Amerikai Plán

"Tudom, mi vagy te. Az örök otthon."

TOPLISTA - A '80-as évek 20 legjobb amerikai akciófilmje (2. rész)

2016. augusztus 19. 18:52 - Alec Cawthorne

maxresdefault_34.jpgMásodik részéhez érkezett a nyolcvanas évek legjobb amerikai akciófilmjeit prezentáló sorozatunk (a lista előző része itt olvasható). Ezúttal a tíz legjobb kerül terítékre. Igyekeztem olyan listát összeállítani, mely változatos. Amellett, hogy megtalálhatók rajta generációnk gyermekkori kedvencei, Schwarzenegger, Stallone és Bruce Willis legnagyobb alkotásai, kisebb, mára talán elfeledett alkotások is helyet kaptak rajta. Emellett fontos hangsúlyozni, hogy ebben a részben egyre több a "hibrid műfajú film", azaz amelyben az akciózsáner más műfajokkal (horror, fantasy stb.) keveredik. Ebből - az akciófilm műfajának tágabb értelmezéséből - adódik, hogy olyan darabok is felfedezhetők a lajstromban, melyekről a többség talán nem feltétlenül (vagy nem elsősorban) az akcióműfajra asszociál, mégis beleférnek ebbe a kategóriába (is). Mivel időről-időre találkozunk - eufemisztikusan fogalmazva - "túlérzékeny", személyeskedő és az érvelés luxusáról nagyvonalúan lemondó olvasókkal is, ezért külön jelzem a számukra, hogy írásom spoilereket is tartalmaz. (És természetesen az 1990-es esztendő is a nyolcvanas évekhez tartozik. Ezért szerepelhetnek az összeállításban '90-es évjáratú filmek is.)

