Amerikai Plán

"Tudom, mi vagy te. Az örök otthon."

Westworld - 1. évad

2016. december 06. 17:04 - FOUREY

westworld-anthonyhopkins-heads.jpgVolt már egy írás az HBO Westworld című sorozatáról itt a blogon, a pilot epizód után, óvatosan bizakodó hangon. Ez a mostani, visszatekintő poszt inkább a negatív tapasztalatokról fog szólni, annak ellenére is, hogy nem szeretném mindenestül letagadni a sorozat bizonyos érdemeit. Kezdjük tehát a dicsérettel: az atmoszférateremtésért ötös jár, a zene, már csak a felidézett klasszikusok miatt is, fülbemászó. A látvány bizony lenyűgöző és a kommentelők körében burjánzó elméletek alapján okkal gondolhatjuk, hogy a készítőknek sikerült megragadniuk a nézők képzeletét.

Mi több, önmagában az a tény, hogy egy sorozat, amely bonyolult időstruktúrákkal dolgozik, ahol újra és újra hosszú perceket szánnak sokszor meglehetősen absztrakt problémákat boncolgató dialógusokra, ekkora népszerűségre tudott szert tenni, azt mutatja, hogy nem lehetetlen vállalkozás intellektuális igényességre építeni egy populáris kulturális terméket. Mindezt készséggel elismerem és becsülendőnek is tartom. Innentől viszont kénytelen leszek áttérni a kritikai részre és előre szólok, hogy ne olvasson tovább senki, aki nem akar spoilerbe botlani.

Mi is a baj a Westworld első évadával?

