Amerikai Plán

"Tudom, mi vagy te. Az örök otthon."

Tomboló terror

2015. november 26. 23:16 - Alec Cawthorne

Sokak szerint Chuck Norris karrierjének csimborasszóját jelenti ez az 1985-ös, kifejezetten a műfaj ínyenceihez szóló akciókülönlegesség, és bevallom derekasan, nem tudnék vitába szállni ezzel az állásponttal. A Tomboló terror ugyanis virtigli bűnös élvezet - egy valódi, csiszolatlan és otromba remekmű, színtiszta gagyizmusba és pátoszba fojtva. Egyszóval: megvan benne minden, amiért a Reagan-éra "újkonzervatív", fegyverdörgéstől hangos macsófilmjeit érdemes szeretnünk. A "történet" részletezésétől talán el is tekinthetünk: a lényeg, hogy egy mindenre elszánt orosz katonai alakulat rohanja le az Egyesült Államokat (azon belül is a napfényes Miamit, ahol egyelőre még a karácsonyi láz, és nem a terror tombol), a rendvédelmi szervek tehetetlenül szemlélik az eseményeket, s természetesen csak egyetlen legény marad talpon ellenük: kitalálhatjátok, ki az.

Eddig a hallatlanul rétegzett sztori. Az egész opus úgyis csupán egy ürügy arra, hogy a rendező egymásnak eressze a korszak két ikonikus színészistenségét: az ezúttal is nettó másfél arckifejezéssel operáló Norrisunkat, valamint a küllemre egy arcidegbénulástól sújtott vámpír és egy emberméretű patkány ivadékának tűnő Richard Lynch-et, aki ráadásul olyan lehetetlen sérót visel a filmben, hogy simán lealázza vele az '50-es évekbeli NSZK-háziasszonyok többségét. Igaz ugyan, hogy e két rendkívüli egyéniség csak a mindent eldöntő fináléban találkozik egymással szemtől szemben, de módfelett élvezetes nézni, ahogy éleződik kettejük konfliktusa. A Tomboló terror persze valójában nem Norrisról és Lynchről, hanem Reagan elnök háborús paranoiájáról szól: a film az ún. "kis hidegháború" utolsó esztendejében készült. Ez az az időszak, amikor javában dúlt a derék ruszkik Afganisztán elleni inváziója (melyet a Szovjetunió "Vietnámjának" is szokás nevezni), de a kommunista befolyás a Föld több pontján is rohamosan növekedni kezdett.

Igazából az a néhány tucat terrorista, aki megjelenik a filmben, csekély tömegerejénél fogva nem jelenthetne valódi fenyegetést az USA számára, de a Richard Lynch vezette keleti ördögfajzatok alattomosan szivárognak be az Újvilágba: az egyik ihletett jelenetben például rendőrnek tettetik magukat, és úgy irtanak ki egy csapat bulizó bevándorlót, másszor pedig az éjszaka leple alatt, észrevétlenül akarják a békés és ájtatosan imádkozó amerikai honpolgárokra robbantani a templomot. Lynch saját maga gyalázza meg a társadalom talpkövének számító család intézményét, amikor egy nagy tűzerejű páncélököl segítségével porrá bombáz egy idilli kertvárost. A főgonosz azonban akkor követi el a legnagyobb baklövést, amikor csatlósai társaságában Chuck Norris (aki Matt Hunter álnéven alibizik) spártai mocsári kunyhóját is a levegőbe röpíti. Chuck korábban ugyan elutasította a szupertitkos kormányügynökség ajánlatát (mit ajánlatát, könyörgését), hogy ugyan térjen már vissza a ringbe, és húzza el a rosszfiúk nótáját, most azonban nem habozik. Az még hagyján, hogy a betolakodók elpusztították az otthonát, de az, hogy mellkason lövik melegszívű indián cimboráját, akinek társaságában többé nem iszapbirkózhat gonosz tekintetű krokodilokkal, olyan mély sebet üt a lelkén, hogy végül elkötelezi magát a vérbosszú mellett.