predatorsp1-13-1024x550.jpg10. Ragadozó (Predator, 1987, r.: John McTiernan)
A Ragadozó ékes bizonyítéka annak, hogy a nyolcvanas évek utolsó néhány esztendejében háttérbe szorultak a „tiszta műfajú” akciófilmek, és rohamosan szaporodni kezdtek azok a hibrid képződmények, melyek összeházasították az akciózsánert a thrillerrel, a fantasztikummal vagy éppen a horrorral. McTiernan ’87-es klasszikusa talán a korszak legsötétebbre hangolt Schwarzenegger-filmje – feltéve, hogy a Terminátort nem számítjuk -, hiszen húsbavágóan kemény az a pszichológiai terror, melyet a ragadozó (akit eredetileg Jean-Claude Van Damme játszott volna, csak végül túl alacsonynak találtatott a kommandós szereplőkhöz viszonyítva) űz a dzsungelben eltévedő prédáival. Schwarzi körül nemcsak a levegő fogy, de az emberek is: a titokzatos monstrum egymás után küldi a pokolra az Arnold vezette különítmény tagjait, valahogy úgy, ahogy az indián Charles Bronson aprította a nyomában loholó fehér gazfickókat a Chato földjén című westernben. És főhősünk természetesen csak egyetlen módon győzheti le a fenevadat: ha kicsit ő maga is szörnyeteggé válik.
07_mars_colony_total_recall_1990_movie_image.jpg9. Total Recall – Az emlékmás (Total Recall, 1990, r.: Paul Verhoeven)
Újabb elsőrangú Schwarzenegger-móka, ezúttal a ’80-es évek alkonyáról. A Total Recall a maga korában különösen drága filmnek számított 65 millió dolláros költségvetésével, ráadásul technikatörténetileg izgalmas vízválasztónak is mondható, hiszen egyszerre használta következetesen a CGI-t (persze még csak limitáltan) és a hagyományos makett-technikát. Az eredmény pedig szemkápráztató. A Total Recall kellemes emlék azokból a régi szép időkből, amikor a parókakészítő-filmbiztos-kaszinókirály polihisztor, Andy Vajna a maga szerény eszközeivel tényleg hozzátett valamit a popkultúrához. A film nemcsak büdzséjét, de erőszakosságát tekintve is rendhagyónak számított az álomgyárban. Számos jelenet (például a földalatti mozgalom vezetőjének, Kuatónak fejbe lövése) eredetileg a vágószoba kukájában végezte volna, de Verhoeven és csapata végül nem volt hajlandó megválni tőlük – az utókor nagy örömére. Stiláris és vizuális szempontból nehéz volna „fogást találni” a mozin, hiszen a vörös bolygóról szóló disztópia pazar, szinte retinát égető képekben fürdőzik, a kevert, egyszerre ismerős (nincs ember, akinek a Coca-Colához és Philipshez hasonló ravasz termékelhelyezések ne szúrnának szemet) és egzotikus (a „Johnny taxitól” a mutánsnegyedben sorakozó kirívó lebujokig) tárgyi szféra magába szippant, és igaz, hogy a film kissé hirtelen fordul át meghökkentő fantasy-be, de ez a stílus is jól áll neki. Eredetileg állítólag David Cronenberg rendezte volna az opust, és ő sokkal lojálisabb maradt volna Philip K. Dick eredetijéhez. Sosem kedveltem Cronenberget, ellenben Verhoeven kötetlenebb és virgoncabb közelítésmódját nagyszerűnek tartom. A Total Recall már csak azért is nagyszerű, mert a nézőnek végül egyedül kell választania a felkínált fabulaalternatívák közül. Nem tudjuk meg, hogy a Marsbéli kaland vajon a főhős álma-e vagy színtiszta valóság. És talán jobb is így. Nem kell mindent a néző szájába rágni.
thief-6.jpg8. Az erőszak utcái (Thief, 1981, r.: Michael Mann)
Bevallom, számomra Michael Mann máig „egyfilmes rendező”, akinek neve már akkor is fennmarad a filmtörténetben, ha munkásságának egyetlen tételét a Szemtől szemben jelenti. (Igaz, A bennfenteshez még nem volt szerencsém, de igyekszem majd pótolni ezt a restanciámat is.) Az embervadász képileg fantasztikus, minden más tekintetben viszont a leggyengébb Lecter-mozi (na jó, a Hannibal ébredése bizonyára alulmúlja, de szerencsére azt sem láttam). Az utolsó mohikán nem rossz, de hiányzik belőle az a bizonyos plusz. A Közellenségek az utóbbi tíz év egyik legnagyobb csalódása volt számomra. Nem is folytatom a sort. Számomra a Szemtől szemben mellett Mann egyik korai zsengéje, a Thief (ostobácska magyar fordításban: Az erőszak utcái) jelenti az oeuvre csúcspontját. Persze nem is olyan zsenge ez a próbálkozás. Gyönyörű, acélkék-fekete színeivel, festőien megkomponált éjszakai képeivel a Thief az évtized egyik legszebb küllemű akciófilmje (nem, nem, a minősítés cseppet sem túlzó). És pont az van meg ebben a filmben, ami az öt évvel későbbi Embervadászból hiányzik: a lendület, a vadság, a szív és a stílusérzék. James Caan alakítja a főszereplőt, egy Frank nevű, tehetséges, de már a nyugdíj küszöbén álló kasszafúrót, aki végre lehorgonyozhatna az áhított nő mellett, ha bizonyos alvilági „barátai” nem rángatnák vissza a bizniszbe. Igen, ezt a történetet már ezerszer láttuk, de kicsit újjá varázsolja az a nyers erő, ami átdereng a képsorokon. Ez a nyers erő pedig főként Caannak köszönhető, aki ugyanazt a forrófejű és erőszakos balekot hozza, mint A Keresztapában. Olyan érzésünk támad, mintha Sonny Corleone kapott volna egy önálló mozit! Mann takarékra állítja az akciójeleneteket, egészen a fináléig alig látunk egyet-kettőt, és inkább az egyre rizikósabb betörések, valamint a magánéleti szál kerülnek a középpontba, de a végjáték mindenért kárpótol. Ahogy Caan – akár egy veszett kutya – behatol a gonosz nagyfőnök főhadiszállására, és „minden mindegy” alapon elkezdi ritkítani a rosszfiúkat, lángokba borítva maga körül mindent és mindenkit, az egész egyszerűen priceless. Készüljetek egy kőkemény és igazán férfias tűzijátékra!
maxresdefault_32.jpg7. Kommandó (Commando, 1985, r.: Mark L. Lester)
Tavaly sok-sok év kihagyás után újranéztem ezt a gyöngyszemet, és rá kellett jönnöm, hogy a nyolcvanas évek egyik esszenciális akciófilmje: egyszerre humoros, macsó és izgalmas, s még a vérrel sem fukarkodik. Be kell vallanom, Schwarzenegger mindig sokkal rokonszenvesebb volt számomra, mint Stallone. Arnold ugyanis sosem színészkedik – legalábbis akciófilmben soha. Inkább csak „létezik” a vásznon, a rezzenéstelen tekintetével, a trikóját szinte szétfeszítő izmaival és a bumfordi osztrák akcentusával. Sokszor már az is vicces, ha egyszerűen megszólal, hát még ha szándékoltan filléres dialógusokat adnak a szájába! Sly viszont nagyon sokszor megpróbál „játszani”, és ez mindig rosszul sül el (például a Rambo-ban is, de erről majd később). Ragyogó, ahogy a Kommandó kamatoztatja a Schwarziban lappangó komikusi vénát. Talán soha ezelőtt, sem ezután nem volt ennyire szórakoztató nézni, ahogy egy tehetségtelen antiszínész rémesen bugyuta szövegeket mormol a kamerába. Bizony: a Kommandó az a film, melyben egy „Wrong!” vagy egy „Fuck you!” is komoly terhet ró a rekeszizmokra. Sosem fogom elfelejteni a nyitó szekvenciát, melyben az olajosra kent testű, szúrósan néző főhősünk élvezi a rusztikus otthona nyújtotta áldásokat: kemény házimunkát végez, fát aprít és cipel duzzadó vállain, majd andalogva fagyizni indul kertésznadrágos kislányával, aki olyannyira üde és bájos, mintha egy Disney-filmből lépett volna ki. Kevés nyitó szekvenciát találni a filmtörténetben, mely ennyire árulkodó lenne az adott film hangnemére nézve. A másik legjellemzőbb jelenetben Schwarzi és a vele kollaboráló fekete oldalborda az éjszaka kellős közepén betörnek egy fegyverboltba - hiszen a hősünk ellen szövetkező, velejéig romlott terroristákkal mégsem volna ildomos ökölpárbajt vívni! Áhítatos, szinte könnybe lábadó szemekkel pásztázzák végig a katonás rendben sorakozó karabélyokat, miközben patetikus, hősi zene tölti be a hangsávot. Gyönyörű csúcspontja a filmnek, és jellegzetes lenyomata a Reagan-korszaknak is. A Kommandó a nyolcvanas évekre jellemző túlzásesztétika egyik jellegzetes terméke, a nyers férfierő himnusza. És senki ne aggódjon: kellőképpen brutális is. 109 ember hal ugyanis erőszakos halált a filmben.
rambo-1982-03-g.jpg6. Rambo (First Blood, 1982, r.: Ted Kotcheff)
A Rambo első része még sokkal erősebb szálakkal kötődik a hetvenes évekhez, mint a nyolcvanasokhoz, és ha valaki egymás után megnézi a trilógiát (illetve a kvadrológiát), minden bizonnyal azt tapasztalja majd, hogy a legendás első epizód nagyon elüt a többitől. Ted Kotcheff 1982-es műve ezért nem mondható műfajteremtőnek, legfeljebb ikonteremtőnek, hiszen kitermelte minden idők egyik legnépszerűbb amerikai akcióhősét. Aki itt, ebben a legelső sztoriban még korántsem vegytiszta akcióhős. A Rambo legalább annyira pszichológiai dráma, mint amennyire akciófilm, és Kotcheff remek arányérzékkel elegyíti a kettőt. A végeredmény annak ellenére nagyon impresszív, hogy Stallone gyűlölte a produkció első vágását és ukázba adta a producereknek, hogy kurtítsák meg a filmet, másrészt a forgatás is eléggé elhúzódott, ami kb. 6 millió dollárral dobta meg az eredetileg 11 milliósra tervezett mozi költségvetését. Végül azonban szerencsére rámosolyogtak a csillagok a filmre. A Rambo nemcsak lélegzetelállító látványosságokkal szolgál a nézőnek (a remekbe szabott motoros üldözéstől kezdve az erdei hajszán keresztül egészen a lidérces éjszakai fináléig), de a címszereplő karakterrajza is kidolgozott, lelki tusája abszolút átélhető, és egyszerre élvezetes és félelmetes nézni, ahogy a hajdani zöldsapkásban felhorgadnak a régi, Vietnámban rögződött beidegződések, és tét és cél nélkül rászabadítja haragját egy tahó vidéki seriffre és néhány emberére. A Rambo voltaképpen ugyanarról szól, mint a ’70-es évek vietnámi traumafilmjei, a vietnámi veterán ebben a filmben is diszfunkciónak minősül a társadalom szemében, de az üzenetet mégis tompítja az akcióorientált jelleg. Kissé ambivalens kijelentés, de megkockáztatom: Stallone egyszerre fő erőssége és Achilles-ina is a produkciónak. Erőssége, mert a barbár katonát nagyszerűen játssza, de a zárlatban, amikor egy valódi, megrendítő összeomlást kellene produkálnia, sajnos tanúbizonyságot tesz róla, mekkora antitalentum is valójában. Szanaszét játssza a film emocionális csúcspontjának szánt végső nagyjelenetet. Na persze ettől még maga a produkció remek. Egyébként bármennyire is jó Stallone (az utolsó jelenetet leszámítva), érdemes szemügyre vennünk a listát, mely azokból a színészekből áll, akik szintén esélyesek voltak Rambo szerepére: Al Pacino (ő állítólag még durvább vadembert akart formálni Rambóból, de az ötlettől nem repestek a készítők), Kris Kristofferson, Steve McQueen (ő már a forgatás előtt elhunyt), James Garner, Robert De Niro, Clint Eastwood. Chuck Norris úgy emlékszik, hogy egy ponton ő is felmerült mint lehetséges Rambo, sőt egy ideig úgy volt, hogy Martin Ritt rendezi a filmet, és ebben az esetben Paul Newman játszotta volna a címszerepet. Mindenesetre a Rambo így, Stallonéval is a filmtörténet részévé vált. Megérdemelten.
die-hard-2.jpg5. Die Hard 2 (1990, r.: Renny Harlin)
Örök rajongói vita tárgyát képezi, hogy vajon a Die Hardnak a második vagy a harmadik része-e a jobb. Nem tisztem eldönteni a kérdést, annyi azonban bizonyos, hogy a második epizód stílusosabb és letisztultabb, míg a harmadik nagyobb volumenű, mozgalmasabb és (Bruce Willis és Samuel L. Jackson párosának köszönhetően) viccesebb. Azonban míg a harmadikat itt-ott üresjáratok is terhelik, valamint a Jeremy Irons által alakított főgonosz likvidálását célzó végső rajtaütés mind látványban, mind izgalomban elmarad a korábbi harci szekvenciáktól, addig a Die Hard 2 egyenletesen magas színvonalat és feszültséget kínál a nézőnek. Úgyhogy a magam részéről mostanság már inkább arra hajlok, hogy az utóbbi az élvezetesebb. Szerencsére nem okoz stílustörést, hogy John McTiernan Renny Harlinnek adta a stafétabotot (más kérdés, hogy Harlinnek pont ez az egyetlen igazán jó mozija), sőt atmoszférateremtés tekintetében bivalyerős a Die Hard 2, és nemcsak a sötét, intenzív képei miatt, hanem mert ezúttal McClane végre hófödte terepen barangolhat, így a hamisítatlan karácsonyi feeling is garantált. (Bár Denverben, a forgatási helyszínen épp kevés hó esett a munkálatok alatt, ezért a hóvihar-jelenet kedvéért nagymennyiségű havat kellett mesterségesen kreálnia a stábnak.) A történet blikkfangjai-furfangjai intelligensek és precízen adagolják őket (a különleges alakulatos Grant karakteréhez kapcsolódó csavar például egyenesen szenzációs), és a film néha olyan merész fordulatokat lép meg (egy csapat terrorista eltérít egy repülőgépet, amely utasaival együtt a földbe csapódik), melyek a korabeli amerikai tömegfilmben még korántsem számítottak szokványosnak. A 70 millió dolláros büdzséjű opuson minden egyes belefektetett cent meglátszik: lélegzetelállítóan látványos (kedvenc gyöngyszemem, amikor McClane egy másodperccel azelőtt katapultál Esperanza tábornok gépéből, mielőtt azt darabokra szakítanák a gránátok), ráadásul a fegyveres harci jeleneteknek többnyire dramaturgiai funkciójuk is van, és az explicit erőszakkal sem spóroltak az alkotók (ez a legmagasabb bodycount-tal büszkélkedő Die Hard-epizód). A film lelke persze ezúttal is Bruce Willis – és McClane -, akit ebben az epizódban is John Wayne-hez hasonlítanak, miközben sokkal találóbb volna a „nyolcvanas (és kilencvenes) évek Humphrey Bogartja” jelző. Cinikus egysorosai ezúttal is hatalmasat szólnak, szórakoztatóak és kreatívak, és kitűnően oldják a sztoriból áradó feszültséget. (Egyébként az eredeti filmben a forgatókönyvírók jóval kevesebb humoros egysorost szántak McClane-nek, de Bruce Willis maga is gyarapította a filmet jó néhány saját kútfőből származó aranyköpéssel, melyek aztán mindenkinek tetszettek, így benne maradhattak a végső verzióban is.) McClane nejét is ügyes megoldással hozták vissza a történetbe, s egyedül csak az antagonisták frontján vizsgázik harmatosan a mozi: sem William Sadler Stuart ezredese, sem Franco Nero Esperanza tábornoka, sem John Amos két kapura játszó kommandósa nem képes olyan markáns gonosszá emelkedni, mint amilyen Alan Rickman volt az első filmben.