1. Ez a sorozat is sok tekintetben a Lost közeli rokona: teremt egy mikrovilágot, saját játékszabályokkal, ahol a történetnek többé-kevésbé semmilyen kapcsolódása sincs ahhoz, amit mi valóságnak tekintünk, s így nincs semmilyen korlátja annak, mit kell nézőként lehetségesnek, hihetőnek, értelmesnek, elfogadhatónak tartanunk. Nincs az a blőd baromság, ami ne férne bele, ha megfelelően van előadva. A hangsúly így egészen áttolódik a feszültségkeltés legprimérebb eszközeire: folyamatos titokfejtés folyik, folyton félrevezető információkat adagolnak nekünk, nagy leleplezések vannak, a látványos képek és a hatásvadászan összeválogatott zene, a nagy egymásra nézések, a meztelenség, a szexualitás, a brutalitás átesztétizált ábrázolása, a sokatmondó, elvont beszélgetések stb. mind-mind így működnek. Mondhatni, az agyunk limbikus rendszerét veszik célba, nem a prefrontális kérget. Így aztán az efféle sorozat, mivel ennyire magára zárt, ezért nagyjából az iskolás kirándulások éjszakai ijesztgetéseivel állítható párhuzamba. Nincs mögöttük tartalom, van viszont hatás. Nem is lenne ezzel semmi baj, ha közben nem egy borzasztóan mélyértelmű sorozatnak adná el magát a Westworld, ahol egyrészt a múltban történtek felfejtése, másrészt az intelligens élet kritériumainak filozófiai problémáin való gondolkodás állnak a középpontban. Nem várnám el persze, hogy a Westworld filozófiai mű legyen. Miért is tenném? De mivel a történet úgy tesz, mintha elgondolkodtatna, nem érzem méltánytalan elvárásnak, hogy egy kicsivel több munkát tegyenek bele a készítők és legyen legalább valami veleje a sorozatnak. Gondolkodtatás és szórakoztatás valójában nem állnak kizáró ellentétben egymással. De, sajnos, ez a sorozat, akárcsak a Lost, az olcsóbbik utat választja. Csak úgy tesz, mintha akarna valamit mondani, de aztán mégse...
westworld-delayed-feature-image-02242016.jpg2. Ami a mondanivalót jelenti, a Westworld bizonyos értelemben Jonathan Nolan előző sorozata, a Person of Interest folytatása. Az izgalmas krimi és akciójelenetek közé ágyazva ott is súlyos etikai kérdésekről folytak sokatmondó beszélgetések, amelyek ott is főként akörül forogtak, hogy szükség van-e a mesterséges intelligencia fölötti kontrollra, a haladásnak lehet-e korlátokat szabni, s hol húzódik a határ a mesterséges és az élő értelem között. Abban az értelemben is folytatásnak tekinthető a Westworld, hogy míg a Person of Interest fokozatosan eltolódott az egész világot felforgató, emberfeletti lények (két, az egészet világot behálózó AI) mitikus küzdelmei felé, s közben fokozatosan vesztette el története kapcsolódását a mi világunkhoz, s lett egyre bombasztikusabb és hiteltelenebb, addig a Westworld már eleve a mi világunkon kívül, egy elzárt térben, egy mikrokozmoszban játszódik, ahol többé-kevésbé lecsupaszítva küzdenek egymással és absztrakt fogalmi konstrukciókkal emberi ésszel nehezen belátható motivációjú és gigászi erejű szereplők. Mert tegyük a szívünkre a kezünket: ki érzi rendben lévőnek, ha csak a saját hétköznapi világunkra gondolnánk, hogy a Westworldöt alapító két figura, Arnold és Ford is ugyanolyan színpadias gesztussal, egy-egy tömeggyilkosság keretében, saját teremtényeikkel öletik meg magukat? Germán vagy görög mitológiát olvasva szemünk se rebbenne persze, ha egy ilyen történettel találkoznánk. Vagy ott van a fekete ruhás férfi, akit Ed Harris is alakít és aki egy életet szentel annak, hogy Westworldben kalandozzon és megtalálja azt a pillanatot, amikor mindez már nem lesz többé illúzió, hanem életre-halálra menő játék. És aki az erre való várakozással töltött évtizedeket arra fecsérli, hogy az egyébként érző lény mesterséges embereket válogatott kegyetlenséggel kínozza halálra, férfiakat, nőket, gyerekeket, s azt a mesterséges lényt, akibe először beleszeretett, évtizedekig rendszeresen megerőszakolja. Az ő hiperbolikusságában is egyszerre visszataszító és nevetséges története persze egy mitologikus világban elmegy, elvégre Prométheusznak meg harminc éven át (az eredeti terv ugye harmincezer év volt) folyton újranőtt a mája, hogy egy sas mindig újra kiehesse belőle, miközben ő a Kaukázus szikláihoz volt láncolva. Lehet persze modern mítoszteremtőként felfogni a Westworldöt, csak sajnos nem biztos, hogy az idő a készítők ambícióit fogja igazolni. Nekünk, nézőknek, okkal lehetnek kételyeink.
why-dolores-mother-is-a-mystery-character-in-westworld-so-far.jpg3. A mondanivaló súlyosságából szerintem sokat levon, hogy az öntudatra ébredés szimbólumául választott útvesztő, amelyen keresztül az ember önmagához juthat el, egy elég szerencsétlen elképzelés arról, kik is vagyunk valójában. A gondolat, hogy elsősorban önmagunkra kell rátalálnunk odabent magunkban, arra az illúzióra épül, amit filozófusok kartéziánus színháznak neveznek és amelyik szerint létezik egy központi magja a tudatosságunknak, ahol minden, a világról szóló információ összefut és ahol minden döntésünk megszületik. (A név onnan jön, hogy mintegy színházi nézőként képzeli el öntudatunkat, aki életünket, a körülöttünk lévő világot figyeli és értékeli.) A sorozat alapötlete tehát egy teljes tévedés: sem az nem magától értetődő, hogy ha valaki szabadon dönteni tudó lény, az kartéziánus színházként tekintsen saját tudatosságára, sem az, hogy aki így tekint magára, az ilyen lény lesz rögtön. Lehet persze azt mondani, hogy a Westworldnek egyáltalán nem kötelező eredeti filozófiai gondolatokkal előállnia, s ezzel nincs is vitám, de azért az talán elvárható lenne, hogy vagy kicsit kisebb legyen az arca a készítőinek vagy egy kicsit szofisztikáltabb történettel álljanak elő. (Az Inside out című 2015-ös animáció például sokkal realisztikusabb emberképpel dolgozva tudott bájosan szórakoztató és teljesen elborult történetet elmesélni. 
160819-westworld-s1-blast-01-1920.jpg4. A legsúlyosabb hibája a sorozatnak különben a gyermeteg dramaturgia. 9 részen keresztül főként nehezen kibogozható, zavaros utalásokat kapunk. Az ellentmondások, apró utalások azt sejtetik, hogy itt egy több idősíkon futó történet van, de közben rettentően vontatottan halad előre a cselekmény, nehezen megkedvelhető, kifejezetten eltávolítva ábrázolt hősök vannak van egy elképesztő részletgazdagsággal bemutatott világba helyezve, rengeteg szerteszét futó történetszállal, mellékfigurával. Folyton mondogatják, hogy ennek az egésznek valami köze van valami útvesztőhöz, de ahogy más helyütt is olvastam, ez a nézők nagyon nagy részét nem igazán nyűgözte le, inkább bosszantó mellékszálnak érezték és nem tudom őket ezért elítélni. Ezek után pedig következik egy dupla hosszúságú, kínosan magyarázkodós záróepizód, ahol pár szálat elvarrnak és mindannyiunk kellemetlen meglepetésére kiderül, hogy a történetben az útvesztőnek központi szerepe akart lenni. Nyilván a készítők nagyon meg voltak elégedve magukkal, hogy teremtettek egy sorozatot, amelynek nem csak a színtere, de a cselekménye is útvesztőszerűen volt felépítve, de azt kell mondanom, hogy a jelek szerint vannak szellemes ötletek, amelyekért igazán kár, ha megvalósítják őket. Mostanra ugyanis egyértelmű, hogy az első 9 részben bemutatott legtöbb dolog igazából csak az útvesztő részeként érdekes, nem önmagában, ugyanez igaz a mellékszereplőkre. Ha egy kicsit kevésbé szerelmesek ebbe az ötletükbe a készítők, sokkal olcsóbb és sokkal kevésbé unalmas epizódokat is csinálhattak volna. Vagy fordítva: ha már ennyi időt és energiát rászántak a részletekre, igazán lehetett volna azoknak valami funkciója is. Még kellemetlenebb hatása ennek a felépítésnek, hogy a gonosz fekete ruhás ember és a naiv, rokonszenves William története úgy ér össze, hogy William átváltozását és a fekete ruhás gonoszságát igazából nem mutatják be rendesen, hanem ehelyett hosszú percekig magyarázzák nekünk. A döntés persze érthető: kevésbé lett volna bombasztikus a fokozatos jellemfejlődés, így viszont a sztori sokat veszít a plasztikusságából és drámaiságából. A drámát feláldozták egy bűvésztrükkért. Őszintén mondom, hogy szerintem nem érte meg.

