Amerikai Plán

"Tudom, mi vagy te. Az örök otthon."

Érkezés

2016. november 14. 21:13 - FOUREY

maxresdefault_46.jpgMielőtt bárki tovább olvasna: 1. nem vagyok filmkritikus, 2. ez nem az Index rovata, 3. az Oidipusz királyban felkavaró részletek találhatók, 4. aki nem szeretne megtudni a moziélményét befolyásolni képes dolgokat az Érkezés című filmről, az ne olvassa el, amit írtam.

Hogy rögtön a lényegre térjek: Dennis Villeneuve filmje nem tetszett, emellett ráadásul egy félresikerült, rossz alkotásnak is tartom. Így összességében bánom azt a pénzt és időt, amit elvesztegettem rá. Az, hogy nem tetszett és az, hogy szerintem rossz film, két különböző dolog, bár valamelyest összefügghetnek. Persze, ha nem tudnám kritizálni, valószínűleg az általános ítéletem is jobb lenne róla. De nem nagyon látnám értelmét hosszasan érvelni amellett, hogy miért nem tetszett a film, legyen az az én dolgom. Azt viszont az alábbiakban bővebben igyekszem megindokolni, hogy miért tartom rossz filmnek, főleg, mivel sokaknak tetszett, tehát korántsem magától értetődő, amit az Érkezésről gondolok.

De még mielőtt érvelni kezdenék a film rossz volta mellett, íme röviden a cselekmény: először megismerkedünk az Amy Adams által játszott karakterrel, Dr. Louise Banksszel, akiről részben a képekből, részben a saját, kissé enigmatikus narrációjából megtudjuk, hogy a lánya meghalt egy súlyos betegségben és hogy ő maga nyelvész. A cselekmény ott kezdődik, hogy egy nap tizenkét UFO száll le a Földre, szerte a világon, az egyik épp Louise-ék közelében, s mivel ő fordítóként dolgozott már a titkosszolgálatnak, őt kérik fel, hogy az idegenek nyelvét fejtse meg, hogy tudjanak velük kommunikálni. A film nagy részében abban az egyik UFO melletti táborban vagyunk, ahol katonai védelem és segítség mellett dolgoznak a tudósok az UFO-kkal való kommunikáció feltételeinek megteremtésén. A nehézség nem a kapcsolatfelvétel, mert az UFO-k időről-időre beengedik az embereket a hajójukba, hanem a másik fél megértése.
maxresdefault_47.jpgElőbb szavakkal próbálkoznak, majd írással. Nagyrészt Louise nézőpontjából látjuk a történetet, az ő érzései jelennek meg többnyire a filmzenében és a képi világban is, az ő korlátozott tudása, későbbi felismerései és fordulatai alakítják a cselekményt. Louise mellett fontos szerephez jut egyébként a Jeremy Renner által játszott fizikus, Ian, valamint a Forest Whitaker által játszott ezredes és még néhányan. Megtörténik a kapcsolatfelvétel, Louise igyekszik megfejteni az idegenek kommunikációját, egyre furcsább dolgok történnek vele, egyre többet tud meg róluk, de közben a világ egyre türelmetlenebb lesz. Mivel a félelem átjárja a világot, a katasztrófa peremére kerülnek: a 12 UFO-t kutató 12 ország közül egyre többen gondolják, hogy az idegenek rosszat akarnak, egymás ellen akarják fordítani őket, hogy "oszd meg és uralkodj" elven hódítsák meg a Földet. Erre paradox módon bezárkózással és egymás ellen fordulással reagálnak. Ez alól még a táborbeli amerikai katonák egy része sem tudja kivonni magát, ezért megkísérlik felrobbantani az UFO-t.

A válsághelyzeten az segít, hogy Louise rájön két dologra. Az egyik az, hogy az idegenek nem hódítani akarnak, hanem segíteni az embereken, s a 12 űrhajó egyfajta feladvány, amiről az embereknek meg kell érteniük, hogy csak közösen tudnak megfejteni. A másik, hogy az idegenek az időt máshogy tapasztalják meg, mint mi, máshogy élnek, és máshogy is gondolkodnak, és a nyelvük is ezt a másfajta gondolkodást fejezi ki. Erre épül a nagy csattanó: Louise rájön, hogy a gyerekével kapcsolatos emlékei valójában a jövő emlékei és hogy ő valójában a jövőben már ismerni fogja az idegenek nyelvét, s a jövőt magában felidézve képes a jelenben a válsághelyzetet megoldani: majd a jövőben fogja az idegenek megtámadását szorgalmazó és a válsághelyzet elmélyítéséért főként felelős kínai hadseregparancsnok elárulni a saját telefonszámát, amin a jelenben majd felhívhatja őt Louise, hogy lebeszélje a tervéről. Mi több, Ian a leendő férje és a halálos beteg gyermek a közös gyerekük. Így jutunk el a film nagy kérdéséhez: érdemes-e leélni egy életet, amelynek tudjuk a végét?  
arrival-trailer1-screen2.jpgSok apróbb-nagyobb hibát látok a filmben. A karakterek például bosszantóan sablonosak. Renner sztereotipikus fizikus (már amennyi kiderül róla), Whitaker sztereotipikus katona és sztereotipikus főnök, a Michael Stuhlbarg által játszott Harpen ügynök sztereotipikus paranoid titkosügynök, Song tábornok sztereotipikus más kultúrából való nem-demokratikus vezető (félelmetes és mégis elbűvölő). Emellett a kínaiak és az oroszok ábrázolása már-már rasszizmusba hajlóan sablonos, amit csak részben ment meg, hogy az utolsó pillanatokig csak hallunk róluk, de nem látjuk őket.

De az igazán komoly problémát abban látom, hogy a film sci-fiként egy blöff. Mit értek ezen? Azt, hogy a film valójában nem tud mit kezdeni a saját témájával, a civilizációk találkozásával. A történet kezdettől az Amy Adams által játszott karakterre összpontosít: az ő nézőpontjából látjuk a történetet, úgy is mondhatnám, hogy az ő történetét látjuk. Nézőként kénytelenek vagyunk vele, az ő tanácstalanságával, félelmeivel, csodálkozásával, az ő problémáival azonosulni, azokkal foglalkozni, s a film végére az is kiderül, hogy a civilizációk találkozása csupán látványos keret, amelyben az igazán fontos kérdések az egyéni létezéssel kapcsolatosak, s nem igazán mondanak semmit az emberiségről úgy általában. És ezt nem filozófiai értelemben tartom problémának, hanem dramaturgiailag. Miért? Egyrészt, mert a film azt a faék-egyszerűségű tanulságot szánja az emberiségnek, hogy a kooperáció fontos. Ezt fejezi ki a 12 helyre küldött 12 űrhajó példázata, amelyek szép higgadtan, a kommunikáció segítségével egymással való kooperációra tanítják a különböző országokat.
16.jpgNem lenne ezzel semmi gond, ez igazán sci-fibe illő tanulság lenne, ha nem lenne túlságosan átlátszó. Ugyan folyamatosan próbálják velünk elhitetni, hogy akár katasztrófa is bekövetkezhet, de ennek a lehetőségnek szinte minden ellentmond. A filmben például nincs egyetlen negatív karakter sem, csak pánikba esett jók, gyanakvó jók meg bizakodó jók. Ettől még lehetne katasztrófa a vége, de az elég merész húzás lenne és ez érezhetően nem AZ a film. Ráadásul kezdettől túl sokat beszélnek a katasztrófa lehetőségéről ahhoz, hogy egy fordulatokra és felismerésekre építő filmben ne legyen még egy nagy fordulat a végén, tehát az időben előrehaladva a katasztrófa esélye egyre kisebb lett, minél közelebb kerültünk látszólag a katasztrófához. Másrészt, elnagyolt és zavaros választ ad csak a film a metafizikai kérdésre az idővel és az egyéni döntésekkel kapcsolatban, ami azt jelenti, hogy nem igazán derül ki, egy félmondatot leszámítva, hogy az idegenek miért jöttek és mit akarnak és miután távoznak, mi fog történni.

