Amerikai Plán

"Tudom, mi vagy te. Az örök otthon."

Burton Nolan ellen: Az igazság két lovagja

2016. március 28. 13:07 - Alec Cawthorne

54d41e7cd0cbe_esq-burton-de.jpgEvickéljünk még egy kicsit Batman legújabb mozgóképes manifesztációjának farvizén! Ezúttal azt a - sokakat élénken foglalkoztató, és a Batmannel kapcsolatos közbeszédet nagyban meghatározó - kérdést fogjuk feszegetni, hogy melyik mainstream Batman-vízió a jobb: Tim Burton stilizált, gótikus látomása, avagy Christopher Nolan lecsupaszított stílusú, "hétköznapibb" Denevérember-értelmezése? Elfogadván azt a tényt, hogy napjainkban az utóbbi vonulat örvend nagyobb népszerűségnek, én mégis az előbbi, azaz Burton verziója mellett fogok érveket felsorakoztatni. Igyekszem pontokba szedve, különböző kritériumok mentén összehasonlítani az egyébként nehezen összemérhető két franchise-t, kitérve minden fontosabb vonatkozásra. Kezdődjék hát a két, homlokegyenest eltérő fantáziavilágból érkező sötét lovag mérkőzése! (Előrebocsátom: az alábbiakban megfogalmazott vélemény száz százalékosan szubjektív, eszem ágában sincs valamiféle általános igazságként kínálni. Ezt csak azért tartom fontosnak leszögezni, mert az ilyen kényes diskurzusok gyakran fajulnak késhegyre menő vitákká.)

Burton filmjének képi világa stilizált, képregényesen hangulatos, míg Nolané ehhez képest jellegtelenebb

Sokszor éri az a vád a két Burton-mozit a doktrínér képregény-geekek részéről, hogy nem maradt hű a színes füzetecskékhez, elrugaszkodott az alapanyagtól, és önkényes módon átszabta a "hagyományos" Batman-képet. Azonban azt mintha nem nagyon akarnák észrevenni a tisztelt geekek, hogy Burton filmjének képi világa és atmoszférája éppenséggel sokkal hangulatosabb, és képregényesebb, mint Nolané. Azért valljuk be, Burton gótikus és expresszionista stilizációjáról sokkal hamarabb eszünkbe jutnak a füzetlapokon hömpölygő, kézzel rajzolt történetek, mint Nolan betonszürke, teljesen hagyományos közegábrázolásáról, ami amúgy nagyjából olyan, mint bármelyik random nagyvárosi thrilleré. Nincs benne semmi különlegesség. (Ez persze a koncepció része, hiszen Nolan hétköznapi, földhözragadtabb Batmant akart. Egyesek odáig merészkednek, hogy Nolan lovagját "realisztikusnak" nevezik, ami egyébként nettó butaság, hiszen gondoljunk bele, mennyire valószerű az, hogy egy milliárdos üzletember éjszakánként kosztümös igazságosztónak öltözik, és huzamosabb időn keresztül képes megvédeni egy metropoliszt, anélkül, hogy inkognitója lelepleződne vagy belehalna? De úgy is feltehetném a kérdést: mennyire realisztikus bármilyen szuperhős-történet? Na, de a Nolan-filmeket övező terminológiai tévedések sűrű erdejében most talán ne bolyongjunk.)
vlnpnelm5eltfrrjodbm.jpgBurton értelmezése "drámaiatlan Batman", Nolané "Batmantelen dráma"