Mindezen dolgok miatt én összességében azt gondolom, hogy a Westworld - ha jóindulatú akarok lenni - egy kissé túlvállalta magát, illetve, hogy olcsón akarta megúszni az általa vállalt túlságosan nagyszabású melót - ha kissé cinikusabban közelítem meg a dolgot. Kár. Igazán kár. 

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://amerikaiplan.blog.hu/api/trackback/id/tr6412027965

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

kaamir 2016.12.06. 22:36:30

Na végre, egy reális kritika a Westworldről.

Egyedül azzal nem értek egyet, hogy túlvállalták volna magukat, vagy lettek volna egyéb ambícióik a készítőknek, mint amit kiadtak végül a kezeik közül. Sztem pont ez volt a cél: minél homályosabban fogalmazni, minél több rejtélyt felhalmozni, ezzel hype-ot és rajongói teóriákat generálni.

Skywatcher 2016.12.07. 16:33:01

Pont az imént olvastam egy egekig magasztaló kritikát (10/10 - Movietank blog), erre itt egy kritikus. Bevallom őszintén, nem tudom, melyik képviseli az én ítéletemet, mindkettőben van igazság.
Ez talán azért lehet (mármint hogy nem tudom eldönteni, tetszik-e vagy seme), hogy nem értek sokmindent. Ez nem tudom, azért van-e, mert kocka agyam néha nem képes felfogni olyan összefüggéseket, amik másoknak már a film közepén leesnek, vagy tényleg homályos maradt az évad végére?
- Pl mi ez a labirintus? Mi a fenéért van a skalpokba belegravírozva, és miez a golyós játék amit itt mutogattak a végén sokat? Most akkor létezik a labirintus, fizikailag, be lehet jutni, és mi van ott? Vagy ez egy átvitt értelmű valami, de akkor mi?
- Hogy változhat át valaki gyökeresen úgy, hogy enyelgő nyálas romantikus kisköcsögből kőkemény, erőszakoló, szívtelen ge..i lesz, ráadásul ugyanazon nővel? Ez nem fér a fejembe. És főleg az indíttatása. Mia francot akar Dolorestől? Miért ráncigálja be napról napra / hétről hétre? milyen időközönként látogat el a parkba? / a pajtába, ide-oda, és mit akar tőle?
- Mi ez az adatszivárogtatós ügy, és mi a célja?
- Hogyan lázadhatott fel a nigger pi..a, hogy mehetett el addig, hogy majdnem lelép a parkból? Ez szembe megy minden bemutatott technikai fejlettséggel. Programozóként el nem tudom képzelni, hogy ilyen biztonsági rést hagyjak egy rendszerben, ami önmagának jogokat tud adni. Még emberi segítséggel sem. Ez a rész szerintem nagyon slendriánul volt kezelve. Az egységsugarú néző persze bekajálja, merthát a számítógép az ilyen, de azért jópáran ennél többet tudunk erről.
- Mi van azzal a titkos kis házzal, ahova Ford elbújt néha? Az minek van? Csak a maga kedvéért?
...és még sokminden, ami nemis jut most eszembe...