S bár van egy nagy politikai összeborulásra utaló jelenet a filmben, de az emberiség jövőjéről ennél több nem derül ki. Vagyis, a sci-fi történetnek mint sci-fi történetnek néhány általános és jólelkű frázison kívül se füle, se farka, viszont nehéz is vele mit kezdeni. Akinek bejön a film hangulata, az nyilván kerít majd tetszetős magyarázatot arra, amit lát vagy épp a többértelműséget, mélységet fogja dicsőíteni, s ez végül is a nagy filmek sajátja is, de fontos látni, hogy akit elbűvölnek a képek vagy lenyűgöznek az olyan részletek, mint az idegenek nyelve, vagy akinek az adrenalinszintjét a film primér feszültségkeltő eszközei emelik meg tartósan, arra csak a sci-fire hajazó ornamentika hatott, nem pedig egy jól kitalált sci-fi lényegi elemei. Mondom még egyszer: nem filozófiai problémám van a filmmel, hanem dramaturgiai.
arrival-2016-trailer.jpgMindez persze érthető is, annak fényében, hogy a film végső soron Louise-ról szól és nem az emberiségről és ez nyilván nem zárja, hogy ezen a szinten a film jó sci-fi legyen. De sajnos nem az. Egyrészt, mivel az idő problémája nincs rendesen végiggondolva a filmben, nem érhető, hogy pontosan mi is történik a szemünk előtt: néha veszélyesen közel kerülünk időparadoxonokhoz, például, amikor a jövőbeli Louise még nem tud dolgokat, amiket a jelenbeli Louise igen (mint Song telefonszáma). De az sem világos, hogy vajon a jövőt ismerve az ember megfoszttatik-e a döntési szabadságától vagy sem. Mindez úgy merül fel, egyebek között, hogy Louise annak tudatában vállalja a gyerekét, hogy tudja, az fiatalon súlyos betegségben fog meghalni és azért fog a férjétől elválni (aki nem más ugye, mint Ian, akivel még épp csak most ismerkedik meg), mert az nem tudja elviseli e tudás súlyát és a felesége döntését rossznak tartja. De vajon döntés-e ez vagy sem? Nem világos. Példázatként persze szép és érdekes kérdés, hogy van-e értelme az életet a halál tudtában leélni, de sajnos árnyalja a képet, hogy itt Louise másvalaki életéről dönt annak korai halála tudatában és hogy nem világos, hogy hatalmában állna-e másként cselekedni vagy sem.

Ha igen, akkor a jövő megváltoztathatóságának lehetett volna több szerepe is a filmben, ha nem, akkor meg ugye miről is beszélünk egyáltalán? Másrészt, mivel ezek a kérdések nincsenek tisztázva, nem világos a sci-fi elemek hozzájárulása Louise személyes életproblémájához. Vajon mi szükség volt a globális félelem bemutatására, 12 idegen űrhajó érkezésére, az ő speciális nyelvükkel és időfelfogásukkal kapcsolatos halandzsára ahhoz, hogy Louise szembekerüljön a kérdéssel, vajon életet adjon-e egy halálra ítélt gyermeknek? Lehet mondani, hogy az előrelátás bizonyosságával. De ez a válasz nyilván nem egészen kielégítő, hiszen seregnyi más, kevésbé bombasztikus ötlettel elő lehetett volna állítani ugyanezt a drámai alaphelyzetet - genetikai betegséggel például. Jogos ellenvetés lehet, hogy akkor ez nem egy sci-fi lenne, de tegyük fel magunknak a kérdést: őszintén, olyan erős, eredeti, mélyenszántó sci-fi az, ahol csupa sablonkarakter van, lapos életbölcsesség van és ahol még a nagy kérdések dramaturgiailag megalapozott feltétele sem sikerült, nemhogy a megválaszolásuk?

arrival-2016-movie-amy-adams.jpgEz a feltűnő aszimmetria a filmet eluraló nagyon személyes és giccsbe hajló Louise-szál és a nagy csinnadrattával elővezetett, ám végiggondolatlan civilizációk találkozása téma között teszi az egész filmet enyhén nevetségessé. Lehet persze sírni a film elején, meg a végén, mert ki ne sírna egy gyerek halálán és ki ne hatódna meg azon, hogy "a végességünk tudatában is érdemes élnünk", de nem lehet túlságosan komolyan venni a filmet, éppen, mert képtelen ennél a nagyon primér szintnél mélyebbre hatolni, nem épít fel rendes dramaturgiát, nem dolgoz ki karaktereket és nem nagyon tud mit kezdeni a sci-fi témával. 

Nos, én ezek miatt tartom rossz filmnek az Érkezést. Tetszeni pedig különösen azért nem tetszett, mert nem volt hajlandó beismerni, hogy nincs benne több némi könnyfacsaró melodrámánál, egy elalibizett, sablonos sci-fi sztorinál és néhány érdekes ötletnél, amiket az alkotóknak nem volt türelmük végiggondolni: ehelyett az Érkezés nagy filmnek hazudja magát.

20 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://amerikaiplan.blog.hu/api/trackback/id/tr2011958699

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Én lenni idegen, jöttem nézni Föld - Érkezés 2016.11.14. 22:58:54

Végre megérkeztek! Végre megérkeztek, de úgy, hogy azzal még Fox Mulder is igazán elégedett lehet, mindennek tetejébe nem július negyedike van, mi pedig nem Manhattan kellős közepén vagyunk már megint. Hálásak lehetünk emiatt, de elégedettek korántsem....

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Lord Meldrum · http://reakciosreflexiok.blog.hu/ 2016.11.15. 19:24:59

Felettébb tanulságos írás, örömmel olvastam! Sajnos már évek óta úgy vélem, hogy ebben a műfajban sokkal kifizetődőbb nagyot hazudni, mint elgondolkodtatót alkotni. Egyébként attól tartok, az érveid keveseket győznek meg, és sokan valami nagyon mély, "filozofikus" magasságokban szárnyaló filmnek gondolják az Érkezést - ők rajongtak az Eredetért is.

Johnnykiwi42 2016.11.15. 23:04:08

Akkor jöjjön egy reakció a "másik oldalról". Előrebocsátom, nem biztos, hogy mindenre fogok reagálni. Elkezdek végigmenni a cikken, aztán kiderül, meddig jutok.

" A karakterek például bosszantóan sablonosak."
Szerintem nem sablonosak, egyszerűen nem tudunk meg róluk sok mindent. De ez nem is baj, Louise a központi karakter, aki szerintem nem sablonos (mondjuk ezt talán a cikk írója sem gondolja).