large-runaway-train-blu-ray.jpg4. Szökevényvonat (Runaway Train, 1985, r.: Andrej Koncsalovszkij)
Marlon Brando írta E dalra tanított anyám című önéletrajzi könyvében, hogy a Szökevényvonat minden olyan nézőt megérint, aki számára a szabadság fontos érték. Valóban. Andrej Koncsalovszkij kiváló alkotása több mint akciófilm: nem a mozgalmas és látványos jelenetek nyűgöznek le benne (na jó, azok is), hanem sokkal inkább a mögöttük kirajzolódó egzisztenciális dráma, vagy – ha úgy tetszik – megváltástörténet. A film főhőse két fegyenc, Manny (John Voight) és Buck (Eric Roberts) akik, miután megszöknek a hírhedt és a legkorszerűbb technikával őrzött alaszkai börtönből, feljutnak egy robogó vonat fedélzetére, s túszul ejtenek egy fiatal nőt (Rebecca De Mornay). A szerelvény azonban elszabadul, és a két férfinak immár a túlélésért kell küzdenie, nem is szólva arról, hogy a nyomukban lohol a börtön mindenre elszánt és szadista igazgatója is. Az alapszituáció megágyazhatna egy szimpla, de izgalmas akcióthrillernek is, azonban Koncsalovszkijt legalább annyira érdekli a finom ecsetvonásokkal megfestett hősök belső mozgatórugója, mint  az akciódramaturgia. Kivételes és éppen ezért különösen méltányolandó kegy, amit a Szökevényvonat nyújt: akkurátus lélekrajzokat kapunk egy feszesre rántott akciófilmben! A műfajban nagyon kevésszer találkozni ilyesmivel. Persze a koncepció nem véletlenül ennyire összetett: az eredeti forgatókönyvön még Kuroszava kezdett dolgozni, ám végül az ő projektje nem valósult meg. A Koncsalovszkij-film szkriptjén pedig mások mellett az az Edward Bunker is dolgozott, akit Tarantino Kutyaszorítóban című mesterművéből ismerhet a nagyközönség, és aki – a fiktív hősökhöz hasonlóan – szintén ült már börtönben. (Sőt, Danny Trejo, aki szinte véletlenül keveredett a forgatásra, azért kapott a filmben egy kisebb szerepet, mert Bunker felismerte benne egykori rabtársát.) Voight alakítása kolosszális (az egyik legjobb, amit láttam tőle), és a zöldfülű Eric Roberts is méltó partnerének bizonyul. A film utolsó jelenetét, melyben Roberts zokogva nézi, ahogy Voight a fagyos semmibe tartó vonatszerelvény fedélzetén, túszul ejtve a gyűlöletes börtönigazgatót, száguld a jól megérdemelt szabadság felé, sosem feledem. (A kóda mögé illesztett III. Richárd-idézet pedig telitalálat.) Koncsalovszkij remekművét negyedszázaddal később nagyszerűen idézte meg a tragikus sorsú Tony Scott Száguldó bomba című, utolsó filmje.
die_hard_2.jpg3. Die Hard (1988, r.: John McTiernan)
Ha (az eredeti elképzelés szerint) Arnold Schwarzenegger alakította volna John McClane hadnagyot a Die Hardban, a populáris kultúra most valószínűleg szegényebb lenne egy remekművel. Persze Schwarzenegger mellett sok más korabeli sztár (Al Pacino, Richard Gere, Michael Madsen, Don Johnson, Tom Berenger, Sylvester Stallone, Nick Nolte, Charles Bronson) is szóba került a szerepre, de nagy szerencse, hogy végül a cinikus, rókaképű Bruce Willis tintája száradt azon a bizonyos szerződésen. Az általa teremtett, legalább annyira az esze, mint a fizikai ereje segítségével boldoguló, laza eleganciájú és hanyag mosolyú hős ugyanis egyáltalán nem passzolt volna a sokkal merevebb karaktereket játszó Schwarzi vagy akár Sly profiljába. A nyolcvanas évek végén felbukkanó McClane már egy új kor hírnöke. Humoros, melegszívű, agyafúrt és ellenállhatatlanul stílusos – azaz rendelkezik minden olyan tulajdonsággal, mely Schwarzi és Sly deltás felsőtestű, görög isteneket megszégyenítő fizikai adottságokkal bíró – és gyakorlatilag sebezhetetlen – karaktereiből hiányzott. Meggyőződésem, hogy Willis mellett talán csak egy másik „modern Bogart”, Harrison Ford tudta volna hitelesen eljátszani McClane-t. Igaz persze, hogy a Die Hardnak (és McClane-nek) is köszönhetően szabadulhattak rá a vászonra a kilencvenes években az olyan legkevésbé sem férfias, nyáltúltengésben szenvedő „akcióhősök”, mint például Keanu Reeves, de ez már egy másik történet. Egyébként az eredeti koncepció szerint McClane is egy „szuperzsaru” lett volna (azaz Schwarzi-kompatibilis hős), ellenfelei pedig virtigli terroristák. Végül McClane átlagos New York-i kopóként „végezte”, a terroristákból pedig pénzéhes rablók lettek, akik csupán terroristáknak álcázzák magukat. És milyen jó, hogy így alakult! Willisből csak úgy süt a cinizmus, a jellegzetes cselekmény-ökonómia (egy jól behatárolt, mégis tágas térre komponálni a szüzsét) később iskolateremtővé vált, hősünk egysorosai („Yippee-ki-yay, Motherfucker!”) vagy épp az égbe meredő, posztmodern stílusban csillogó Nakatomi Plaza (melyet a Fox főhadiszállásának épülete, a Fox Plaza „alakított”) pedig szinte már jelképekké nemesedtek. A cselekményben szinte egyetlen perc üresjárat sincs, Willis megnyerő stílusa ellenállhatatlan, Reginald VelJohnsonnal alkotott párosuk pedig átkozottul szórakoztató. A Hans Grubert alakító, nemrég elhunyt Alan Rickman végigparádézza a filmet. Nagy élvezettel lubickol a kifogástalan modorú, mégis kegyetlen és végtelenül ravasz bandavezér szerepében. Mind őt, mind Willist a Die Hard emelte ki a szürkeségből: Rickmannek ez volt az első mozifilmje (korábban csak a televízióban dolgozott), Willist pedig egy csapásra a legmenőbb akciósztárok elit klubjába röpítette.
batman.jpg2. Batman (1989, r.: Tim Burton)
Ha a Die Hard az egyik mérföldkő, mely megreformálta a kései nyolcvanas éveket, akkor feltétlenül Tim Burton Batmanje a másik. A korszakban Robotzsaru, a Total Recall vagy épp a Ragadozó mellett ez a mozi volt az, mely tudatosan a fantasztikummal elegyítette az akciózsánert, egyúttal megnyitotta az utat a szuperhősfilmek számára, melyek manapság már sajnos egymást érik a filmszínházak repertoárján. Valljuk be, a mai, egy kaptafára készülő, lelketlen és bornírt szuperhős-történetekből hiányzik minden, ami Burton legendás remekművének sajátja: egyedi stílus, letisztult, archetípusokra építő egyszerűség, humorérzék és – a korszellemről is tanúskodó – karakteres báj. A Batman 1989 egyik legnagyobb pénzügyi sikere lett, teljesen megérdemelten. A stúdió robusztus marketinggépezetet izzított be a film minél hatékonyabb reklámozása céljából. Sokan elmarasztalják Burton alkotását azon a címen, hogy nem eléggé „sötét”. Nos, igazán sajnálom, hogy Christopher Nolan Batman-trilógiája óta sokaknak ez a vesszőparipája, és a stúdiók ma már mindenféle franchise-ra (nemcsak szuperhősfilmekre) rákényszerítik a Nolan-t majmoló, „darkosabb” tónust és pesszimista világlátást. Pedig úgy vélem, ezeket a latexruhában repkedő, sok esetben infantilis világmegváltókat vétek véresen komolyan venni. Szerencsére Tim Burton is jól tudta ezt. Ez persze nem jelenti azt, hogy a Batman vizuális stílusa ne volna fenyegető és sejtelmes. (A filmet Frank Miller úttörő Batman-képregényei, a Year One és a különösen borongós hangú The Dark Knight Returns inspirálták.) Burtonék a német expresszionizmus, a hagyományos amerikai horrorfilm és a film noir örökségéből merítve szerkesztették össze a némi steampunk-hatásról is árulkodó képi világot. A tárgyi szféra is hasonlóan ekletikus elemekből tevődik össze. Gotham építészeti stílusát például az art-deco, az art nouveau, a gótikus stílus és a német birodalmi építészet együttesen határozza meg. Csodálatos, sosemvolt mesevilág elevenedik tehát meg a vásznon, mely eklektikus mivoltában is egyszerű, és e delejező erejű képek sorjázása tényleg azt az érzetet kelti a nézőben, mintha egy képregényt lapozgatna. Nem mehetünk el szó nélkül Danny Elfman lenyűgöző intenzitású, heroikus és fülbemászóan dallamos zenei aláfestése mellett sem. (Mely egyébként a szintén legendás ’92-es animációs sorozatot is megihlette, nem is beszélve persze filmünk képi esztétikájáról.) Eleinte mindenkit felháborított, hogy egy addig jórészt komikus szerepeiről ismert színész, Michael Keaton alakítja Batmant. Nos, állítson bárki bármit, szerintem Burton Batmanje testhezálló feladat volt Keaton számára, aki azóta több ízben – legutóbb a Birdmanben – is bebizonyította, hogy komoly tehetség szunnyad benne, s hogy Hollywood méltánytalanul járt el vele szemben, amikor a kilencvenes években partvonalra szorította. Persze a film szupersztárja nem ő, és nem is a szemfüles újságírónőt (és damsel in distress-t) alakító Kim Basinger, hanem a Joker szerepében brillírozó Jack Nicholson. Egyesek úgy vélik, ez a Joker túlságosan ripacskodó és komolytalan, ellentétben a Nolan-sorozat „félelmetes” Bohóchercegével. Igaztalan vád, hiszen a filmbéli Joker kifejezetten brutális módon bánik el ellenfeleivel (vegyszerrel mérgezi a lakosságot, az egyik gengsztert elevenen megsüti a kézfogásával, az ünneplő tömeget pedig mérges gázzal kínálja meg stb.), valamint érdemes egy árnyalatnyinak tűnő, mégis fontos distinkcióval élni: nem Nicholson a ripacs, hanem maga Joker. És nemcsak itt, hanem a képregényekben is.
maxresdefault_33.jpg1. Terminátor (The Terminator, 1984, r.: James Cameron)
Mit is lehetne írni minden idők egyik legjobb amerikai akciófilmjéről, a nyolcvanas évek egyik legeredetibb és legnagyobb hatású – a fantasztikus akciófilmek áradatát a mai napig meghatározó – műfaji alkotásáról? Talán mindazt, amit két kollégámmal együtt a múlt hónapban már képernyőre vetettünk. A közelmúltban ugyanis a Pannonia Entertainment jóvoltából ismét alkalmunk volt megtekinteni ezt a gyermekkorunkat megpecsételő kultklasszikust, és örömmel konstatáltuk, hogy az idő vasfoga beletört a Terminátorba. James Cameron ekkoriban még nem a 3D, a CGI és egyéb látványtechnikai hókuszpókuszok úttörőjeként került a figyelem kereszttüzébe, hanem szerény, B-kategóriás mesteremberként taposta a szamárlétra fokait. (Egy Lance Henriksennel készült 2008-as interjú szerint Cameronnak még ügynöke sem volt, amikor a Terminátor forgatókönyvét írta, sőt a saját kocsijában lakott.) Valószínűleg ő maga sem volt tisztában vele, hogy korlátozott lehetőségei dacára mekkora mesterművet alkotott alig több mint hatmillió dollárból. Már csak azért sem, mert a forgatás legendásan feszült légkörben és rohamtempóban zajlott. Sőt, maga a Terminátort alakító – és e szereppel az A-ligás akciósztárok közé katapultáló – Schwarzenegger sem volt elragadtatva a produkciótól, csak a pénzért vállalta, mert úgy gondolta, jót tesz a karrierjének, ha a Conan, a barbár után egy kortárs közegben játszódó filmben is szerepel. (De még mennyire, hogy jót tett! Ráadásul az általam rémesen sekélyesnek tartott Conan, a barbár később korántsem lett akkora kultuszfilm, mint a Terminátor.) Noha eredetileg állítólag horrornak szánták, a film voltaképpen akciófilm és thriller rendkívül ötletes kevercse. Nem csupán az akciólogika szervezi a cselekményt, hanem legalább annyira az, hogy miként próbálják a főhősök elhárítani a súlyos ellenerő felől érkező szakadatlan fenyegetést. Mindez nemcsak a suspense mechanizmusának ágyaz meg, de néhány pazar sokkjelenetnek is. (Gondoljunk csak a Terminátor két "feltámadására": először lángsírjából áll talpra, másodjára pedig a csupasz gépváz torzója kel "új életre".) Ezek a  momentumok egyértelműen a horror hatásáról tanúskodnak, de ha figyelmesen nézzük a filmet, egyéb összefüggésekre is rálelhetünk. Szubjektívebb meglátás, de számomra a képi miliő (kiváltképp az éjszakai jelenetek túlsúlya) diszkréten sugallta egy másik műfaj, a film noir befolyását. Beszédes, hogy a szórakozóhely, ahol a hősök első ízben ütköznek meg egymással, a "Tech-Noir" nevet viseli. Kyle Reese pedig hosszú szárú, ballonszerű kabátot terít magára, miután megérkezik a történetbe - ha tetszik, ez is felfogható úgy, mint tisztelgés a noir magándetektív-hősei előtt. Schwarzeneggerre pedig mintha csak rászabták volna a Terminátor szerepét: rezzenéstelen, hűvös és félelmetes, mintha az élő szövet valóban gyilkos fémvázat takarna. (Az eredeti tervek szerint a Terminátor ideális működéséhez az is szükséges lett volna, hogy időnként egyen. Bele is kalkuláltak egy ilyen jelenetet a filmbe, de szerencsére végül kikukázták, és teljes joggal, hiszen röhejes lett volna.) A kukacoskodók gyakran belekötnek a film látványvilágába. Igaz, mai szemmel valóban elavultnak tűnik, hogy a jelenetben, melyben a Terminátor kioperálja a saját szemét, bizonyos snitteken bábu  helyettesíti Schwarzeneggert (a bábu egyébként nagyjából fél évig készült, tehát a mai szemmel nézve kétes értékű végeredmény ellenére nem kevés munkát öltek bele), ám valójában ez nem zavarja azt, hogy beleéljük magunkat a cselekményvilágba, másrészt ilyen alapon a filmtörténet számos régebbi, de valamilyen trükktechnikával operáló alkotásáról le lehetne szedni a keresztvizet. És bár Cameron később maga is pénzcentrikus üzletemberré vált, akárcsak George Lucas, de mindenképp mellette szól, hogy a Terminátort nem fektette kés alá modern boszorkánykonyhájában, és a technikailag kifogásolható jeleneteket nem cserélte le újakkal. Így a film még ma, több mint harminc év távlatából is képes olyan élményt adni, mintha csak épp most robbant volna be a mozikba. És ez még nagyon sokáig így lesz.

