Bő egy hónap maradt a J. J. Abrams-féle Star Wars premierjéig. A rajongók már rég megvették a jegyeket, és valószínűleg különféle rituálékkal készülnek az Ébredő erőre. Van, aki megelégszik a régi filmek újranézésével, de sokan bizonyára különlegesebb metódusokat választanak. A mozik előtt sátorozás, a Sithnek vagy Jedinek öltözés extrém esetek, de van egy, bizonyosan emlékezetes módja a „készülés”-nek, melyet Magyarországon talán kevesebben ismernek. Ám úgy gondolom, e módszer révén biztosan igen unikális élményben lesz része a Csillagok Háborúja-univerzum rajongóinak.
Pedig nem áll ez az úgynevezett „Machete Order” másból, mint a régi filmek újranézéséből. Azonban a sorrend a lényeg! Persze a sagát lehet többféleképpen nézni. Bizonyára mindenki kipróbálta már, milyen az előzményfilmekkel kezdeni (azaz nem a trilógia elkészülésének, hanem a cselekmény kronológiájának logikáját követjük ebben az esetben), s ekkor egy lineárisan elmesélt sztorit kapunk az „eredeti” nézési rend „flash forward”-jával szemben. Ám a Machete Order csavar egyet ezen a két lehetőségen, és egészen újfajta logikát vázol fel, melyet megtapasztalva szinte értetlenül fogunk állni azelőtt, Lucas miért nem így készítette el a filmeket.
A Machete Order gondolata természetesen a neten tűnt fel 2011-ben (kattintás után bővebben), és egész nagy rajongótábora lett az évek során. Nem csoda, hiszen tényleg nagyon új tapasztalat lesz, és aki ráérez az ízére, az biztosan így fogja megtekinteni a Star Wars-sagát ezután. Kérdés persze, ebben hogyan fog beilleszkedni majd Abrams műve, nyilván az új trilógiával lehet majd variálni a Machete Order-t is.
De mit is takar ez? Egészen egyszerű a dolog: flashback-szerkezetre építi fel a hat filmből az összefüggő sztorit. Hiszen a Star Warsok gyakorlatilag „sorozatok”-ként működnek, „cliffhangerrel” a végükön (kivéve persze az első, 1977-es részt – az lezárt, kerek egész). A sztori így Luke-tól kezdődik, azaz a normál, eredeti sorrendet kezdi el követni a IV. résszel, az Új reménnyel. Majd ezután jöhet rend szerint az V. rész, melyben feltárul, milyen kapcsolat van Luke és Vader között. A döbbenetet követően („Én vagyok az apád”) így igen ütős lesz „flashback”-ben visszamenni Anakin / Vader ifjúkorára, mikor még maga is olyan jeditanonc volt, mint Luke. Avagy az V. rész után a Machete Orderben a II. rész, A klónok támadása jön (hogy miért ez, alább kifejtjük), melyben Anakin először engedi szabadjára a dühét, először kísérti meg a Sötét Oldal, mikor édesanyja halála után lemészárol egy egész Buckalakó-falvat. S itt indul meg az a háború is, amiről Obi-Wan beszél még a IV. részben. Ezután pedig jöhet a III. rész, melyben meglátjuk, hogyan válik a szép reményű Anakinból Vader, és hogyan bukik el mint kiválasztott (legalábbis látszólag). Így az V. rész csatája után a II. és III. résszel együtt a fejünkben összeáll, hogy most bizony Luke-ra hárult a feladat, hogy egyensúlyt teremtsen az erőben – avagy el kell döntenie, hogy megöli vagy esetleg visszatéríti édesapját. (Sőt az is benne van a pakliban a csalódott és összetört Luke esetében, hogy maga is egy szörnyeteggé válik, mint Vader – erre is kiváló Anakin múltjának feltárása „flashback”-ben.) S végül jöhet rend szerint a záró epizód, a VI. rész, melyben minden összeér, s amelyben ismét feltűnik az uralkodó, akinek ármánykodását láttuk a III. részben, és megismertük, hogyan lett ilyen „jóképű fickó” belőle. Így még friss annak az élménye is, hogy Anakin a kiválasztott, aki „vakvágány”-ra tér, és most eljött az idő, hogy eldőljön: Luke vagy Anakin fog egyensúlyt teremteni az Erőben. Persze itt megismerjük, hogy a jedik jövendölése helyes volt, csak egészen bizarr módon következett be, hiszen Vader ledobta az uralkodót, Palpatine-t az aknába, és ezzel összeomlasztotta a Galaktikus Birodalmat, Luke személyében pedig felcsillant a remény a Jedi Rend újjáélesztésére.