A hős leszámolt bűnös múltjával, elvonult a civilizációtól, de amikor személyessé fajul egy új ügy, megszegi saját magának tett fogadalmát, és újra felveszi a kesztyűt. Klisék a köbön. De épp ez a jó ebben a filmben: minden ordas akciósablon hatalmasra duzzasztva, megsokszorozva, a túlzásesztétika pedig irdatlan magasságba emelve! Az egyik legütősebb jelenetben Richard Lynch nem mással, mint a lenyalt hajú kokain-kiskirályt alakító Billy Drago-val kerül összetűzésbe. Lynch nem teketóriázik: Drago szerelmetes fekete babájának jószerivel az orrába préseli az agyát, amikor a nemes anyagot felszippantani igyekvő nő arcát belegyalulja az asztallapba, a férfit pedig úgy végzi ki, hogy pisztolycsövet dug a sliccébe. Közben Chuck sem tétlenkedik: ontja magából a sziporkázó beszólásokat ("Ha szórakozol velem, annyi pofont kapsz jobbról, hogy balról már te kéred!"), egyetlen rúgással leteríti még a legsúlyosabb Izom Tiborokat is, egy plázába pedig pontosan úgy hajt be terepjárójával, ahogy a 24 első évadának zárlatában - jó tizenöt évvel később - Jack Bauer fog majd berobbanni csodajárművével abba a kikötői raktárba, ahol a galád Dennis Hopper és emberei rejtőznek. (Azt talán mondanom sem kell, hogy Chuck több kárt tesz a bevásárlóközpontban, mint az a terrorista, aki az egyik üzletben bombát készült elhelyezni. De hát ez egy ilyen világ. A győzelmet nem adják ingyen.)

A katonaság tehetetlen a betolakodókkal szemben, de Chuck szerencsére mindenütt ott van, ahol a terroristák csúnya dolgokra készülnek. Megment egy iskolabusznyi gyermeket a biztos haláltól, megakadályozza egy templom felrobbantását, megmenti a már említett plázát, és még arra is marad ideje, hogy Richard Lynch jobbkezét és annak nehézsúlyú zsoldosait a pokolra küldje. Végül óriási tűzharc bontakozik ki a Nemzeti Gárda és a gonosz ellentábor között, Norris és Lynch pedig végre-valahára megvívhatják a mindent eldöntő ütközetet. Aki még nem látta a filmet, kérem, most csukja be a szemét, ugyanis muszáj lelőnöm ezt a spoilert. Lynch természetesen hozzá sem tud érni Chuck mesterhez, aki néhány jól irányzott rúgással földre küldi a nyavalyás ruszkit. Végül mindketten a páncélököl mellett döntenek. Leírhatatlan, ahogy lassú, félelmetes haláltáncot járnak, vállukon-nyakukban az otrombán túlméretezett fegyverekkel, majd Norris egyszer csak feltűnik Lynch mögött, vészjóslóan elrebegi neki, hogy itt az ideje meghalnia, és ellenfelének már csak arra van ideje, hogy hátra forduljon. Chuck páncélököllel igazítja meg ősnemezise fogsorát, és egy életre megtanítja, hogy kivel szórakozzon - persze csak egy nagyon rövid, pár másodpercig tartó életre.

Lynch-et telibe kapja a találat, s a "zagyva Keletnek elmebetegje" cafatokra robban, majd kizuhan az ablakon. Chuck leereszti fegyverét, és csak néz mámoros, győzelemittas tekintettel, révetegen és kőkeményen, egy szebb jövő irányába. Mindezt pedig nagyszabású és gátlástalanul túlcsorduló heroikus zene festi alá. Mindent összegezve igazi kultúrkincs a Tomboló terror. Egy izgalmas korszak szinte tökéletes lenyomata. Zsigeri filmélmény, mely minden bornírtsága és egy-két üresjárata ellenére is fergetegesen szórakoztató. Ha megnézted, a végefőcím alatt röviden megtapasztalhatod a tűnékeny, de bizsergető érzést: milyen is lehet amerikainak lenni. Hát ilyen.

16 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://amerikaiplan.blog.hu/api/trackback/id/tr778117086

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Finta László · http://reakciosreflexiok.blog.hu/ 2015.11.26. 23:34:23

Kiváló írás egyik kedvenc filmemről, amely a Menahem Golan-féle rémálomgyár egyik remekműve.

Két kiegészítés: 1) Lynch és Norris már találkoztak. Erről tanúskodik az álomjelenet. 2) Látható egy kis részlet A repülő csészealjak támadásából; Norris ezt nézi a motelszobában. Csendes utalás az ötvenes évek paranoiájára. Az egész film a Vissza a jövőbe második részében látható "alternatív 1985" rémlátomása.