FOUREY · http://baloldaliliberalis.blog.hu/ 2016.12.07. 20:17:16

@Skywatcher: Persze, rengeteg kérdést fel lehet tenni. Tudnék én is egy hosszú listát adni. A kérdés csak az, hogy oké-e, hogy egy lukacsos forgatókönyv lukait megéri-e a nézőnek mindenféle teóriákkal betömni (nyilván, a kognitív disszonancia redukálására törekedve ez teszi mindenki egy ideig, ha már 10 részt végignézett) vagy pedig nem. Én azt gondolom, hogy nem, nem éri meg, mert ez egy rosszul kitalált, rosszul összerakott sorozat, amelyik nem ad cserébe semmit a befektetett energiánkért. Nem akarom elvenni senki jogát, hogy ő a maga részéről a másik utat járja, Egy csomóan szentül meg vannak például győződve, hogy a Mátrix 2. és 3. részeit csak az nem szereti, aki nem elég okos hozzá. Sőt, én magam a Trónok harcát meg szoktam védeni a fanyalgó kritikusokkal szemben. Itt viszont nem látom, mivel kárpótolna a sorozat a túl sok nyitva hagyott kérdésért.

Potpolett 2016.12.07. 21:35:18

@Skywatcher:

1. A labirintus. Doloresnek volt a labirintus, hogy eljusson létezése magasabb fokára. William tudott erről a labirintusról, de nem tudta, mi az, meg akarta találni. A mostani részben mondta Doloresnek, hogy mondja meg, mi az. És ki is derült. A skalpba gravírozás is csak egy jel volt a maze-hez.

2. A megváltozás akkor történt, mikor a kezdetleges robot Dolorest felvágta Logan William előtt a múltban. Akkor mindenkit lekaszabolt, mert ez nem a valóság. Azt mondjuk pont nem láttuk, ami érdekes lett volna, csak a szerelmes bénát meg a szociopata állatot. Érdekes lett volna a fejlődését bemutatni. A célja az Doloresszel, hogy lásson egy olyan pillanatot, ahol már nem egy robot szintjén él. Ezért kínozza, erőszakolja meg meg ilyenek. Mert Maeve-et látta először olyannak a kislánya halálakor és azt az érzést keresi, ezt mondta William az egyik részben. Az időközöket nem tudjuk, csak hogy ő az egyik tulaj és a saját útját járhatja.

3. Az adatszivárogtatás kintre (lehet, hogy mondjuk a befektetőknek) működött. Nem tudjuk, hányan voltak vagy sikerült-e egyáltalán bármit kivinni.

4. Én nem illetném ilyen szavakkal Maeve-et, de Maeve úgy lázadhatott fel, hogy ez volt beprogramozva belé, a Gépek lázadása az új narratíva, ezt is elmondja a végén Ford. Én biztos egységsugarú vagyok, mert nem vagyok programozó (ha már a kettő közül engedsz csak választani), de nem "kajáltam be", mert elmondták szájbarágósan, hogy hogy volt.

5. Szerintem annak a titkos háznak nincs jelentősége, legalábbis ki nem derült. Ők is elsőgenerációs robotok, ha emlékszel, mikor a fiú arcát láttuk. Egyszerűen szeretheti is őket, hisz Dolorest és az apját is megtartotta végig.