"De az igazán komoly problémát abban látom, hogy a film sci-fiként egy blöff. Mit értek ezen? Azt, hogy a film valójában nem tud mit kezdeni a saját témájával, a civilizációk találkozásával."
Egyrészt szerintem az, hogy sci-fiként blöff, nagyon mást jelentene, mint amit értesz rajta, de rendben, használjuk így.
A civilizációk találkozásával pedig (milyen meglepő) szerintem igenis rengeteget kezd. Szépen be van mutatva az emberiség első reakciója, mind egyéni (Louise, Ian), mind közösségi szinten a jól használt híradórészletek segítségével. A központi téma ugye a kommunikáció, így ez van persze jobban kibontva, de ez egyáltalán nem baj, és más témák is érintve vannak. Én legalábbis biztos, hogy kevés filmet tudok, ami ilyen értelmesen szól erről a témáról.

Talán célszerű lehet még idecitálni más kapcsolatfelvételes filmeket, mint a Harmadik típusú találkozások vagy a kapcsolat. Szerintem mindkét alkotáshoz viszonyítva itt sokkal érdekesebben, részletesebben ki van fejtve a kapcsolatfelvétel módja.

"Egyrészt, mert a film azt a faék-egyszerűségű tanulságot szánja az emberiségnek, hogy a kooperáció fontos."
Meg azt a fáék-egyszerűségűnek egyáltalán nem nevezhető állítást, hogy a nyelv, amit használunk meghatározza gondolatainkat, és azt, hogy hogyan tekintünk a világra. Meg azt, hogy bizonyos fogalmak, amiket nagyon alapvetőnek érzünk (például kezdet, vég) mennyire emberi fogalmak, amiknek talán valójában nincs is akkora jelentőségük.

"A filmben például nincs egyetlen negatív karakter sem, csak pánikba esett jók, gyanakvó jók meg bizakodó jók."
Ezzel sem értek egyet, szerintem a film nem "dolgozik" a jó és rossz leegyszerűsítő kategóriáival. Nekem legalábbis nem jutott közben eszembe, hogy itt jók vagy rossz lenne bárki. Csupán emberek.

"nem igazán derül ki, egy félmondatot leszámítva, hogy az idegenek miért jöttek és mit akarnak és miután távoznak, mi fog történni"
Tényleg nem derül ki igazán, de szerintem ez nem is baj. Pont annyit tudunk róla, amennyit a rendező tudatni akart. Így maradt tér a továbbgondolásra, ami szerintem jó dolog. Ezzel játszik az egyik legnagyobb sci-fi klasszikus, a 2001:Űrodüsszeia is. Annak is sokan felróják, hogy kevés dolog derül ki konkrétan. Szerintem ízlés kérdése, hogy mennyi információ kiderülését várjuk el, én mindkét filmben zseniálisnak tartom azt is, hogy nem árulnak el mindent.

"S bár van egy nagy politikai összeborulásra utaló jelenet a filmben, de az emberiség jövőjéről ennél több nem derül ki. Vagyis, a sci-fi történetnek mint sci-fi történetnek néhány általános és jólelkű frázison kívül se füle, se farka, viszont nehéz is vele mit kezdeni."
Ismétlem kicsit magam: nem baj, hogy nem derül ki. Szerintem semmilyen szempontból, így dramaturgiailag sem. Sci-fiként meg igenis jól működik, teljesen jól mutat be egy idegen kultúrát, nem részletekbe menően, de érdekes dolgokat (nyelv, technológia, űrhajó stb.) felvillantva.

"De az sem világos, hogy vajon a jövőt ismerve az ember megfoszttatik-e a döntési szabadságától vagy sem. "
Nagyon erőltetettnek érzem, hogy ebbe beleköt a cikkíró. Pont, mert nem tudunk róla semmit. Tehát a logika kb. ez: mivel nem tudunk semmit, tegyük fel, hogy nem is hoz döntést. Tehát nincs értelme rajta gondolkozni. Közben meg ha az ellenkezőjét teszed fel (ugyanilyen jogosan), akkor máris lesz értelme gondolkozni rajta. Így a kérdés inkább az, van-e kedvünk ezen gondolkozni. A cikkírónak valamiért nincs, ez teljesen oké, de ez szerintem nem a film baja.

Még a giccsbe hajlásról: valóban táncol a borotva élén, de szerintem végül nem lesz giccses. Sőt, ügyesen kerüli azt, erre kiváló példa, hogy nem tudjuk meg, mit üzent a felesége a kínai vezetőnek. Más filmben valami könnyfakasztó egysoros üzenetet hallhattunk volna, itt nem tudtuk meg, mi a konkrét üzenet, elegáns csend volt helyette.

Igyekeztem minden felmerült kritikára érdemben reagálni, remélem sikerült.

FOUREY · http://baloldaliliberalis.blog.hu/ 2016.11.15. 23:33:27

@Johnnykiwi42: Köszönöm, hogy ezt megosztottad velem. Ritkán tapasztalom sajnos, hogy kulturált vélemények fogalmazódnak meg kommentekben, úgyhogy külön köszönöm. Bevallom, az érveid nem győztek meg igazán. Ha jó értem, te nagyjából azt mondod, hogy nem baj, hogy amiket hiányolok, azok nem fontosak. És van egy sereg dolog, ami meg benne van, de nem méltányolom eléggé. Oké, te így látod, igyekszem elgondolkodni rajta, bár továbbra is erősen szkeptikus vagyok. A Sapir-Whorf-hipotézisre hivatkozás például elképesztően gagyi. Nem csak azért, mert meglehetősen outdated tudományos szempontból, hanem, mert ha jobban belegondolsz, semmi, de semmi érdekes gondolat nincs abban, hogy egy másik kultúrával való megismerkedés megváltoztatja a gondolkodásod. Annak pedig könyvtárnyi sci-fi irodalma van, hogy az idegenek nem emberszerűek, hanem radikálisan különbözhetnek tőlünk. Hogy mást ne mondjak: a Solaris ennek a klasszikus megfogalmazása.

Továbbá nem értem, hogy miért nem zavar téged dramaturgiai szempontból, hogy a történet általad is elismerten lukacsos és feltűnően kidolgozatlan, de simán elfogadom, hogy te nem vársz el drámát, hanem mást akarsz egy filmtől. Erre utaltam is a posztban, az ornamentika vs. lényegi elemek szembeállítással. Persze ez a szembeállítás az én elvárásaim alapján van megfogalmazva és ennek megfelelően azt fejezi ki már a szóválasztás is, hogy számomra az ornamentika nem annyira fontos, a dráma meg igen.