És még valami: Billy Drago - ő is kolosszális.

Alec Cawthorne 2015.11.26. 23:39:18

@Lord Meldrum: 1) Persze, tudom, és zseniális is az az álomjelenet ("It's time to die..."), én úgy értettem, hogy a cselekmény során találkoznak először a fináléban. 2) Igen, ezt tulajdonképpen meg is akartam említeni. Nagyszerű jelenet - és beszédes utalás. :)

Finta László · http://reakciosreflexiok.blog.hu/ 2015.11.27. 00:06:32

@Alec Cawthorne: Mindent egybevetve, ez az egyik kedvenc filmem a korszak maszkulin alkotásai közül. Lásd még: Rambo III és Delta Force. :)

Tenebra 2015.11.27. 01:22:30

@Lord Meldrum: Ó, a Delta Force! Az talán még ennél is gagyibb "guilty pleasure". :D

A Rambo III-ban talán még van valami szofisztikáltság. De a Delta Force arcátlanul egyszerű. :D

Kővári György Márió · http://filmkockasag.blog.hu/ 2015.11.27. 09:28:11

Ó, a Menahem Golan-filmek. Bájosan bugyuták, de működnek. :)

Flankerr 2015.11.27. 22:26:08

Bakker, most nézhetem újra a tomboló terrort (én USA - Invázió néven csíptem el VHS-n anno, poszter is dereng), és a Delta Force-ot :)

slowmotion 2015.11.27. 22:37:01

hát az Ütközetben eltűnt az smafu?! :)

HK417 · http://dokkmunkas.blog.hu/ 2015.11.28. 00:03:49

Nyílván mindenki ismeri: hány fekvőtámaszt tud nyomni Chuck Norris? ---mindet!!!!
Szóval így azért már érthető a film(smile)

Flankerr 2015.11.28. 00:16:49

@slowmotion: Istenem, a 3. rész végén az a kamu Mi-24 :D
Viszont mindig is akartam olyan menő kéziágyús fegyvert, amilyen Norrisnak volt előtte :)

cardiobascularis 2015.11.28. 00:56:34

Egyébként az megvan, hogy Chuck Norris NEM deszantos, zöld sapkás, terrositairtó és vietnami rabszabadító hős, de még csak nem is ranger, hanem színész?

Hogy mennyire nagy karatés tigris, azt megint csak nem tudom, de olyan nagy forma nem lehet, mert a lábát alig tudja (és fénykorában is alig tudta) mellmagasság fölé emelni, ami a merevség jele, aki merev, az pedig lassú is. Érdemes megnézni a filmjeiben a küzdősportjeleneteket, komoly küzdősportos néhány mozdulatába csak belenyúlna, és a fickó saját magát sértené hetekre mozgássérültre.

(A magánéletében pedig állítólag egy tök szerény és visszafogott pali, totál ellentéte annak, amit a filmeken játszik.)

2015.11.28. 02:03:10

@cardiobascularis: ne mar! Most komolyan mondod, hogy Csaknorisz nem deltaforsz kommandos a valo eletben?
Remelem nem jossz legkozelebb azzal, hogy Schwarzenegger meg nem igazi terminator, nem a jovobol erkezett es nem elo szovet a femvazon. Lerombolnad minden illuzionkat.

Karateban azert volt egy csomoszor bajnok, tehat legalabbis versenykorulmenyek kozt, olyan szabalyrendszerben, amiben kuzdott, tudott valamit a 60-as evekben. Shotokanhoz hasonlo, minden talalat utan leallitott kuzdelem, mai szemmel nem tul erdekes.
Gondolom azzal sem arulok el ujdonsagot, hogy az filmekben a verekedesek koreografaltak. Akkoriban valamiert ilyenek voltak a koreografiak, ma meg minden CGI es a lovesek elol is elhajolnak a szereplok.
Ahogy te is irtad, a filmjeiben o egy szinesz, aki vegrehajt egy koreografiat, a valo eletben valoszinuleg egeszen maskent oldana meg a helyzetet.