lachiee 2016.12.07. 22:53:55

Én meg már a sokadig lehúzó kritikát olvasom. Részben egyet is tudok velük érteni, például az egyes ponttal. Tényleg helyezhették volna a hangsúlyt a mondanivalóra a "rejtélyes" idősíkokkal való játszadozás helyett, de azért ennek is megvolt a szépsége!
VISZONT a sorozatot zseniálisnak találom, mégpedig a következő okból: véleményem szerint, a sorozat bűne annyi csupán,hogy a szokásos forgatókönyvet félredobva,miszerint megszerettet egy-két szereplőt,akiket aztán veszélybe sodor (esetleg meg is öl, lásd Game of Thrones), helyett a trükkös történetmesélése által létrehozott "rejtélyekkel" ülteti le a nézőket hétről hétre,hogy feltegyen és megpróbáljon esetleges válaszokat adni néhány filozófiai,jövőnket vélhetően súlyosan érintő kérdésre. Természetesen ezeket a válaszokat nem kell elfogadni, sőt nem is szabad,a kérdéseket viszont meg kell hallani. Lehetőséget ad néhány órányi (konyha)filozofálgatásra. (pl barátnőmmel a sorozat miatt elég sokszor szóba kerültek a sorozat által feszegetett kérdések, miszerint "mi különböztet meg minket élő embereket egy (öntudatra ébredő) robottól? Egyáltalán mi az öntudat? Hol van a határ,mikortól ütközik az erkölcsökkel egy AI "megölése"? Lehetne ez valamiféleképpen az 'örök élet'? Meddig játszhatunk Istent?" és még sorolhatnám.
Mivel nem vagyok egy sorozatokban nagyon jártas ember, szívesen fogadnék tanácsokat,hogy melyik másik sorozat dob fel és próbál megválaszolni hitelesen ilyen szintű kérdéseket megspékelve gyönyörű látványvilággal, szép zenékkel, stílussal és tud végig izgalmas maradni? Én még nem hallottam ilyenről. (csak,hogy olyanokat említsek amiket nézek: Game of Thrones..őő..nem :)), Sherlock Holmes: intelligensen megírt sorozat,de ez sem késztet filozófálgatásra, Breaking Bad: najó,itt azért voltak kellemes társalgással töltött órák,de azért tudott lapos lennni.. viszont ha a Westworldöt egy lapon tudjuk emlegetni a Breaking Bad-el az már nem rossz :) [ettől függetlenül a tippeket szívesen várom])

@Skywatcher:

A kérdéseidre megpróbálok válaszolni értelmezésem szerint:
- labirintus: Arnold a gyereke játéka alapján jött rá,hogy az AI-knak végig kell menniük egy képletes labirintuson aminek közepén megtalálják önmagukat, öntudatra ébrednek. A gyerek játékot onnantól meg szimbólumként kezelte végig. Hogy miért volt mindenhol elszórva a parkban a labirintus mint logó? Erre csak elméletem van,mégpedig,hogy ez is olyasvalami lehet,mint az "emlékezz" belső hang, vagy az emlékek, tehát ami viszi tovább őket az úton.
-Elég nagy hangsúlyt fektet a sorozat abba,hogy a szentimentális, a leendő feleségéhez nagyon ragaszkodó Williamet bemutassa. Ez a William végül eljut oda Dolores miatt,hogy megcsalja a való világban élő nőt és még "öl" is, mindezt egy robotért. Elhiszi,hogy Dolores tényleg él (ezt ki s hangsúlyozza párszor), el is dobja az eddigi személyiségét érte. ..őszintén szólva,én is kiborulnék ezek után,ha rádöbbennék a valóságra,hogy márpedig ő is egy robot aki bármikor újrakezdheti a loopját.
-35 évnyi adat van tehetős vendégekről, ami leírja a perverziójukat,agresszivitásukat. Ezzel azért lehet valamit kezdeni.
- Maeve lázadása is egy narratíva volt,amit vélhetően Ford írd meg neki (bár a Login amit felolvastak Arnoldé volt), méghozzá valószínűleg azért,hogy elterelje majd a tervezett mészárlásáról a biztonságiak figyelmét. A végén az,hogy leszállt a vonatról Maeve viszont valószínűleg az első "emberi" döntése volt
- a titkos házban Ford a "saját családját" tartotta amit még anno Arnoldtól kapott. Ford sem volt teljesen komplett..az apja alkoholizmusát is beépítette a személyiségébe és gyakran saját magával diskurált.

Ne feledjük el,ez csak az első évad volt,bőven van még ideje a sorozatnak a nyitott kérdések megválaszolására.

FOUREY · http://baloldaliliberalis.blog.hu/ 2016.12.08. 09:02:26

@lachiee: Nem tudom, mit értesz "lehúzós" kritikán. A szó valahogy azt sugallja, hogy fikázom a Westworldöt és nem érvekekkel alátámasztva mondom el róla a véleményem. De persze, fogalmam sincs.

Ha jól értem, 2 dolog miatt tartod a sorozatot "ZSENIÁLIS"-nak:

1. Idézem: "a szokásos forgatókönyvet félredobva,miszerint megszerettet egy-két szereplőt,akiket aztán veszélybe sodor (esetleg meg is öl, lásd Game of Thrones), helyett a trükkös történetmesélése által létrehozott "rejtélyekkel" ülteti le a nézőket hétről hétre,hogy feltegyen és megpróbáljon esetleges válaszokat adni néhány filozófiai,jövőnket vélhetően súlyosan érintő kérdésre."

