Már csak egy hónap van hátra, hogy kiderüljön, Jar Jar Abrams mit művelt kedvenc fantasy-univerzumunkkal, a Star Wars-szal. Az Ébredő erőt már sokan előre utálják, főleg a hardcore, fanatikus rajongók közül, akik joggal háborodtak fel azon, amit a Disney, a franchise új tulajdonosa művelt a Csillagok háborúja világával. Aki nem tudná, az jó, ha tisztában van vele, hogy George Lucas három klasszikusa után számtalan könyv és videojáték egészítette ki a filmek univerzumát, gondolta tovább Luke Skywalker, Han Solo, Leia és az összeomlóban levő Birodalom sorsát. Erre a kiegészítésre pedig még több lehetőséget adott az előzmény-trilógia, már csak azért is, mert a filmek minősége finoman szólva sem közelítette meg az eredeti klasszikusokét.
Nos, mindezt a Disney egy tollvonással megsemmisítette, állítólag azért, hogy nagyobb mozgásterük legyen. Avagy az úgynevezett „Expanded Universe”-t hatályon kívül helyezték, mintha meg sem történtek volna a fiktív idővonalon, és „Legend” címen száműzték. Paradox (és pofátlan) módon azonban az Ébredő erőben rengeteg motívumot felhasználnak az EU-ból, úgy, mint például a Star Wars Knights of the Old Republic című szerepjáték főhősét, Darth Revant (Kylo Ren gyakorlatilag ennek a sith nagyúrnak az itteni változata – még külsőre is megszólalásig hasonlítanak). De ki is volt ez a Revan? És miért szeretjük annyira ezeket a „Legend” cuccokat olyannyira, hogy akár képesek lennénk meglincselni a Disney fejeseit eme blaszfémiáért? Ezekre a kérdésekre ad választ az alábbi toplista, melyet mint játékrajongó állítottam össze. Habár szoftverekről, és nem filmekről van szó, a Star Wars miatt mégis létjogosultsága van e rendhagyó toplistának a blogon. Remélhetőleg az olvasók közt lesz olyan, aki legalább párat ismerni fog közülük.
„Igaz, minden szava” – mondja az öreg Han Solo az új Star Wars-trailerben a főhősök kérdésére, hogy léteznek-e a jedik és az Erő. Nos, ezt a rajongók átfordították az Expanded Universe-re. Igen, létezik ilyen, és létezik egy „alternatív Star Wars” történelem, mely valójából nem alternatíva, hanem a fősodor (és inkább az Ébredő erőt tekintjük mi, rajongók alternatívának). Ennek részei az alábbi videojátékok, melyek számomra meghatározók voltak. Mint Star Wars-fanatikus, faltam ezeket a programokat, melyekben én lehettem részese a filmek eseményeinek, én irányíthattam heroikus és kevésbé heroikus karaktereket. Én ülhettem X-Wingbe, ragadhattam E-11 puskát, bújhattam rohamosztagos páncélba vagy akár forgathattam a jedik és sithek szent fegyverét, a fénykardot. Ez akkora élményt jelentett, hogy sokszor még a felemás minőségnek is szemet tudtam hunyni. Így nem feltétlenül esztétikailag topon levő programok szerepelnek az alábbi listán, hanem olyanok, melyekben volt legalább egy olyan játékelem, mely miatt a hibák felett szemet hunyva akár többször is elő-elővettem a soron következő alkotásokat. Jó sztori, jó karakterek, intenzív játékmenet vagy csak jó szórakozás. Persze azért az első három-négy helyet olyan címek foglalják el, melyek minden szempontból kiemelkedők, és simán versenyre kelhetnek akár az eredeti filmekkel is. Sőt a Knights of the Old Republic I-II olyan remekművek, melyek művészileg is fölébe magasodnak Lucas ezekhez az alkotásokhoz képest infantilis filmjeinek.