Egy dologra reagálnék csak külön, mert szerintem nem egészen arról van szó, amit írsz. Azt írod: "Nagyon erőltetettnek érzem, hogy ebbe beleköt a cikkíró. Pont, mert nem tudunk róla semmit. Tehát a logika kb. ez: mivel nem tudunk semmit, tegyük fel, hogy nem is hoz döntést. Tehát nincs értelme rajta gondolkozni." Úgy gondolom ugyanis, hogy a film központi kérdése, hogy mi van, ha a jövő előre tudható és hogy mit jelent ez az életünk szempontjából. A központi jelentőségét mutatja a gyerekhalál/gyerekvállalás motívuma éppúgy, mint a jövőre emlékezes kulcsszerepe a katasztrófahelyzet megoldásában. Csakhogy dramaturgiailag mindkettőben abszolúte lényeges lenne tudnunk, hogy van-e döntési helyzet, van-e alternatív jövő vagy nincs. Miért lenne fontos tudni? Mert nem ugyanaz a sztori, ha az egyik van vagy ha a másik. És bizonyos jeleneteknek egyszerűen nincs értelme a filmben, ha az egyik igaz. Pl. a férj elhagyja a feleséget mert "rosszul döntött" a feleség. Vagy: hogy lehet, hogy valamiről a jövőbeli Louise nem tud, amit a jelenbeli tud? Ezeknek a kérdéseknek a homályban hagyása lényegében a film egész történetét, ráadásul mindkét síkon (civilizációk találkozása és Louise története), teljesen értelmetlenné teszi. EZÉRT gondolom egyebek között, hogy rossz a film.

Még egyszer, köszönöm a hozzászólásod!

Johnnykiwi42 2016.11.16. 21:50:40

@FOUREY: Örülök, hogy ilyen pozitívan viszonyulsz a reakciómhoz. Azzal semmi baj sincs, hogy nem győztelek meg, nem is az volt a célom. Szerintem más ember véleményét megváltoztatni egy ilyen, alapvetően szubjektív dolgokról szóló vitában közel lehetetlen, de nem is ez a cél, hanem az értelmes párbeszéd.

Sapir-Whorf-hipotézis: Itt szerintem abba a "hibába esel", hogy magadból indulsz ki. A te műveltséged a humán tudományok területén vélhetően sokkal nagyobb, mint az átlag mozinézőé. Sokaknak ez nagyon is új dolog, és bár maga a gondolat nem új nekem se, nagyon örülök neki, hogy többé-kevésbé fogyasztható formában tárja ezt a rendező a nagyközönség elé. Filmes szinten szerintem ez egy ritka értelmes és egyedi témafelvetés, én legalábbis kevés, nyelv és gondolkodás kapcsolatával foglalkozó filmet ismerek (bevallom, ezen kívül nem jut másik eszembe.

A tőlünk radikálisan különböző űrlényekről: itt is azt mondom, hogy valóban egyfelől abszolút nem új, kis túlzással minden hónapban lehet ilyen történeteket olvasni a Galaktika magazinban. De (lehet, hogy ez ismét az én szegénységi bizonyítványom) a filmek közt én nem emlékszem olyanra, ahol értelmesen próbáltak kommunikálni egy ennyire más civilizációval. Ha az egyszerűség kedvéért azt nevezzük mainstream ufo-inváziós sci-finek, amik a legtöbb pénzt összekaparták, akkor ezt a listát:

www.boxofficemojo.com/genres/chart/?id=scifialieninvasion.htm

böngészve te is meggyőződhetsz róla, hogy az idegenek ilyen ábrázolása egyáltalán nem megszokott.

a lukacsos történetről: Én nem ismertem el, hogy lukacsos, legalábbis nem akartam. Ez igaziból már ízlés kérdése talán: amit te lukacsosnak vélsz, azt én szándékosan homályban hagyottnak látom, és nekem ezzel nincs bajom. Mint ahogy (nagyon messzire eső példa, de talán illik ide) Arany balladáiba sem kötök bele a balladai homály miatt. Megértem, ha neked több kellett volna, nekem ezzel nincs bajom. Ja, és azt se mondtam, hogy ne lenne drámai, én abszolút éreztem benne drámaiságot, de egyrészt ez relatív, másrészt még lesz róla szó lentebb.

a jövő megváltoztathatóságáról: írod, hogy bizonyos jeleneteknek nincs értelme, ha nincs döntési helyzet. Amit én mondok, az az, hogy vágjuk át a gordiuszi csomót: álljunk hozzá úgy, hogy igen, van értelme, és máris tudunk rajta gondolkozni, ha akarunk.
De mondok más értelmezést: úgy is tud működni az utolsó jelenet, ha nincs valós döntési helyzet. Pusztán az is ad egy keserédes, megható és egyedi befejezést a dolognak, ha azt mondjuk, Louise nem tudna máshogy dönteni, mert az látszik rajta, hogy ő őszintén örömmel vállalja a gyereket, annak korai halála ellenére. Mert számára már a halál nem igazán érződik olyan szörnyű dolognak, mert már látja, hogy ez csak emberi nézőpontból olyan nagyon rossz.

FOUREY · http://baloldaliliberalis.blog.hu/ 2016.11.17. 06:58:08

@Johnnykiwi42: Tök érdekes dolgokat írsz, köszönöm.

1. Sapir-Whorf: Mindig felvethető, hogy egyéni tudás kérdése, mi számít tudottnak és mi nem, ebben igazad van. Több oka is van, miért nem érzem, hogy ez így oké enne mégsem. Az egyik, hogy ez a film központi eleme, tehát pont nem az a pont, ahol alibizésnek helye lenne. A másik pedig, hogy bár itt fancy nevet adnak neki, az alapötlet mégiscsak az, hogy jön egy idegen kultúra, azt megismered és ettől más leszel. És ez annyira nem nagy dolog, hogy azt el sem tudom mondani. Hogy csak 3 nagyon távoli példát mondjak: Gulliver a nyihahák országában, Tom Cruise a szamurájok között, Kevin Costner és az indiánok. Másként megfogalmazva, ez valójában nem egy érdekes ötlet, hanem a civilizációk találkozása probléma maga.

Ami az idegenekkel való kommunikációt illeti: a Solaris szerintem egy eléggé erős példa arra, hogy az idegenek radikálisan mások mint mi, a Harmadik típusú találkozások meg elég populáris példája annak, hogy a idegenekkel való kommunikáció milyen fontos (hogy az ET-t ne is említsem :) ).

A lukacsos történetről: ": Én nem ismertem el, hogy lukacsos, legalábbis nem akartam. Ez igaziból már ízlés kérdése talán: amit te lukacsosnak vélsz, azt én szándékosan homályban hagyottnak látom, és nekem ezzel nincs bajom. Mint ahogy (nagyon messzire eső példa, de talán illik ide) Arany balladáiba sem kötök bele a balladai homály miatt. " Nagyon jó, hogy megemlíted a balladát, ugyanis a lukacsosságot és a homályban hagyottságot pontosan az különbözteti meg egymástól, hogy az egyikben indokolt műfajilag a kihagyás, a másikban meg nem. A balladákban a feszültségkeltés eszköze a kihagyás, miközben nincs logikai hiba a történetben, itt viszont egyszerűen arról van szó, hogy nem gondolták végig a sztorit és a kínos kérdésekről igyekeznek elterelni a figyelmet más eszközökkel.

Azt írod: "Amit én mondok, az az, hogy vágjuk át a gordiuszi csomót: álljunk hozzá úgy, hogy igen, van értelme, és máris tudunk rajta gondolkozni, ha akarunk."

