Amerikai Plán

"Tudom, mi vagy te. Az örök otthon."

True Detective - 1. évad

2015. november 20. 21:12 - Alec Cawthorne

(Tenebra ugyan korábban már írt a True Detective második évadáról, ám talán nem árt visszakanyarodnunk kicsit a legendás első szezonhoz. Leporoltam hát a Kortárs Online Blogterére tavaly írt kritikámat. Később pedig az én tollamból is számíthattok majd egy szövegre a második évadról.)

Amikor lezárult minden idők egyik legjobb sorozata, a Breaking Bad, a nagyérdemű közönség még csak nem is hitt benne, hogy a közeljövőben bármikor készülhet egy olyan széria, mely állhatná az összehasonlítást az AMC modern klasszikusával. Az HBO gondozásában készült True Detective azonban jött, látott és porba döngölte ezeket az elvárásokat. Ismét igazolást nyert a régóta ismert tanulság, miszerint az igazán mély és komoly emberi történetek már nem Hollywoodban, hanem a televízió boszorkánykonyháiban készülnek. Nic Pizzolatto produkcióját mindennel lehet vádolni, csak azzal nem, hogy trendérzékeny és opportunista módon a kevéssel beérő átlagnéző kedvére tenne. A True Detective üdítő szellemiségű bűnügyi opusz, melyhez foghatót – ha az álomgyári fősodorhoz viszonyítunk – A bárányok hallgatnak óta nem láthatott a publikum. Igazi székbeszögező, nyolc epizódon át tartó lázálom, melyből nagyon rossz felébredni.

E műfaj – a nyomozás motívuma köré épülő pszichológiai thriller – ma már fehér hollónak számít az amerikai filmgyártásban. A kétezres évek elején Az ígéret megszállottja, az Álmatlanság és a Titokzatos folyó még zsinórban reprezentálták. Ma jó, ha szökőévenként a mozikba kerül egy képviselője, mint például a nemrégiben bemutatott – és érdemtelen közönnyel fogadott – Fogságban. A True Detective ezt a hiányt is pótolja, már csak azért is, mert az egész történet olyan szilárd egységet alkot, hogy az embernek az az érzése, mintha egy nyolcórásra dagasztott mozifilmet nézne. Ez persze még nem egyedülálló teljesítmény, hiszen olyan rokon szellemiségű szériák dolgoztak már hasonló koncepcióval, mint a kultikus Twin Peaks, vagy a pár éve debütált The Killing. A True Detective azonban mindkét darabnál sokkal öntudatosabban és következetesebben erősíti nézőjében a nagyjátékfilm illúzióját.

Narratív szerkezete eleve komplikált (az átlagsorozatokhoz mérten mindenképpen): három, minduntalan egymásba játszó idősíkja olyan nagyszabású és sűrített élményt kínál, akár egy egészestés bűnügyi mozi. Azonban hiába ez a csavaros elbeszélőtechnika, a történet eseményei kérlelhetetlenül egy irányba tartanak. Nincsenek felesleges mellékszálak (egészen az utolsó két epizódig egyetlen olyan jelenetet sem találunk, melyben ne szerepelne a két főszereplő közül legalább az egyik), nincsenek késleltető mechanizmusok, nem akadozik a cselekménymenet. Nincsenek kierőszakolt vörös heringek, melyek beetetnék a nézőt és eltérítenék a figyelmét; az írók nem mesterséges módszerekkel generálják a feszültséget. „Whodunit” típusú krimi helyett lassú folyású, meghökkentő fordulatokat nélkülöző nyomozótörténetet kapunk. Inkább maga a folyamat az izgalmas, ahogy a két eltérő habitusú rendőrtiszt megpróbálja a saját világnézete segítségével értelmezni a borzalmas bűnügyet. A folyamat az izgalmas, ahogy a kamera szép lassan csókolózik a rettenettel, de ez a rettenet szinte mindvégig a lelkeken belül marad. Olajozott akciódramaturgia helyett meg-megbicsakló nyomozást és obskúrus háttértörténeteket kapunk (talán nem meglepetés: a rendőrpáros nem göngyölít fel minden gyilkossági ügyet, melyre mellékesen ráakadnak). Sablonkarakterek helyett aprólékosan megszerkesztett, gyarló és – habár rokonszenvet nemigen ébresztő – roppant hiteles (anti)hősöket.