Amiatt is szokás bírálni Burton filmjeit, hogy nem veszik eléggé komolyan a történetet, hiányzik belőlük az igazi drámaiság. Nolan irányzatához képest ez persze igaz, viszont önmagában, szimpla tényként nem állja meg a helyét. (Gondoljunk csak bele, az első Batmanben a szülőgyilkosság traumája és a "ki teremtett kit?" problematikája mégiscsak csempész némi tragikumot a filmbe, még ha nem is túl sokat. Ugyanakkor a Batman visszatér gyökereit kutató, szülei után sóvárgó Pingvinje is drámai rajzolatú karakter.) De jó, mondjuk, hogy Nolan verziója sokkal drámaibb, sőt a karakterek pszichológiája is kiforrottabb. Azonban a Nolan-értelmezés - szemben a Burton-félével - szinte egyáltalán nem "Batmanes". És most itt nem arra gondolok, hogy nem stilizált, nem rugaszkodik el "képregényesen" a valóságtól, hanem arra is, hogy a benne felvonultatott drámai konfliktushelyzetek áttörik a Batman-univerzum kereteit. Ezek a problémák már nem is szuperhősfilmbe, hanem nagyvárosi bűnügyi opusba, sőt már-már pszichológiai thrillerbe valók. Ez a depresszív hangnem, ez a megannyi sötét fordulat és a véget nem érő moralizálás nem illik egy éjszakánként denevérmaskarát öltő igazságosztó világába. Sokkal jobb filmet kapnánk, ha Batmant egy kiégett és erőszakos, gyűrött dzsekis-láncdohányos nagyvárosi kopóra, Jokert pedig egy John Doe-szerű tömeggyilkosra cserélnénk. Nolannek inkább a kétezres évek "Hetedikjét" kellett volna leforgatnia. (Természetesen főként az utolsó két film, A sötét lovag és A sötét lovag: Felemelkedés kapcsán jutottak eszembe ezek a gondolatok.) Szóval én ebben a tekintetben is Burton verziójára voksolok, ugyanis nem hiszem, hogy egy maszkos igazságosztót ilyen hétköznapi, civil drámákba kellene "belerángatni". A komor hangvétel ellen nincs kifogásom, de meg lehet azt oldani anélkül is, hogy telepakoljuk a filmünket reménytelenséggel és morális sakkjátszmákkal, Batmanből pedig egy megkeseredett, folyton áldozatokat hozó, krisztusi pózba merevedett szerencsétlent csinálunk.
1349281065_batman3.jpgBurton Batmanje embert öl, Nolané nyugdíjba vonul

Vannak olyan vaskalapos képregény-geekek, akik ellentmondást nem tűrően kijelentik: egy Batman-film csak akkor lehet jó, ha a főhős karaktere tökéletesen igazodik a képregényekben lefektetett alapokhoz. Ebből az álláspontból kiindulva divat ekézni Burton két Batman-filmjét amiatt, hogy a főszereplő nem átall gyilkolni bennük. Csak a nagytudású képregény-szakértők épp arról feledkeznek meg, hogy Burton magasról tojt a képregényes eredetre, ő eleve egy sajátos, szerzői víziót akart kibontakoztatni, aminek legfeljebb a képi világa és az atmoszférája idézi a képregényeket, de ezen túlmenően a világkép és a karakterkészlet már az egyedi alkotói koncepciónak megfelelően alakult. Szóval szerintem ha az ember nem ortodox és túlbuzgó képregényhívő, akkor könnyen beláthatja, hogy több, egymástól eltérő Batman-interpretáció is létezhet egymás mellett. És ez persze szubjektív, de én azt, hogy Batman öl-e vagy sem (miért csak egyetlen, uniformizált szuperhősi etika létezhet?), vagy hogy Joker ölte-e meg a szüleit vagy egy piti rabló (az előbbi verzió sokat árnyal a Batman-Joker-viszonyrendszeren), korántsem tekintem annyira kardinális kérdésnek, mint hogy megmaradunk-e a hagyományos, "egyszerű" Batman-képnél vagy hétköznapibb, de "spleenes", depressziós lelki roncsot csinálunk-e a főszereplőből (mert a drámai hangvétel nem egyenlő ez utóbbival!). Egyébként ha már Batman öl Burton verziójában (nem mintha a The Dark Knight Returns c. képregényben nem okozná közvetett módon Joker halálát - érdekes, ezt valahogy kevesebbszer szokás felemlegetni, vajon miért?), akkor "visszavágásként" akár azt is felróhatnánk a Nolan-trilógia utolsó darabjának, hogy a főhős otthagyja Gotham-et, nyugdíjba vonul és teljesen új, civil életet kezd. (Persze a TDKR is úgy indul, hogy hősünk már 10 éve visszavonult éjszakai hivatásától, de az csak ideiglenes száműzetés volt. A Nolan-film végén viszont Bruce Wayne elköltözik Gotham City-ből, összemelegedik a Macskanővel, szobrot emelnek neki, és már az utódja is megvan. Szóval a napnál is világosabb, hogy ebben az utóbbi esetben végleges a visszavonulás.)
maxresdefault_15.jpgMelyik Joker-karakter ütősebb? Nicholsoné vagy Ledgeré?