Norris a filmjeiben se nagypofaju, bajkevero arcokat jatszott, hanem hallgatag, szigoru, de igazsagos, szereny hosoket.

op tomi 2015.11.28. 08:40:56

Ha csak meglátok bármikor egy Golan-Globus filmkezdést, lelki szemeim előtt megjelenik a képcsöves tévé, ami előtt kisebb társaság gyűlt össze mozizni, a hangosan csattogó videomagnó, melyben forog a többször másolt kazi villogó, sercegő képpel, na meg a raccsoló hangalámondás... :)

teddybear01 2015.11.28. 09:15:20

@cardiobascularis: Chuk Norris többszörös KO-bajnok volt, akkor, amikor még az ilyen bajnokságokon mindenki csak a saját felelősségére léphetett be az egyszerű ökölvívó ringbe. Se súlycsoportok, se védőfelszerelés nem volt még. Az egyik első filmjében Bruce Lee ellenfele volt, tudod a római Colosseumban bunyóztak, és Lee elismerően nyilatkozott a tudásáról.

Ami meg a merevséget illeti, erőrúgásokat nem nagyon lehet fejmagasságra indítani, viszont a túl magasra emelt láb sebezhetővé teszi az altestet és a támaszkodó lábat.

cardiobascularis 2015.11.28. 14:41:23

@teddybear01:
Ne etess ezzel a dumával, koma. Soha nem volt KO-bajnok.

"Lee elismerően nyilatkozott a tudásáról"
Ami azt illeti, Lee sem indult egyetlen versenyen sem, ami nem véletlen, ugyanis valójában kínai operát tanult színész volt, nem harcművész. Ahogy Jet Li, Jackie Chan meg a többi is.
Élesben nem valószínű, hogy megállnák a helyüket egy igazi, versenyeken induló karatéssal/kung-fussal szemben.

Érdekes módon Ojamáról nem készült ilyen film, pedig ő azért komoly küzdelmekben is részt vett. Valóban KO-s küzdelmekben.

Kojak34 2015.11.28. 15:21:20

Leginkább a Bosszúvágy 3 és a Rambó 3 zsenialításához tudnám hasonlítani. Kíváló szórakozás, egy olyan korszakból amikor még nem volt annyira fontos, hogy mindenkivel politikailag korrektek legyünk.

teddybear01 2015.11.29. 17:30:43

@cardiobascularis: Izé, te ugye videojátékokban kumitézel? A verseny az verseny, Bár verseny és verseny között is van különbség és nem is kicsi, de a való élet egészen más.

"1958-ban Norris csatlakozott az Egyesült Államok Légierejéhez mint katonai rendész, és az Osani Légibázisra küldték Dél-Koreába. Itt kapta a Chuck becenevet, és tangszudóedzésekre kezdett járni. Később fekete övet szerzett tangszudóban, taekwondóban és Shito-Ryu karatéban, valamint brazil Jiu-Jitsuban.[1] Megalapította a Chun Kuk Dót (Egyetemes út) és az Egyesült Harcművészetek Szövetségét (UFAF). Amikor visszatért az Államokba, folytatta munkáját mint katonai rendész a March Légitámaszponton, Kaliforniában. 1962 augusztusában szerelt le, anélkül, hogy harcolt volna. A Northrop repülőgépgyártó vállalatnál dolgozott és megnyitotta karateiskola-hálózatát."

"Chuck versenyzésének kezdete vereségekkel indult. Első két versenyét elvesztette Joe Lewisszal és Allan Steennel szemben. 1967-ben azonban bebizonyította jártasságát a harcművészetekben, és győzelmei Joe Lewis, Skipper Mullins, Arnold Urquidez, Victor Moore, Ron Marchini és Steve Sanders eredményeivel vetekedtek. 1968 elején Chuck elszenvedte 5., és egyben pályafutása utolsó vereségét Louis Delgadóval szemben. 1968. november 24-én Chuck legyőzte Delgadót, majd elnyerte a profi középsúlyú karatebajnoki címet (full-contact), mely a következő 6 évben is az övé volt. 1969-ben elnyerte a Karate Hármas Koronáját a legtöbb versenygyőzelmével az adott évben, valamint a Fekete Öv (Black Belt) magazin díját, az Év Karatésa címet. 1969-ben került sor filmes debütálására is Dean Martin filmjében, a Bontóbrigádban."

Elég lett volna a wikipédiában utánanézni, és nem itt hisztizni.....
süti beállítások módosítása