10. Star Wars: Racer
Annak idején, mikor 1999-ben kijött a Baljós árnyak, én rajongtam azért a filmért. De komolyan. Nem láttam még, hogy egy bárgyú kalandmatiné, megspékelve a paradox módon gyerekek számára emészthetetlen és érthetetlen politikai tartalmakkal. Én akkor csak Qui-gon mestert és Darth Mault láttam, meg a zseniális fénybotot (vagy duplapengéjű fénykardot). Így alig vártam, hogy kipróbálhassak olyan játékokat, mint a filmen végigvezető The Phantom Menace (melyben irányíthattuk Obi-Want, Qui-gont, Padme-t és Panaka kapitányt) vagy a Racert. Igazából e kettő egymás mellett szerepelhetne a 10. helyen, mert a Phantom Menace-t csilliószor végiggyűrtem annak ellenére, hogy elég bárgyú és monoton volt néhol (de a Tatooine-os részeket mai napig élvezném, mert gondolkodós, kalandjátékos, összetett feladatok sorozatát kínálták). Na, meg azért a fénykard-párbajok hagytak kívánnivalót maguk után, ahogy az irányítás is elég borzasztó így, például a Jedi Knight c. játékok után. Ezért inkább csak a Racer-re emlékezzünk mint kiváló Star Wars-élményre. Pedig „csak” egy versenyzős játékról van szó, melyben, minő meglepő, az I. rész Ben Hur-ihlette podrace-részét (race-részét, haha) játszhattuk újra többek között. Többek között, mert szerencsére a készítők (a vegyes emlékeket ébresztő LucasArts) más bolygókat és más versenyeket is megnyitottak előttünk. Sőt egy idő után Anakin csotrogányát lecserélhettük sokkal jobb masinákra, melyeket ugyanúgy fejleszthettünk a megnyert futamok utáni kreditekből (ah, be jó volt, mikor a „kredit” még Star Wars-fizetőeszközt, és nem egyetemi tanegységeket jelentett számomra!). Maga a versenyzés nem volt annyira változatos, de kellő kihívást nyújtott, és hát katartikus élmény volt John Williams ütős zenéire kiszorítani az ellenséget a pályáról, vagy áttörni a rajtvonalat. Nagy kár, hogy egyelőre a Good Old Games nem készítette el Windows 10-kompatibilis változatát, így még nem játszhatunk vele újra, hacsak nincs WinXP-nk az egyik partíción.
9. Star Wars: The Force Unleashed – The Ultimate Sith Edition
Ezt a játékot igazából csak mostanában sikerült kipróbálnom, mert botrányosan rosszul írták át PC-re konzolgépekről 2008 körül. A rossz irányítás persze még most is kísért, azt egyik javítás sem tudta orvosolni, de legalább elfogadható sebességgel fut a gépemen. Márpedig kár lett volna kihagyni ezt a programot, mert a YouTube-videók alapján a sztorija kiemelkedő. És igazából emiatt érdemes vele játszani, mert a játékmenete gyorsan megunható, és a katasztrofális irányítás még ront is a monotónián. De érdemes szenvedni vele, mert tényleg páratlan a történet. Ami a III. és a IV. rész, azaz a Sithek bosszúja és az Új remény között játszódik. Darth Vaderben igen is van jóság, mert ki akarja ütni az Uralkodót, ám ehhez egy „pótfiút” keres, ha már Luke-ot elrejtették előle. Ezt a „pótfiút”, Vader titkos tanítványát, Jaden Starkillert fogjuk irányítani mi, játékosok, akinek olyan elképzelhetetlenül hatalmas ereje van, hogy Palpatine-nal is szembeszállhatna. Ám ahogy lenni szokott, a játék egy tanulási, fejlődési folyamat, azaz képességeinket fejlesztve, birodalmi és lázadói katonákon egyaránt átgázolva juthatunk egyre közelebb a várva várt konfrontációhoz. Közben kapcsolatba lépünk a lázadókkal, és találkozhatunk az ismerős, legendás figurák fiatal megfelelőivel (így Bail Organa mellett Leia is feltűnik). Szép kis konspirációs narratíva tárul elénk, rengeteg árulással és drámával, a Knights of the Old Republichoz és a könyvekhez hasonlóan felnőttes megközelítéssel. Az éjsötét hangulat és a Sötét Oldal perspektívája biztosít egy unikális, egyedi Star Wars-élményt, persze az ismerős zenékkel és karakterekkel. Nagy kár, hogy nem társul ehhez egy, Jedi Knightokhoz hasonló pergő, dinamikus, jól átgondolt és jól kidolgozott játékmenet. Így lehet, érdemesebb a Youtube-on megnézni az átvezető videókat és a fontosabb összecsapásokat, melyet lelkes játékosok vágtak össze. Én is így ismerkedtem meg először a Force Unleasheddel.