66 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://amerikaiplan.blog.hu/api/trackback/id/tr5310428870

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

_Wasp_ 2016.08.20. 17:38:34

Predátor a listán méltatlanul alacsony helyre kerül, ahogy a Commando magasra (az nálam tutira rá se került volna. bár hogy a helyére mi menjen, ezen nem gondolkoztam)

Őszintén szólva a Batmantől is kifordult a gyomrom, de ott nagyon komoly indok lehet a film sikere.

A szökevényvonat meg amolyan semmilyen volt....

Izlés dolga na.

paráznabillegető 2016.08.20. 17:54:30

90es, mi?
hát akkor a starship troopers, nem vitás.

So No 2016.08.20. 17:54:39

SAJNOS a Batman "megnyitotta az utat a szuperhősfilmek számára".

Bar ne tette volna. Ki gyozi ezt a sok idiota szart?

midnight coder 2016.08.20. 18:02:08

@So No: Azért az a Batman valahogy több tucat fényévvel volt jobb mint az összes további amit láttam, különös tekintettel a mostaniakra.

Amit hirtelenjében hiányolok a listáról, az a Chuck Norris-féle Magányos farkas.

enpera · http://c64blog.wordpress.com 2016.08.20. 18:23:12

Jó kis lista, a szökevényvonatot nem ismerem.

eMJe 2016.08.20. 18:23:23

@_Wasp_: Kb egyetértek veled. Nekem a kommandó Schwarzi egyik B, de inkább Zs filmje, bár vannak benne jó jelenetek. Batmanen meg konkrétan elaludtam :) Szökevényvonat sem túl jó. Mit tettem volna a helyére? Egy Tango és Casht, vagy valami más Kurt Russel filmet ('80-as években még elég felkapott színészről beszélünk). Esetleg egy Bolygó neve halált, akciófilmnek is simán beillik. Poszter, esetleg ha már ezek voltak az előző részben, akkor elnézésed kérem. A poszt egyébként tetszik :)

@poszt: Nálam a 2-es Hard az első, de igazat adok, a "gonoszok" gyengébbek Rickmannél. Mondjuk ő nagy előnnyel vágott neki a szerepnek, elég ránézni, és kiver a hideg veríték (ha-ha:D). Utána a 3-as, végül az 1-es hajszállal lemaradva az ezüstről. Bár Irons is tud elég pszichopata fejet vágni :)

Esetleg ezt a sok szekvenciázást lehetne mással helyettesíteni a későbbiekben? Nagyon idegennek érzem a szövegkörnyezetedben, plusz túl sokszor is használod.

baggins21 2016.08.20. 18:27:36

Nekem még elfért volna a Robotzsaru 1. A szökevényvonatot nem láttam, de a lista jó.

lutria 2016.08.20. 18:27:42

A Commando filmen mindig mosolygok annál a résznél amikor Swarci megtámadja a tábort és az egyik barakk sarkához leszúr egy Claymore repeszaknát (ami persze távirányítósra van átalakítva-eredetileg botlódrótos/vezetékes-, és világít rajta a piros fény-és így szerezte be a fegyverboltból)amitől a több száz négyzetméteres épület teljes alapterületén felrobban...(az aknában ~70deka C4 van)
Amúgy egy C-130 Hercules teherszállító gépen tényleg van katapultülés?...

eMJe 2016.08.20. 18:27:44

Közben megnéztem az előző részt, jó, hogy a Cobrát nem írtam :) Bár valamelyik nap újranéztem, sokat kopott számomra, jóval többet, mint a Predator.