Ez lenne tehát a Machete Order, mely igen, jól látod, csupán öt részből áll a hat helyett. Ami nem véletlen, nem kihagyás eredménye, hanem nagyon is következetes döntésnek köszönhető. Egyfelől ugyebár mindenki tapasztalta, hogy az I. rész nem éppen az új trilógia fénypontja. Sőt a Holiday Specialt és a 2008-as animációs filmet leszámítva a legrosszabb Star Wars, amit valaha csináltak. Gyerekkoromban még képes voltam szeretni, bár már akkor is elég butának és egysíkúnak tűnt. De kb. 12-13 éves lehettem, mikor bemutatták, akkor pedig még, mentségemre legyen szólva, nem nagyon volt esztétikai érzékem. Érettebb fejjel azonban feltűnt, mennyire semmitmondó az egész sztori, és gyakorlatilag csak megy az akció, az akció és az akció. Qui-gon Jinn és Obi-Wan Kenobi akkora nullák, hogy ha elosztják velük a filmbeli Kereskedelmi Szövetség könyvelési statisztikáit, azonnal összeomlik a társaság, és tíz perc után happy end. Qui-gon az ő „koelhós”, teljesen üres filozofálgatós szövegeivel inkább röhejes, nem véletlenül utálta és utasította el utólag a karaktert a szebb napokat látott Liam Neeson. Ewan McGregor sem tud kibontakozni Obi-Wanként, gyakorlatilag felolvassa a dialógusait mindenféle érzelem nélkül – pedig azért McGregornak van némi színészi tehetsége, ha nem is sok (ebből azért szerencsére megmutat valamit a II-III. részben). Egy másodhegedűs, sótlan bólogató kutya, akiről nehéz elhinni, hogy Ben Kenobi a IV. részből (vagy akár a könyvekben megismert önfejű és harcias padawan).
Tehát az első rész főszereplői finoman szólva is alkalmatlanok az azonosulásra. Ahogy Amidala / Padme sem egy nagy szám, s a kis Anakin is rohadt idegesítő a vinnyogásával. Jar-Jart nem is ecsetelem, bár ő már annyira rossz, hogy jó. Az egyetlen valamirevaló teljesítményt Palpatine, illetve az őt alakító Ian McDiarmid nyújtja, de ő túl keveset van a vásznon – viszont már ebből a kevésből is sejthető, hogy bizony ő egy igen ravasz róka. Ja, és tanítványa, Darth Maul is megfelelő lenne, ha Lucas nem utálta volna szívből a gonosz karaktereket, és nem fazonírozta volna Mault is egydimenziósra. Ráadásul ő is fájdalmasan keveset szerepel, és túl hamar megölik.
A sztori még csak-csak elmenne, de hatalmas ellentmondás, hogy Lucas elvileg ezt az egészet gyerekmesének szánta, és győzködi a rajongóit a gyalázatos CGI animációs filmek után, hogy a Star Wars csak mese – miközben a Baljós Árnyak tele van politikai fogalommal, tizenévesen érthetetlen politikai konspirációkkal és politikai történésekkel, diplomáciai fejtegetésekkel. A többi dialógus meg csak szimplán blőd, érdektelen és ostoba. A legnevetségesebb, hogy itt senkinek semmire nincs ideje, mégis eltökölnek a Tatooine-on fogadásokkal, alkudozással, ostoba filozofálgatással a midichlorianokról (ez is marhaság – az Erő az Erő, és kész, nem valami genetikai tulajdonság). Legviccesebb, hogy mikor Panaka kapitány és Padme megrohamozzák a palotát a Naboon a film végén, és Panaka kapitány próbálja viszonozni a droidok lövését, védve ezzel Padmét, akkor a csaj hirtelen, morcosan rászól – mintha csak éppen amőbázna vagy pasziánszozna harc helyett –, hogy „kapitány, erre nincs időnk!”. A fejemet fogtam, és kínomban könnyezve röhögtem, mikor először ráeszméltem erre.