A két protagonista viszonya pedig legalább annyira összetett és gazdagon ábrázolt, mint maga a bűnügyi eseménysorozat. Kettejük közül Rust (Matthew McConaughey) a különös tehetséggel megáldott detektív, ámde zsenialitása akut embergyűlölettel és egy nietzscheiánus filozófus lehangoló pesszimizmusával párosul. Marty (Woody Harrelson) a magabiztos és munkája felé obszesszív érdeklődéssel forduló partnere tökéletes ellenpólusa. Életébe belefásult, alkoholista szürke eminenciás. Munkája már rég kiégette a lelkét. Egzisztenciális bizonytalansága egyre mélyebbre rántja az önpusztítás bugyraiba, még családi életét is szétdúlja, és ha konfliktusok elsimításáról van szó, csak az ököl törvényét ismeri. Pizzolatto hősei ezer különböző árnyalatban játszanak, mindig képesek meglepetést okozni, és nagyszerűen egészítik ki egymást. Persze a színészi játék formálja igazán rétegzetté őket. McConaughey alakítása például szenzációs: olyan finom eszközökkel képes megragadni a jólfésült, harmincas évei derekán járó zsaru és bő tizenöt évvel idősebb, alkoholgőzben pácolt alakmása közti különbségeket, hogy az felér egy színésziskolával. Az elmúlt pár évben karrierjét céltudatosan építgető férfi még Oscar-díjjal jutalmazott munkájában (Mielőtt meghaltam) sem volt ennyire kirobbanó formában. Néhol ugyan a ripacskodással határos, amit művel, de a mérleg így is bőven pozitív. Harrelson pedig hiteles gesztusokkal mintázza meg a léha erkölcsű, de a lelke mélyén becsületes kopót.

Az atmoszférateremtés frontján szintén jelesre vizsgáznak a készítők. Talán csak Alan Parker legendás neo-noirja, az Angyalszív érzékeltette ilyen szemléletesen azt a primitív űrt, mely a durva arculatú Louisiana-i tájban honol. Atomizálódott közösségek, mélyszegénység, tömeges méreteket öltő prostitúció, és egy mocsárvidék, mely örökre elnyeli a felderítetlen gyilkossági ügyeket – a környezetrajz egyszerűen hibátlan. Az pedig már csak hab a tortán, hogy a sorozat még saját műfajának néhány klasszikusára is kikacsint (említsük csupán az egyik legszebb példát: abban a jelenetben, amikor Rust kikérdezi az elmeotthonban ápolt kislányt, az alkotók Bach egyik Goldberg-variációját reciklálják, mely A bárányok hallgatnak hangsávján is megtalálható). Mindezek ellenére persze a True Detective sem hibátlan alkotás, szerkezetében azért vannak repedések (a felvezetés kissé túl hosszú, a középső idősík eléggé halovány a többihez képest), ám felesleges kukacoskodni. Pizzolatto produkciója nem egy nyolc részből álló sorozatévad, hanem egyetlen, tökéletesre csiszolt műegész. Delejező erejű, csontig hatoló mestermű – akár azt is elhisszük neki, hogy mégiscsak „a fény áll nyerésre.”

10 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://amerikaiplan.blog.hu/api/trackback/id/tr568095468

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

FOUREY · http://baloldaliliberalis.blog.hu/ 2015.11.22. 09:04:17

Izgalmas írás! Én azért elégedetlenül fejeztem be az első évadot ("darálva" néztem). Valószínűleg az irodalmár hátterem teszi, de nekem nagyon fájt, hogy a történet egyre zavarosabb lett az idő előrehaladtával és a misztikus befejezés egy kicsit azt sugallta számomra, hogy a rengeteg jó ötlet és bravúrosan kibontott cselekményszál végül megoldhatatlan problémát okozott a forgatókönyvíróknak. De nem kétséges, hogy nagyon nagyon nagyon igényes és lenyűgöző darab. Ám a második évadot már meg sem néztem és amit írtatok róla itt a blogon (amerikaiplan.blog.hu/2015/08/11/true_detective_138), úgy érzem, visszamenőlegesen igazolja az első évad narratív gyengeségeivel kapcsolatos rossz érzéseimet.