8. Star Wars: Empire at War
Nagy népszerűségnek örvendtek és bizonyos formában mai napig örvendenek a játékvilágban stratégiai játékok, melyekben nem egy karaktert vagy járművet, hanem egész csapatokat, sőt egy egész birodalmat irányítunk. Ilyen volt az Age of Empires vagy az Imperium Galactica – előbbiben az ókor és a középkor népeit, utóbbiban (mely egyébként magyar fejlesztésű sci-fi) űrbéli kolóniákat irányíthattunk. Nos, a Star Wars világát mindkét játékmenetbe megpróbálták integrálni, ám a Battlegrounds nem lett túl nagy eresztés (gyakorlatilag egy Age of Empires-modifikációként fogható fel), a Force Commander pedig minden idők legrosszabb játékai között van elszúrt koncepciójával. Szerencsére a kiadók és fejlesztők nem adták fel, így megszületett az Empire at War 2006-ban, melyben az Imperium Galactica és a Total War (szintén történelmi illetőségű) sorozat legjobb elemeit ötvözték. Természetesen a Lázadók vagy a Birodalom oldalán szállhattunk be a küzdelembe, és kezdhettük meg a Galaxis meghódítását. Mindkét fél más-más kihívást nyújtott, és igen monumentális küldetéseket vihettünk véghez. A sztori az Új remény idején játszódott, de nem volt kötelező a sztori módban tevékenykedni, választhattuk a szabad játékmenetet, melyben a cél a Galaxis meghódítása és a másik fél teljes megsemmisítése (Palpatine vagy Mon Mothoma meggyilkolása). Így bolygókat foglalhattunk el, hatalmas űrcsatákat csiholhattunk, és akár a bolygók felszínén is megütközhettünk. Tehát az Imperium Galactica-játékmenet érvényesült. Ami itt sajnos egy idő után megunhatóvá vált, de mindenképp a jobb programok között tarthatjuk számon, és maximálisan kielégítette a filmek miatt keletkezett vágyunkat, hogy mi magunk verjük szét a lázadókat vagy söpörjük ki Vaderéket a Galaktikus Szenátusból.
7. Star Wars: Battlefront 1-2
Persze a legjobban az akciójátékokhoz illik a Star Wars-univerzum, hiszen a filmek is inkább egyéni heroikus tettekről, mintsem hatalmas csapatmozgásokról szólnak, még, ha a nagy csaták szerves részét képezik is a filmek sztorijainak. A Battlefront-játékok (melyekből a legújabb rész a napokban válik kipróbálhatóvá) egyesíteni próbálták a monumentális csatákat és az egyéni tetteket. A Battlefield című, valós háborúkat feldolgozó sorozat játékmenetét szégyentelenül lemásoló Battlefrontok kiválóan működtek gyakorlatban, még, ha az eredetiséget nélkülözték is nagyrészt (jegyezzük meg, hogy a DICE, a játék fejlesztője ugyanaz a csapat, akik a Battlefield 1942-t is megalkották, így végső soron nem beszélhetünk epigonizmusról). Itt elsősorban „mezei harcos”-okat alakíthattunk, azaz lázadó katonák és birodalmi rohamosztagosok bőrébe bújhattunk, és játszhattunk le űrbéli vagy szárazföldi híres csatákat akár járművekkel, akár két lábon futkározva. Azaz belepattanhattunk lépegetőkbe, tankokba vagy X-szárnyúakba is. A 64 játékost egymásnak eresztő, alapvetően online, többjátékos játékmenetre építő Battlefront képes volt megteremteni azt a hangulatot, amit a Hoth bolygó ostromakor vagy a III. rész Coruscant feletti hatalmas összecsapása alatt éreztünk. Csak ezúttal végre mi is odapörkölhettünk az ellenfeleknek. És a második részben már jedik és sithek irányítását is átvehettük amolyan jutalomként, így sokak számára igazából a II. rész vált kedvenccé. Ezért is raktam fel mindkettőt a 7. helyre, mert végső soron ezek egyenrangú felek: nem túl eredeti, de pofátlanul szórakoztató, igazi Star Wars-élményt kínáló cuccok.
6. Star Wars: X-Wing
Tulajdonképpen ugyanezt az élményt nyújtja az X-wing is, azzal a különbséggel, hogy ebben az 1993-ban útjára indított (és az új évezred eleje óta fájdalmasan mellőzött) sorozatban kizárólag repülő járművekkel akciózhatunk. De ez legalább olyan hatalmas élmény, mint a Star Wars IV. részben az utolsó, feszült küzdelem a Halálcsillag megsemmisítéséért. Mely az eredeti, 1993-as rész utolsó küldetését képezi. Az X-wing így tulajdonképpen repülőszimulátor, mely műfaj mára talán végleg kihalt a filmiparhoz hasonlóan egyre sematikusabb videojáték-piacról. De a kilencvenes évek elején, mikor még a Commodore 64-ek botkormányai és a klasszikus Star Warsok megfelelő közelségben voltak az időben, mindenki odavolt azért, hogy egy X-szárnyút irányíthasson. Melyet megtehetett persze a játékos a későbbi Rogue Squadronban is, de az a játék sokkal kevésbé volt képes lekötni, mint a kellőképp nehéz és kihívásokkal teli X-Wing. (A Baljós Árnyak légi csatáira alapozó Starfighter pedig már tényleg a nyomába sem ér a szimulátoroknak.) Jómagam bár nem játszottam ezekkel túl sokat, de mindenképp el kell ismernem, hogy joggal alakult ki körülöttük kultusz, és tényleg nagy élmény TIE vadászokat szétlőni az űrben, Luke Skywalkernek képzelve magad.