Ebben a kérdésben már nehezebb állást foglalnom, mert voltaképpen különböző okoknál fogva mindkettőt bírom. Az viszont durva egyszerűsítés, hogy Nicholson Jokere csak egy "vihogó bohóc", aki egyáltalán nem fenyegető vagy brutális, és csak végigparádézza az egész filmet. Emlékezzünk csak a kézfogásnak álcázott áramütésre, amivel Joker ropogósra süti egyik alvilági riválisát, tömegek meggyilkolására a kozmetikai szerekbe juttatott Vigyorex segítségével, vagy az utcabálon az összegyűlt lakosság mérges gázzal való kiirtására. Amúgy ezen túlmenően mindkettőt lehet szeretni, bár Ledger már sokkal inkább hasonlít egy Hannibal Lecter- vagy John Doe-szerű pszichopatára, mint bármilyen képregényfilmes nemezisre, ezt azért le kell szögeznünk. Míg Nicholson Jokere a harsányságával, a gátlástalan és jól időzített poénjaival sokkal inkább illik egy szuperhősfilmbe. Hogy melyik színész nyújtott jobb alakítást, nos, ez már tényleg teljesen szubjektív kérdés, de számomra Nicholson játéka semmivel sem marad el Ledgeré mögött.
promophoto.jpgMelyik Batman-jelmez vagányabb?

E tekintetben is megoszlanak a vélemények, és itt is csupán a saját ízlésemre hivatkozva tudok ítélni, ahogy mindenki más is. Számomra az a megnyerő a Burton-verzióban, hogy a képregényekből ismert, sárga alapon-fekete denevér megjelenik díszítő motívumként a maskarán. (Ezt egyébként a Batman visszatér is megtartja, sőt a kellemetlen emlékeket idéző Mindörökké Batman is.) És persze ennek a klasszikus jelmeznek a letisztultsága és egyszerűsége is tetszik, míg Nolannél sokkal drabálisabb és ugyanakkor szürkébb a Batman-kosztüm, arról nem is beszélve, hogy a Batmobil egyértelműen a Burton-filmekben menőbb. De mielőtt valaki dühödten nekem esne a kommentszekcióban, ismét hangsúlyoznám, hogy ebben a kérdésben már tényleg csak az ízlés diktál, és hát ahogy a régi mondás tartja: De gustibus non est disputandum.

11 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://amerikaiplan.blog.hu/api/trackback/id/tr138530228

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Antilles 2016.03.29. 15:40:40

"Burton magasról tojt a képregényes eredetre" ez szerintem jelentős sőt óriási gond. Ha egy filmet készítünk egy olyan karakterről, mint Batman akkor legyünk hűek az alapokhoz. Tartsuk azt tiszteletben és ahhoz adjuk a saját elképzeléseinket. De Burton-nek, Batman filmjeiben az igazi főhős Joker volt, meg a Pingvin, a Macskanő, és Max Shreck.