Hát ez egy nagyon, nagyon, nagyon jóindulatú megközelítés, amit nem ki kell érdemelni :) Gondolhatod, hogy nem az történt, hogy beültem és bármit láttam, arra azt mondtam, hogy nemnemnemnemnem, hanem néztem a filmet, felmerültek problémák és hiába gondolkodtam rajta, egyre súlyosabbnak látszottak azok a problémák. Szóval ez nem a gondolkodás megspórolása, hanem épp ellenkezőleg, a gondolkodásom eredményeként levont következtetés a részemről. :) S hogy konkrétan mi? Egyrészt az, hogy amennyiben a film determinista, azaz a jövőben minden lépés már el van döntve, nincsenek alternatív jövők, akkor a filmbeni minden feszültség csak látszat, hiszen minden már úgyis megtörtént, el van döntve. Ami, valljuk be, tanulságként sem valami vonzó. Másrészt, logikai paradoxonokhoz vezet az a történetben, ahogy az időt kezelik. Ez egy Vissza a jövőbe filmnél elmegy, mert az nagyrészt vicc és viccesen gondolatébresztő. Ez viszont egy komoly film.

Ami Louise-t illeti: nos, amit itt felvetsz, azzal kapcsolatban érdemes elgondolkodnod rajta, hogy számodra vajon megnyugtató tanulság-e vagy sem. Ha az, akkor lényegében azt gondolod, amit minden vallás gondol évezredek óta: az emberi élet egy nagyobb egész része. A baj ezzel a filmben azonban más: hogy mivel a filmben kulcsfontosságú időprobléma el van kenve, nem derül ki, hogy Louise az általad mondottaknak megfelelően vajon egyszerűen csak elfogadja, hogy az emberi élet egy nagy egész része vagy pedig effektíve nincs is döntési lehetőség, mert már minden el van döntve.

Na, de nem akarok lassan saját bejegyzésem trolljává válni :)

endike · http://barathendre.wordpress.com/ 2016.11.17. 10:23:48

nem olvastam el, mert gondolom spoileres, de akkor ez is olyan lufi mint az inception meg az interstellar?

neeskens 2016.11.21. 14:23:42

Azt hiszem, ehhez a filmhez az kell, hogy legyen gyereked. Talán az is, hogy nagyon-nagyon beteg legyen. Lehet ezért, de engem borzasztóan szíven ütött. Ha átérzed ezt a dilemmát, azt hiszem, elfogadhatodók azok a lyukacsok, amiket emlegetsz.
Nem a jövőbelátás képességéről van szó itt, hanem arról, hogy elfogadjuk-e a sorsot, amit ránk mértek, vagy nem. A film arról mesél, hogy igen, vállalni kell, akkor is, ha tudjuk, hogy mi lesz a vége. Minden más, csak háttértörténet ehhez.
Szerintem annyi, hogy ez a film egyszerűen nem neked szól, azt hiszem nem éltél meg még ilyen periódusokat, nem néztél szembe ilyen kérdésekkel.Ezért nem működik nálad.

Alec Cawthorne 2016.11.21. 14:37:27

@neeskens: Ugye ezt az okfejtést most nem gondolod komolyan?

FOUREY · http://baloldaliliberalis.blog.hu/ 2016.11.21. 15:17:34

@neeskens: Bevallom, gyerekem nagyon is van, de szerencsére ép és egészséges és remélem, így is marad. Őszintén sajnálom, hogy veled ilyen szomorú dolgok történtek és nem szeretnék ezen gúnyolódni. De mivel egy filmkritika kapcsán ennyire személyes vizekre hajóztál, úgy vélem, tartozom neked azzal, hogy őszintén elmondjam, hogy amit írsz, azt egy nagy hülyeségnek tartom. Egyrészt, nem gondolom, hogy a film célközönsége a súlyos betegségen átesett gyerekekkel rendelkező szülők lennének. Másrészt, szerintem nem olvastál elég figyelmesen: 1) azt, hogy a gyerekhalálos kerettörténet megható, én magam sem vontam kétségbe: azt írtam, hogy " Lehet persze sírni a film elején, meg a végén, mert ki ne sírna egy gyerek halálán és ki ne hatódna meg azon, hogy "a végességünk tudatában is érdemes élnünk"" (én történetesen meg is könnyeztem a film elejét), 2) én sem mondtam, hogy a film a jövőbelátás képességéről szól, éppen ellenkezőleg, azt állítottam, hogy a filmben a sci-fi témával bevezetett dolgok csak fölösleges ornamentikát, díszítést jelentenek egy történeten, amely lényegileg egy személyes dráma, középpontjában Louise lányának sorsával és Louise házasságával (te is pont ezt mondod róla egyébként), ahogy írom is: "hiszen seregnyi más, kevésbé bombasztikus ötlettel elő lehetett volna állítani ugyanezt a drámai alaphelyzetet - genetikai betegséggel például. " 3) én szándékosan nem arról írtam, hogy miért nem tetszett a film, hanem, hogy miért tartom rossznak. Pontosan ezt írtam: "De nem nagyon látnám értelmét hosszasan érvelni amellett, hogy miért nem tetszett a film, legyen az az én dolgom. Azt viszont az alábbiakban bővebben igyekszem megindokolni, hogy miért tartom rossz filmnek, főleg, mivel sokaknak tetszett, tehát korántsem magától értetődő, amit az Érkezésről gondolok." Amikor tehát azt írod, hogy "Ha átérzed ezt a dilemmát, azt hiszem, elfogadhatodók azok a lyukacsok, amiket emlegetsz.", akkor te arról beszélsz, hogy neked miért tetszett a film, a hibái ellenére. Vagyis: pont olyasmiért kritizálsz, amitől én szándékosan távol tartottam magam. Erre pedig én, bevallom, nem tudok mást mondani, mint amit a poszt elején is írtam: a te dolgod, hogy neked mi miért tetszik.

neeskens 2016.12.06. 15:52:54

@Alec Cawthorne: Mégis mi a probléma ezzel?

neeskens 2016.12.06. 15:52:57

@FOUREY: Teszel egy ex cathedra kijelentést, hogy ez egy rossz film. Aztán kijelented, hogy ettől tök függetlenül neked nem tetszett, de azt nem írod meg miért.

Ez kb olyan mintha azt írnám, hogy ez a film 120 perc. Úgy teszel, mintha egy másik kérdés lenne, hogy tetszik-e neked vagy nem. Komolyan, van olyan film, amit rossznak tartasz és tetszik?

Nem az a problémám, hogy neked nem tetszett a film, mert felszínesnek érezted a tanulságát, vagy logikátlannak a dramaturgiáját. A probléma az, hogy ezt úgy adod elő, mintha ezek nem ízlésbeli kérdések, hanem normatív megállapítások lennének. Ez a film egy személyes dráma, aminek egy scifi adja a keretét, persze le lehetett volna forgatni idegenek nélkül, de pont az adja a lényegét, hogy nem valamiféle egész emberiséget érintő makroválaszt helyez a középpontba az idegenek érkezése kapcsán hanem egyetlen ember belső morális döntésére koncentrál.
Ok, ez neked nem tetszik, mert az ilyen típusú filmtől valamiféle globális választ vártál. (Amúgy kaptál, de nem tetszett). De hogy ettől normatívan rossz lenne a film, azért szerintem az nem jogos. Egy zsánernek a logikáját kéred számon, közben nem veszed észre, hogy film pont ki akar lépni a sci-fi zsánerből.

Engem a film egy olyan élethelyzetben talált meg, amilyenben, tökéletes empátiával tudtam szemlélni a főhőst és borzasztóan meghatódtam a döntésétől. Lehet, ha pár évvel ezelőtt látom, akkor más a reakcióm, ezért írtam, hogy engem szíven ütött és hogy TALÁN kell hozzá egy hasonló élethelyzet. Lehet vannak empatikusabb emberek, akiknek nem kell és úgy is meg tudják élni,nem tudom.