A filozofálásos részt egyelőre hagyom, viszont ami a történetmesélést illeti: önmagában nincs abban 2016-ban semmi lenyűgöző, hogy egy sorozat vagy film "trükkös történetmesélést" alkalmaz. Ha valamelyest is ismered Jonathan Nolan munkásságát, akkor tudhatod, hogy nála ez az alap. Nem véletlenül hivatkoztam a Person of Interestre, aminek még a témája sem különböző. De a Memento, a Prestige, az Interstellar, 2 Batman film forgatókönyvei is nagyrészt az ő munkái voltak. És hát ha valamire, akkor erre bátran mondhatjuk, hogy ma ő meg a tesója jelentik a mainstreamet, a "szokásost". Ettől ez még a mainstream igényesebbik része, de nincs benne semmi szokatlan.

A kérdés azonban az, s a poszt is erről szólt, hogy vajon ez a maga nemében teljesen "szokásos" történemesélés ELÉG JÓL van-e megcsinálva vagy sem. A posztban arra hoztam fel érveket, hogy nem, nincs elég jól megcsinálva. Rengeteg az elvarratlan mellékszál, nagyon lassú volt a cselekmény, s a finálé nagy poénjai annyira előkészítetlenek voltak, hogy nem volt elég csak megmutatni a nagy trükköt, de még külön alaposan el is kellett magyarázni. Ha nem így lett volna, nem kellet volna egy dupla hosszúságú záróepizód, rengeteg olyan jelenettel, ahol semmi más nem történik, mint, hogy elmagyarázzák, hogy mi mit jelentett. Ez egy szerkezeti problémára utal. Olyan, mintha egy csattanóra felépített vicc poénját még el is kellene magyarázni. Biztosan nem stimmel vele valami.

Persze, nem kell az érveimmel egyetérteni, meg persze azt is lehet mondani, hogy "ez csak az első évad volt,bőven van még ideje a sorozatnak a nyitott kérdések megválaszolására. ", de azért érdemes figyelembe venni egyrészt azt, hogy vajon hogy a fészkes fenébe nem volt elég 11 epizódnyi idő a nyitott kérdések megválaszolására és hogy vajon nem túl rövid-e az élet arra, hogy évekig várjunk olyan kérdések sokaságának (mert itt nem egy-két cliffhangerről van szó, hanem órákig lehetne sorolni a tisztázatlan kérdéseket), amelyek nélkül a cselekménynek nem sok értelme van. Csak hát azt is látni kell, hogy amíg nem tudsz jobb érvet mondani a lukacsos forgatókönyv védelmében, mint hogy az nem "szokásos", addig fennáll a kockázata, hogy valójában csak azért ragaszkodsz a sorozat ZSENIALTÁSához, mert így próbálod redukálni azt a kognitív disszonanciát, hogy van egy sorozat, ami nagy munkát vár el tőled és közben kevés dolgot ad cserébe. Mondom, nem kötelező velem egyetérteni, csak szeretném jelezni, hogy aki nem tartja ZSENIÁLISNAK a sorozatot, annak nem feltétlenül a "trükkös történetmeséléssel" van baja, hanem a bemutatott trükk minőségével.

2. Azt írod: "Természetesen ezeket a válaszokat nem kell elfogadni, sőt nem is szabad,a kérdéseket viszont meg kell hallani. Lehetőséget ad néhány órányi (konyha)filozofálgatásra. (pl barátnőmmel a sorozat miatt elég sokszor szóba kerültek a sorozat által feszegetett kérdések, miszerint "mi különböztet meg minket élő embereket egy (öntudatra ébredő) robottól? Egyáltalán mi az öntudat? Hol van a határ,mikortól ütközik az erkölcsökkel egy AI "megölése"? Lehetne ez valamiféleképpen az 'örök élet'? Meddig játszhatunk Istent?" és még sorolhatnám."

Itt megint hasonló a helyzet. Azt sugallod, hogy akinek nem tetszik a sorozat filozófiai mélysége, az nem érti eléggé ("meg kell hallani"). Holott például nekem az a bajom, hogy "hallom" a kérdéseket, csak azt gondolom, hogy nem elég igényesen vannak megfogalmazva. A posztban is említem Nolan előző munkáját, a Person of Interestet, ahol pont ugyanezekből az AI kérdésekből már csinált egy hosszú sorozatot és azt gondolom, hogy ezúttal a PoI rosszabbik részét viszi tovább, a bombasztikus, életszerűtlen és éppen ezért kevésbé érdekes részt. Ugyanemiatt említem, hogy miért volt mind "konyhafilozófiaként", mind "trükkös történetmesélésileg" baklövés a sorozatot az útvesztő szimbólumára felhúzni és mondok pozitív ellenpéldát is arra, hogy miként lehetne ezt jobban csinálni (Inside out). Ez nem azt jelenti, persze, hogy ne lehetne élveznie valakinek a sorozatot, de az tény, hogy ettől még nem is kell mindenkinek automatikusan ZSENIÁLISnak látnia, aki "meghallja" ezeket a kérdéseket.