Az I. rész egyetlen, igazi pozitívuma a látvány, a látványos csaták és persze a lézerkard párbajok. Főleg az utolsó, gigászi küzdelem (melyet Lucas sajnos ostoba módon párhuzamos vágásokkal szabdalt szét, inkább megtörve így annak dinamikáját és feszültségét, mintsem fokozva a várakozást), melyben Darth Maul végre valahára kiiktatja unalmas filozófusunkat (kár amúgy Qui-gonért, mert a regényekben ő is egy messzemenően összetett, érdekes, anarchista jedi, aki már-már „harmadik utat” képvisel a Sötét Oldal és a Jedi Rend között).
Szóval az I. rész egy mellékút, egy felvezetés, mellyel majdnem elveszíti Lucas a rajongóit, és majdnem súlytalan akciófilmmé degradálja ezt a korábban kifejlesztett, önmagán túlnőtt univerzumot. A Machete Order ezért is hagyja ki. Tulajdonképpen semmi olyan lényeges történés nincs benne, melyek ismerete nélkül a II-III. érthetetlen lenne. Palpatine ármánykodása igazából csak a II. részben indul meg, nagyjából megtudjuk, milyen szálak fűzik Padme-hoz Anakint, illetve látni fogjuk A klónok támadásában, hogy milyen helyről származik az ifjú padawan. A Kereskedelmi Szövetség agressziójáról is bőven kapunk információt, főleg, hogy rögtön egyik bérgyilkosukkal indul az egész sztori. S Qui-gont is emlegetik, mindkét folytatásban, róla sem maradunk le, illetve kidolgozatlansága miatt nem veszítünk sokat. Ráadásul kimarad a tök felesleges Jar-Jar és Gungan szál is. Egyedül Darth Maulért kár, ha kihagyjuk az I. részt az idővonalból, mert így elveszítjük az ő kiválóan koreografált, „fénybot”-tal vívott párbajait. Illetve azért a fogathajtó verseny is igen jóra sikeredett (sikeresen másolta le Lucas a Ben Hurt). De ezek újranézhetők YouTube-on, komoly dramaturgiai funkciójuk pedig nincs az egész sztorit tekintve. Azaz a Machete Order emiatt teszi az első részt „kánonon kívülivé”. A Baljós Árnyak opcionálisan megnézendő mellékzöngeként kizárható a fő cselekményfolyamból.
Persze ez nem feltétlenül esztétikai jellegű kizárásnak tekinthető, hiszen sok tekintetben lehetséges, hogy A klónok támadása jönne ki rosszabbul. Bár jómagam el tudom nézni neki a tényleg gejl Anakin – Padmé szerelmi jeleneteket, és Obi-Wan és Anakin vicceskedését a film elején. A többi momentuma viszont korrekt, Dookuban meg van a potenciál egy igazán ütős főgonoszra, és Anakin züllése is szépen indul meg. Na, és sáska ide vagy oda, az utolsó nagy csata kellőképp ütősre sikeredett, ahogy a Dooku vs. mindenki kardpárbaj is (Yoda elég idióta mondjuk). Kedvenc jelenetem, mely frappánsan jellemzi a Vaderré vedlő Anakin fejlődősét, hogy Mestere parancsa ellenére nekirohan Dookunak két fénykarddal, és szinte izzik a hatalmas erő és düh, ami ebben a padawanban van – nem éppen a jedik rendjébe való egyénnek tűnik.