üveges csirkeszem (törölt) 2015.12.06. 23:25:43

Egy depressziv baromsag az egesz. Lattam az elso reszt, okadek szar. Vegignezni nem lehet, azaz akinek sikerul az nagyon beteg lelkivilaggal rendelkezik. Oncelu, sekelyes, tulhajpolt vacak. A ket szinesz kiraly, de hiaba zsenik, nem mentik meg ezt az ocska vackot.

FOUREY · http://baloldaliliberalis.blog.hu/ 2015.12.07. 07:32:41

@üveges csirkeszem: 1. "depresszív", 2. baromság", 3. "okádék" 4. "szar", 5. "végignézni nem lehet", 6. "akinek sikerül, az nagyon beteg lelkivilággal rendelkezik", 7. "öncélú", 8. "sekélyes", 9. "túlhájpolt", 10. "vacak", 11. "ócska", 12. "vacak". Szóval, nem elég, hogy a film rossz (ugyebár, ha neked nem tetszik valami, az minden további érvelést szükségtelenné tesz), hanem, akik mást gondolnak, mint te, azok még ráadásul beteg lelkűek is. Sőt, ha jól értem a második mondatodat, erre a megfellebbezhetetlen ítéletre egyetlen rész alapján jutottál. Szép, kerek világkép. Jó lehet ennyire magabiztosnak lenni. Mondjuk én a helyedben megelégedtem volna azzal, hogy "nekem nem tetszett" (sőt, az a legvalószínűbb, hogy megtartottam volna magamnak a véleményem, ha csak egy részt látok, hiszen nem venném magamnak a bátorságot, hogy azt higgyem, mindent tudok egy felületes benyomás alapján) és akkor maradt volna helyem annak kifejtésére is, hogy miért éreztem így... de hát kinek a pap, kinek a papné.

2015.12.07. 14:37:52

@FOUREY:

te, igazából csak abban téved, hogy rossz évadot választott ki. a másodiknak legalább megvolt egy olyan trash-bája, ami az igen taszító első évadnak, illetve a dexter, hannibal, breaking bad-jellegű profin elkészített beteg műdrámáknak nem igazán volt.
elég szomorú, hogy ezeket kell hájpolni.
védje meg a véleményét az, aki ezeket dícséri. és bizony egy csomó manipulatív torz beteg szeméttel árasztják el a nézőket, ehhez képest csak azt látom hogy a derék kritikusok jó része magyarázza a bizonyítványt.
walter white aljas is volt és hülye is, szolgálhatott volna tanulsággal egy rövidebb drámában, de hát a közönség szórakoztatása volt a cél így ezt is elkúrták. miért is nekem kellene megvédenem magam, miért is nem a breaking bad istenítőknek?
vagy hannibal, jézusmária.
mikor gyerek voltam, nem hittem el hogy folytatása is van a psychonak csak mikor tényleg megnéztem a tévében. ehhez képest...
beteg, manipulatív világ, rosszabb mint a harmincas évek gagyivígjátékai a maguk felszínes álkonfliktusaival...

2015.12.07. 14:39:51

@WiteNoir:

hoppá, elnéztem, nem a második évadról hanem az elsőről beszélt.
ja, akkor tökéletesen áll, profin elkészített de eléggé kétes értékű alkotás, bár a breaking bad és a hannibal visszataszítóbb sokkal.

2015.12.07. 14:54:48

A bárányok hallgatnak: ez egy elegáns morbid krimi, nem dráma, ha az lenne...---de nem az
Twin Peaks: szürreális nemritkán humoros, ez sem szűkebb értelemben vett dráma
Angyalszív --horror
the killing: ez sajnos pont arra példa, hogyan válhat egy jól induló krimidráma borzalmas giccsé, vége felé már én éreztem rosszul magam, pedig garantáltan nem vagyok ott az alkotók között

itt azér jópár "értelmiségi" blogol-kommentel, van aki egyetemi oktató és ugye tudjuk mi a véleménye a star wars-ról, van aki ifjan is óriási konzervatív, van aki már nem is bír olyan helyen lenni ahol mittudomén avengerst vagy mit pontoznak 4/5-re, vagy jurassic world-öt már nem tudom, ehhez képest...."those fake middlebrow tv-shows":)

2015.12.07. 14:58:48

Valószínűleg az irodalmár hátterem teszi,"

hogy itt milyen komoly emberek vannak, nem csoda hogy nem sokan mernek ide írni...
balliberális irodalmár phd-fokozattal....belátható időn belül habilitálni fog, higgyétek el.
akkor phd, dr. habil lesz, jobb helyeken már a docensnek előírt, nem mindenütt.

