játéka nekem - némelyekkel ellentétben - kifejezetten imponált; énekhangjukat is nagyszerűen kamatoztatták, s többnyire sallangmentesen tették a dolgukat. Azért is bizonyult célszerűnek épp ebbe a korszakba helyezni a történetet, mert a kilencvenes évek első felének oktatási rendszerében a diákok sokkal kiszolgáltatottabb helyzetben voltak, mint manapság; jogokkal alig-alig rendelkeztek, inkább csak kötelezettségek terhelték őket. Számomra pedig, aki világéletemben gyűlöltem mindent, ami kötelező (az iskolában ezért sem számítottam "közösségi embernek", ahhoz túlságosan egyedi gondolkodású voltam), megvallom, édes elégtételt jelentett a zárlat passzív rezisztenciája, s még nosztalgikus érzéseket is keltett bennem azon idők iránt, amikor magam is megtagadtam egynémely tanári ukázt.

"Hullik a, hullik a sárga virágpor" - éneklik a csengő hangú gyermekek a film utolsó perceiben. Reméljük, a rendező ölébe pedig a sárga aranyszobor hullik majd hamarosan, s számára meg ez lesz az elégtétel. Addig is nézzétek meg minél többen a Mindenkit! Lehetőleg mindenki. Na, ne aggódjatok: kötelezővé azért nem teszem.

11 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://amerikaiplan.blog.hu/api/trackback/id/tr7812168908

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Kádár vs I.István király 2017.01.31. 12:37:04

A katolikus egyház "szent"  (Kaotikus Személyiségzüllesztő Multi Lever Pártért) címmel és érdemrenddel tüntette ki I.István királyt , de ha jobban belegondolunk, ez a "cím" többet jelent-e, mint mondjuk az 1956-os magyar forradalmat leverők szocialista...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Willkommenskultur 2017.01.31. 21:08:56

A kádárizmust, a diktatúrázást meg a fasisztázást szerencsére lehetetlen kiirtani Orbán ballenzékéből, ezért a szavazóik átlagéletkora 65+ és emelkedik.

Frady Endre · http://fradyendre.blogspot.hu/ 2017.01.31. 21:09:00

Vajon így is érdemes megnézni, hogy a "poén" lelövésével eltűnt belőle a feszültség?

HaD 2017.01.31. 21:09:09

"a film legproblematikusabb motívuma, hogy a gyermeksereg száz százalékig összezár és egyesül a nemes cél érdekében - és természetesen nem azért problematikus, mert a történelmi tapasztalat negyven esztendeje mást sugall számunkra...."
Tulajdonképpen a nagy kérdés hogy a mai helyzetben(ide értve az önszervezödés technikai lehetöségeit és korlátait)hogyan lehet egyáltalán a csíráját megteremteni annak hogy elöbb utóbb atömeg összezárjon.
A hatalomnak ma jóval nagyobb technikai és technológiai lehetöségek vannak arra hogy egyrészt nagyon levigyék a manipulálhatósági szintet,és ezen keményen dolgoznak is már vagy 30 éve legalább(bár a peadgógusi pálya lezüllesztése már a 70-es években elkezdödött). Másrészt nem túl bonyolult de mégis hatékony módszerekkel egyre jobban elérik a tömegek szétválsztását(ballibsi/fidess stb..stb...). Ezen túljutni mindem bizonnyal csakis megfelelö elszántsággal és nem kis mértékben a technikai lehetöségek kihasználásával lehet...talán:(

Voznyák Pista2 2017.01.31. 21:09:27

"felteszem, ez volt az oka annak, hogy a Médiatanács hajlandó volt pénzt áldozni a projektre, vagy csak egyszerűen olyan hülyék, hogy nem fedezték fel az egyértelmű aktuálpolitikai áthallásokat"

Nem hinném, egyszerűen jó az alapötlet, és ezt látták benne. Ugyanis ez a hacuka ráhúzható a legutóbbi 70 év bármelyik kormányára.

"És ha belegondolunk: nem ugyanez a teher nehezedik a magyar választópolgárokra, immár - megszakításokkal együtt - évtizedek óta? Ami a Kádár-rendszerben új gazdasági mechanizmust, normalizált élelmiszer-ellátást, majális napi sört és virslit jelentett, az ma rezsicsökkentés, ápolási díj, nyugdíjasok Erzsébet-utalványa és közmunka."

Nem, a magyar választópolgárra az a teher nehezedik, pontosabban az a dilemma, hogy mit válasszon . Egy elqrós liberáldemagóg pancser és felelőtlen, ugyanakkor kifelé szerviens ballib bandát, akiknél a legutolsó rubrikában sem szerepel a "nemzeti érdek",. Vagy egy jobboldali, kicsit rongyrázós, kicsit ügyeskedő, kicsit kamunemzetieskedő, de legalább az alapvető kormányzási feladatokat elfogadhatóan elvégző vezetést.

Ha már így beleszőtted ebbe a filmbe az aktuálpolitikát.

Jakab.gipsz 2017.01.31. 21:09:28

Javaslom önnek elolvasásara Almási Miklós, Anti-esztétika c. művét.