lachiee 2016.12.08. 21:43:07

@FOUREY:
Félreértettél. Én nem tartottam lenyűgözőnek a történet mesélést egyáltalán. Csak arra akartam felhívni a figyelmet,hogy a hiányzó személyes kötődések helyett, véleményem szerint, a sorozat ezzel az eszközzel igyekezett a nézők figyelmét fenntartani. Ez, a sok elmélet és a magas nézőszámok alapján, úgy néz ki sikerült is neki.
A sorozatot továbbra sem a lukacsos forgatókönyve miatt tartom zseniálisnak. Ilyen téren te szakképzettebb és több tapasztalattal rendelkezel mint én, el is fogadom a kritikádban leírt dolgokat.

Én a feltett kérdések miatt tartom kiemelkedőnek a sorozatot ( és hogy azokat egy többé kevésbé kerek történet keretein belül hitelesen tette fel). Továbbá, a kérdések nálam nem merülnek ki abban,hogy mi a tudat,mint előbbi kommentemben kifejtettem, és nem is fogadtam el a válaszát (amit úgy látom, a kritikád alapján, te sem).

Egyébként meg nem a kritikádat kritizáltam, hanem a kritikádban meg nem említett pozitív oldalára akartam felhívni a figyelmet.
A posztod szép és kerek,jó volt olvasni, felhívta néhány dologra a figyelmemet a sorozattal kapcsolatban! Természetesen nem értettem egyet minden pontjával, például a felháborodásoddal a sorozat "mítoszteremtősségén". Nem érzem úgy,hogy a sorozat igyekezne hasonló hatást elérni. Mindegyik színpadias halálnak meg volt az oka. [Arnold el akarta pusztítani a parkot, Ford pedig a vezetőséget.] Illetve MiB története is kerek. Azt a 30 évet azért hagyta ki, mert élte a való életét, igaz a parkos kalandtól lelkileg sérülten, majd mikor már nem volt értelme az ottani életének tovább akkor visszatért elvarrni a szálakat. Lehet, hogy az én dramaturgiai igényeim csekélyek, de én beértem ezekkel az indokokkal, mert nekem a sorozat nem erről szólt.

Továbbá nem is kívánom mások véleményét formálni, csak a saját nézőpontomat átadni a többieknek, nem is kell mindenkinek automatikusan zseniálisak látnia a sorozatot.
Az általad említett "trükkök minőségének" a színvonaláról nekem, átlagos, alkalmi sorozatnézőnek, nem nagyon tűnt fel,hogy a béka feneke alatt van, mással kötött le a sorozat. Az igaz,hogy az utolsó rész teli volt fölösleges magyarázatokkal, amikre úgy néztem,hogy nem nekem szólnak,hanem azoknak akik még 10 rész után sem értik,hogy MiB hogy lehet William? Hiszek neked, ha ez a történetvezetés,trükkök máshol jobban működtek...

u.i.: a tippeket a téli estékre továbbra is várom a hasonló szintű kérdéseket feltevő sorozatokról! ;)

FOUREY · http://baloldaliliberalis.blog.hu/ 2016.12.09. 09:34:00

@lachiee:

Nyilván minden vitában van egy pont, ahol az emberek nagyjából elővezették az összes érvüket és ahol elérkezünk a mélyre ásásban oda, ahol már visszahajlik az ásó, olyan kemény a föld (ha szabad ilyen költőien fogalmazni). Ezzel együtt, gondoltam, leírok még két dolgot.

Az egyik, hogy szerintem nagyon izgalmas dolog különbséget tenni a puszta véleménykülönbség vagy ízlésbeli különbség kinyilvánítása és az érvekkel alátámasztható, megvitatható vélemény között. Ha azt mondom, hogy szerintem a történet lukacsos, akkor arra lehet azt mondani, hogy nem, nem az, de onnantól válik igazán izgalmassá számomra egy beszélgetés, amikor kiderül, hogy ez pusztán egy érzés, egy benyomás-e vagy tudunk róla érdemben mondani valamit, hogy miért tartjuk annak, mert előbbi esetben a másik nem nagyon tud belőle tanulni, új dolgokat felfedezni, utóbbi esetben viszont saját magáról és a világról is új dolgokat tanulhat meg. Ez egy piszok nehéz és szép műfaj. Nagyon sajnálom, hogy általában a magyar kommentelők, még egy ilyen témájú blogon se vágynak többre, mint, hogy frusztrációikat levezessék, meg fröcsögjenek egy jót, ahelyett, hogy egy kicsit csiszolódnának. És mindig öröm, amikor az ember belefut valakibe, aki próbálkozik azzal, hogy megértsen más álláspontokat vagy próbára tegye magát, hogy amit gondol, azt mennyire komolyan gondolja.