2015.12.07. 15:01:40

"A True Detective üdítő szellemiségű bűnügyi opusz, melyhez foghatót – ha az álomgyári fősodorhoz viszonyítunk – A bárányok hallgatnak óta nem láthatott a publikum."

de pl. erre mit lehet mondani??? ha valakinek ez az "üdítő" az már pszichológiai kérdés, nem filmkritikai...

Alec Cawthorne 2015.12.07. 18:30:15

@WiteNoir:

"itt azér jópár "értelmiségi" blogol-kommentel, van aki egyetemi oktató és ugye tudjuk mi a véleménye a star wars-ról, van aki ifjan is óriási konzervatív, van aki már nem is bír olyan helyen lenni ahol mittudomén avengerst vagy mit pontoznak 4/5-re, vagy jurassic world-öt már nem tudom, ehhez képest...."those fake middlebrow tv-shows":)"

Úú, ember, de most komolyan... a Twin Peaks, True Detective és The Killing-féle egyedi hangulatú és összetett bűnügyi sorozatokhoz (ezt nem én mondom, hanem kritikusok és rajongók sokasága) mérsz egy olyan faék-egyszerűségű hollywoodi látványmonstrumot, mint a Bosszúállók vagy a Jurassic World? No komment. A "balliberális" jelzőre és a többi személyeskedésre pedig már nem is mondok semmit. Tipikus frusztrált magyar kommentelő vagy. Ezen a ponton veszünk érzékeny búcsút egymástól. Ki vagy tiltva.

FOUREY · http://baloldaliliberalis.blog.hu/ 2015.12.07. 19:09:17

@Alec Cawthorne: igazán sajnálom. úgy látom, nagyon felbosszanthattam a jeles kollégát, mert sorozatlövéssel válaszolt, nem is csak egy kommenttel. kár. jobb lett volna inkább gondolkodnia és lehiggadnia előbb.

már az első kommentjéért kár volt, ahol betegnek nevezte azokat, akiknek tetszik az, ami neki nem.

később legalább az kiderült, hogy szerinte elfogadhatatlan művészi alkotásban hősként kezelni erkölcsileg nem feddhetetlen jellemeket. amit én egy rettentően korlátolt álláspontnak érzek, bár elég jó a pedigréje, platón óta legalább sokan érveltek így. sőt, be kell vallanom, a dexter kapcsán nekem is volt rossz érzésem, hogy egy sorozatgyilkosnak szurkolhatok-e, pedig nem csak intellektusban nem érek platón nyomába, de politikailag is igencsak távol állok az efféle moralizmustól.

ami a személyemet ért megjegyzéseket illeti (láttam, lord meldrum és más is megkapta a magáét: ismeritek talán egymást valahonnan?): igen, egy baloldali liberális blogot írok. igen, végeztem magyar szakot ("irodalmár hátterem"). igen, van phd-m (de egyébként is szeretem, ha egy vitában nem próbálnak meg általános iskolás tananyagot a fejemre olvasni). amúgy meg politológus vagyok. most ezekért szégyellnem kellene magam? :) nem teszem.

rühellem, ha valaki összekeveri a kommentelést a trollkodással. nem kell akadémiai doktori értekezést írni egy kommentben ahhoz, hogy megadjuk vele a tiszteletet egymás személyének és véleményének. még egyet sem kell hozzá érteni a másikkal. elég csak nem személyeskedni, nem trollkodni. nagyon sokféle közlésforma van, amivel nem bántunk meg másokat, mégis kifejthetjük a véleményünket, része lehetünk egy közösségnek, megismerkedhetünk mások véleményével, jól és tartalmasan szórakozhatunk. vannak olyan helyek is, ahova dühöngeni lehet járni, ahol szabad artikulálatlanul üvölteni, széttrollkodni mindent. ez ne legyen már olyan.
süti beállítások módosítása