FOUREY · http://baloldaliliberalis.blog.hu/ 2016.12.06. 17:52:49

@neeskens: Csak a tények kedvéért:

1. Azt írod: "Teszel egy ex cathedra kijelentést, hogy ez egy rossz film."

Ehhez képest én ezt írom: "Dennis Villeneuve filmje nem tetszett, emellett ráadásul egy félresikerült, rossz alkotásnak is tartom." Továbbá: "szerintem rossz film" Továbbá: " miért tartom rossz filmnek"

Nem tudom, szerinted mit jelent az ex cathedra kijelentés, de személyes sértésnek tekintem, hogy egy szövegben, ahol minden lehetséges alkalommal hangsúlyozom, hogy ez az ÉN véleményem, ami igazolásra szorul, ott te ex cathedra kijelentésről beszélsz. Nem tudom, hogy csak olvasni nem tudsz-e, esetleg a szót nem ismered vagy szándékosan hazudozol, de semmiképp sem oké, amit csinálsz.

2. Azt írod: "Aztán kijelented, hogy ettől tök függetlenül neked nem tetszett, de azt nem írod meg miért."

Mondjuk én ezt írom: "Az, hogy nem tetszett és az, hogy szerintem rossz film, két különböző dolog, bár valamelyest összefügghetnek" Továbbá: "De nem nagyon látnám értelmét hosszasan érvelni amellett, hogy miért nem tetszett a film, legyen az az én dolgom. Azt viszont az alábbiakban bővebben igyekszem megindokolni, hogy miért tartom rossz filmnek"

Vagyis: egyáltalán nem igaz, hogy azt mondanám, hogy a két dolog "tök független". Azt mondom, a kettő között nyilván van összefüggés (!), de ha csak annyi lenne a bajom, hogy nem tetszik, azt még nem tartanám érdemesnek külön leírni, ezért írok arról, hogy miért tartom rossznak a filmet, mert az már nem magánügy (mint az egyéni ízlés), hanem mások által megvitatható dolog. Szóval megint az a helyzet, hogy tényszerűen nem igaz, amiket írsz.

3. Azt írod: "Ez kb olyan mintha azt írnám, hogy ez a film 120 perc. Úgy teszel, mintha egy másik kérdés lenne, hogy tetszik-e neked vagy nem. Komolyan, van olyan film, amit rossznak tartasz és tetszik? "

Ez annyira nyilvánvaló hülyeség, hogy nem is értem, hogy lehet ilyet leírni. Vannak széles körben elismerten jó filmek, amik nem tetszenek nekem? Persze, egy csomó! Kinek ne lenne? És vannak rossz filmek, amik tetszenek? Hogy a fenébe ne! Még kifejezés is van rá: guilty pleasure-nek szokás mondani! Egy sereg bugyuta baromság van, amit az ember kedvel ilyen vagy olyan okokból. Ez bizony két különböző kérdés, amik között - ahogy fentebb idéztem is magamtól - lehet összefüggés csak egyrészt nem túl szoros, másrészt az ízlés magánügy és nem szorul érvekre, az értékítélet meg közügy és nyilvánosan megvitatható. Annyira nem bonyolult ez, hogy ennyit kelljen magyarázni.

4. Azt írod: "Nem az a problémám, hogy neked nem tetszett a film, mert felszínesnek érezted a tanulságát, vagy logikátlannak a dramaturgiáját. A probléma az, hogy ezt úgy adod elő, mintha ezek nem ízlésbeli kérdések, hanem normatív megállapítások lennének. "

Ha valóban elolvastad volna a szöveget, amihez hozzászólsz, akkor ezt az egészet le se írtad volna. Mivel nem tettem ex cathedra kijelentéseket, hanem egy értékítélet mellett hozok fel érveket, akkor nem tartanád érvelési hibának, hogy normatív megállapításokat teszek. Nem arról van ugyanis szó, hogy az érveim megfellebbezhetetlen igazságok lennének szerintem, hanem arról, hogy akkor fogsz egyetérteni azzal, hogy rossz a film, ha a) tényszerűen pontos, amit a filmről állítok és b) ha elfogadod az érveim normatív érvényességét. Sehol se azt írtam, hogy az érveim nem vitathatók, hanem, hogy ezek az érveim. Pontosan ez különbözteti meg az egyszerű szubjektív ízlésítéletet (tetszett-e) az értékítélettől (szerintem jó-e), hogy vannak hozzá érvek, amiket részben objektíven lehet vitatni (tények), részben normatíve (elfogadod-e a norma érvényességét). Nem olyan bonyolult ez. csak el kell persze olvasni, amit írtam.

5. Maradjunk még az előző mondatodnál: "felszínesnek érezted a tanulságát, vagy logikátlannak a dramaturgiáját".

Az érvelésed félrevitelében sokat segít, a posztom megértését pedig nagyban nehezíti, hogy azt írod, hogy "érezted". Ha azt írtad volna, hogy "gondoltad", máris kevésbé illene bele a prekoncepciódba, hogy nincsenek érveim amellett, hogy mi a baja a filmnek. Ugyanis az, hogy a tanulság felszínes és a dramaturgia lehet ugyan, hogy vitatható állítások tényszerűen (szívesen olvastam volna ellenérveket, persze egyet se írtál, hiszen az "érzéseimmel" nem érezted szükségesnek vitatkozni), de normatíve teljesen vállalható érvek a film rossz volta mellett. Lehet persze azt mondani, hogy szerinted nem baj normatíve, hogy egy sci-fiben felszínes a tanulság és logikátlan a történet, de azért ez két olyan állítás lenne, amik további érvelésre szorulnának, mert első blikkre eléggé implauzibilis mindkettő. Miért ne lenne joggal elvárható ugyanis egy sci-fitől, hogy a tanulsága ne legyen lapos és a sztorija ne legyen logikátlan? Hmmm? De persze, ezügyben se érvelsz. Vicces, hogy pont te beszélsz ex cathedra kijelentésekről a részemről.

(folyt. köv.)

FOUREY · http://baloldaliliberalis.blog.hu/ 2016.12.06. 18:22:20

@neeskens: 2. rész:

6. Azt írod: " Ez a film egy személyes dráma, aminek egy scifi adja a keretét, persze le lehetett volna forgatni idegenek nélkül, de pont az adja a lényegét, hogy nem valamiféle egész emberiséget érintő makroválaszt helyez a középpontba az idegenek érkezése kapcsán hanem egyetlen ember belső morális döntésére koncentrál."

Ez mind szép és jó, csak hát ugye ezzel szemben én azt mondtam, hogy a fentiek alapján ez egy rossz sci-fi és a filmből nem derül ki, hogy a személyes dráma és a sci-fi összekapcsolása miért is jó ötlet. Mondhatod, hogy de nem, ez nem így van. Csak hát egyfelől mégiscsak ironikus, hogy ex cathedra kijelentésekkel vádoltál meg, utána pedig magadnak vindikálod a jogot, hogy tudd, hogy mi a film "lényege" (!), míg amiket én mondok az csak "érzés" ugyebár, másfelől meg továbbra sem derül ki belőle az, hogy ez mennyiben lenne válasz arra a problémára, hogy a filmben a sci-fi szál és a személyes dráma kapcsolata problematikus. Mivel láthatóan nem érted, mi a gond, mondok egy példát: te később a nő "döntéséről" írsz. Ez szép. Csakhogy a filmből valójában nem derül ki, hogy a nő tényleg hoz-e döntést vagy mindez egyszerűen csak megtörténik. Ha nincs a sci-fi keret, akkor ez a filozófiai probléma fel se merülne. És ez azért mégiscsak gond, nem csak érzésre, hanem intellektuálisan is.