Alec Cawthorne 2016.03.29. 15:48:27

@Antilles: Miért gond? Vagy úgy is kérdezhetném: miért baj az önmagában, ha egy karakter új értelmezést nyer? Sokan dícsérik a pár éve indult Hannibal-sorozatot, és mondják jónak annak ellenére, hogy állítólag az alkotók eléggé átfazonírozták az eredeti, Thomas Harris által megálmodott Hannibal Lecter-figurát. Én még nem láttam, és ugyan nagyon bírom az Anthony Hopkins-féle Hannibalt, de lehet, hogy teszek vele egy próbát majd. Annak ellenére, hogy nekem a Hopkins-verzió marad az etalon. De csak attól, mert valami más, mert mer elszakadni a kánontól, miért lesz automatikusan rossz? De mondok egy durvább példát: a Krisztus utolsó megkísértését is marasztaljuk el akkor apokrif jellege miatt?

Egyébként az igaz, hogy Burton filmjeiben a negatív karakterek szinte már markánsabbak és erőteljesebbek, mint a címszereplő. Az első részt valóban Joker "dominálja", a másodikban viszont szerintem ebből a szempontból kiegyenlítettebb a helyzet.

Antilles 2016.03.29. 17:31:09

@Alec Cawthorne: Ha egy filmet készítünk aminek a címe Batman, az szóljon Batman-ről. A karakter már több, mint 70 éve jelen van (50 ha a Burton film bemutatóját nézzük), akik szeretik, a képregényeket, azok nyílván várták, hogy hitelesen ábrázolják a Köpenyes Igazságosztót. Amikor kiderült, hogy Burton egy sötét verziőt készít alighanem sokan megörültek, hogy az Adam West/William Dozier féle Batman helyett végre egy képregényhűbb változatot kapnak, de aztán sokaknak csalódniuk kellett. Burton imádja a gótikus környezetet, a legtöbb filmjében fellelhető ez a motívum, de ehhez nem kellett vona Batmant felhasználni. A második részben pedig rosszabb volt a helyzet, mint az elsőben. Ott a negatív szereplők még több időt töltöttek a képernyőn, mint a főhős. Arról nem is szólva, milyen harmatgyenge Batman-t láthattunk. Abban a jelenetben amikor a Macskanővel küzd csak úgy tud felülkerekedni, hogy némi savat löttyent rá. Batman, aki elvileg a legjobban képzett pusztakezes harcos egy olyan Macskanőt nem képes legyőzni aki csak most lépett akcióba. Krisztus utolsó megkísértése Jézusról szólt aki minden csábítás ellenére is Jézus maradt és beteljesítette sorsát. Bár nem tudom mennyiben hasonlítható össze egy grafikus novella és a Biblia alapján készült film. Batmanről számtalan képregény készült különböző írokkal és rajzolókkal és mindegyik hű volt az alapokhoz.

Alec Cawthorne 2016.03.29. 17:36:45

@Antilles: Ja, hogy szerinted attól Burton Batmanje már nem is Batman, hogy embert öl, meg hogy Joker felelős a szülei haláláért? Ahogy a cikkben is írtam, a TDKR-ben is kvázi kinyírja Jokert, ugyanúgy, ahogy a '89-es filmben, de amiatt mégsem szokás hőbörögni. (Arról nem is szólva, hogy elég brutális ebben a verzióban is.) Ergo szerintem durva túlzás, amit mondasz. Ezen az alapon akkor a TDKR Batmanje sem igazi Batman, mert eltér a hagyományos képregényes hősábrázolástól, mivel Batman mint egy kivénhedt, erőszakos, már-már fasisztoid önbíráskodó jelenik meg ebben a sztoriban. Pedig a TDKR tudtommal a Batman-képregények kánonjának fontos részét képezi! Akkor most hogy is van ez? :)

Miért ne lehetne összehasonlítható egy szuperhősmozi és egy Jézus életéről szóló film? Ha úgy tetszik, Batman is "beteljesítette a sorsát" a filmben, hiszen legyőzte a Rosszat megtestesítő Jokert és békét hozott Gotham lakóinak életébe. Szóval akkor miről is beszélünk? :)