Nos, 2 javaslatom még lenne a Kommandó helyére. Seagalt hiányolom, esetleg Nico? Vagy ott a Halálos fegyver :) Utóbbi szerintem mindenképp megérdemelne egy helyet.

usm 2016.08.20. 19:08:07

Érdekes lista, nem rossz. A Szökevényvonatért és a Batmanért plusz pont!
A Kommandóról mindig eszembe jut, hogy mekkora élmény volt, amikor a BS-ben néztük meg anno, és a nyitójelenetben feldübörgött az arénában a kukásautó. :) Akkor még nem voltak a maiakhoz hasonló mozik, és volt egy rövid időszak amikor a sportcsarnokban tartottak vetítéseket.

gizmo26666 2016.08.20. 19:51:34

Gratulálok, ezek igazi Zs szériás proli akciófilmek.

Alec Cawthorne 2016.08.20. 19:53:55

@gizmo26666: Igazán sajnálom, hogy nem tudtam egy, a te leírhatatlanul magas igényeidnek megfelelő listát összeállítani. De talán ha esetleg megneveznél egy-két igazán minőségi akciófilmet, akkor könnyebb dolgunk lenne.

@eMJe: a Halálos fegyver inkább akciókomédia, és ilyeneket eleve nem tettem a listára.

tistedur 2016.08.20. 19:54:19

@A megvalósult amerikai ólom..:
a szakasz nem klasszikus akciófilm, inkább dráma, a vörös skorpió meg annyira nem jó...

Master. 2016.08.20. 20:11:09

És az is érdekes, hogy az INDEX egyetlen augusztus huszadikával kapcsolatos, nemzeti ünnepünkről szóló posztot sem volt képes engedélyezni a blogketrecében! Egész nap!

Alec Cawthorne 2016.08.20. 20:24:54

@Chris Kyle: Talán bölcsebb volna az ilyen jellegű panasszal az Indexhez fordulni, mert mi nem az Index vagyunk, és itt ez bizony durva OFF-nak minősül. Köszönjük megértésedet!

Arte Peritus 2016.08.20. 20:25:12

A 8-as kivételével tetszik a lista! Én is "telibe kaptam" a 80-as éveket, akkor voltam tizenéves kamasz és faltam ezeket a filmeket. Azért én az Indiana Jones filmeket előre helyezném, miként az Alien mozikat is (leginkább a Bolygó neve halál 1986-os örökzöldjét (már ha nem a scifik közé tesszük)! És a terminátor is helyet kaphatna!

Arte Peritus 2016.08.20. 20:25:38

... ja és persze a Halálos fegyver! Messze nem akció-komédia! Viszont a 80-as évek akciófimjei listáról lehagyhatatlan!

Coligny 2016.08.20. 20:25:40

Csak kis kiegészítés, de amennyire én emlékszem az 1. részben McClaine New Yorki-i rendőrként volt Los Angeles-ben, majd a 2. részben már Los Angeles-iként Washingtonban.

Alec Cawthorne 2016.08.20. 20:27:22

@Coligny: Jól emlékszel és köszönöm az észrevételt! Javítottam!

Kalocsai Tamás 2016.08.20. 20:27:33

Érdekes, hogy ízlések (és pofonok) mennyire különbözőek. :)

Részemről (és ahogy olvasom, többeknél) a Kommandó a 10 leggyengébb film közé került volna.
Sly olyan rossz lett volna a Rambo utolsó jelenetében? Szerintem pedig nagyon jó - bár van egy olyan érzésem, hogy a Gáti Oszkár féle szinkron az eredetinél jobbá teszi a filmet, és kiváltképp ezt a jelenetet.
A mélység titka is rákerülhetett volna... bár nem annyira akciófilm, mint sci-fi. A nagy bajom az, hogy azok helyett, amiket nem tennék a listára, nem igazán tudok olyat ajánlani, ami illene rá. :) Lehet, hogy túl sok 10 legjobbat választani, elég lett volna 7! :D

fillérbaszó vadász 2016.08.20. 21:03:51

Hol van a Halálos fegyver?
Morcos vagyok a hiánya miatt. Komanndó minden szempontból szarabb.

Alec Cawthorne 2016.08.20. 21:05:19

@Lector Oris: A Terminátor szerepel a listán, méghozzá az első helyen! A Halálos fegyver nem akciókomédia? A nyolcvanas évek egyik esszenciális akciókomédiája a 48 óra vagy az Éjszakai rohanás mellett! (A válasz fillérbaszó vadásznak is szólt egyúttal.)

arncht 2016.08.20. 21:08:46

A die hard erdekes... Sokkal inkabb 90es evek akciofilmjeinek elofutara. Nagyon elut a tipikus akciomoziktol a 80as evekbol.

Master. 2016.08.20. 21:08:54

Igazatok van! Az Indexnek kellett volna írni, nem nektek! Bocsánat!

eMJe 2016.08.20. 21:09:04

@Alec Cawthorne: Oké, így értem. Innen nézve tényleg a Tango és Cash se kerülhetne fel. Viszont a bolygó neve halál szerintem mindenképp ideférne, ha már a Terminátor is. Klasszikus :)

Sőt, lehet, hogy Arnie-t külön kellett volna kiemelni, mert ha akciófilm, ő egy alap :D Aztán legfeljebb a neve alatt megemlíteni a filmjeit, ahogy Slynál és Willisnél is. Akkor talán idefért volna Kurt Russel is. Mondjuk nem vagyok oda a Menekülés New Yorkból ért, a Dolog meg nem akciófilm, de mindenképp a 80-as évek meghatározó férfi színész volt ő is, akciófilmekkel.

Valaki említette a Robotzsarut is, bár az sem csak egy egyszerű akciófilm, de mindenképp meghatározó

Alec Cawthorne 2016.08.20. 21:11:15

@A megvalósult amerikai ólom..: A dögkeselyű című magyar thriller mint amerikai akciófilm? Hmmm... Az Istvános kommentedet pedig kimoderáltam. Ha megkérhetlek, légy oly kedves és ne offold szét a fórumot! Lekötelezel!

Zetor75 2016.08.20. 21:11:37

Énnekem ilyen nindzsás filmek is hiányoznak, mint pl. az Amerikai Ninja. Meg 1-2 Chuck Norris film is beférhetett volna. Missing in action, pl. A többi azért okés.

Jóléti Dán Kekszesdoboz 2016.08.20. 21:51:11

@gizmo26666: A Rambo mitől az? Az egy tök komoly dráma. A Commando az tényleg proli, ez igaz.

Alhazred 2016.08.20. 22:00:32

mann, mint egyfilmes?
collateral? bennfenntes? olyan vaskos tizes mindkettő, mint ide hollóháza.

Alec Cawthorne 2016.08.20. 22:04:25

@Alhazred: Írtam, hogy nem láttam még a Bennfentest.

@Jóléti Dán Kekszesdoboz: És a Kommandó az mitől az?

Alec Cawthorne 2016.08.20. 22:06:28

@zetor 2000: Na, az Amerikai Nindzsa viszont tényleg ZS-kategória! Az Ütközetben eltűnt... hát, nekem nem tetszett annyira, igazából "ahelyett" tettem be a Tomboló terrort az 1. rész elejére. :)

-Adam- 2016.08.20. 22:24:17

Jó a lista. Nálam a húszas listára felfért volna a Halálos fegyver, A bolygó neve: halál és a Vörös zsaru is. Tudom, az Alien 2 űrben játszódik és szörnyek vannak benne, de simán elmegy akciófilmnek.

-Adam- 2016.08.20. 22:35:07

Ok, most látom, a Halálos fegyver közben felmerült másnál is és jött magyarázat. Ez van, ha csak meg van nyitva egy cikk és egy órával később olvasom el :)
Amúgy jogos, hogy Arnie-től kb bármelyik film esélyes lenne a top 20-ra. A menekülő ember sem rosszabb némelyik filmnél a listáról.

Advanced Flight 2016.08.20. 22:53:58

Én megvédeném a Kommandót. Igaz, hogy a forgatókönyv nincs túlgondolva, a párbeszédek meg faék egyszerűségűek, de az a film egyszerűen a kvintesszenciája a 80-as évek akciófilmjeinek. Csak megy előre a sztori, egy felesleges szó vagy csavar nincs benne, Svarci buldózerként tör a célja felé, iszonyat jó bunyókkal és közben elsüt néhány olyan poént, amit a mai napig idézgetünk amúgy családilag. Meg a csaj a rakétavetővel....bármikor újranézős film.

ka_TARZI_s 2016.08.20. 23:14:08

Rambo szerepét Terence Hill-nek is felajánlották, de ő visszautasította, mert rombolta volna azt az imázst, amit a Bud Spencerrel közös filmjeikben felépítettek.