7. Azt írod: "Ok, ez neked nem tetszik, mert az ilyen típusú filmtől valamiféle globális választ vártál. (Amúgy kaptál, de nem tetszett). De hogy ettől normatívan rossz lenne a film, azért szerintem az nem jogos. Egy zsánernek a logikáját kéred számon, közben nem veszed észre, hogy film pont ki akar lépni a sci-fi zsánerből."

Most azt hagyjuk is, hogy itt két, általad nekem tulajdonított kijelentést, amik ellentmondanak egymásnak, úgy teszel egymás mellé, mintha nálam lenne ellentmondás. Foglalkozunk azzal, amit a végén írsz. Három dolgot állítasz: a) hiba egy műfaj logikáját normatív értékítéletre használni, b) nem veszem észre, mi a film célja és hogy c)ez a film attól jó, mert a célja a kilépés a sci-fi műfajból. Ebből én egyikkel se értek egyet: ad a): igenis a műfaji konvenciók számonkérhető normák egy értékítéletben szerintem, hiszen azért vannak ezek a konvenciók, ad b): semmi sem igazolja hogy a készítők itt tudatos újítást alkalmaztak, viszont letagadhatatlan, hogy az eltérést pont észrevettem, hiszen erről szólt a poszt, ad c): a műfaji konvencióktól eltérés önmagában nem érdem számomra, ha ebből nem születik hozzáadott érték.

8) Az utolsó bekezdésedről: szerintem alapvető tévedésben vagy. Egy gyerek szenvedésének ábrázolása esztétikailag nem különösebben kifinomult eszköz. A legelemibb ösztöneinkre hat, gyakorlatilag egy szociopatából is ki lehet vele csalni a könnyeket. Szóval sem téged nem tesz tökéletesen empatikussá, ha beleérzel, sem a művet nem teszi különösebben értékessé. Emberileg érthető, ha a saját életproblémáidat egyfajta nemesítő tapasztalatként éled meg, de hogy mennyire torz következtetésekre ad ez alkalmat, azt jól mutatja, hogy most is az empátiára való képességemet vonod kétségbe, ami szimplán csak övön aluli ütés, amit az provokált ki, hogy szerintem rossz a film, az első kommentedben meg a legprimkóbb, "ha lenne gyereked" érvvel álltál elő, ami az esetemben még tényszerű tévedés is.

neeskens 2016.12.07. 16:32:53

@FOUREY: Azt hiszem eléggé túlreagálod, azt hogy én túlreagáltam :).

Én nem az a típus vagyok, aki nem tud elnézést kérni, valószínűleg annyi a történet, hogy a posztot másfél hete olvastam, rosszul emlékeztem és melóban írtam kommentet, nem voltam elég figyelmes.

Mondjuk szerintem az empátiádat sehol nem vontam kétségbe, egyszerűen a saját érzéseimről beszéltem. Ezért érzem a részedről viszont ezt a primkózást erősnek.

Alighanem a túlreagálásom oka az, hogy - mint írtam - nagyon szíven ütött a film, emiatt inkább érzelemből, mint értelemből reagáltam. Azt hiszem ennyi ez a történet.

FOUREY · http://baloldaliliberalis.blog.hu/ 2016.12.07. 21:32:09

@neeskens: Bonyolult a kommentelők lelkivilága. Nagyon könnyen jön a szájukra a kemény ítélkezés, a személyeskedés, a felületesség. Aztán mindig megsértődnek, ha visszaszólok. Ha meg komolyan veszem, amit mondanak és érdemben válaszolok, akkor meg "túlreagálom" őket vagy "magyarázkodom". :)

Kutyafülű Aladárr 2016.12.16. 12:08:41

@FOUREY: nagyon kulturált ez a társalgás, szuper helyre érkeztem had csatlakozzak a filmet méltatók közé, kissé másképpen. Remélem visszaírtok majd. Először is el kell távolodni a beidegződéseinktől ahhoz hogy a film a helyére kerüljön a fejekben. A film lényege sosem a története, egy könyvnek sem a cselekménye a tartalma. Ez a film olyan mélyre nyúl hogy egyrészt nincs is rá szükség hogy a Louise on kívül a többiek is komplex személyiségek legyenek. Más részt az eszmeisége rajtam akkorát üt, hogy szinte mindent megbocsájtok a filmnek.
Részemről röviden: Elfogultság ON : )))
Az emberiség a legmagasabb kozmikus szintű tudattal és bölcsességgel van megáldva már alapban. A civilizációk fejlődésével ezt a bölcsességet és tudást az emberiség aprópénzre váltja, az ősbizalom és az ősbölcsesség helyett létrehozzuk a közöny és a cinizmus és az öncélú technológia világát. Fejlettségi szintünk egy illúzió, lelkesedésünk az együttműködésben és a hitünk a "tudás"ban csupán álca. Valójában önmagunk gyarló tükörképeit keressük. Ez az alapállás már ismerős a Solarisból nemde? Na most a narratíva a gyermek halálával kapcsolatban meg a konkrét történetvezetés az itt nem is fontos. Az egyszerűen egy nagyon erős érzelmi alap, egy optika amin keresztül elmagyarázza nekünk a film a legteljesebb kozmikus tudat lényegét. Ha tetszik a buddhizmus legmagasabb szintjén járunk. Kérdések amiket megválaszol de ugyanakkor a nézőnek szabad prédaként szabadon és örökre továbbgondolásra átadja egészen elképesztően felemelőek. Számomra a film első harmadától már párhuzamosan egy másik film pergett bennem ezer irányba...annyira sok szálon indított el...... Vajon ha a civilizációs ártalmunk egyik legkomolyabb nyomorúsága, miszerint az egyén állandóan a jövőjén töpreng és fél és ezáltal sosincs a jelenben sosem önfeledten fogadja be a tapasztalásait, ezt a lelki válságot le tudja e győzni az emberiség és az ember mint egyén ? Az élet megtapasztalása jobb e könnyebb e ha állandóan a jövőn töprengünk? Ha tudjuk vagy nem tudjuk a jövőnket az megváltoztatja e a jelen megismételhetetlen pillanatát, a megtapasztalást, ami mindennél többet ér? Ha én mindent tudok a jövőmről vagy esetleg egyáltalán semmit sem tudok róla az nem ugyanaz a kozmikus bölcsesség e, abban az esetben ha én azt a pillanatot amiben én vagyok azt valóban megélem és nem végig vegetálom? Főhősünk tulajdonképpen az időtlenség bölcsességét éli át, azt az időtlenséget ami az összes idősíkban levés, azaz a tökéletes jelen. A tiszta legmagasabb tudatállapot. Most az hogy az "időutazás" az csak analógia vagy metafóra az itt már egyáltalán nem fontos... A történet szerkezete az utolsó negyed órában nekem már semmit nem számított. Az idegenek visszaadták a főhősünknek az emberiség elvesztett legmagasabb tudatállapotát. A személyes jövője és a gyermekének a jövőjét nem rendeli alá a pillanatnak és a megtapasztalásnak. Az elfogadást , a belső békéjét, koncentrációt, harmóniát, tapasztalást kapja vissza az embernek levést kapja vissza az ember. Elképesztően egyenes és nyers de ugyanakkor brutálisan árnyalt is a magyarázat. Civilizációnk összes nyomorúsága és összes esendősége mellett ott van az újboli felvilágosodás reménye. Én bőgtem bakker. Ez van. : )))) Elfogultság OFF.... Ha tetszik akkor nem is scifiről beszélünk. Itt van elásva a kutya szerintem. Műfaji besorolása nagyjából értelmetlen is és szükségtelen is, hiszen a besorolások elvárásokat jelentenek, így végül az elvárások nem formálnak hanem pusztán kiszolgálnak minket..
.üdv.