Antilles 2016.03.29. 18:10:10

A TDKR ahogy írtad kvázi az út végén járó Batman-t mutatja be, míg Burton filmje egy küldetése kezdetén lévőt. Ahogy egy átlagember sem olyan 25-30 évesen, mint 60 felett úgyanez nyílván Batman karakterére is igaz. Hogy mennyire hozott békét Gotham lakóinak, nos megkérdezném a családot akiknek a kirablását símán végignézte, azokat, akik fejvesztve menekültek amikor a Batwing támadásba lendült, meg a tűzoltókat is akiket kivezényeltek, hogy eloltsák az általa távvezérléssel felrobantott gyárat. :-)

Alec Cawthorne 2016.03.29. 18:20:18

@Antilles: Tehát akkor az elfogadható, hogy öregen semmibe veszi a "szuperhősi/batmani etikát", mert "megöregedett" és "másképpen látja a világot", viszont ha már fiatalon is ezt teszi, az már tűzzel-vassal üldözendő, és akkor már nem is Batman? Szerintem ez azért elfogult álláspont. Amúgy meg szerintem korántsem csak a kora ösztökéli nagyobb brutalitásra a TDKR-ben. Azért abban a történetben a világ és Gotham City is szinte már az apokalipszis szélén táncol, és annyira elharapódzik a bűnözés (emlékezzünk csak, Batmannek számos régi ellenfele felsorakozik a történetben, és akkor még nem is szóltunk az újakról), hogy a főhős úgy érzi, így kell reagálnia az eseményekre. Arról nem is beszélve, hogy egyesek (pl. Superman) direkt provokálják is.

A békéről: hát, nem tudom, régen láttam Nolan filmjeit, de emlékeim szerint Batman azért azokban sem volt mindig finom és nőies. :) A film elején amúgy a családból senki nem hal meg (a férfit leütötték, a nőt és a gyereket nem bántották), a Batwinges fináléban sem emlékszem arra, hogy Batman bárkinek is közvetlenül fizikai sérülést okozott volna, a gyárban meg csak Joker bérencei pörkölődtek meg. Viszont a másik oldalon meg elmondhatjuk, hogy egy őrült pszichopata nem fogja többé terrorizálni (és tömegével irtani) a város lakosságát. :)

Antilles 2016.03.29. 18:32:09

@Alec Cawthorne: Ok, kifogytam. Mindketten a saját véleményünket, írogatjuk, és nyílván nem tudjuk meggyőzni egymást (de ez nem baj). :-)

Jegkoko 2016.03.29. 19:06:44

Az első két batman sötét lovag trilógiához képest rém gagyi

Thrasea 2016.03.29. 22:37:13

@Alec Cawthorne: @Jegkoko: "Opinions are like assholes. Everybody's got one and everyone thinks everyone else's stinks." :) Nekem mindenesetre jobban tetszenek az érvekkel alátámasztott vélemények, mint a fenti poszt is.

Tenebra 2016.03.30. 12:18:09

Az a vicc szerintem, hogy Burton feldolgozása még így is képregényhűbb, hogy nem olvasta a képregényeket, mint Nolané. :D A stilizált város, a rajzfilmfigura-szerű karakterek, élen a vihorászó Jokerrel (én néhány füzetet olvastam, és Joker pont olyan Burtonnél, mint ezekben), és a "drámaiatlanság" mind a képregényekből ismerősek. Jó, Frank Miller drámaira és sötétre vette a karaktert, Nolan pedig Frank Miller műveire támaszkodott - de Frank Miller pont a kivételt jelentette, nem a '40-es évek Detective Comics-ai óta létező szabályt. :D

Szóval pont, hogy Nolan az, aki nagyon eltért attól, amit a képregényekből megismertünk, nem Tim Burton, aki bevallása szerint nem nagyon olvasott Batmanes képregényt.
süti beállítások módosítása