A fentiek közül szerintem a Total Recall a legjobb film, az csak a T2-höz mérhető.

A Kommandó szerintem is jó kis szórakozás.

Nekem a Die Hard-ból a negyedik rész a kedvencem.

A 11-20-ból és a Fekete eső-t tenném a Top10-be.

Más.

Ilyenkor, ha több részes egy bejegyzéssorozat, linkelni kellene az előző részt (ill. az előzőbe beleszerkeszteni a folytatás linkjét).

Alec Cawthorne 2016.08.20. 23:17:32

@ka_TARZI_s: Köszönöm, hogy szóltál. Szoktuk is linkelni, csak ezúttal felejtettem el. (Most már mutat egy link a lista előző részére.)

nniicckk 2016.08.21. 00:11:29

Szerintem a Bosszuvagy 3-at nem szabad lett volna lehagyni. Az egy igazi tipikus akciofim Charles Bronson meg a 44-es Magnum.
Viszont a Batman meg a Szokeveny vonat, bar mindketto jo film, de nem illik a klaszikus jo ertelembe vett "agyatlan" (jovunk, utunk, lovunk, robbantunk) akciofilm kategoriaba.

Dr. Nagy László 2016.08.21. 00:30:28

Bolygó neve halál, Indiana Jones és természetese a Halálos fegyver, mely nyilván kurva messze van attól hogy komédia legyen. Ezek hiányoznak a listáról. A Halálos fegyver amúgy egy jó humorú akciófilm és a 80-as évek egyik filmszimbóluma is. (Még ha kedves Alec Cawthorne nem is szereted.)

Alec Cawthorne 2016.08.21. 00:45:35

@Dr. Nagy László: Kedves Dr. Nagy László, de bizony szeretem, de mikor legutóbb láttam, akkor még akciókomédia volt. :) De ha időm majd engedi, akkor újranézem, kifejezetten arra figyelve, mennyi komédiára utaló stílusjegy található benne. A bolygó neve: Halált is régen láttam, de ígérem, újra megtekintem azt is, és akkor kiderül, mennyire működne akciófilmként. :) Az Indiana Jones viszont hamisítatlan kalandfilm. Egyébként nyilván valamennyire szubjektív, hogy ki mit tekint akciófilmnek, hiszen eléggé kockázatos vállalkozás lenne meghatározni ennek a műfajnak a pontos definícióját, és elég sok más zsánerrel is keveredik. Így egy olyan szelekció, mint amilyen pl. ez a lista is, kicsit mindig önkényes lesz és az egyedi mérlegelésen alapul. Másrészt szerepet játszik ebben egy erős érzelmi elem is, jelesül az, hogy ki mit tekint gyerekkori kedvenceinek. Nyilván azokat fogja előre rangsorolni - amikhez a legelevenebb gyerekkori emlékei kötődnek. Hát számomra ezek a filmek azok. :)

Skywatcher 2016.08.21. 00:46:31

Jó kis lista! Lehet vele vitatkozni, másikat írni, fejére állítani, nekem tetszik.
A Terminátoron gondolkodtam el, már sokadszor. Nem is a ma már gagyinak tűnő gumimaszkokat, meg stopmotion felvételeket reklamálom, mert emlékszem, hogy gyerekként ezeket tátott szájjal néztük, szétparázva az agyunkat - eszünkbe se jutott itt trükkhibákat keresni.
Nekem a következő kérdések ütöttek szöget a fejembe:
- miért "ájul el" a terminátor minden komolyabb sérülés után? Ez egy biológiai tulajdonság, hogy lekapcsol az agy, ha trauma éri - a gépeknél nincs ilyen. Ha leáll, akkor leáll, nem indul újra. Ha meg nem áll le, akkor nem hever percekig mozdulatlanul, aztán feltámad. Mondjuk a 3. részben látszik az a tartalék-rendszeres újraindítás, ami mondjuk informatikailag eléggé necces, de oké. Viszont hány tartalék rendszer van? :)
És miért fetreng "fájdalmasan" égés közben? Símán a csaj után menne, és égve elintézné szerintem.

- Miért kell ilyen brutál izompacsirta élő szövet a fémvázra? Az emberi izmoknak kvázi nincs jelentősége, az erőt a hidralika (vagy mittuomééén :) ) biztosítja. Símán lehetne egy cingár pofa is a terminátor, kár energiát fecsérelni ilyen kidolgozott, extra tömeggel bíró szövetborítás létrehozására.

_z_ 2016.08.21. 11:20:14

@Alec Cawthorne: Üdv!
Alapvetően tetszik a lista, de azért megjegyezném, hogy az írásod elején külön kiemeled a hibrid akciófilmeket, aztán kizárod a Halálos fegyvert, mert az akciókomédia, és a Bolygó neve Halált, mert az akció-horror-sci-fi? Azért ez egy elég komoly önellentmondás...

Alec Cawthorne 2016.08.21. 11:31:43

@_z_: Nem önellentmondás, mert: 1) nemcsak a Halálos fegyvert zártam ki, hanem minden más akciókomédiát is; 2) ahogy írtam, A bolygó neve: Halált nagyon régen láttam már és kevés dolog rémlik most így hirtelen belőle, arra meg nem volt módom, hogy a lista elkészülte előtt újranézzem. Tehát nem azért zártam ki, mert hibrid műfajú, hanem mert rég láttam, és nem emlékszem most így fejből, milyen az akcióelemek aránya benne.

A komédiák - a más kevert műfajú filmekkel ellentétben - egyébként azért nincsenek játékban, mert azok azért alapvetően a film hangnemét, cselekményvilágát változtatják meg, én ellenben azt szerettem volna, ha itt most csak "komoly" akciófilmek szerepelnek. Persze mondhatod, hogy akkor mit keres itt a Kommandó vagy a Tomboló terror? Nos, igen, de egy bűnös élvezet vagy "unintentional comedy" teljesen más tészta, mert itt a poénok előkészítetlenek és szándékolatlanok, és a nézőt az "annyira rossz, hogy már jó" érzése keríti hatalmába, ami azért érezhetően más hatás.

eMJe 2016.08.21. 11:31:57

@-Adam-: Vörös zsaru nálam is felmerült, de direkt nem írtam, Arnie ezekben az időkben felülreprezentált volt :D

@Alec Cawthorne: Tényleg Zs, de a Kommandó se jobb. Ha igen, érdekelne, miért. Egyébként is érdekelne, miért választottad be a sok Arnie film mellé a listádban, mert amit írtál mellé, engem nem győzött meg.

@Advanced Flight: Ez igaz :D Szerintem egy paródia, egy tükörkép akart lenni, jobban sikerült, mint Az utolsó akcióhős, de ha saját magát is kiparodizálná, akkor lenne igazán ütős, kicsit komolyabban próbálja venni magát a kelleténél :)

@Skywatcher: Szerintem nem fájdalmasan fetreng, hanem próbálja minimalizálni az égési sérülést, hiszen ha leég a hús és kilátszik a fém, akkor nem tud addig beépülni, amíg meg nem gyógyul, ha meg beépült, nő a lebukás veszélye. Az izmoknak is hasonló szerepe lehet, hiszen hosszú ideje folyó háborúról van szó, nyüzüge ecsethajúként senki sem hinné el, hogy az életéért küzdött addig :)

fillérbaszó vadász 2016.08.21. 11:36:12

@Alec Cawthorne: "Halálos fegyver nem akciókomédia?"

Az első részében nem nagyon poénkodnak, mert komorabbra sikerült mint a folytatásai. Egy Die Hard 2-ben több poén van. A listára simán belefért volna a Halálos fegyver. De ha már a műfajnál tartunk, akkor a Terminátor a Predator és (főleg) az Emlékmás meg SCI-FI.

Alec Cawthorne 2016.08.21. 11:58:01

@fillérbaszó vadász: A Halálos fegyvert újra fogom nézni, ahogy már írtam is. Mondjuk azt kétlem, hogy a Die Hard 2-ben több poén lenne. :) Ami az utóbbi 3 filmet illeti, nem, ezek akciófilmek/akcióthrillerek némi fantasztikummal elkeverve. A sci-fitől elég messze állnak, a Predator meg inkább a horror felé húz. A sci-fi jellegzetes témavilágából nem nagyon jelenik meg bennük semmi (na jó, talán a Terminátor kivétel ez alól). Úgy általánosságban leszögezhető, hogy Schwarzi egy-két kivételtől eltekintve (pl. a nyilvánvalóan a fantasy kategóriájába sorolható Conanek) csak akciófilmeket csinált a nyolcvanas években, csak ezek nem mindig "tiszta műfajú" akciófilmek (bár szerintem a "tisztaműfajúság" amúgy is csak elméleti konstrukció, a gyakorlatban nemigen valósul meg).