Tehát A klónok támadása vállalható, és fontos sztorielemeket tartalmaz, ha megvalósítása hagy is kívánnivalót maga után. Az V. rész után különösen ütős lehet, és az V. rész után helyezve még javulhat is minősége. Hiszen a IV-V. részben már emlegetik „Skywalker”-t mint Luke apját, akit Vader ölt meg, és Obi-Wannal harcolt a Klón Háborúban. S látjuk, hogy a II. rész végén indul el ez a háború. Tapasztaljuk azt is megdöbbenten, hogy Anakin Skywalker harcol Obi-Wan oldalán, vagyis ő Luke apja. S az V. rész végén megtudtuk, hogy Vader Luke apja. Vagyis Vader, a páncélba zárt android és a jóképű, ígéretes, lovagias, bár hirtelen haragú és forrófejű Anakin egy és ugyanazon személy. Éles a kontraszt, sokkoló, hogy ezzé válik Anakin. És látjuk azt is, hogy miért: mert enged a dühének, mert ártatlanokat öl édesanyját megbosszulandó, mert nekiront Dookunak Mestere parancsa ellenére. Így a II. rész sokkal érdekesebb lesz, mert a frissen látott V. részhez fogjuk kötni (már csak azért is „rokon”-ok, mert a trilógiák középső darabjai).
És nem mellesleg nagyon érdekes látni azt is, hogy Obi-Wan apának és fiúnak is egyaránt tanítója. Obi-Wan története így még érdekesebb lesz, hogy flashback-szerkezettel variáljuk az ismerős sztorit. Mert Obi-Wan tragédiája is ez a történet, nemcsak Darth Vaderé. Obi-Wan, miként a III. rész végén ordítja, hitt Anakinban, vakon bízott benne. Azonban azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Obi-Wan nem volt jó mestere Anakinnal. Ezt ő maga is beismeri a végső párbajban, még akkor is, ha csupán inzultációnak szánja kijelentését. Ám ez így igaz: Obi-Wan túl liberális volt, a II-III. részben látjuk, hogy képtelen uralkodni Anakinon. Ha Obi-Wan forrófejűnek volt titulálva az I. részben és a regényekben, akkor Anakin egyenesen maga az Ördög. Hozzá egy Qui-gonhoz vagy Yodához hasonló szigorú mester illett volna. Obi-Wan elkövette azt a hibát, hogy barátjának kezdte kezelni Anakint (ezt is vágja a fejéhez a III. részben), mely mellérendelt viszonyt jelent, nem tanító – tanítvány kapcsolatot. Így Luke, az „új remény” nemcsak a Galaxist mentheti meg a Sötét Oldaltól, hanem egy új lehetőség Obi-Wan, a bukott mester számára (emlékezzünk rá: száműzetésben él és bolondnak van titulálva a IV. rész elején), hogy bizonyítson. Éles kontrasztban áll így a IV-V. rész és a II-III. Obi-Wanja, minthogy meghökkenve látjuk A klónok támadásában és a Sithek bosszújában, hogy mennyire gyengekezű és rossz mester Obi-Wan, aki öregkorára már tekintélyt parancsoló és sokkal bölcsebb lett. Még akkor is, ha ismét elkövet hibákat (bár ez nyilván Lucas hibája is – mármint, hogy csak utólag írta bele a sztoriba, hogy Luke apja Vader). Így a sztori nemcsak Anakin és Luke, de Obi-Wan, a mester drámája is lesz, még úgy is, hogy a klasszikus trilógiában háttérbe szorul az ifjú jedihez képest.
Tehát sokkal izgalmasabb, egyúttal sokkal logikusabb is lesz így a Star Wars-sorozat. A karaktermotivációk, a sztori, a konfliktusok stb. sokkal jobban összeállnak. Sőt így illeszkednek csak egymáshoz igazán. Persze biztos vannak olyanok, akik az első rész kihagyását nehezményezik, mondván, hogy az is a Star Wars-saga része, és végső soron akár be is iktatható a sorrendbe. De nagyon ajánlom kipróbálni először a szigorú Machete Ordert, amiből tényleg kimarad. Utána eldönthetitek, hogy meg akarjátok-e nézni valaha is. Én mondjuk a Darth Maul vs. Qui-gon és Obi-Wan párbaj miatt szívesen újranézem ezt a részt is, melyet magam sem tartok túl sokra már (ha mondjuk a III. rész 7/10, a II. rész 6/10, akkor az I. rész csak olyan 4/10 lehet). Ám nem érdemes kihagyni ezt a módszert, mert egy rongyosra nézett filmsorozatot tesz újra vadonatúj élménnyé.