FOUREY · http://baloldaliliberalis.blog.hu/ 2016.12.19. 13:51:26

@Kutyafülű Aladárr: Köszönöm, hogy ezeket mind leírtad. Hogy tömören feleljek: számomra inkább tűnik teljesen önkényes ráolvasásnak, amit írsz, mint a film egyes elemeiből jól levezethető olvasatnak. Mint ilyen, persze tanulságos, de szerintem többet mond el rólad, mint a filmről. Jellemző, hogy te magad is így látod, mikor ilyeneket írsz: "Na most a narratíva a gyermek halálával kapcsolatban meg a konkrét történetvezetés az itt nem is fontos. " és "A történet szerkezete az utolsó negyed órában nekem már semmit nem számított." stb.

Bevallom, a mondataid jelentős részét nem is tudtam dekódolni, mert ebben a keleti misztikában sose voltam valami erős, de egy dologra még reagálnék, mert az közelebb áll hozzám. Azt írod: " film lényege sosem a története, egy könyvnek sem a cselekménye a tartalma" Egyrészt nem tudom, mi egy film lényege és mi egy könyv tartalma és a kettő hogy viszonyul egymáshoz, elvágre eltérő médiumok. Másrészt bár a kritikám lényege az volt, hogy a filmnek végzetesen elhibázott a dramaturgiája, azért azt hozzátenném, hogy nem kizárólag a dramaturgiát láttam meg a filmben, csak úgy gondoltam, hogy a többi eszköze nem képes többre, mint arra, hogy elleplezze a film teljes átgondolatlanságát.

Számomra a kommented tökéletes illusztrációja annak, amit a posztban is írtam: "Akinek bejön a film hangulata, az nyilván kerít majd tetszetős magyarázatot arra, amit lát vagy épp a többértelműséget, mélységet fogja dicsőíteni"

Omegared 2017.01.22. 15:10:59

Elolvastam az értékelést és bár nem tartom magam profi kritikusnak, én is mérges voltam a filmre, hasonló érzésem volt. Egyetértek a kritikával, sci-fi rajongóként szeretem, nem kitalálni a hiányzó részeket, hanem látni, hogy ez vagy az azért történt mert, azért van így mert. Érthetetlen miért keveredet bele egy gyermek drámája is, miközben nem értjük, miért lesz nekünk jó, hogy a ,,kiválasztott" megérti a ,,nyelvet". Ja hogy azért, mert a gonosz Kína nem háborúzik? hirtelen erre gondoltam. Na de akkor nem fura, hogy az idegenek oldják meg ezzel, azt a konfliktust amit pont saját maguk a megjelenésükkel okoztak? no de tuti nem erre volt jó, nyilvánvaló. Hiányzik arra a válasz, hogy mire lesz jó ez a ,,nyelv". Jaa, majd jönnek később vissza? na de akkor is meg tudnák tanítani. Szerintem nem kell védeni ezt a filmet, mert egyszerűen nem jó.

Kutyafülű Aladárr 2017.02.04. 18:14:08

@FOUREY: Valójában amit írtál, hogy a véleményem a filmről az valójában rólam szól....hát tulajdonképpen ez a helyes nem? Mindenki azt lát bele egy alkotásba amit a szíve alatt hordoz amúgy is. Az érzékszerveinkkel felfogott világ együttese, a minket életünk során ért dolgok és az adottságaink együttesen kialakítják a személyiségünket és az igazodási pontjainkat. A katharziszt a saját értékrendünk alapján éljük meg katharzisznak. Minden műtárgy vagy irodalom, vagy film is azt a húrt pengeti meg bennünk amire rezonálunk. A film "hibáit" ezerszeresen megbocsájtom és nem érdekelnek az élményoptimalizált tömegkultúra "tökéletes" filmjei. Amikor elkezdünk mutogatni a logikai hibákra meg bizonyos következetlenségekre akkor azt mondjuk ezzel hogy kérem szépen van itt egy harmadik szereplő is. Az nem más mint az a narratíva miszerint konkrét válaszra konkrét általunk és a mi logikánk alapján "érthető , helyes, logikus" választ kapunk. Van a film van a befogadó és van ez a modern, tudatos, irányított szentség. Az az "intézmény" amely mindenből a tudatos materialista választ akarja kisajtolni. Sokszor hiába történik meg valakivel az hogy tetszik neki egy elvonatkoztatott alkotás vagy irodalom vagy csak egy impulzus, mivel nem találja meg benne ezt az előbb említett modern ember szentségét ezért inkább a tányér szélére tolja és elfojtással oldja meg a helyzetet. Ez egybe esik azzal a tudattal akinek a tulajdonosa nem meri elengedni a beidegződéseit, így szinte mindenben ugyanazokat a jellemző hibákat látja egész életében, amik igazak csak éppen ehhez az ő optikája kell. Szóval nyilvánvalóan objektív értékelés lehetetlen és szükségtelen is. Amennyi impulzus annyi féle befogadás és annyi féle értékelés létezik. A jó szkifi - rossz szkifi értékfelosztás pedig beidegződött elvárásokból áll mindössze.

FOUREY · http://baloldaliliberalis.blog.hu/ 2017.02.04. 18:28:51

@Kutyafülű Aladárr: Hogy röviden válaszoljak a kérdésre, amit az elején felteszel: nem, nem ez a helyes. A szabad asszociáció és az érvekkel alátámasztott, vitatható értelmezés között az a különbség, hogy az utóbbi szól magáról a dologról. Mindkettő lehet a maga módján érdekes, meg lehet zagyva baromság is. De mivel ez egy filmes blog, ahol emberek a filmekről cserélnek eszméket, engem itt és most csak az érvekkel alátámasztott, vitatható értelmezések érdekelnek, nem a szabad asszociációk. És egyébként nem igaz az sem, hogy a műveknek annyi olvasata van, ahány befogadás. Legalábbis, ha eltekintünk a szabad asszociációktól, kifejezetten meglepően kevésféleképp szoktak műalkotásokat értelmezni, még az enigmatikus klasszikus műveket is. Nemrég elég sokat olvastam pl. az Antigonéról, ami egy 2500 éves remekmű, könyvtárakat írtak tele róla, és mégis, pár alapkérdést szokás variálni, a hangsúlyok különböznek főleg, meg a laza asszociációk. meg persze sok tényszerűen nem igaz dolgot is összeírtak már.