Alec Cawthorne 2017.01.31. 21:19:36

@Frady Endre: Azért ez nem egy nagyjátékfilm, amiért el kell vándorolnod a moziba. Youtube-on nagyon könnyen megnézheted. Szűk huszonöt percet rabol el az életedből. Megtehetted volna kétszer ahelyett, hogy idejössz és megírod ezt a kommentet.

A többi hozzászólásra is fogok (fogunk) reagálni.

FOUREY · http://baloldaliliberalis.blog.hu/ 2017.01.31. 21:20:42

@Voznyák Pista2: Nem értelek. Két választási lehetőséget emlegetsz. Azok alapján a mostani kormánypártokat nem tekinted választási lehetőségnek. :) Mondjuk én sem, de meglepne, ha egyet akarnál érteni velem :)))))

Alec Cawthorne 2017.01.31. 21:23:56

@FOUREY: Huhh, ez jó volt! :D :D :D :D :D :D :D :D

Alec Cawthorne 2017.01.31. 21:28:16

@Willkommenskultur: 1. Nem értem, miért lennék rögtön Orbán ballenzéke csak azért, mert a "kádárizmus" és a "diktatúra" szavak szerepelnek a szövegben. 2. Nem értem, hogy az állítólagos kádározás, fasisztázás és diktatúrázás hogyan volna képes növelni bármiféle szavazóbázis átlagéletkorát. 3. Nem értem, mit keresel itt - azon túlmenően, hogy mindenkiben a sorosista liberálbolsevik zsidó karvalytőke elvtelen kiszolgálóját látod, aki nem elégedett a mai politikai konstellációval, s ennek kéjes élvezettel adsz hangot. :)

Tenebra 2017.01.31. 21:35:54

@Willkommenskultur: E blog szerzői 20-30 évesek. A 65+-osok inkább a Fidesznek csápolnak mostanában. ;-)

Egyébként fasisztázini szerintem is hülyeség, komcsizni is, lévén, hogy Orbánék és a kádénpés bagázs jobb-populisták. Az autoriter rendszer viszont örök Magyarországon. Ez az, amiért Orbán rendszerét nemcsak Kádáréval, de a Horthy-korszakkal is szokás egybekötni. Ők maguk is büszkék ez utóbbi párhuzamra. Na, meg január 1-jén a köztársasági elnök rögtön az év első napján. ünnepi beszédében üdvözölte, hogy idén ünnepeljük a Kiegyezés 150. évfordulóját. Ami mondjuk tényleg kiegyezés volt szemben a kádári kiegyezéssel, de attól még tekintélyuralmi rendszerekről beszélünk. A magyar társadalom generációról generációra ebben szocializálódott, és a hatalmi elit is ezt örökíti tovább. Vannak zárványszerű korszakok, mikor megpróbáltak ettől elszakadni, de az autoriter rendszerek kis megszakításokkal folyamatosak. Beivódtak a társadalomba. Ezért nem lehetséges rendszerváltás sem, csak formálisan, mert az emberek fejében ezek a sémák rögzültek. Ezért volt képtelen a magyar lerázni magáról az MSZP 8 élves tragikomédiáját, és ezért képtelen most is az emberek nagy része a Fideszmaffiával leszámolni.

Amúgy meg egy értelmiségi embernek az a feladata, hogy szembeszálljon a mindenkori rendszerrel, ha rászolgált arra. Így teljesen mindegy, hogy a Mindenki milyen politikai párt kormányzata idejében készül. Készülhetett volna ez akár a hetvenes években is, sőt akkor valószínűleg Gazdag Gyula vagy Bacsó Péter készíti el, az ő stílusukhoz áll közelebb. Nem az a lényeg, hogy milyen ideológia uralkodik, hanem az, hogy a hatalom Magyarországon nem változik, az agymosásra, a butításra, a konformizmusra, a becsület feladására, a megalázkodásra, a kis szabadságok és az alattvalói szerep elfogadására kötelezett. Ezt kéne már tudatosítania magában mindenkinek, és ráébredni, hogy amíg ezen a mentalitáson nem változtatunk, addig mindig valami ganajtúró bogár a magyar társadalmat fogja csendesen terrorizálni.

Akinek meg ez így jól van, ahogy jelenleg van, az egyszerűen nem értelmiségi, hanem egy elfogult pártkatona vagy birka. :)

És nem, köszönöm, nem vagyok komcsi, se sorosbérenc, sőt még körül se metéltek. Egykoron fideszszavazó voltam, és magamat is okolnom kell azért, hogy 2010-ben ezekre szavaztam. De nem jártam volna jobban, ha másként teszek. Pont azért, amit fentebb írtam: az autoriter rendszer a társadalomba lett kódolva évszázadok alatt. Ezt nem lehet egy szimbolikus politikai rendszerváltással egycsapásra megváltoztatni. És az erre nevelt embereket lehet autoriter módon kormányozni. Ezt használta ki a Gyurcsány-kormány, ezt használja ki a jelenlegi rendszer is.

Frady Endre · http://fradyendre.blogspot.hu/ 2017.03.11. 14:39:46

@Alec Cawthorne: Bocs, de nem tudtam, hogy a YouTube-on is megnézhetem! Ha tudom, már rég megnéztem volna, de nem sejtettem, hogy egy Oscar esélyes film ingyen is megtekinthető. Sajnos, csak reál végzettséggel rendelkezem...