-Adam- 2016.08.21. 11:59:58

@Skywatcher: " Miért kell ilyen brutál izompacsirta élő szövet a fémvázra?" Szerintem pont azért lett a T2-ben ilyen cingár fickó a gonosz, hogy ez látszódjon.

agent_x 2016.08.21. 12:00:04

A Magányos farkas Chuck Norrissal és David Carradine-nal is ott lehetne a legjellemzőbb 80-as évekbeli akciófilmek között. A betemetett majd föld alól előtűnő autós jelenet örök klasszikus. www.youtube.com/watch?v=EQkyi1_l6po

nniicckk 2016.08.21. 12:00:09

@Skywatcher: "Miért kell ilyen brutál izompacsirta élő szövet a fémvázra?"

Tobbszor mondjak, hogy fegyvereket valamiert nem tudnak hozni magukkal.
Lehet hogy ezert kell vastagon szovettel boritani a femvazat. Persze nyilvan vedhetnek magukat maskepp is.

Dr. Nagy László 2016.08.21. 12:00:16

@Alec Cawthorne: ezt elfogadom. Nyilván számítanak a személyes kötődések, fiatalkori emlékek, élményként megőrződött berögződések. Ami a Halálos fegyvert illeti, készítettek belőle egy paródiát is, Haláli fegyver néven. AZ TÉNYLEG komédia volt, az eredeti film gúnyos kifigurázása. De maga az alapsztori - aminek lényege egy feleségét elvesztett és így a halál után vágyódó, vagyis életveszélyes fegyverként dolgozó detektív nyomozása új társával - bizony egy kőkemény akciófilm, amiben nincs sok komédia-elem. Persze Gibson és Glover viccesen, poénokkal tarkítva adják elő az egészet és a negyedik fejezet már kissé valóban eltávolodik a vígjáték-jelleg felé. DE alapból egy színvonalas akciófilmről van mégiscsak szó, a 80 -as évek számtalan jellegzetességének megidézésével. A filmből készül paródia, a HALÁLI FEGYVER lett, az amit komédiaként lehet meghatározni! (Bár mérhetetlenül giccses és színvonaltalan komédiaként.)

Madnezz · http://sorfigyelo.blog.hu 2016.08.21. 12:00:24

Most nézem a Die Hard-ot. Mikor a terroristák összeterelik az irodistákat egy üzekedő párra rányitva mondja az egyik: az embernek feláll az esze. :D
És mekkora jelenet mikor az Örömódára jönnek elő a liftből állig fegyverben.

2016.08.21. 12:00:31

@Skywatcher: Az miért nem kérdés, hogy miért kell lövöldözés közben hunyorognia meg pislognia? :-D
Ez az újraindulás szerintem nem légből kapott, jelenleg is van egy olyan telefonom, ami némi megrázkódtatás után lefagy és újraindul.
Az utolsó kérdésedre szerintem az a válasz, hogy egyrészt tekintélyes megjelenésű, félelmet keltő jelenségnek kellett lennie a beszivárgó egységeknek, a háborúban részben a pszichológiai hadviselésnek is a része volt, talán ez valahol szóba is kerül (vagy csak én gondoltam túl a dolgot); másrészt az is lehet, hogy egyszerűen ezt a típust nem tudták kisebbre tervezni :-) A későbbi modellek már hétköznapi méretűek voltak.
(A 3. rész szerint amúgy eleve Cuki őrmester képére és hasonlatosságára tervezték, ő meg ugye Schwarzenegger volt a reklámszpotban)

victor vacendak 2016.08.21. 12:00:37

@Skywatcher: ennél fontosabb baromság, hogy mi táplálja az élő szövetet? Mert ahhoz kell komplett keringés meg emésztő- és kiválasztórendszer is. És immunrendszer a sérülések gyógyulásához stb. Szóval szerintem ez a legnagyobb f..ág a Terminátor univerzumban. Már az is oltári ökörség és lusta forgatókönyírás volt, ahogy a Sarah Connor Chronicles elképzelte, hogy ez a bőr hogy "készült". Mintha olyanok, mint a szem (aminek sok rétege még csak nem is ugyanolyan eredető, mint a bőr), vagy a bőrfüggelékek csak úgy maguktól differenciálódnának...

Aldric 2016.08.21. 12:00:46

@fillérbaszó vadász: "Az első részében nem nagyon poénkodnak, mert komorabbra sikerült mint a folytatásai." Komorabb valamivel, de azért az erős túlzás, hogy nem nagyon poénkodnának. Riggs karakterének éppen az lényege, hogy folyton öngyilkos tréfái vannak. Egy alkalommal Murtaugh még bohócnak is nevezi miatta.

gaszton42 2016.08.21. 12:00:53

@Skywatcher: Hát ez nekem új, én még nem találkoztam olyan számítástechnikai eszközzel aminek ne lett volna újraindítási funkciója, többnyire automatikusan. De az összes olyan rendszer amit távolról kell karbantartani rendelkezik biztonsági üzemmóddal amikor minden lekapcsol csak a minimális működés biztosított. Az összes űrszonda vezérlő szoftware ilyen, ha bármilyen mechanikai vagy elektronikai bug előfordul akkor biztonsági módban újraindul és vagy diagnosztika után megjavítja önmagát vagy várakozik amíg utasítást kap hogyan oldja meg a problémát.
A többiben van igazság, tisztán elrettentő funkciója van az izmoknak az emberek között, erről a testépítők tudnának beszélni, őnáluk sem nagyon funkcionális a felduzzasztott izomzat.
A lista szerintem jó, 10-ből 7-8 nálam is azonos lenne, ennél több azonosságot meg senkitől nem várok el izlésileg.

Lensver 2016.08.21. 12:01:01

@Skywatcher: Annak idején ugyanezen kérdésekről mi is vitatkoztunk a cimboráimmal. Tekintettel arra, hogy még a könyvben (pláne a filmben) sem magyarázzák meg miért képes "kiütni" a Terminátort néhány közelről leadott lövés egy sörétes puskából, mi arra jutottunk, hogy talán az lehet az oka, hogy a számtalan érzékelőiből azok, melyek az egyensúlyért felelnek, átmenetileg megzavarodnak, és amíg nem áll helyre a rendszer, addig egy rövid ideig nem mozdul (ez természetesen csak az első részre igaz, mert ugye az újabb filmekben pl. gránátvetőből leadott lövésektől sem vágódik hanyatt). Tehát kvázi nem kapcsol le, csupán csak "rendezi decimális sorait", ha úgy tetszik :) A forgatókönyvben, illetve az abból készült regényben eléggé részletesen elemzik, hogy a kiborg folyamatosan számol (pl. ezért van, hogy olykor bizonyos támadásokat /szúrófegyverek, ütések stb./ figyelmen kívül hagy, mert kiszámolja, hogy a támadás annyira jelentéktelen, hogy felesleges foglalkoznia vele), és előfordul olyan, hogy "túlterhelődik" vagy túlhevül a cpu, amitől egy ideig harcképtelen - pl. ebből a megfontolásból (is) használja legtöbbször az infravörös látását, mert az a legkevésbé megterhelő számára, és azzal fogyasztja a legkevesebb energiát. Sőt eredetileg még ennie is kellett volna a Terminátornak (hogy fenntartsa a fémvázán lévő élő szövet biológiai integritását), illetve lettek volna bizonyos élő szervei is (de ezt már csak amolyan megjegyzésként, zárójelben említem).

Az égés során a "fetrengés" azért van a jelentben, mert egyrészt a hőtől kezd túlmelegedni (és mint tudjuk bizonyos értelemben "érzékeli" a fájdalmat), illetve arra vár, hogy leégjen róla az élő szövet (és fel akarja gyorsítani a folyamatot a mozgással), hogy ezáltal ne akadályozza a szervokat a károsodott szövet. Értelemszerűen a Terminátor racionálisan gondolkodik, tehát ha úgy ítéli meg, hogy szövet nélkül - százalékosan - hatékonyabban tudja végrehajtani a feladatát, akkor megvárja, míg hamuvá lesz.

Az utolsó kérdésedre a válasz: eredetileg pont az volt a koncepció, hogy legyen vékony, sportos a kiborg (egy Porschéhoz hasonlították), és Schwarzenegger játssza a katonát, aki felveszi vele a küzdelmet (a második részben amúgy ezt az elképzelést vették alapul a T-1000-es modell fizikai megjelenésének kidolgozásánál). Az első rész esetében viszont Cameron a meghallgatások során arra a következtetésre jutott, hogy inkább kapja Schwarzenegger a Terminátor szerepét (lévén, hogy a megjelenése sokkal pusztítóbbnak hat a vásznon, illetve így nem fognak gondot okozni a nyelvi korlátai) és az Ellenállás katonája legyen a kevésbé maszkulinabb karakter. Na most tekintve, hogy a jó öreg Arnold némileg kidolgozott izomzattal rendelkezett, így nyilván ezért lett a Terminátor külső szövete is izmos (meg amúgy a sztori szerint a szövetnek is kellett elvileg bizonyos vastagság, mert még verejtékmirigyei is vannak, emellett minél emberibbnek kell hatnia a beépüléshez, és feltételezem ha csak egy vékony hártya lett volna, az esetleg néhány felületes sérülésnél elárulta volna az Ellenállás tagjai számára, hogy kivel is van dolguk). Amúgy az időrendet tekintve a T-800-as típus a legújabb Skynet teremtmény (annyira új, hogy Reese elsőre a régebbi T-700-asnak gondolja), tehát ez a változat a "legkisebb" darab a repertoárban.