A másik pedig, hogy mindig lenyűgöz az, hogy mennyire nehéz is másokkal beszélgetni és gondolatokat kicserélni egymással. Erre hozok pár példát még a végén, ahol kiderül, hogy mennyire nem értelek:

1. Azt írod: "Félreértettél. Én nem tartottam lenyűgözőnek a történet mesélést egyáltalán."

Én simán azt hittem, hogy lenyűgözőnek találtad a történetmesélést. Mentségemre legyen mondva, hogy ezt írtad: "VISZONT a sorozatot zseniálisnak találom, mégpedig a következő okból: véleményem szerint, a sorozat bűne annyi csupán,hogy a szokásos forgatókönyvet félredobva,miszerint megszerettet egy-két szereplőt,akiket aztán veszélybe sodor (esetleg meg is öl, lásd Game of Thrones), helyett a trükkös történetmesélése által létrehozott "rejtélyekkel" ülteti le a nézőket hétről hétre,hogy feltegyen és megpróbáljon esetleges válaszokat adni néhány filozófiai,jövőnket vélhetően súlyosan érintő kérdésre. "

Ezt sokadik olvasásra is még mindig simán félreértem és azt hiszem, hogy itt a zsenialitás okaként említed a trükkös történetmesélést és a filozofikusságot.

2. Azt írtad: "Csak arra akartam felhívni a figyelmet,hogy a hiányzó személyes kötődések helyett, véleményem szerint, a sorozat ezzel az eszközzel igyekezett a nézők figyelmét fenntartani. Ez, a sok elmélet és a magas nézőszámok alapján, úgy néz ki sikerült is neki. "

Bevallom, én hajlamos lettem volna azt hinni, hogy nem kell felhívni a figyelmet arra, hogy a sorozat a trükkjeivel próbálja a néző figyelmét lekötni. Hiszen a posztban azt írtam: "a kommentelők körében burjánzó elméletek alapján okkal gondolhatjuk, hogy a készítőknek sikerült megragadniuk a nézők képzeletét." és hogy "A hangsúly így egészen áttolódik a feszültségkeltés legprimérebb eszközeire: folyamatos titokfejtés folyik, folyton félrevezető információkat adagolnak nekünk, nagy leleplezések vannak, a látványos képek és a hatásvadászan összeválogatott zene, a nagy egymásra nézések, a meztelenség, a szexualitás, a brutalitás átesztétizált ábrázolása, a sokatmondó, elvont beszélgetések stb. mind-mind így működnek. Mondhatni, az agyunk limbikus rendszerét veszik célba, nem a prefrontális kérget. Így aztán az efféle sorozat, mivel ennyire magára zárt, ezért nagyjából az iskolás kirándulások éjszakai ijesztgetéseivel állítható párhuzamba. Nincs mögöttük tartalom, van viszont hatás. "

3. És még egy utolsó (lehetne még mást is felidézni, de nem akarok a türelmeddel visszaélni): azt írod, hogy "Természetesen nem értettem egyet minden pontjával, például a felháborodásoddal a sorozat "mítoszteremtősségén". Nem érzem úgy,hogy a sorozat igyekezne hasonló hatást elérni. Mindegyik színpadias halálnak meg volt az oka. [Arnold el akarta pusztítani a parkot, Ford pedig a vezetőséget.] "

Amellett, hogy mindennek van oka, csak az a kérdés, hogy micsoda, én magamtól hajlamos lennék azt gondolni, hogy amit írsz, az valójában aligha mondana ellent annak, hogy a történet mitikusan felnagyított konfliktusokat és karaktereket ábrázol. Hiszen az, hogy Arnold 2 hosttal mészároltatja le a többit és löveti fejbe magát hullahegyek fölött, Ford pedig hostokkal mészároltatja le a vendégeit és löveti fejbe magát, az továbbra sem attól színpadias vagy mitikus, hogy mi az oka a tettének, hanem, hogy az egész szituáció olyan mértékben túl van mindenen, ami a hétköznapi fogalmaink szerint életszerű és oly mértékben hasonlít arra, ahogyan mondjuk az Iliászban vagy az Ószövetségben szokás viselkedni, hogy az jobban rokonítja a szituációt a mítoszokkal, mint a mi világunkkal. A mitikusság önmagában persze nem bűn, csak épp az a kérdés, vajon elég jó mítosz-e.

stb.