...és míg ezt a sok felesleges eszmefuttatást leírtam, elkészült a leves :)

midnight coder 2016.08.21. 12:01:03

@Skywatcher: 1. A számítógéped is újraindul időnként, miért ne tehetné meg ezt a Terminátor is ? Lehet hogy épp frrissült rajta a windows. :-). Egyébként simán van olyan hogy egy ütés hatására átmenetileg megszakad egy kontaktus és emiatt újraindul a gép.
2. Az izmos Terminátor is lehet realisztikus. Egyrészt, kell a hely a mechanikának, másrészt kevésbé feltűnő ha egy izmos csávó nagyon erős, mint egy kis nyamvadt. Ráadásul - nem mintha a Terminátor nagyon konfliktuskerülő lett volna - de Pl. egy kocsmában sokkal kisebb eséllyel kötnek bele egy kétajtós szekrénybe.

Lensver 2016.08.21. 12:51:25

@Alec Cawthorne: Mellékesen a listához: teljesen akceptálható a koncepció, hogy olyan akciófilmeket, melyek komikus elemeket is tartalmaznak nem vettél fel a listába (illetve, ahogy már sokan említették, ha akció sci-fi kategóriába sorolható mozik szerepeltetve vannak a felsorolásban, akkor az Aliens tényleg kaphatott volna helyet), de például a második Mad Max film (akció, sci-fi és a posztapokaliptikus történetek egyik mérföldköve véleményem szerint) esetleg felkerülhetett volna. Amúgy is érdekelt volna mi az interpretációd azzal a történettel kapcsolatban, mert habár számos pontban nem értek egyet a fentebb sorolt filmek általad leírt elemzésével, azt mindenesetre el kell ismernem, hogy színvonalasan valamint elgondolkodtatóan foglaltad össze ezeket a mozikat (ha nem láttam volna mindet, bizonyosan kedvem támadna megnézni őket a leírásod alapján :)). Vagy esetleg a Mad Max világa valamiért szintén kizárandó az akciófilmek kategóriájából?

Alec Cawthorne 2016.08.21. 19:17:04

@Lensver: A kérdés nagyon jó, a válaszom azonban sajnos prózai lesz: eddig még nem volt szerencsém a Mad Max 2-höz. Tudom, régi adósság, és tervezem is, hogy pótolom.

Lensver 2016.08.22. 11:45:35

@Alec Cawthorne: Akkor így már érthető. Azon kevés filmek egyike, ahol a folytatás jobb mint az első rész (tudom, hogy ez relatív, de eléggé elterjedt ez a vélemény a filmmel kapcsolatban), illetve amelynél a második rész sokkal inkább ikonikus, valamint jobban meghatározza a franchise stílusát/alaphangulatát (jó példa erre még a Péntek 13. sorozat is - persze nyilván az más műfaj). Ha szereted a világvége hangulatú történeteket, akkor mindenképp vess rá majd egy pillantást.

Tiszteltetem Brüsszelet 2016.08.25. 11:18:04

Jaja, Segal féle Nico v. a Hard to Kill + Chuckorrisos Magányos farkas simán ideférne. Szerintem a DieHard2 pont szar lett, az egyest és a hármast bármikor újranézem. 1-1 nindzsás és alámondós hongkongi akció is felfért volna (red force, ultra force) a polkorrektség kedvéért.

Tiszteltetem Brüsszelet 2016.08.25. 11:18:06

@victor vacendak: Amikor Svarci boncolja a kezét a T1ben ott biza nincs élő szövet csak gumi fémvázon. De ez legyen a film legnagyobb baja...leborulok a T1(T800) nagysága előtt.

Tiszteltetem Brüsszelet 2016.08.25. 11:18:09

@Alhazred: Igy van, a Bennfentes kifejezetten jó film, a Collateral nekem nem jött be 10esnek, de az is inkább jó.

The Man Who Laughs · http://trashneveles.blog.hu/ 2016.08.26. 10:38:24

Jó kis lista ez. Főleg, mert itt már jóval több filmet láttam, mint az első feléből (na persze egyáltalán nem baj, hogy nem mindig, minden listán ugyanazok a filmek bukkanak fel, főleg, hogy amiket nem láttam, azokhoz kifejezetten meg hoztad a kedvem. A szökevényvonat különösen régóta mozgatja a fantáziámat)

A Terminátor-t nekem is volt szerencsém a közelmúltba moziba látni, és egyetértek: a mai napig egy elképesztően hatásos mozi. Viszont bár a kettő közül kétségtelenül ez a jobb film, én a lista élére lehet mégis csak a Kommandót tenném, hiszen ahogy te is írtad az első cikk kommentszekciójában: "az maga a '80-as évekbeli AKCIÓFILM!". Nincs még egy film, amely ilyen pontosan adná vissza a korszak esszenciáját. Viszont nem értek egyet azzal, hogy a Kommandó olyan unintentially comedy lenne, mint a Norris filmek (akitől én a Magányos Farkast emelném ki) többsége. Hiszen szerintem a Kommandó direkt nem veszi magát teljesen komolyan, hanem szándékoltan túlzásba viszi a korszak tesztoszteron akciófilmjeinek minden jellemzőjét. És, Arnie ámokfutása ezért is szórakoztatóbb, mint a Rambo folytatások (amiből én is jobb szeretem a parodisztikus(abb) 3-ast), hiszen amit Sly próbál görcsösen komolyan/komolykodva előadni, ugyanazt Arnie sokkal humorosabban, könnyedebben, sőt - szerintem – önironikusan tálalja. (Épp ezért én is sokkal jobban szeretem az Osztrák tölgyet.)
A Rambo-val írtakkal viszont egyetértek, az még egy komolyabb és fontosabb film, ami sokkal közelebb áll a Rolling Thunderhez (vagy akár a Taxisofőrhöz), mint a későbbi folytatásaihoz. (Amelyek majdhogynem teljesen ellentétes szellemiségben készültek). Engem még Sly alakítása sem zavart – bár azt valóban sokan lehúzzák - , de való igaz, hogy igazán jól talán csak a Rocky-ban (na meg a Creed-ben!) és a Coplandben alakított.

De ugye ez egy személyes, szubjektív lista, szóval nem is akarom megmondani, hogy hol van benne hiba, hiszen nincsen. Szóval csak két szubjektív reakciót fűznék hozzá:

- Szerintem a Die Hard 3 sokkalta jobb, mint a 2. A 2 sem egy rossz mozi, az is szórakoztató, de tulajdonképpen nem több mint egy hangulatosabb Die Hard koppintás, hiszen tulajdonképpen semmi újat nem add hozzá az első filmhez. Ezzel szemben a 3-ban McTiernannak úgy sikerült, kifejezetten kreatívan megújítani a sorozatot, hogy egyszerre érvényesüljön a "több és nagyobb elve", de az első részben lefektetett alapok se szenvedjenek csorbát. Hiszen a "Simon mondja" játék hasonló cselekvési keretek közé szorítja hősünket, mint anno a Nakatomi pláza falai tették azt. Willis pedig kiégettebb, mint valaha. A buddy-cop vonalnak (és a remek Samuel Jacksonnak) hála pedig emlékezetesebb is, mint előzménye. Sőt szerintem még a Féktelenül is érdekesebb (és tán emlékezetesebb) Die Hard utánérzés, mint a Die Hard 2. (Persze Willis>>>>>Keanu Revees egyenletet nem tagadom, de a film többi része kreatívabb, meg ugye van ott egy kiváló Dennis Hopper is. Persze értelemszerűen ez a film sehogy sem kerülhetett volna fel a listára) Szóval nálam a második rész, ha fel is kerülne a listára (ami eleve nem biztos), csak sokkal lejjebb kaphatna helyett.

- Ami a legjobban meglepett az a Robotzsaru mellőzése, amely szerintem akciófilmként, társadalmi szatíraként és sci-fiként is egyaránt kiváló, és a korszak egyik legzseniálisabb és legjobb filmje (na meg persze az egyik legnagyobb személyes kedvencem. De cserébe örülök, hogy a Total Recall belefért, amit nem kevésbé szeretek). Na, meg persze a Mad Max 2 (alias Road Warrior), amit tessék mielőbb pótolni. Bár igaz, hogy a Harag útja ma már egy kicsit elhomályosítja, és amellé rakva enyhén megkopottnak tűnhet (lévén, hogy szellemiségében roppant hasonló a két film, csak ugye kevesebb pénzből és kezdetlegesebb technológiával készült), de inkább csak patinás. A mai napi egy veszettül szórakoztató mozi.
süti beállítások módosítása